Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-28 / 279. szám

1980. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ösztönző jogszabályok a lakásgazdálkodás, az építési feltételek és a lakáscsere fejlesztésére A Minisztertanács, akár­csak 1976-ban, most ismét áttekintette a legfontosabb lakásügyi jogszabályokat és megállapította, hogy alapve­tően továbbra is alkalma­sak szabályozó szerepük be­töltésére. A gyakorlati ta­pasztalatok azonban azt is megmutatták, hogy egyes részletek kiegészítése, mó­dosítása jobban szolgálhatja a lakásgondok megoldását. Ezért az építésügyi és város- fejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter előterjesz­tése alapján — figyelembe véve más tárcák, a tanácsok és a társadalmi szervezetek javaslatait — döntött a kor­mány a lakásügyi jogszabá­lyok korszerűsítéséről. Az új .szabályozások ked­vezőbb feltételeket teremte­nek a tanácsi elosztású la­kásalap jobb kihasználására, a lakásgazdálkodás fejlesz­tésére. A központilag kiadott módosítások és ágazati irányelvek szerint a jövő év első felében a tanácsok is fölülvizsgálják és kiegészí­tik saját lakásügyi rendel­kezéseiket. Fontos követel­mény, hogy a tanácsok elő­térbe helyezzék a szervezett lakáscserét. Ezért szükséges, hogy az új és a megüresedő lakásoknak egy részéből — amit tanácsi rendelettel ha­tároznak meg — lakáscsere­alapot hozzanak létre. Lehe­tőleg olyan igénylők kapja­nak lakást, akik maguk is szabaddá teszik addigi ott­honukat. Ezt a lehetőséget növelik a módosított jogsza­bályok az anyagi érdekelt­ség bővítésével, mert aki a tanács javára lemond laká­sáról — például összeköltö- zés esetén —, térítésként megkapja a lakáshasználat- ba-vételi díj háromszorosát, aki pedig a nagyobb helyett kisebb lakást kér, a díj két­szeresére tarthat igényt. A cserét ösztönzi a gyorsabb -ügyintézés is, mert a név­jegyzéken kívül, soron kívül foglalkozhatnak az ilyen ké­relmek teljesítésével. Az állami bérlakások épí­tésének hozzájárulásaként fizetendő lakáshasználatba­vételi díj összege indokolat­lanul elmaradt a lakásellá­tás többi formájának lakos­sági terheitől. Az építési költségeknek jelenleg mind­össze 5—6 százaléka. Az eredeti arányok visszaállítá­sa indokolja azt, hogy az új rendelkezésnek megfelelően 1981. július 1-től a haszná­latbavételi díjat átlagosan kétszeresére növelik. Ennek megállapítását azonban a korábbinál jobban differen­ciálják. A szociálpolitikai kedvezményeket továbbra is érvényesítik, az összkomfor­tos és komfortos lakások esetében pedig öt év helyett tízéves részletfizetést enge­délyezhet a tanács. A kormány arányosabbá teszi a lakásépítési terhek megosztását az állam és a lakosság között és az egyes építési formákban. Így a jö­vő év július 1-ével lép ha­tályba például az a módosí­tás, amely szerint a tanácsi értékesítésű lakások vásár­lásánál ugyanolyan magas kedvezményt, állami támo-. gatást kapnak a leendő tu­lajdonosok, mint a munkás- lakás-építésnél. Ezzel tehát egységesítik az állami támo­gatást, ami a tervezést is , egyszerűsíti. A szociálpoliti­kai kedvezményeket tovább­ra is fenntartják és az álla­mi támogatás összegével együtt levonják a lakás árá­ból. Az így megmaradt ösz- szegnek azonban a korábbi 12 helyett csupán 10 száza­lékát kell befizetnie kész­pénzben a leendő tulajdo­nosnak. A tanácsok, illetve az in­gatlankezelő vállalataik a műszakilag megoldható te­tőtérbeépítésről, emeletrá­építésről címjegyzéket állí­tanak össze, és beépítik a felújítási programjukba.