Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 4. Uj szovjet könyvek Magyarországon " irodalmat A szovjet bemutató ■ sorozatok közül a magyar könyvkiadás egyik legsikeresebb vállalkozása az 1973-ban indúlt Szovjet Irodalom Könyvtársorozat. Fagyejevtól a legfrissebb novellákig, regényekig mutatja be a baráti ország irodalmának legjavát. Fegyin, Gorkij, Kazakevics, Osztrovszkij, Pausztovszkij, Solohov művei mellett gyűjteményes kötetekből ismerkedhet meg a magyar olvasó a szovjet irodalom XX. századi alkotásainak kiemelkedő alkotásaival, a sok- nemzetiségű Szovjetunió népeinek irodalmával. A Szovjet Irodalom Könyvtárának legutóbb megjelent kötete Konsztantyin Szimonov Nappalok és éjszakák című műve, a híres trilógia első része. Szimonov dokurhentális hűséggel mutatja egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A Magvető Kiadó Világ- könyvtár sorozatában is több jelentős szovjet regény látott napvilágot, elsősorban a legfrissebb alkotások, például Szmimov: Katonavonat, Sztelmah: Rád gondolok, Bi- kov: Hajnalig élni. amelyek a háborút idézik, borzalmaival, az emberi helytállás példázatával, melyről eleget olvasni talán sohasem lehet. Bulat Okudzsava Merszi avagy Sipov kalandjai című nagysikerű regénye az újabb szovjet irodalom egyik legsikeresebb alkotása. Sesztalov Amikor a nap ringatott különösképpen érdekel bennünket, hiszen a vogul nép múltját és jelenét ismerhettük meg e lírai regényből. Valentyin Raszputyin Élj és emlékezz című műve két kiadásban is napvilágot látott rövid időn belül. Raszputyin neve világszerte ismert, most e sorozaton kívül, új regényét adja közre az Európa Kiadó Isten veled. Matyóra címmel. Matyóra kis sziget, lakói öregemberek, s fel sem tudják fogni, hogy falujuk végnapjait éli, helyén vízierőmű épül. A míves gond, a mély emberi humánum emlékezetes élmény lesz az olvasónak. Csak a legkiválóbbak közt lehet említeni a magyar közönség előtt is jól ismert Suksint, akinek kisregényeiből és elbeszéléseiből Vörös kányafa címmel ad szép válogatást az Európa Kiadó. Világirodalmi értékű művek találhatók a kötetben, mint az Elment az öregember vagy a Harmadik kakas- szóra. Szinte folyóirat frissességű sorozatunk a Modern Könyvtár, mely most Vjacseszlav Sugajev Menekülök és visz- szatérek című kötetét adta ki. Az író a szibériai írócsoporthoz tartozik, Irkutszkban. Egy másik Modem könyvtári kötet tizenegy szibériai, nálunk ismeretien szovjet írót avat a Harminc napig megy a levél című kötettel. A soknemzetiségű Szovjetunió népeineic irodalma rendkívül gazdag, s megismerésének jószerivel csupán a kezdetén vagyunk. Más érzelmi világ tárul elénk az ukrán Honcsar tavaly megjelent Zászlóvivők című filozofikus mélységű regényéből, mint a világhírű kir-1 giz. Ajtmatov utolérhetetlen szépségű regényeiből. Sok, nagyszerű műve mellett legutóbb A versenyló halála jelent meg az Európa zsebkönyvek sorozatban, immáron 3. kiadásban. Ugyancsak e népszerű s olcsó sorozatban látott napvilágot az új szovjet irodalom nagy ígéretének Vasziljevnék A hajnalok itt csendesek és A'legutolsó nap című kisregénye. A Lyra Mundi című sorozat legújabb kötete a Szovjet Könyv Ünnepi Hetének asztalára kerül. Lermontov klasszikus szépségű verseit a legkiválóbb műfordítóink ültették át nyelvünkre Áprily Lajostól Illyés Gyuláig, Szabó Lő- rinctől Weöres Sándorig, Marina Cvetajeva a XX. századi szovjet líra egyik kiemelkedő alakja. A lírikus most prózakötettel jelentkezik Cvetajeva kedveli a kristálytiszta megfogalmazásokat és ellenpontokat. Egy festő portréjában is ezt az elvet követi, s rajzolja meg a század első felének híres festőnőjét, Natalja Gomcsaro- vát. A kötetnek külön rangot ad számunkra, hogy Rab Zsuzsa, a mai szovjet líra legkiválóbb ismerője fordította. A rendkívül gazdag szovjet memoárirod alomból a Szovjet Könyv Ünnepi