Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-12 / 265. szám
1980. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ::r :: :: ■■v ;:Sr a /■ KÉPÍRfWÖ. _________________________ Vannak műsorok, amelyek Bzinte észrevétlenül lopják be magukat a rokonszen- vünkbe. Semmi különösebb csinnadratta körülöttük, csak rendre jelentkeznek a képernyőn, megszokott időben, s jelentkezésüket már oly természetesnek vesszük, mint azt, hogy reggel felkelünk este meg aludni térünk. Meglepetést csak akkor okoznának, méghozzá kellemetlent, ha egyszeresek eltűnnének a képernyőről: hozzánőttek az életünkhöz. Családi kör Ilyennek tartom többek között a Családi kört is, amely évek óta meg-meg- újuló lendülettel, módszereiben is felfrissülve és tartalmában is egyre tisztultab- ban szorgalmasan szállítja a családi élettel kapcsolatos problémákat, a válaszra váró erkölcsi kérdések tömegét — és a válaszokat is! •—, hogy segítségünkre lehessen mindennapi ügyes-bajos családi dolgaink jobb elrendezésében. Természetes létezésének, azt hiszem ez a titka: köznapisága és gyakorlatiassága azaz használhatósága. Nem általánosságokban beszél erkölcsi kérdésekről, hanem konkrétan idézi meg őket olyan helyzetekben, jelenetekké formálva, melyeket látva mindig az lehet az érzésünk: rólunk van szó a legközvetlenebbül. Semmi tudományoskodó öncélúság benne, bár minden esetben az egyes jelenségekhez tudományos magyarázattal is szolgál. Sőt átvilágítván a jelenségeket, eljut egészen a fogalmak tisztázásáig, ahogy legutóbb is tette — a féltékenységgel. Nemcsak szemléletes képet festett e „kóros érzés” változatairól, arra is vállalkozott — és ez jó szokása, ha úgy tetszik fő erénye Kelemen Endre és dr. Ranschburg Jenő műsorának —, hogy elvezessen bennünket mindenfajta féltékenység közös gyökeréhez. Sikerült rámutatniuk, hogy ennek az érzelmi összhangot veszélyeztető, olykor megrontó érzésnek legmélyebben fekvő oka: a kellő önbizalom hiánya, a féltékeny ember önmagába vetett hitének“ gyengesége. Mert bizony mindig akkor vagyunk féltékenyek másokra — feleség a férjre, vagy épp fordítva, pályatárs a pályatársra, szülő a gyerekére, testvér a testvérére és így tovább — ha attól félünk, hogy mi önmagunk nem vagyunk elegendőek akaratban, tudásban, érzelmeinkben, — hangsúlyozta kommentárjában dr. Ranschburg Jenő. X féltékenység tehát egyfajta kishitűség, és mint ilyen megfertőzheti életünk minden területét, jóllehet a köztudat elsősorban a szerelemmel hozza kapcsolatban. A Családi kör érdeme, hogy a jelenségek konkrét felmutatásán túl, pontosabban azokból kiindulva, képes volt eljutni és nézőit is eljuttatni a gondolati általánosítás magasabb fokára. Így teszi ezt rendszeresen és így válik valóban a' nevelés igazi iskolájává. És mindig izgalmas a Családi kör. Az erkölcs világa, amelyben régi és új küzdelme szakadatlan, új normák vannak kialakulóban, ugyanakkor a régiek olykor még makacsul tartják magukat, megoldásra váró konfliktusaival már önmagában is érdekessé avatja ezt a nevelési fórumot. Milyen érdekfeszítően vetődött fel a legutóbbi, féltékenységről szóló adásban is a zárt házasság, mint régi modell, és a nyitott házasság, mint az új különbözősége, a kettő ellentéte. Dicséretére legyen mondva, a Családi kör voluntarista módon nem akarja kinyilatkoztatni sohasdm az úiat, nem akarta állítani például a nyitott házasságról sem, hogy mindenben üdvözítő, helyesen csupán a benne rejlő lehetőségeket villantotta fel. A kétségtelenül sok szempontból korszerű, nyitott házassági modell esetében is a szexuális nyitottsággal szemben például a hagyományos hitvestársi hűség mellett foglalt állást. Megmutatván ezzel, hogy nem minden rossz a régiben, és nem is minden jó az újban. A megítélés oly szempontjai