Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 7. SZÁZAN A JÁSZKUNSÁGBÓL Ösztöndíjjal a baráti országok egyetemein, főiskoláin — Hol végeztél? A munkahelyükön jelentkező pályakezdő szakembereknek ma már nem pusztán udvariasságból teszik fel a kérdést, hiszen az egyetem, a főiskola neve már eleve sok mindent elmondhat az ifjú munkavállaló szakmai tudásáról. A jó iskola neve fémjelez. A tudományok differenciálódásával a felsőfokú oktatási intézményekben is nagymérvűvé vált a szakosodás. Mindez természetesen az egyetemet fenntartó ország gazdasági és társadalmi viszonyaihoz igazodik. Befolyásolja ezt egy-egy gazdaságföldrajzi egység termelési hagyománya, iparszerkezete is. A legkitűnőbb egyetemek, főiskolák ezek fejlődésével párhuzamban alakultak ki és fejlődjek Európa-hírüvé. A magyar deákok már a felvilágosodás kora előtt is szép számmal tanultak külföldi — mai értelemben vett — egyetemeken, elsősorban a hazai intézmények hiánya miatt. Napjainkban már nem a magyar felsőfokú oktatási intézmények színvonalának elégtelensége, hanem a szakosodás 1jobb feltételei késztetik a magyar diákokat, hogy külföldi egyetemeken, főiskolákon tanuljanak. Számolnunk kell persze a „világlátás” egyéb hasznosságával is. A külföldi és a hazai diákok között barátságok szövődnek, s ezek nem válnak „holt emlékekké” — később szakmai-tudományos együttműködéssé terebélyesednek. Az elmúlt húsz évben hazánkból csaknem harmincezer fiatal szakember szerzett diplomát a baráti országok egyetemein, főiskoláin. Közülük tizennyolcezren a Szovjetunióban kapták oklevelüket. Riportereink a különböző baráti országokban tanuló Szolnok megyei diákok mindennapjaiba igyekeznek be- pillanatást adni. Jászberényből Magdeburgba Moszkvában Franciaországról Az iparáról — és futballcsapatáról — híres NDK- beli várossal, Magdeburggal — mint kiderült — nem is oly nehéz telefonösszeköttetést létesíteni — Szolnokról. A magdeburgi műszaki egyetem kollégiumában Csiszár Csaba elsőéves gépész- mérnök hallgató vette fel a kagylót. Először is rövid életrajzot kértünk tőle. — Tavaly ' érettségiztem Jászberényben, a Lehel Vezér Gimnázium matematika-fizika tagozatán — kitűnőre. Édesapám mérnök a Hűtőgépgyárban, én is műszaki pályára készültem, de nem döntöttem el, hogy milyenre. Aztán, amikor „felfedeztem”, hogy a magdeburgi egyetemen hidraulika-haj tóműtechnikára lehet szakosodni — elhatároztam magam. — Ami igaz, igaz: az^első hetekben nem volt könnyű, de most már jól érzem itt magam, s jól megy a tanulás is. — Gondolom most elsősorban a nyelvtanulásra koncentrált? — Igen és egész jól haladok. Persze az anyanyelvet is gyakorlom mindennap: harmincegy magyar tanul a városban, gyakran találkozunk. és a posta rendszeresen hozza a magyar újságokat — mindössze egy nap késéssel. — Magdeburg öt évig lesz lakóhelye. Milyen város? — Hogy őszinte legyek: nem nagyon ismerem még a várost. /Külsőleg” engem Miskolcra emlékeztet: abszolút ipari város. Plakátokról, ismertetőkből tudom, hogy több múzeum, hangverseny- és kiállítóterem van a városban — remélem, hamarosan lesz időm ezekre is. Most nincs túl sok üres órám, ha mégis akad, leggyakrabban az egyetem három klubjának valamelyikébe megyek — diszkó is van. táncolni lehet. — Mikor lesznek az első vizsgái? — Majd csak februárban. Addig még van mit megtanulnom: főkéDP a német nyelvből. A . szakmai tárgyakkal nincs _ gondom: gyakran előfordul, hogy évfolyamtársaim engem kérnek meg, hogy segítsek nekik. hamar megbarátkoztak velünk, szeretettel fogadják a külföldieket — mondja Ica. — Bizonyára meg is szokták már a jelenlétüket, hisz Harkov csaknem húsz egyetemén, főiskoláján soknemzetiségű diáksereg gyűl egybe évről évre. A vietnami diákok között éppúgy, mint A szép lengyel nagyváros, Lublin ősi egyeteme egy évig lesz vendéglátója három Szolnok megyei fiatalnak. Csontos Istvánnak. Győri Ferencnek, a Verseghy Gimnázium és Varga Tibornak, a Vízügyi Szakközépiskola