- A címjegyzék a munkáltatók­nak es a magánszemélyek­nek is kedvező lehetőséget kínál. A fiatal házasok és a többgyermekes családok ré­szére — ha kérik — az első öt évben további 10—10 szá­zalékkal csökkenthető a köl- csöntörlesztés havi összege. Űj megoldás, hogy a fiata­lok, a lakás megszerzéséhez szükséges készpénz-befizetés összegére is kölcsönt kérhet­nek. A lakásügyi rendeletek korszerűsítésével együtt most került sor az otthon-házak — nyugdíjasok háza, gar­zonház, szobabérlők háza — lakásainak, lakóegységeinek az általánostól eltérő orszá­gos jogi szabályozására, ami részletesen meghatározza rendeltetésüket, a lakások és a lakóegységek kiutalásának és a bérleti jogviszony foly­tatásának rendjét. Továbbá a módosított jogszabályok különböző kedvezményekkel ösztönöznek arra, hogy a té­li tartózkodásra alkalmas üdülőknek minél nagyobb részét hasznosítsák állandó vagy átmeneti lakásként. Újabb kiegészítések intéz­kednek a bérleti jogviszony folytatásáról, a társbérletek­ről és a megüresedő bérla­kások felhasználásáról is. Egyúttal teljes körűvé tet­ték azt a majdnem négy év­vel ezelőtt megjelent jogsza­bályt is, amely megszüntet­te az állami telkek értéke­sítését. így a jövő évtől már a hagyományos családi há­zak építői is csak tartós használatra kaphatnak álfa­mi telkeket. Az új szabályozások illet­ve végrehajtási utasítások rövidesen megjelennek. Küzdelem az idővel, birkózás a sárral (Folytatás az 1. oldalról.) sorral, hat lánctalpas erő­géppel, 38 szállítójárművel emberfeletti munkával küzd ezekben a napokban az idő­vel, a sárral a hektárokért, minden egyes tonna rizsért, cukorrépáért, kukoricáért. Lendvai Attila, a tsz fia­tal növénytermesztési ága­zatvezetője derékban ketté­tört néhány kukoricaszárat. Úgy láttam, elégedett volt, már amennyire ebben a rendkívüli őszi, vagy inkább téleleji hajrában elégedett lehet egy mezőgazdasági szakember. — Szerencsére még állja a kukorica az esőt, a reggeli ködöket, ahogy mondják, nem roggyan még a szár. Mostmár a talaj is szikkadt annyit, hogy a kombájn, ha nehézkesen is, de végigjár­hat a táblán. A szállítójár­műveknek viszont, amint látja, rá kell segíteni. Valóban, lánctalpas erő­gép vonszolta a kombájnok ürítette szemmel teli pótko­csis Zetort. Vágta, gyúrta a nehéz masina a puha ku­koricatarlót, nem lesz köny- nyű utána elfogadható talaj­munkát végezni. — Ha kínlódva is, de mu­száj hajtanunk — magya­rázta az ágazat vezető. — Jó termést takarítunk be. Egy- egy hektáron a tervezettnél egy tonnával több a hozam, ötszáz hektáron termett a gazdaságunkban az abrak- nakvaló. Ennek a mentésé­nél már csak az a fontosabb, hogy a cukorrépánk kikerül­jön mind a földből, a fa­gyok előtt. Két gépsorral, egy kisze­dővel, és egy rendfelszedő­vel a tsz kétszáz hektárnyi cukorrépájának utolját ta­karították be ottjártunkkor. S. Tóth Gyula főagronómus csatlakozott hozzánk a ré­patábla szélén. — Szeretnék nyugodtab- ban aludni az éjjel — mond­ta, — megnéztem hát, befe­jezik-e a gyökerek kiszedé­sét ma estig. Érdemes volt S. Tóth Gyula: A vártnál jóval kevesebb a szem a ka­lászokban, de ami rizs meg­termett, azt be kell taka­rítani kihasználni minden órát, úgy látom az utolsó hektá­rok vannak hátra. Jó né­hány napon át már a haj­nali fagyokon megindultunk, és este, míg a sorokat lát­ták, dolgoztak a két1 géppel, az egyiket kölcsön kaptuk. Terepjárónk pilótája, Far­kas Simon a rizsföldekre menet jóindulatúan figyel­meztette a főagronómust: — Ügy autózzunk itt a határban, hogy holnap egy szolnoki utam van, és az utolsó harminc liter benzint tankoltam. — Már megint ez az üzemanyagellátás — bosz- szankodott S. Tóth Gyula. — Az ÁFOR kunhegyesi te­lepéről mindig az utolsó percben kapjuk meg a