Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-12 / 265. szám
1980. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Középtiszai Állami Gazdaság Egy karra dolgozva A vasas üzemek életét, munkásságát bemutató kiállítás nyílt tegnap Szolnokon, a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központban a Vasas Szakszervezet XXVIII. konresz- szusa tiszteletére. A kiállítást Baranyai Géza, a Vasas Szakszervezet titkára nyitotta meg. Részt vett az eseményen Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára és Árvái István, az SZMT vezető titkára. A vasasok életét, tevékenységét bemutató kiállítás november I5-ig, naponta fél 9-től 18 óráig, szombaton 13 óráig tekinthető meg a művelődési központ színháztermében. Az előcsarnokban pedig Bathó László és Nagy Zsolt Munkásportrék című fotótárlata látható Korszerű csomagolásban kelendőbb az áru Igaza van Bakos Mihálynak, a Középtiszai, Állami Gazdaság üzemi pártbizottsága titkárának abban, hogy most már a pártkongresszus határozatainak végrehajtásáról, a feladatoknak a helyi sajátosságokhoz igazodó megoldásáról van szó. Hogyan .vélekednek erről, mit tesznek ennek érdekében a párttagok, — erre kerestünk választ a gazdaságban. II cselekvő egyetértésért —• Mindenekelőtt arra törekedtünk, — magyarázta az üzemi pártbizottság titkára, — hogy a párttagok megismerjék azokat a feladatokat, amelyek elvégzéséhez cselekvő egyetértésüket kérjük. Ezért már júniusban —■ a községi pártbizottsággal együttműködve — pártbizottsági, pártvezetőségi tagok és a munkabizottságok vezetői részvételével feldolgoztuk a pártkongresszus határozatait. Ugyancsak júniusban a pártoktatás kétszáznegyvenhat résztvevőjével és a gazdasági vezetőkkel is megtárgyaltuk a kongresszusi útmutatásokat. Ebben a gazdaságban a célkitűzések ismerete, az egy nyelven beszélés a sajátos helyzetből adódóan talán fontosabb, mint máshol. Ha valahol, akkor itt igen nagy nehézséget okoz a területi széttagoltság és az ingázók nagy száma. A gazdaság kerületei közé községek, termelőszövetkezetek tucatjai ékelődnek, jó néhány kilométer választja el őket egymástól és a központtól. Kétezerkétszáz dolgozójuk 80 százaléka bejáró. Tizenhat községből kell munkába, onnan meg hazaszállítani őket. Az ebből a helyzetből adódó gondokat csak növeli, hogy gazdasági vonatkozásban több területen sikerült ugyan előrelépniök, —• az állattenyésztési ágazat fejlődése például felgyorsult, termelési értéke 1975 és 1979 között 28 százalékkal nőtt. — de a növénytermesztési ágazat az utóbbi években hozam- és nyereségtervét nem tudita teljesíteni. Ez pedig kedvezőtlenül befolyásolta a gazdaság egész helyzetét. A rossz időjárás következtében például az utóbbi négy évben hozamértékben csupán a rizsből 72 millió, forint kiesés keletkezett. Ilyen tények ismeretében az emberek hajlamosak arra, hogy a veszteségeket szinte kizárólagosan a különben tényleg katasztrofálisan rossz időjárásra hárítsák, és ne kísérjék kellően kritikus szemmel kollektívájuk tevékenységét. A kommunisták kezdeményező készségének és figyelmeztető szavának ilyen körülmények között megnő a jelentősége. A Középtiszai Állami Gazdaság párttagjai tisztában is vannak ezzel. Az egyik párt- bizottsági ülésen például felszólalt Dávid Imre agronó- mus. Kifejtette, hogy bár szép eredményeket értek el az állattenyésztésben, — négy