ez, — dialektikus — ami ugyancsak vonzóvá avatja a Családi kört. Külön kell beszélni Ranschburg Jenő személyéről, aki a lélektan fogadott prókátoraként példás egyszerűséggel tudja megteremteni a műsoron belül a családi nevelés elméletének és gyakorlatának összhangját. Közreműködésének varázsához tartozik, hogy a megidézett jelenségek közül a műsor folyamán szinte elő-előbújik — van ennek bizonyos humora is — mintha egész idő alatt ott hallgatóznék az ajtó mögött, várva a legalkalmasabb pillanatra, hogy okosan mikor szólhasson közbe. De ilyenkor sem csak a tárgyilagos tudós jelenik meg, hanem a gyakorló családaDa, férj személyessége, közvet'-1 lensége is érezhető. S ahogy beszél, az embernek az az érzése: a mi fejünkkel gondolkodik. csak sokkal okosabbakat süt ki. mint amire mi vagyunk képesek. Ranschburg tanár úr Öveges prö- fesszorék méltó mai utóda: vonzó tudós személyiség a képernyőn. ÜnnepI műsorok A hagyományokhoz híven ezúttal is gazdag, színes programmal emlékezett november 7-re a televízió, bár az első csatornán e műsorok gerincét a filmek alkották: a riportfilmtől kezdve a tévéfilmen át, például a háromrészes kokandban tör-, tént, a játékfilmekig. Közöttük olyan nagyszerű alkotás mint a harmincas évek második felében született Viharos alkonyat, Zarhi és Hejfic közös filmje, amelyben ismét megcsodálhattuk a rendkívüli meggyőző erőt. Ahogyan a születő újat, a forradalmit megtudják ragadni egy biológus professzor alakjában (egyébként Rahmanov kitűnő drámájából készült a film) aki a nélkül, hogy közvetlenül részt venne a forradalmi eseményekben, természetes emberi és tudósi érzékével csatlakozik a forradalomhoz, megérezvén annak történelmi nagyszerűségét. Külön élvezet volt Nyikolaj Cserkaszov kivételes színészi játéka Polezsájev professzor szerepében. És meggyőzhetett bennünket ez a régi film arról is, hogy az igazi értékeken bizony nem fog az idő sem. A Sebzett madarak ugyanakkor a szovjet film legújabb törekvéseit reprezentálta: magas fokú eszmeiség. modern képi megfogalmazásban. A romantikus hangvételű Kokandban történt felért egy izgalmas krimivel. Röviden És egy kellemes esemény: újra feltűnt a képernyőn Hofi Géza. Igaz, csak abból az alkalomból, hogy kétszeres aranylemezessé vált, és csak egy régebbi műsorát sugározta a televízió ismétlésképpen. De mégis: humor volt! Alkalom a kacagásra, nevetőizmaink megmozgatására, amelyek televízióinktól lassan akár be is rozsdásodhatnának. Hofi Gézára jellemző, hogy bizonyos időközökben áll csak a képernyőn közönség elé, miután kiérlelte új gondolatait. Most azonban már kissé hosszúnak tűnik ez az idő. Jó lenne őt mielőbb „élőben” s nemcsak ismétlésben viszontlátni. Mert a humora a képernyőn is aranyat érne. V. M. Szolnokról indult „Villámportré” Széki Sándor operaénekesről Vasárnap este a szolnoki Megyei Művelődési és Ifjú-, sági Központban rendezett kórushangversenyen hatalmas taps köszönte meg a szólistaként közrefnűködő Széki Sándor operaénekes produkcióját. A taps — talán — nemcsak a kitűnő ^előadásnak szólt, de köszöntötte, a „mesebeli, nagyerejű fiút” is: akik ismerik őt abból az időből, amikor Ti- szaföldváron lakott, a szolnoki Járműjavítóban dolgozott, aligha minősítik túlzásnak a „mesebeli fiú” titulust. Széki Sándor sztorija” röviden: a Tiszaföldvárra való ifjú tehetséges nehézsúlyú birkózó volt — Tö- rökszentmiklóson. Az ének — régi, gyerekkori szerelem. A szolnoki MÁV birkózó szakosztálya leigazolja, a Járműjavítóban dolgozik, meós. Közben már érik az elhatározás: a legnagyobbra tör, operaénekes akar lenni. Munka, sport, ingázás mellett tizenegy év komoly, megfeszített tanulás — és 1966 augusztusában — szólistaként — fölveszik az Operaház társulatába. Az első nagy művészi sikert 1967-ben Mascagni