ben­zint, az olajat, hiába van két saját kutunk. A kukori­ca betakarítását amúgy is a szárítókapacitás határoz­za meg, de a mirfep azért kellett lemondanunk az éj­jeli műszakot, mert nem kaptuk meg idejében a fűtő­olajat. Higgyék el, nem hí­ányzik, hogy ilyesmi szapo­rítsa a gondjainkat. Elég kerékkötő nekünk a sár. Hogy mennyire az, volt alkalmunk tapasztalni. A rizstáblák mellett tengelyig érő kátyúban fura masina araszolt egy lánctalpas után kötött pótkocsihoz. — Nem is tudom mi len­ne, ha ki nem találjuk ezt a holdjárót —> mutatja az éppen ürítő gépet az ága­zatvezető. — A gépműhe­lyünkben újították, csak ez­zel tudjuk megközelíteni a [kombájnokat 'a xizsföldön. Ebbe ürítenek az aratógé­pek, ezzél kivisszük a sze­met a tábla szélére, átürít­jük a pótkocsira, amit lánc­talpas traktor vontat a kö- vesútig, ahonnan Zetorral megy tovább a tisztítógép­hez. Szóval csak így, több felvonásban tudjuk beszállí­tani a termést: Nagyon sok­ba kerül ez az őszi színjá­ték. Visszafelé a főagronómus a terepjáró ablakából néz­te a lánctalpasok hagyta, víztől csillogó, mély nyomo­kat a rizstarlón. Csendesen ■ mondta: — És ezt még fel kell majd szántanunk. Jövőre is termelni kell ezeken a föl­deken . .. Tcmesközy Ferenc A KÖVETKEZŐKBEN SZÓBA KERÜLŐ KÉT BERUHÁZÁST (A Tö- TöKSZENTMIKLÓSI ÁLLAMI GAZDASÁG BARTAPUSZTAI SERTÉSTELE­PÉNEK REKONSTRUKCIÓJÁT ÉS A JÁSZBERÉNYI SZENNYVlZTISZTÍ- TÓMŰ KÉSZÍTÉSÉT) KÉT HÓNAPPAL AZ ELŐÍRT HATÁRIDŐ ELŐTT FE­JEZTÉK BE. MANAPSÁG EGYÁLTALÁN NEM JELLEMZŐ JELENSÉG EZ, MÉGSEM EZÉRT KÍVÁNKOZIK A TÖRTÉNET AZ ÚJSÁG HASÁBJAIRA. INKÁBB AZÉRT MERT A BERUHÁZÓK ÉS A KIVITELEZŐ NEM A BÁR­MIKOR IGAZOLÁSKÉNT LOBOGTATHATÓ, IKTATOTT LEVELEK ÉS JEGYZŐKÖNYVEK MEGSZERZÉSÉRE TÖREKEDTEK, FENYEGETÉSRE. VAGY BIZONYÍTÁSRA ALKALMAS 99 ujjlenyomatok” nélkül le képesek voltak együtt dolgozni. Szokatlan dolgokra buk­kanhatunk a két beruházás históriájának fejezeteit la­pozgatva. A hasonló mun­káknál természetes . száraz tények — a szerződéskötés, a határidő-megállapítás, a vál­lalkozási díj rögzítése —, persze megszabták a „felek” teendőit és a menetrendet, ám a hivatalosan rögzített kötelességek és jogok húzta határozatokat számtalanszor „megsértették”. — Tisztán láttuk — mesél­te Berczeli István, a Török­szentmiklósi Állami Gazda­ság igazgatója, — hogy a hi­telszerződésben meghatáro­zott, 1981. június 15-i idő­pontnál hamarabb kell mun­kára fogni a kibővített ser­téstelepet. így a tervezett­nél korábban növelhettük az exportra szánt sertéshús ter­melését 1000, majd egy év múlva újabb 1000 tonnával. A bővítés eredményeként ugyanis összhangba került a sertéstenyésztés különböző fázisait szolgáló épületek be­fogadó képessége. (A régi te­lepen csak 1200 kocának szoríthattunk helyet, bár 2000 anya szaporulatát is fel tudtuk volna hizlalni.) Olyan kivitelezőt kerestünk tehát, aki az év végi átadásra vállalkozik, és a Tiszamenti Regionális Vízmű- és Víz­gazdálkodási Vállalat ilyen partnernek bizonyult. Szer­ződést kötöttünk 1980. de­cember 31-i átadásra. Ennél kedvezőbb ajánlat nem ér­kezett. Tulajdonképpen örülhet­tünk volna, hogy ennyit el­értünk, mégis újabb kíván­sággal álltunk elő. Kértük hogy szakaszosan, a sertés- tenyésztés rendjéhez alkal­mazkodva készítsék az épü­leteket. A TRVVV szakem­berei rövid gondolkodás után azt mondták, vállalják kéré­sünk teljesítését. .. Szeren­csére be is tartották ígére­tüket. Ha nem így történik, sokat veszített volna a gaz­daság. A már vemhes kocá­kat ugyanis nem ellethettük volna szabad ég alatt. A telep szakaszos átadá­sáról szóló dokumentummal nem találkozhatunk az ikta­tott iratok között. Az