egykori diákjának. A második évet már egymástól külön, más-más egyetemen kezdik meg, István halbiológusnak készül, Ferenc papírfeldol- gozást tanul majd, Tibor pedig környezetvédelmet. — Csontos István hogyan választotta ezt az igazán ritka pályát? —- Szeretem az állatokat. Egészen kiskoromtól kezdve horgásztam a Tiszán. Órákat töltöttem el a halak tanulmányozásával. — Most is horgászik? — Nincs rá lehetőségem. — Némi . szabad idejük azért csak van. — Hogyne, csinálunk magunknak. Szeretnénk megismerni. a várost, az egyetem életét. Tibor például most városnéző sétára ment. Feri pedig ebben a pillanatban Egy éjszakán át kanyarog a vonat a Pardubice Szolnok közötti 800 kilométeren. A képzelet szárnyán másodpercek alatt tesszük meg visz- szafelé az utat; a csehszlovákiai városban Mező Mihály, a Vysoká Skola Cherni Technológia (Vegyipari Főiskola) első éves hallgatója az „idegenvezetőnk”:: — Pardubice ugyanakkora város, mint Szolnok. Az új lakótelepek hangulatos belvárost, sétálóutcákat fognak közre. A hideg őszi estéken mézeskalács illat „melengeti” a járókelőt, s vendégcsalogató zsongás csábítja a sörözőkbe. ahol gyakori, beszédtéma a lóverseny — a par- dubicei nagydíi előkelő rangot jelent a „szakmában” nemzetközi méretekben is — s természetesen az első ligában játszó hokicsapat győzelme vagy veresége. Azt mondják. aik.i érti. hogy miről beszélnek a lelkes szurkolók, az. már megtanult csehül — Gondolom, azért a főiskola is „minősíti” a nyelvtudást, — Naponta öt óra nyelvtanulás szerepel a tanrendünkben. Az előadások, szemináriumok nyelve természetesen cseh. A háromhetes nvári kurzus s az eddigi órák aligha adnának annyi ismeretet. hogy, mindent értsek. Szerencsém viszont, mivel a Varga Katalin Gimnáziumban fakultatív • rendszerben tanítottak. Fizikából, matematikából. kémiából most azokat a tananyagrészeket adják elő. amit a középiskolában mi má*- elsajátítottunk, így több idő jut a nyelvtaa bolgárok, csehszlovákok között sok jóbarát akad. — Már a tanévkezdést is megünnepeltük egy kis kollégiumi „bulival” — veszi át a szót Ica. — Sajnos, most nincsenek elsőévesek, így a „gólyák” avatása elmarad, de nem kell félteni bennünket. unatkozni nem fogunk. érkezett az uszodából. Egyébként róla már írt a lublini újság is. — Akkor már gyakorlott „nyilatkozó”. — Nem, nem — tiltakozik. — Csak a nevem szerepelt az újságban. Megnyertem az egyetemen az elsősök úszóversenyét. — Miben volt a leggyorsabb? — Az ötvenméteres hát- s a gyorsúszásban. Huszonhét másodperc alatt tettem meg az ötven métert. — Gratulálunk, -ez igen szép teljesítmény. S hogy megy a tanulás? — Jól. bár ezt inkább a tanárainktól kellene megkérdezni. Sokat és rendszeresen foglalkozunk a tananyaggal. Nem lehet lustálkodni, mert ha lemaradunk, nagyon nehéz lenne behozni. S persze nem akarunk szégyent hozni a magyar fiatalokra sem. Ha már megadatott, hogy külföldön tanuljunk — úgy érzem —, kötelességünk tudásunk legjavát adni. — Az úszáson kívül mire jut még a szabad időből? nulásna, szórakozásra. A főiskolán magyar klub is van. A tizenegy magyar hallgató számára nyitották meg a közelmúltban. — Miért választotta a külföldi főiskolát? — A szakmáim — műanyaggyártás technológiára szakosadom majd — mellett megtanulok egy nyelvet, megismerek egy másik országot, egy másik nép szokásait. Mindez persze még csak későbbi terv, most a tanulás a legfontosabb, szeretném, ha jól sikerülnének a félévi vizsgáim s aztán februárban a „gólyabálon” is hallgatóvá fogadhatnák. — Meddig tart a „szabadság”? — Csak a hétvégére jöttem haza a szüléimhez, akik nagyon vártak, de benézek majd a gimnáziumba. van mit megköszönni a tanáraimnak is. * Majoros Károly, a Verseghy Gimnázium volt tanulója Moszkvában tanult a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakán, ö már „öreg diák”, harmadéves, jelenleg néhány napos szabadságát itthon tölti. — Az egyetem neve önmagáért beszél, de azért szeretnénk kicsit többet tudni