Hetére két új mű is megjelenik, Sz. A. Andrjuscsenko memo- árkötetéből a második világháború törzstiszti karának látásmódjával, sokrétű tevékenységével ismerkedhetünk meg. , 1 a Dunáig A Dnyepertől című ko-iot nem száraz hadtörténeti írás, hanem színes eseménytörténet, s bennünket különösképpen érdekelhet, hiszen Andrjuscsenko a 46. hadsereg alakulataival részt vett Csepel- sziiget. Ercsi, Komárom felszabadításában. A kazah Mo- misuJi Baurdzsán Bek Volo- kalamszki országújában szerepel, mint katona, mint némiképpen idealizált hős. A regényalak kilépett a könyv lapjairól, s önálló művet alkotott. A Gondolat Kiadó A nagy család — Mögöttük Moszkva címmel adta ki emlékezéseit. Z. F. „OLVASSUK EL, VITASSUK MEG!” Jászberényben: külön polcon a nemes „ellenfelek” A KISZ KB által meghirdetett Olvasó ifjúságért mozgalom folytatásaképp a megye számos településén megkezdődött az „Olvassuk el — vitassuk meg” elnevezésű olvasási program. Jászberényben a városi- járási könyvtárban külön polcon kaptak helyet a pályázat kötetei, s az ifjú olvasóknak — a könyvhöz mellékelt „űrlap” segítségével — lehetőségük van elmondani véleményüket az olvasottakkal kapcsolatban. Kedvére való olvasnivalót bárki találhat, a „választék” fiatal magyar prózaírók műveiből, riportkönyvekből, dokumentumgyűjteményekből, az elmúlt 35 év hazai és külföldi sikerkönyveiből, továbbá történelmi, kalandos, vidám és tudományos-fantasztikus művekből áll. Az olvasottakról írásban véleményt formálók a pályázat lazárása után jövő év márciusában — sorsolás után — könyveket, hanglemezeket nyerhetnek. Több könyv szerzőjével író-olvasó találkozó vagy ankét keretében személyesen is találkozhatnak az olvasási program résztvevői. A jászberényi könyvtár külön polcának sikere van; október eleje óta sokan írták le véleményüket az olvasottakkal kapcsolatban, megfogadva a pályázati felhívás mottójául választott Diderot-idézet szavait: „A könyv ne csak barátunk, hanem ellenfelünk is legyen; értsük meg, de vitatkozzunk is vele” . r Uj rendelet az állami nyelvvizsgákról Változott a nyelvvizsgára vonatkozó rendelkezés. A művelődési miniszter most megjelent rendelete szerint a 15. életévüket betöltött személyek je lentkezh etnek állami nyelvvizsgára, s nem a 18 évesnél idősebbek, miként azt a hatálytalanított rendelet előírta. Újdonság az is, hogy nemcsak a közép- és a felsőfokú, hanem az alapfokú idegennyelv-tudás bizonyítását is lehet kérni az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem felügyelete alá tartozó Idegennyelvi Továbbképző Központban. Az új jogszabály értelmében az alapfokú nyelvvizsga bizonyítvány megszerzéséhez csak szóbeli vizsgát kell tenni, s az kaphat bizonyítványt, akinek a feleletét a vizsga- bizottság megfelelőnek minősítette. A közép- és a felsőfokú nyelvvizsgán írásban és szóban kell bizonyítani a nyelvtudást, amelyet 5 fokozatú osztályzattal értékelnek. A középfokú nyelvtudásról akkor állítanak ki bizonyítványt, ha a vizsgázónak nincs elégtelen osztályzata, s mind az írásbeli/ mind a szóbeli vizsga eredményének átlaga legalább közepes. A felsőfokú nyelvtudást akkor igazolják, ha a vizsgázónak nincs elégtelen osztályzata, s az írásbeli és a szóbeli vizsgája eredményének átlaga legalább jó. A szovjet fotográfia 60 éve címmel kiállítás nyílt a Műcsarnokban a Szovjet JCultúra Hete alkalmából Marakov: A Nagyszínház csillagai Gondoljanak, mondjanak amit akarnak Az utcai kutat, aminél két éve megismerkedtünk, emlékezetből megtalálom, s szemben a kerítést is felismerem: ott laknak Luczáék. A falugyűlés napján sok emberrel beszéltem örményesen boltokról, az iskolai napközi hiányáról, meg egyebekről. A kútnál tereferélő asszonyokat is ezért szólítottam meg. Egyikük — id. Papp And- rásné — akkor érkezett a busszal Csorbáról, a lányá- éktól igyekezett haza. Hívott, tartsak