ígéret „csak” elhangzott — egy kis jószándék híján, vagy mu­lasztásokat leplezve, az adott szó el is szállhatott volna. — Ha pedig így történik a dolog — ecsetelte a bizalom kockázatát Berczeli István, akkor jócskán ráfizetünk, és perre sem mehettünk volna a TRVVV-vel. A kivite­lező 1980 december végi át­adásra szerződött. Miért nem biztosította De magát a szükséges papírok­kal az állami gazdaság’ Ál­lítólag azért, mert a szaka­szos átadásról szóló szerző­dés kidolgozásával csak az építkezés megkezdését halo­gatták volna. A bizalmat azonban talán más is táp­A cél: fél évvel korábban Az október 22-i megyei beruházási szemlén Jászbe­rényben a 606. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet bővíté­sét szolgáló 15 millió forin­tos beruházás helyzetét vizs­gálva megállapították, hogy az építkezés a tervezett ütemben halad. A szemlén hangzott el a javaslat: a városi tanács vizsgálja meg, hogyan lehet­ne az 1982 júliusi átadási határidőt legalább 1981 végé­re előrehozni. Ennek alap­ján kezdeményezte a váro­si tanács azt a megállapo­dást, amit főkivitelezőként az A ÉV, és mint alkivitelező a Jászsági Építőipari Szövetke­zet a tanács költségvetési üzemével kötött. A költségvetési üzem 1 millió forint értékben átvál­lalt olyan belső szerelési, kőműves és egyéb befejező jellegű munkát, amire az ÁÉV-nek 1982 előtt nem lett volna szabad kapacitása. lálhatta. A jászberényi ta­nács műszaki osztályának vezetője, Kiss István példá­ul — a másik beruházásról beszélve — azzal kezdte a TRVVV minősítését, hogy már a szerződés megkötése előtt partnernek bizonyult: — Más kivitelezők szóba sem álltak velünk, amíg fel nem mutattunk minden a jogi kapcsolat létrejöiténez szükséges papírt. A TRVVV viszont a legfonotsabb írá­sok megérkezése után azon­nal hajlandó volt tárgyalni a munkák előkészítéséről; még módosításokat is aján­lottak szakemberei. Meglepően kevés lapból áll a bartapusztai beruházás írásos dokumentumait őrző mappa. Levélmásolatok, „akadályközlések”, tárgyalá­sok feljegyzései alig talál­hatók ■ benne. Pedig nehéz­ség ezen (és a jászberényi) építkezésen is bőven akadt. A sertéstelep építése során számtalanszor megtörtént, hogy nem volt anyag a munka folytatásához. (Nem a szállítók késlekedtek, ha­nem — új igények szerint — változott a munkák sorrend­je, például a visszaigazolt időpontnál korábban kellett a gerenda, a cső. (Ilyenkor sem a kivitelező, sem a be­ruházó nem* várta meg a gondokról hírt adó, a nehéz­ségek tudomásulvételét nyugtázó kétszeri postafor­dultát. Elég volt egy tele­fon, az élő szó is a közös intézkedésekhez. A TRVVV például jó néhány társvál­lalatát végigkilincselve gyűj­tötte össze az akkor hiány­cikknek számító kútgyűrű- ket. Az első két sertéstartó épületet is csupán azért si­került időben átadni, mert a kivitelező felkutatott egy olyan céget, ahol az üzem­behelyezéshez nélkülözhetet­len ventillátorokat egy ideig nélkülözni tudták. Ezeknek a pótlólagos erő­feszítéseknek nincs írásos nyoma. Annak sem, hogy — amikor az építő nem járt si­kerrel — akkor a gazdaság próbálkozott panelek beszer­zésével. És, ha fáradozása eredményes volt, nem érez­tette partnerével: „látjátok, csak akarni kell, ti pedig tehetetlenkedtek.” Mindket­tőjüknek az építkezés gyors befejezése volt a legfonto­sabb. — Persze, nem minden ment olyan simán, ahogyan meséljük — igyekezett kicsit valóságízűbbé változtatni a hallottakat Steiner Lajos, a TRVVV építési osztályának vezetője. — Sokat vitatkoz­tunk, főként a pénzen. Azonban azt kellett eldönte­ni, hogy a gyorsabb, jobb minőségű munka a fonto­sabb, vagy a pénz