év alatt 128 millióról 164 millióra növelte termelési értékét ez az ágazat — mégsem tesznek meg mindent a gazdaságpolitikai tervék teljesítése érdekében. Ez .közvetlenül vagy közvetve vezetői hiányosságokra vezethető vissza. Különben nem fordulnának elő olyan esetek, hogy értékes tenyészállatok pusztulnak el, mert az állatorvos nem intézkedik idejében, vagy nem található a munkaterületen. Olcsóbban—többet Az üzemi pártértekezlet a gazdaságpolitikai törekvések központjába a termelékenység növelését, a gazdaságosságot, a takarékosságot, a hatékonyság növelését, az üzem- és munkaszervezés javítását állította. Amikor érékről a témákról beszélgettem Palágyi Gábor igazgatóhelyettessel, aki tagja az üzemi párt-végrehajtóbizottságnak is, megkérdeztem tőle, találnak-e olyan megoldásokat, melyekkel úgy csökkentik a költségeket, hogy az ne a termelés rovására történjen. — Több példát is említhetnék, — mondotta az igazgatóhelyettes. — A tápanyag-gazdálkodásnál például a műtrágya árának növekedését úgy ellensúlyoztuk, hogy egyes területeken mérsékeltük a felhasználást. Nem értelmetlen spórolást jelentett ez, csupán nagyobb odafigyelést. Laboratóriumi vizsgálatokra és több éves termelési tapasztalatokra alapozva igyekszünk ésszerűbben gazdálkodni, — úgy, hogy 100 kilogramm szemestermény előállítására ne tíz, hanem csak hét kiló műtrágyát használjunk fel. A talaj tápanyagkészletét, az elő- veteményt vettük figyelembe, és a korábbi gyakorlattal ellentétben az istállótrágyát is kiszórtuk. Számításaink beváltak, hiszen a rossz időjárás ellenére búzából jó termést értünk él, — pedig a belvizek miatt nagy volt a veszteségünk. Takarmánynövényeink termésátlagával is elégedettek lehetünk. Más példák is arra vallanak, hogy az üzemi pártértekezlet határozatának megfelelően új megoldásokra törekednek a gazdaságban. Az energiatakarékosság érdekében például a kukoricatermés 25 százalékát nyers állapotban lefojtva tárolják. A termelési mutatók javítását a szarvasmarha- és a juhtenyésztésben a tömegtakarmányokra akarják alapozni. A korábbi évekhez viszonyítva tavaly már 150 vagon abraktakarmány megtakarítást értek el kérődző állataiknál. Az olcsóbb, természetszerűbb tartási viszonyokat a legelők felújításával, szakszerűbb legelőhasználattal, a melléktermékek takarmányként való hasznosításával biztosítják. Ami pedig a közeljövőt illeti: jövőre befejezik az ezer kocaférőhelyes sertéstelep építését, aminek eredményeként megkétszerezik majd a gazdaság „húskibocsájtását”, ezért megtervezik az új szükségletekhez a termelésszerkezet átalakítását. A dolgozók létszáma évről évre csökken a Középtiszai Állami Gazdaságban. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan igyekeznek ellensúlyozni ezt a kommunista szakemberek. — Évente harminc—negyven dolgozó munkáját tudjuk gépesítéssel helyettesíte- ' ni. A felszabadult munkaerőre égető szükségünk van az új sertéstelepen, az építő és a mélyépítő ágazatban e^varánt. — magyarázta Palágyi Gábor. — Munkaerőt máshonnan biztosítani igen nehéz. Életközeli szemlélettel A gazdaság sokrétű .feladatköre — közte az átfogó meliorációs munkák folyamata — megköveteli a termelés pártellenőrzésének és segítésének további javítását. Ebben a tekintetben előnyt, jelent az, hogy a szakemberek között sok a párttag, akik különböző párttisztsé- geket is betöltenek.