vele, mert a papa- a beszerző, mióta nyugdíjba ment a téesztől, ő többet tudna mondani. Akkor visszamaradtam a másikkal. Luczánétól sok érdekes dolgot megtudtam. Szívesen beszélt — nem pletykált! — a falu dolgairól. A szikár, csontos asszony, mint mondta, sokfelé megfordul, „otthon van” a téeszben is, hiszen tizennyolc éve tagja, most takarítónő a tehenészeti telepen. Tőle hallottam először, hogy megoldották a hétvégi orvosi ügyeletet, hogy már hatvan gyerek járhat óvodába, hogy gyümölcsfákat ültetnek az utcákon/ társadalmi munkában. Azt is említette, hogy nem lesz már „krumplihiány”, levesbe való zöldség is jut a vásárlóknak, mert az áfész eddig üresen állt bódéját éppen az ő menye vállalta el... Magáról is beszélt: felnőtt, családos gyerekein azzal igyekszik segíteni, hogy az unokákkal törődik, munka után otthonában vigyáz rájuk. Fürdetőkád készenlétben A kúttal átellenben frissen mosott pelenkákat lenget a szél az udvaron, a szőlőlugas fonnyadó levelei visszaintegetnek nekik, ösz- szecsukható gyerekkocsi támasztja a falat a bejáratnál, az üveges verandán fürdetőkád áll készenlétben. Jolán asszony ismerősként fogad, de már az első pillanatban érzem, később egyre inkább, hogy megváltozott. Hiányzik a bőbeszédűsége, mozdulataiból a határozottság. — Rosszkor zavarom ? — Jöjjön csak, attól még elkészül az ebéd, ha közben beszélgetünk. Igaz, sokat nem tudok, alig járok az emberek közé... A Papp néni, tudja, aki ott a kútnál állt velem, meghalt, szegény. .. A zöldségesnek megint nincs gazdája. A menyem otthon van a féléves kisfiával, aki tőle átvette, az most vállalta el a vasboltot, hát nem tudom, találnak-e valakit amoda. Elhallgat, csak a borsóhüvelyek pattogása töri meg a hirtelen támadt csendet. — A néném hozta a gyerekeknek. Levest csinálok belőle, a kisunokám meg „palacsintát” rendelt hozzá. Kétéves. Az édesanyja, Jo- lánkám visszament a gyárba, a kislányt meg én elvállaltam, úgyis itthon vagyok az én kisbabámmal. — Az utóbbi szavakat szégyenlős- nalkan suttogja, miközben benyitunk a tágas utcai szobába. A halkan duruzsoló kályha közelében karját nyújtogatja az apróbbik — a saját — gyerek a rácsos ágyból, a nagyobb meg eldobja a babát, visító örömmel ugrik elénk. Játszadozunk a kicsikkel, ettől feloldódik Luczáné, kiönti, ami a szívét nyomja: betöltötte a negyvennyolcat és négy unokája volt, amikor megtudta, hogy úgy maradt. Akkor már túl volt a félidőn. Tudja, hogy van ez faluhelyen, a munka, mindig a munka az első, magunkra alig figyelünk. Rossz volt a közérzetem, jártam az orvosnál, de ki gondolt erre?! Aztán mégis csak beutaztam a városba, ott a doktor úr megmondta, és a védőnőhöz irányított. Villám- csapásként ért a bizonyosság, ez a kései rügyfaka- dás... Nehéz arról beszélni, hogy min mentem keresztül. Nem vagyunk már fiatalok ki fogja felnevelni? Aztán meg: mit szólnak az emberek? Az utcára se merek kimenni, úgy restellem — állandóan ez lüktetett az agyamban. Pletykahadjárat A család — a kiterjedt rokonság — megértő volt, vigasztalták a kétségbeesett asszonyt, de nemsokára megindult a pletykahadjárat. — Mindig nagyszájú voltam, szókimondó, nem is boldogultam volna másképp annyi férfi közt a telepen. Elviccelgettünk egymással, de ezt most ellenem fordították. A hátam mögött suttogták, hogy ez az apja, az az apja, végül a férjem is kétségbe vonta a becsületességemet. Nagyon összevesztünk. Aztán csak meg- békült, még a nevét is ő választotta. Most meg, amint hazaér a munkából — a terményraktárban dolgozik a vasút mellett —, már az ajtóban kérdi Zsuzsikát. Babusgatja, kedveskedik neki. Harmincegy éves házasok vagyunk, szinte hihetetlen ez az egész. A nagylánjmm és a fiam között két év van, a kicsike1 meg huszonhat évre és két hónapra született a fiú után. Zsuzsi baba másfél éves elmúlt, jól fejlett, de még nem jár