stúdiumairól. — Az alaptantárgyak nagyjából megegyeznek a mi közgazdaságtudományi egyetemünk -tananyagával. Ezekre épülnek- a szocialista gazdasági kapcsolatok irányítási kérdéseivel foglalkozó szaktárgyak és természetesen az egész világ gazdasági helyzetét tárgyaló szakkollégiumok. Arra készítenek fel bennünket, hogy a legbonyolultabb kérdésekben is elemzőképesek legyünk. S amit én is nagyon lényegesnek tartok: egységes gondolkodás alapján, — természetesen a nemzeti sajátosságok maximális figyelembevételével. Mindenképpen jó iskola ez számunkra, részemre, hiszen együtt tanulunk, élünk a szovjet, az NDK, a csehszlovák, a kubai a mongol, a bolgár, stb. diákokkal. Űgyszólván - a világ minden nyelvét tanítják, a nagy keleti nyelveket is, a kínait, az arabot, a hindit... Az orosz a tanítás nyelve ezen kívül egy idegen nyelvet kötelezően, egy másikat fakultatívan kell tanulnunk. Ez már a szakosodással is összefüggésben van. Én például heti tíz bórában tanulom a francia nyelvet. — Ezek szerint francia nyelvterületekre specializálódik. — Franciaország külkap- csolataival foglalkozom. Biztató jelek vannak arra, hogy hazánk és Franciaország, a francia nyelvterülethez tartozó afrikai országok gazdasági és kulturális kapLendngrád, e csodálatosan szép szovjet város öt évig adott otthont Hegyi Istvánnak, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat szolnoki számítóközpontja fiatal osztályvezetőjének. Észak Velencéjében kezdte meg egyetemi tanulmányait, s kapta kézhez számítógépes mérnök-közgazdász diplomáját, itt ismerte meg feleségét, itt született meg kisfia. — Amikor döntöttünk feleségemmel, hogy az egyetem elvégzése után Szolnokon keresünk munkát, nagyon is reális indítóokok vezettek. Túl azon, hogy ő szolnoki születésű, fontos volt, hogy a leendő munkahelyükön milyen lehetőségek várnak ránk, no és kapunk-e belátható időn belül lakást? Az. otthonunkhoz hamar hozzájutottunk, s itt a SZÜV- nél pedig olyan emberi, szakmai közösségre találtunk, amelynél jobbat nem igen képzelhet el pályakezdő szakember. Jelentős feladatokat bíztak ránk, lehetőségünk volt arra, hogy bebizonyítsuk, nem hiába koptattuk az egyetem padjait Leningrádban. A lenin- grádi egyetemről még csak annyit, hogy az általános szakmai képzésen túl lehetőséget biztosít arra is, hogy az ember egy speciális szakterületet válasszon magának. csolatai tovább erősödnek. Talán a diplomamunkámat is éppen Franciaország és a szocialista országok gazdasági viszonyairól írom, — kiemelten tárgyalva a magyar—francia kapcsolatokat. A forrásmunkák „feltérképezéséhez” hozzá is fogtam. Részben a felbecsülhetetlen mennyiségű és értékű dokumentációt tároló, moszvai tudományos- intézetekben, s leendő munkahelyemen, itthon, a Külkereskedelmi Minisztériumban. — A diplomáig még két év van hátra? — Az ötödik év első felében gyakorlati munkán leszek, majd az utolsó félév már teljesen a diplomamunkáé. — Érdekesen, lelkesen beszél választott pályájáról, de azt is mondta: a neheze még hátra van. — Tisztában vagyok azzal, az egyetem elvégzése után még kell jó tíz év, hogy választott hivatásomban teljés értékű’ sziak embernek! mondhassam magam. Ez más munkaterületeken is így van — rövidebb,- hosz- szabb időre vonatkoztatva — de különösen igaz a nemzetközi kapcsolatok esetén. Én főként a számítógépes rendszerekkel foglalkoztam és választott tématerületemnek ma is ezt tekintem. — Ügy tudom, most doktori disszertációját írja. — Legalábbis remélem, hogy jut elegendő időm rá. A közeljövőben mindenképpen szeretném befejezni a diplomamunkát, amelyben az operációs rendszerek hatékony üzemeltetésével foglalkozom. A hazai üzemek, vállalatok, intézmények számítanak a külföldi egyetemeken, főiskolákon végzett fiatal szakemberek munkájára. Néhány szolnoki nagyvállalattól megtudtuk. hogy főlee azokra a szakterületekre várják őket. amelyeknek szakember-utánpótlása hazánkban még nem megoldott, vagy pedig — szakmérnöki