- A termelés pártellenőrzé- se és segitése talán az alap- szervezetekben a legéletkö- zelibb. Érthető ez, hiszen a párttagok arról a közegről beszélnek leginkább', amelyben élnek. — Taggyűléseken, vezetőségi üléseiken foglalkozunk a gazdaság egészét érintő té-. mákkal is, — mondotta Dombóvári János, a kunmadarasi kerület pártalapszervezeti titkára, — de ezek a napirendek korántsem váltanak ki olyan érdeklődést, mint azok, amelyeik saját munika- területünkről szólnak. Az idén taggyűlésen megtárgyalták már a kerület gépesítését, a nyári és az őszi munkák előkészítését, az állattenyésztés helyzetét. • — Párttagjaink ilyenkor rendkívül aktívak, — magyarázta Dombóvári János. — Elmondták például, hogy az .állattenyésztésben mulasztások történtek, felelőtlenséget tapasztaltak. Ezért vizsgálatot kérve, bírálták a szakmai vezetést. A gazdaság tiszai gari kerületének pártalapszerveze- te is rendszeresen foglalkozik gazdaságpolitikai témákkal. B. Nagy Imire alapszervezeti párttitkár kapásból sorolja: — Októberben Gothárd, Lajos, az állattenyésztési ágazat vezetője a takarmányel- látásról számolt be. Novemberben Boda László kerületvezető az idei gazdaságpolitikai feladatok teljesítéséről ad számot a taggyűlésnek és ismerteti a jövő évi feladatokat. A párttagoknak ilyen esetekben mindig van véleményük és javaslatuk. — A takarmányellátást tárgyalva például felvetődött, hogy a kukoricaszárat répaszelettel keverve pótolják a silót, — magyarázta B. Nagy Imre. >— Javaslataik — például a közelmúltban az, hogy takarjuk le a silót, — segítik a kerületvezető munkáját, — vélekedett Boda László. — Persze azt is hangsúlyozni kell, hogy csak a lehetőségek mérlegelése alapján lehet érdemi javaslatokat tenni. A legnagyobb segítség természetesen az a kerületvezető számára, hogy bármikor számíthat a párttagokra. A műtrágya többnyire szombaton—vasárnap érkezik. Kirakása mégsem jelent gond.ot soha. A közelmúltban vasárnap kaptuk a répaszeletet. Szóltam Makó Lajos traktorosnak, ő meg jött zokszó nélkül. Ez jellemző a párttagokra. A termelés és a tudatosság A pártalapszervezeti rendezvények témaválasztását illetően elgondolkoztató Ágoston Lajos bánhalmi kerületi alapszervezeti titkár véleménye: — Ahol jobban szorít a cipő, ahol több a gond, azt a területet tűzzük napirendre. Nem azt mérlegeljük, mit, mikor tárgyaltunk. A pártvezetőségi ülésekre a párt cső portbizalmJakat rendszeresen meghívjuk, de például a gazdaságpolitikai tervek tárgyalására a párton- kívüli szaikágazatvezetőket is. Ebben a kerületben a taggyűlések résztvevőinek aktivitása rendkívül hullámzó. Az alapszervezet ugyanis mindegyik termelési ágazatot felöleli, és nem biztos, hogy minden téma mindenki érdeklődését felkelti. Az a fontos, amit szívesen hangoztat Ágoston Lajos: — Ha valahol sokasodnak a hajóik, akkor nincs széthúzás, nincs „dongás”. Egy emberként összefog az" alapszervezet és készséggel segít. Sokkal többre becsüljük az ilyen aktivitást, mintha állandóan sokan szólalnának fel a taggyűléseken, de pluszmunkában nem lehetne számítani rájuk. Szénakaziazás- nál például évek óta segítenek az állattenyésztők és a rizsőrök. Pedig az állattenyésztők hajnali háromkor kelnek és előbb ellátják a jószágokat. Ezekre a munkákra kívülállókat nem lehet kapni. Az ilyen példákra gondolva mondom, hogy ezek nemcsak termelési sikert