Parasztbecsületének Alsójaként aratja. Minden szerepet megbízhatóan, ereje, tudása, tehetsége legjavát adva igyekszik megformálni. Ügy mondja: a bizonyítás örökös vágya tán még sportoló, „járműjavítós” korában fejlődött ekkorára benne. A birkózás egyébként is szóbakerült a röpke, fellépés előtti beszélgetés során : egyenességre, a tiszta eszközök kizárólagos használatára neveli az embert. Szerepelt Hollandia, Belgium, Csehszlovákia, Bulgária, Szovjetunió és még néhány ország operaszínpadain, a tizenötödik évadát tölti az Operaházban. Több mint ötvenszer énekelte Be- tur Bánt a Bánk bánban — ez az -egyik legkedvesebb szerepe. Ebben az évadban már «volt egy premierje: Puccini Gianni Schicchijé- ben Bettot alakítja. Tiszaföldvárhoz, a szülőfaluhoz és Szolnokhoz, a „nevelő” városhoz eltéphe- tetlen szálak fűzik: a rendszeres hazalátogatásokan kívül, évente egyszer-kétszer föllép itt is, ott is. Nem, „haknit” sohasem vállal. Ha akad némi szabad ideje, szentendrei háza körül dolgozik inkább: az erő, az ügyesség hasznos próbatétele, egyáltalán, a teljes szívvel végzett munka —: ez a lételeme. És emberi, művészi fejlődésének titka is ez. Sz. J. Kisegítő iskolások versenye A szolnoki Kisegítő Iskola Nógrádi Sándor úttörő- csapata november 14-én vers- és prózamondóversenyt rendez a megye kisegítő iskolai tanulói számára. A résztvevők az úttörőélettel kapcsolatos versekből és prózákból válogatva mérik össze tudásukat. Cigánytanulók a középiskolákban Hogy a szülőknél többre vigyék Általános tapasztalat: nagyon kevés cigánytanuló jut el az elemi iskola nyolcadik osztályáig, és fejezi be eredményesen tanulmányait. Innen a végzett fiúk útja rendszerint az építőiparba vezet, és mivel szükség van a keresetükre, általában segédmunkásként helyezkednek el. A lányok viszont vagy a fővárosban vagy helyben keresnek munkaikaimat, noha nem elenyésző a tanítás utáni rögtön férjhez menők száma sem. Éppen ezért keltett általános feltűnést az, hogy Tisza- burán júniusban hét cigány- tanuló fejezte be a nyolcadik osztályt, és közülük hatan ! valamilyen középfokú iskolába iratkoztak, nem egyszer nehéz felvételi vizsgák árán. Hétből: hatan Harsányi Ferenc igazgató- helyettes több mint két évtizede ismeri a helyi viszonyokat. — Engem is meglepett ez az arány, bár mindez a képesség és a temérdek pedagógiai munka együttes eredményének, a szülők és a pedagógusok jó kapcsolatának is felfogható. Ha nem fél a sártól, jöjjön velem, látogassunk meg néhány volt gyerekünket. ők meg a szüleik majd elmondják, miért a továbbtanulás mellett döntöttek. Fehér Sándort az iskola eszeként tartották számon, aki 4,6-os tanulmányi eredménnyel fejezte be a nyolcadik osztályt. A Fehér család a Móricz Zsigmond út végén épített egy mutatós, új kockaházat, amelyik belül már kész. Igaz, míg bejutunk a lakásba, majdnem lábközépig süllyedünk a járda nélküli utca sarában. A novemberi ünnepek ellenére Sanyi nincs itthon. — Megnyert egy sakkversenyt, és az iskola csapatával ma szpartakiádon szerepel — mondja a bemutatkozás után az édesapja. — Azt írta, ezért a sikerért majd később kétszer is eltávozhat. Mindehhez persze tudni kell, hogy Sanyi Egerben, katonai kollégiumban tanul, ahol bizony nagy a szigorúság. — Ehhez volt kedve, vi- íágéletében katonatiszt szeretett volna lenni. Esze van, lehetőséget is biztosítottunk neki. Igaz, fizetnünk semmit nem kell, sőt még zsebpénzt is kap — sorolja az édesanyja. Odabenn a konyhában duruzsol a szenes kályha, fotelszékeket kerítenek, azokra telepedünk le, miközben az édesanya keze villámgyorsan, jár. Készül az ünnepi ebéd, és a beszéd fonalát az édesapa veszi át. — Sajnos, a legnagyobb lányunk sem jöhetett, pedig ő már Pesten szakmunkás. A középső lány most múlt 16 éves, harmadéves kereskedelmi tanuló. Iskoláztatjuk őket, vigyék többre, mint mi, elvégre én csak a segédmunkásságig jutottam. Sándoron kívül még két tízéves ikreink vannak, ők most ötödikesek. Ha akarnak, ők is tanulhatnak, amíg az eszük bírja. — És a pénztárcájuk? 