Meggyő­ződésem, hogy a „drágább" megoldás bizonyult végül ol­csóbbnak. Kiss István példákat is említett ezekre a nehéz dön­tésekre : — Az egyik csatornasza­kaszon a TRVVV csak ka­vicságyba volt hajlandó fek­tetni a csöveket. Ez meg­drágította az építkezést. Mi, a tanácsnál húzódzkodtunk, de az érvek hallatán belát­tuk, hogy a pluszmunka nél­kül — mert kedvezőtlen a talaj szerkezete — tönkre­menne a hálózat. De említ­hetem a betoncsövek esetét is. Az első szakasz lefekteté­se után az építők kijelentet­ték, hogy tovább ezzel az anyaggal nem dolgoznak, mert a vízzárósági követel­ményeknek nem tesz ele­get. Bizonyításként — saját költségükre — még egy fel­szín fölötti kísérletet is el­végeztek. Csak ezután lát­tuk be, hogy valóban az eredetinél kétszer többe ke­rülő azbesztbeton-csövekre van szükség, ez a kifizető­dőbb. (Érdemes megemlíteni, hogy a sok pénzbe kerülő kényszermegoldások és a drá­gább anyagok beépítése el­lenére sem költöttek az építkezésre többet a terve­zettnél. A kivitelezőhek ugyanis arra is volt gondja, hogy újítások révén takaré­koskodjon a beruházók pén­zével.) Sorolhatnánk még a példá­kat a munka haladását szem előtt tartó, rugalmas együtt­működésre. Ám ha ezt ten­nénk, úgy tűnne, hogy a két mintaszerűen befejezett be­ruházáson minden az iro­dákban dőlt el. Pedig nem így volt: — A vállalat tízéves fenn­állása óta egyszer sem esett liaiáridő késedelembe — gondolkodott el a két építke­zés „rendkívüliségén” Stei­ner Lajos. — Jó a gárdánk, arra azonban mégsem számí­tottunk, hogy a munkások maguk kérik számon a ve­zetőktől a vállalat megren­delőknek tett ígéretét... Ter­melési tanácskozáson (ahol egészen másról vitatkoztunk) az egyik „bánhalmi^ munká­sunk felállt, és azt kérdezte: mi lesz a hiányzó anyagok­kal? „Hát nem azt ígértük hogy a kért napra elkészü­lünk” — méltatlankodott. Nem is jogtalanul, hiszen a gépezet egyetlen rossz át­tételű fogaskereke értelmet­lenné tette volna a telepen dolgozók fáradozását. Érde­mes idézni Molnár János csővezeték- és csatornaépítő szavait: — Szabad szombatokat, vasárnapokat áldoztunk a határidőre. Nem mellünket akartuk kidülleszteni; „ami rajtunk múlott, megcsinál­tuk”. Ezért semmi értelme nem lett volna hajtani. ,, Csupán” azért volt érde­mes jobban dolgozni, mert láttuk, hogy amivel elké­szülünk, azt azonnal birtok­ba veszi a gazdaság, rögtön jószág került az épületekbe. Szerintem mára sem készül­tünk volna el, ha „levonulá­sunk” után hetekig1 üresen állnak az ólak. A két beruházás történetéről írva gyakran esett szó a felek „érthetetlen” jó kapcsolatáról, a munkások és a veze­tők alkalmazkodó és belátó készségéről. A félreértések elke­rülése végett érdemes azonban néhány „észérvet” is megem­líteni. Az állami gazdaság szakaszos átadás révén egy év­vel korábban tüntetheti el a sertéstenyésztés — többek között a szűk kapacitások szülte — veszteségét. Az ágazat munkája már jövőre nyereséget hoz, újabb egy év eltelte után pedig kifejezetten jó üzlet lesz hizlalással foglalkozni. A szenny­víztisztító-mű korábbi befejezése után pedig hónapokkal előbb kezdődhetett meg újabb jászberényi utcák csatornázá­sa. De a Tiszamenti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat sem önzetlenül cselekedett. Ha még két hónapig (az előírt határidő leteltéig) dolgozgatnak embereik a két lé­tesítményen, akkor egy fillérrel sem kapnak többet, mint most. Költségeik viszont növekednek — legalább félmillió forinttal. — Gyorsabban dolgozva, ezt a kiadást megtakarí­tották, és más „nyereséghez” is jutottak: új, pénzt hozó mun­kákba kezdhettek. V. Szász József

Next

/
Oldalképek
Tartalom