jelentenek, hanem figyelemre méltó előrelépést is a tudatformálásban. Simon Béla KUBAI VENDÉG SZOLNOKON Tegnap Szolnokra látogatott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának vendégeként nyolcnapos előadókörúton hazánkban tartózkodó Eduardo Vidal, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztály szekciójának vezetője. A kubai vendég az MSZMP megyei bizottságának Oktatási Igazgatóságát látogatta meg, ahol „Kuba fejlődésének néhány társadalmi és gazdasági eredménye 1976— 80 között” címmel tartott előadást. A kora délutáni órákban Eduardo Vidalt a megyei pártbizottságon fogadta Majoros Károly, az MSZMP megyei bizottságának titkára. A két napig megyénkben tartózkodó kubai vendég holnap a megye nevezetes létesítményeit tekinti meg. Téglagyári újítók jutalmazása Ankét Mezőtúron Az Alföldi Téglaipari Vállalat újító mozgalmának, a mozgalom további fejlődésének jelentős állomása volt az az ankét, amelyet tegnap Mezőtúron tartottak a Tröszt, az Építőanyagipari Szakszervezet, a megyei tanács képviselőinek, valamint a 22 gyáregység újítóinak részvételével. Farkas Ferenc műszaki igazgatóhelyettes tájékoztató előadásában arról szólt, hogy a vállalat aktív és tehetséges újítói nagy tartalékot jelentenek, melyet a gazdaságos termelés érdekében hasznosítani kell. A céltudatosság és terv- szerűség a vállalat újítómozgalmában eddig is megmutatkozott. Amíg 1972-ben 21 újítást nyújtottak be, addig az elmúlt évben és az idén októberig összesen 86- ot. 1972-ben 229 ezer forint értékű többlettermelést jelentett az újítások bevezetése, a tavalyi és az idei újítások termelési haszna már meghaladta a 4 milliót, a találmányok bevezetése pedig több mint 30 millió forintos nyereséggel járt. A termelési célok megvalósítását segítő újítók és feltalálók díjazására az utóbbi két évben 348 ezer forintot fordítottak. Az ankét záróaktusaként a legkiválóbbak munkáját jutalommal ismerték el. — s. sz. j. — Hazánkban az utóbbi év- , tizedben megduplázódott a csomagolóanyag-felhasználás, s jelenleg évi 17 milliárd fo- ríhtót fordítunk erre a célra, a nemzeti jövedelem mintegy 3 százalékát. Ez megfelel a fejlett ipari országok mutatóinak, de inkább csak arányában — végeredményében nem. Egyelőre még nem beszélhetünk magas színvonalú csomagolási kultúráról, az exportcsomagolás csak részben, nem egyszer hiányosan elégíti ki a követelményeket. Pedig korszerű csomagolás nélkül nem exportálható a külföldi eladásra szánt termék. különösen mostanság, amikor az áru megjelenési formája, esztétikai színvonala soha nem tapasztalt mértékben befolyásolja a vásárlási szándékot a. külDiacon. A magyar húsipar termékei méltán világhírűek, de bármennyire is kedvelik külföldön a dobozolt sonkát vagy a téli szalámit, gyulai kolbászt, aligha vásárolnák meg korszerűtlen fontjában. A Pápai Húskombinát — a TERIMPEX közvetítésével — idén például 5600 tonna dobozolt sonkát, lapocka kon- zervet szállít több mint 30 országba, s a másfél milliárd forint várható-exportbevétel — számokkal ugyan nem kimutathatóan, de nagy részben mégis— annak köszönhető, hogy igazodtak a vevők csomagolási igényeihez, nem egyszer furcsa szokásaihoz. Korábban például kiderült, hogy a hengeres dobozból nehéz kivenni a sonkát, ezért megváltoztatták a doboz formáját, ugyanakkor azzal is számoltak, hogy legnagyobb piacukon, az Egyesült