önállóan, ezért aggódnak a szülők. A nagytestvérek is biztatgatják őket: vizsgáltassák meg, talán a csontjai gyengék. — Ugye tudnak segíteni rajta?! — Aggodalom és reménység cseng a hangjából. Zsuzsikáért és körülötte forog minden — az se számít, hogy elszigetelődött a vi lágtól. Gyes után nyugdíjba? Az ablakból int búcsút, karján a gyerekkel. Ilyen Madonnát aligha mintázott szobrász, festett képen se láttam hozzá hasonlót. A gyes után alig marad hátra kis idő — csupán két és fél esztendő, mint mondta — a nyugdíjazásig, ha egyáltalán visszamegy dolgozni. Szél kergeti, szárnyra kapja a sárga-barna leveleket az úton, már nem látom az ablaknál állót. Csak a pelenkák fehér foltja virít, és az asszony szavai kísérnek. Hogy is mondta? „Életünk őszén érkezett, s ha megérem azt a kort, amit az anyám kapott az élettől, csak húszéves lesz még Zsuzsikám. Nincs időm másokkal törődni, gondoljanak, mondjanak, amit csak akarnak. .. .” Rónai Erzsébet R A huIh'im)vK\~nn A múlt héten nem volt ünnep nem volt nevezetes évforduló napja, nem voltak a rádióban sem — ezért, vagy azért — rendkívülinek számító alkalmak. Azazhogy — legyünk egészen pontosak — egy műsor mégis különleges esemény volt: a rádió munkatársainak és hallgatóinak is.’ Ézredszed jelentkezett kedden a Csúcsforgalom adása. ■ Hogy egy műsor nagyjából változatlan formában ilyen szép kort megért, önmagában semmit nem jelent. Vannak a rádiónak ennél régebben jelentkező adásai is: megszoktuk őket, s tán nem is sokan vennénk észre, ha egyik-másik csöndben megszűnne. A „Csúcsforgalom” — azt hiszem — sikeres jó műsor. „Szolgáltatásai” fontosak, információi közérdekűek és időszerűek. Pusztán ennyi is elég lenne a népszerűséghez, ám ehhez a legjobb értelemben vett „árukapcsolás” módszerével sokmindent hozzátésznek a műsor készítői: játékba burkolt ismeretterjesztést a hallgató (a gyalog vagy járműveken közlekedő ember) véleményét. S mindezt: jó stílusban pörgetve, „élőben”. A tavasszal egy ízben Szolnokról jelentkezett a Csúcsforgalom: ekkor hallottam egy hivatásos gépkocsivezető véleményét: „Mindig meghallgatom ezt az adást, mert közlekedni sosem lehet eléggé tudni”. Boszorkánylesen címmel hangzott el Hegyi Imre önvizsgálatra késztető riportja. Sajátos kérdést fogalmazhattunk meg a kitűnő riportot hallgatva: noha jól tudjuk boszorkányok nincsenek, ki a boszorkány? Az, akit környezete „kinevez” annak. Gyanítom: sok kisebb-nagyobb közösségnek megvannak a maga „kinevezett” boszorkányai no, nem föltétlenül bűbájos hatalmúak, természetfölötti' rontó erővel bírók — de gyarló módon üldözöttek. Mint ahogy a riportban szereplő asszonynak is bőven volt része üldöztetésben. Röviden A rádió világirodalmi folyóirata, a „Kilátó” — mintegy előkészítve a következő hét néhány művészeti eseményét — a mai szovjet irodalomban tallózott, figyelemre méltó módon: nálunk ismeretlen vagy kevésbé ismert szerzők művek voltak a műsor fókuszában. Az évek múlnak, a jó archív felvételek új erőre kapnak: az újdonság erejével hatott a „Közkívánatra” legutóbbi sok-sok kitűnő részletet tartalmazó, „kellemesre” szerkesztett adása. — eszjé — A Karcagi Galériában Bőd László kiállítása A Karcagi Galériában holnap délután 4 órakor Csorba Géza, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese nyitja meg Bőd László festőművész kiállítását. A karcagi születésű hatvanéves mester számos sikeres hazai és külföldi — Fényes Adolf-terem, Csók Galéria, Helsinki Wiesbaden, Schaffhausen, stb. — kiállítás után ez alkalommal harminchat új és régi képét válogatta össze a tárlatra. A műalkotások többsége kunsági ihletésű, néhány portré a művészeti élet kiemelkedő személyiségéről — Veres Péter, Kántor Sándor, Vujicsics Tihamér — készült, míg más festmények a külföldi barangolások emlékeit őrzik. Bőd László tárlata november 29-ig tart nyitva.