1 — Az nehezen. A házépítés elvitte a megtakarított pénzünket. Igaz, a nagylány már keres, de a középső rengetegbe kerül, mert hetente kétszer Szolnokra utazik tanulni. Visszajönni nem bír, így albérletet váltottunk neki. Mindezt az én rokkantnyugdíjamból. Az apa is tanul L- Maga hány osztályt járt? —■" Most fejeztem be esti tagozaton a nyolc általánost. Nem akartain a gyerekeim előtt lemaradni, meg abban is reménykedtem, talán visz- szahívnak Szolnokra az építőiparba dolgozni. Eddig még senki se hívott... Fehér Erzsébeték jó tízpercnyi járásra laknak Sa- nyiéktól. Erzsiké szintén elsős, egészségügyi szakközép- iskolás Karcagon. — Hárman vagyunk testvérek, édesapám Pestre jár dolgozni, úgy tart el bennünket. Anyu pedig háztartásbeli. — Miért jelentkeztél erre a szakra? — Az osztályfőnököm ajánlotta, azután a bizonyítványom se volt rossz, meg az iskola nemcsak végzettséget, hanem szakmát is biztosít. — Hogy megy a tanulás? — Van már négyesem, ötösöm, igaz, egy egyes is becsúszott, de már kijavítottam. , — Befogadtak a többiek? — Igen. Tiszaderzsről Juhász Teri, Kőtelekről Cseh Mária a legjobb barátnőm. — A célpd? Megkapaszkodni? — Több annál. Anyunak négy, apunak három osztálya van, őket már utolértem, és el is hagytam. Ha szorgalommal, ésszel bírom, nem szeretnék megállni az érettséginél. Persze ez majd kiderül, mert még sok a pótolnivalóm — sorolja a mosolygós, kerek, arcú, barátságos kislány. Kívülük a többi, idén végzett tiszaburai nyolcadikos sem fejezte be a tanulást. Réti Erzsi a tiszaföldvári óvónőképzőben elsős, Bugát Félix Szolnokon szakmunkástanuló, Fehér Franciska, Pozák Mária fonó-szövő ipari tanuló Pesten. Egyedül Tyukodi Margit ment férjhez. Noha Berki Imre mindösz- szé két éye iskolaigazgató a községben, megelégedéssel nyugtázza a tavalyi cigány- gyermekei választását. — Hiszem, lesz belőlük valaki, és ők már többre viszik, mint a szüleik. Jó pedagógiai módszernek bizonyult, hogy ezek a gyerekek heten nem külön cigányosztályba jártak, hanem közösen a többi falubelivel. Egymáshoz szoktak. Nagyon remélem, hogy nem cáfolnak meg, és három vagy négy év múlva sem kell elhamarkodottnak tartanom a derűlátó nyilatkozatom. Szülök, nevelők egysége Dicséretes erőfeszítést tesz a Tiszaburán dolgozó 30 pedagógus azért, hogy a helybeli, végzős cigánygyerekeknek már a középiskola se elérhetetlen vágya legyen. Persze, ehhez olyan megértő, nevelőket támogató, kulturált körülmények között élő szülők kellenek, mint Fehér Sándor, Fehér Erzsébet, Réti Erzsébet és a többiek édesanyja, édesapja. Elvégre a siker nyitja itt sem más: mint az iskola és a szülők jó kapcsolata, kölcsönös bizalma és segítése. Jó dolog, hogy erre Tiszaburán egyre több példa akad. D. Szabó Miklós R itkaságnak számító múzeum nyílt Kőszegen a Jurisics tér most helyreállított épületében. Homlokzatán a felirat: „Apoteka az Arany Egyszarvúhoz” adja tuéltul a látogatónak, hogy az egykori jezsuiták messzeföldön híres patikája van e házban. Eddig négy patikamúzeum volt az országban, ez az ötödik a sorban. A kőszegi múzeum a hazai gyógyszerészet történetét is feldolgozza. Látványosság a patika egykori officinája, bútorait az Iparművészeti Múzeumból szállították vissza Kőszegre. A padláson pedig azt mutatják be, hogyan dolgozták fel egykor a különféle gyógynövényeket orvossággá. Tavasztól-őszig százféle gyógynövény pompázik majd az épület kertjében. A patikamúzeum épülete Patikamúzeum Kőszegen A patika egyik freskója Az officina barokk bútorremekei