Államokban nem kedvelik a sonkadoboz címkéjén a sertés képi megjelenítését. A Gyulai Húskombinát — ugyancsak TERIMPEX közreműködéssel — másfél milliárd forint exportbevételre számít idén, de hogy .a sikert el is köny-~ velhesse, arra volt szükség, hogy a párosgyulai vákuum- csomagolást megold iák, mert így keresik külföldön. Az egyébként “szívesen vásárolt Piek-szalámi nyomtatott celofán-fóliás megieienése is a vásárlói érdeklődés csökkenését előzte meg. E példákkal szemben áll viszont az a tény, hogy a magyar exporttermékek komoly hányadát fogyasztói csomagolás nélkül hozzák forgalomba. A hazai fogyasztási cikkek gyártói — amint azt az OMFB egy nemrég készült tanulmánya megállapította — gyakran megfeledkeznek a csomagolás műszaki és esztétikai alapkövetelményeiről, s a külkereskedelmi szervek is elsősorban a termékre összoontosítanak, a csomagolási kérdések háttérbe szorulnak. Mindez a haszon elmaradásával jár. Számítások szerint export-bútorainknál és textilipari termékeinknél 10—15 százalékos, a gyógyszereknél pedig nem kevesebb, mint tízszeres árnövekedés lenne elérhető korszerű csomagolással. A csomagolás hiányának fő oka a hazai kapacitás hiánya, vagy a korszerűtlen ipari háttér. De nem minden esetben ez a fő ok. A Magnezit Művek például zsugorfólia-zsákba csomagolná a tűzálló téglákat, mert a fólia nemcsak esztétiku- sabb a hagyományos burkolóanyagnál, de meg is óvja a terméket, és az öntapadó címke révén egyszerűsíti a nyilvántartást, a gyors raktári munkát. A Tiszai Vegyi Kombinátban már megkezdődött a polietilén zsugorfóliák és zsugorsápkák gyártása, s megoldották a fóliák többszínű mélynyomtatását. Ígértek is a Magnezitnek 40 ezer fóliazsákot, ám szép- ■ temberig csak 10 ezret szállítottak. Emiatt a tűzálló tégla versenyképessége csökken, hiszen sok külföldi vásárló ragaszkodik a fóliázáshoz. Á csomagolás •— az áru reklámozása, könnyű szállítása és raktározása mellett — a termékek megóvását szolgálja. A biztosítási statisztikák szerint a szállításnál előforduló károk 10 százaléka közvetlen csomagolási okokra vezethető vissza. A TECHNOIMPEX tapasztalatai szerint a ládákba csomagolt gépek javarészt sérülten érkeznek a külföldi kikötőbe. A lécek eltörnek, a pántolás elszakad. A külföldi kikötőben történő javítás nagy költséget jelent, Hamburgban például egy láda javításáért több mint 2000 márkát fizetnek, természetesen a magyar szállítók. Néhány jó példa a közeljövő egyetlen követhető útját jelzi. Az Egyesült Izzó inkább vállalja, hogy a termékei árában mintegy 15 százalékot képviseljen a csomagolási költség, mert ha nem vállalná, az évi többszáz millió darab izzó, fénycső, halogén lámpa nagy része eladhatatlanná válna, és az üzemi seleithányad is nőne. A Medicor-ban külön csomagolástechnikai csoportot szerveztek, amelynek tevékenységét a gyártmányfejlesztés folyamatába építették. A Kőbányai Gyógyszer- árugyár évente 300 ezer dollár értékű importanyag beszerzésétől menti fel a külkereskedőket, mert tablettáit, drazséit a Mezőgazdasági Ipari Közös önálló Vállalattal együtt kidolgozott hazai műanyagból készült trópusálló dobozokba csomagolja. A csomagolás fejlesztése, a termelékenységet is növelte, mert a trópusi doboz megtöltése és zárása a korábbinál gyorsabb; a munka termelékenysége a korábbinak kétszeresére, a nagyobb dobozoknál pedig négyszeresére nőtt.