képzéssel megtoldva — hosszabb időt vesz igénybe, mint a szomszédos szocialista országokban. A Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalatnál jelenleg tizenkettőn dolgoznak külföldön szerzett egyetemi diplomával. Az olai- ipari szakemberek — olajbányászok, gyártástechnológusok. bányagépészek, geológusok — Leningrádban. Moszkvában. illetve Bukarestben kapták kézhez diplomájukat, de dolgozik a vállalatnál Drezdában végzett közgazdász is. A Tiszamenti Vegyiművekben jelenleg három. Moszkvában, illetve Leningrádban végzett vegyészmérnök dolgozik — közülük ketten diplomájuk megszerzése óta elérték a kandidátusi fokozatot — a közeljövőben mée négy. Lengyelországban, illetve a Szovjetunióban végzett szakembert várnak a Vegyiművekbe. A Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál egy mérnök-közgazdász. három hitírológus és három agrármérnök dolgozik a Szovjetunió egyetemein szerzett diplomával. A külföldön tanuló egyetemisták, főiskolások túlnyomórészt állami ösztöndíjjal végzik tanulmányaikat. itthoni munkába állásukról az illetékes szakminisztériumok gondoskodnak. ÍRTAK: TÁL GIZELLA. TÖRÖK ERZSÉBET. SZABÓ JÁNOS, TISZAI LAJOS A harkovi magyarok Idén gyönyörű ősz köszöntött Harkovra. Az új szemeszterre visz- szaérkező diákok néhány hétig még élvezhették a kellemes, ámbár csalóka napsütést, hisz a hideg le- heletű ukrán szelek már ott ólálkodtak valahol a hegyek mögött. Azóta mar hóval, fagy- gyal betoppant Harkovba a tél. A szolnoki lányokat, Szabó Ilonát és Polónyi Katalint, a Vásárhelyi Pál Közigazdasági Szakközépiskola egykori diákjait, három harkovi tél edzette már a hideghez. — A bunda a kollégiumban nyaralt, míg mi otthon — mondja Ica. — Megszoktuk már a harkovi teleket, őszintén szólva a nyár végén már hiányzott is kicsit a város, az egyetem, a tanulás. — Szerencsére már túl vagyunk az idei első vizsgán is — jegyzi meg Kati. — Tanév elején vizsga? — Az otthon töltött hathetes szakmai gyakorlat eredményeiről kellett számot adnunk, az ez idő alatt elkészített dolgozatunkat kellett megvédeni — adja a választ Ica. A harkovi Mérnök-Közgazdász Egyetem számítástechnikai szakán tanulunk, ezért a SZÜV szolnoki számítóközpontjában végeztük a gyakorlatot. Dolgozatomban én az adatbázissal foglalkoztam. — És Kati? — Én a Mezőgép Vállalat készletgazdálkodását dolgoztam fel. Dögéi Imre már az államvizsgára készül, s a jövő nyáron számítógépes mérnök-közgazdászként tér vissza szülőhelyére, Tiszafüredre. — Egyelőre még csak egyedül — árulják el a lányok .— Jövőre azonban a felesége, Ira is befejezi az egyetemet. — S követi férjét Magyar- országra? — így tervezzük — mondja Imre. — Szeretnénk mindketten otthon elhelyezkedni, ha lehetséges Tiszafüreden, de mindenképpen Szolnok megyében. — Hogy telnek a hétköznapok? — A harkovi emberek, a szovjet diáktársak nagyon Hírnév az alma maternak Az Egyetemi Számítóközpont közgazdasági főosztályának statisztikai tájékoztatója szerint ebben a tanévben több mint száz Szolnok megyei fiatal tanul külföldi felsőoktatási intézményekben. Az utóbbi öt évben általában húsz—huszonöt érettségiző felvételizett sikeresen a szocialista országok egyetemeire, főiskoláira. Középfokú oktatási intézményeink közül a szolnoki Varga Katalin, a Verseghy Ferenc, a jászberényi Lehel vezér, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumból, az újszászi Gimnázium és Szakközépiskolából, a szolnoki Gépipari valamint a Vegyipari, Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolából pályázik a legtöbb fiatal külföldi egyetemre, főiskolára. Tanulnak fiataljaink atomerőműépítést a Szovjetunióban, kertészetet Bulgáriában, vegyészetet az NDK-ban, Csehszlovákiában, bányagépészetet Lengyelországban, textilmérnöknek készülnek néhányan Romániában. Helytállásukkal, tanulmányaikkal hírnevet szereznek az alma materüknek, de a megye középfokú oktató-nevelő munkájának is. Egy év Lublinban A pardubicei „gólya” Leningrád — Szolnok
