Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-26 / 277. szám
1980. november 26. . SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÉKRÍNÖ ___________előtt S orjában lassan megismerjük a televízió új kulturális és művészeti fórumait: néhány hete a Szép szó mutatkozott be, most kedden pedig a Stúdió ’80 indult el útjára. Új kulturális hetilap Mindkettőt látva: tudja ég; ha úgy folytatódik, ahogy elkezdődött, az az érzésem, kár volt újítani, sutba dobván a régieket, a Nézőpontot, meg a társait. Pedig az új kulturális hetilap szerkesztői alaposan körülnéztek, mielőtt munkához fogtak volna. Még az utca emberét is megkérdezték (mostanában divat az efféle közvéleménykutatás, hadd osztozzunk közösen a felelősségben). Más kérdés, hogy jeles személyiségek szólaltak meg — névtelenül — mondhatni az utca emberének „álcázva” (Igazán kiírhatták volna nevüket, ennyit mégis csak megérdemeltek volna.) Ők azután igényként meg is fogalmaztak minden szépet és minden jót. Ki azt kérte, hogy legyen ez a magazin képesújság, azaz uralkodjék benne a látható, még az információt is lehetőleg a képek hordozzák, és csak csínján af prózával, a beszéddel; ki bátorságra biztatta a szerkesztőket, korszerű vitákra jelentve be a közönség- igényt, és így tovább. A 'kulturális miniszter, aki szjntén megszólalt ez ügyben, joggal annak a reményének adott hangot, hogy a Stúdió ’80 sokszínűén, érdekesen, sok millió ember tájékozódási forrása lesz majd. A főszerkesztő Érdi Sándor a változatosságot említette, mint a szerkesztés egyik fő vezérelvét. Engem ugyan nem kérdeztek, de ha sor került volna rá, akkor mindenekelőtt és mindenek fölött azt kötöttem volna, de nagyon a lelkűkre, hogy legyen ez a kulturális hetilap valóban az ország kulturális és művészeti életének a tükre, hogy a szerkesztők figyelme terjedjen messze túl a főváros határain is. Sajnos, az első számban ennek laz országra kitekintő szerkesztői szemléletnek vajmi kevés nyomát véltem felfedezni. A hatvan percben volt szó pesti színházak felújításával kapcsolatos kérdésekről, pesti színházakban készült előadásokról, láttunk képeket Budapesten rendezett fotó-, illetve képzőművészeti tárlatról, beszámolt a magazin egy fővárosi amatőrfilmes sikeréről, a Holland Királyi Balett budapesti vendégszerepléséről és így tovább. A kulturális élet mintha egyetlen városra zsugorodott volna össze ezen az estén. Vidéki eseményről csupán közvetve, utalásképpen esett szó, Gyurkovics Tibor említette darabjának, az Isten bokrétájának pesti előadásával kapcsolatban az azt megelőző kecskeméti premiert. Hát az országban, a Dunántúlon, a Tiszántúlon, az Alföldön, hazánk északi vagy déli részében semmi említésre méltó nem történt? A kulturális élet valóságának, ha nem is torz, de mindenképpen kissé leegyszerűsített tűikre volt a Stúdió ’80 ebben a szerkesztői felfogásban. A másik amit kérnék — fokozott képiség ide, fokozott látványosság oda — bánjanak módjával a hetilap készítői a montázzsal, mint szerkezeti, kompozíciós eljárással. Ahogy például ezúttal a várszínházi Vihar és egy angol bemutató képeit vágták egybe — bizonyára öszszehasonlítási szándékkal, de a járatlan néző vajon mit kezdhet néhány villanással ? — s közben a Hamletre is kitérve, mert hát abban meg mellesleg az a Kőműves Sándor játszotta az egyik sírásót, aki éppen most halt megellő tehát megemlékezni róla, (De így?) nos, ez a fajta képkapcsolás, asszociációs rendszer bizony túlságosan bonyolult az úgynevezett egyszerű nézőnek, akinek alig van pillanatnyi ideje, hogy megteremtse a kellő összefüggéseket. Nem úgy, mint a szerkesztőnek és a rendezőnek, aki napokon át komponálhatta egészben az egyes részleteket. A kulturális információk és események efféle tálalásban túlságosan is megterhelő, sőt megvan a veszélye, hogy a fokozott élményszükségre való törekvésben elhomályosodik a lényeg, elvékonyodnak az ismeretek. Pedig itt mégis csak meg akar tudni valamit az ember és csak másodlagos, ha nem is mellékes; hogy közben miként szórakozik, hogyan érzi magát. Ami pedig azt illeti, hogy az új televíziós hetilap szélesebben kívánja értelmezni a kultúra fogalmát, — első jeleként a sportélet profizmusáról hallhattunk véleményeket, — úgy tűnik, nem a legjobb irányú. Mert még ha uram bocsá’ esztétikai oldalról közelítettek volna a sporthoz, azt még valahogy meg lehetne érteni, hiszen a sport a szépség forrása is. De arról beszélni, kulturális hetilapban, hogy miként is állunk a „pénzes” sportolókkal, ez alapos félreértés a kultúra fogalmának kitágításában. Ezekután nem csodálkoznék ha legközelebb egy sportmagazinban mondjuk a művészek anyagi megbecsüléséről közölnének riportot. Ennyi erővel azt is lehetne. Persze korántsem mondom, hogy a Stúdió ’80 csak rossz és téves utakon jár, el kell vetni mindenestől. Vonzó benne kétségtelenül a változatosságra való törekvés, hogy valóban kerülik a sok beszédet, egy-egy témát nem kívánnak megcsócsálni szavakban. Hogy olyan, mint egy színes kaleidoszkóp. Rokonszenves benne, hogy Valló Péter, színházi rendezőként filmes módjára gondolkodik, és alkotásként akarja átnyújtani a nézőnek a televízió kulturális magazinját. A kérdés azonban az, hogy' e rokonszenves vonásainak megőrzése mellett ki tud-e majd igazán teljesedni tartalmában? Szurkolok neki, hogy így legyen. Röviden A nép szorgalmasan hordja ötleteit, s van kialakult szerzőgárda, amelyik jeleneteket, műsorszámokat gyárt belőlük; van továbbá kialakult társulat, amely ezután el is játssza a jeleneteket, és van állandó szóvivő, Gálfi János, aki összeköti az egészet. Kell ennél több, hogy a szombat esti Van egy fantasztikus ötlete című program azt mondhassa magáról, hogy már-már a televízió állandó kabarészínháza. Jól ismert művészek „verődtek” össze egy fantasztikus gondolat jegyében, hogy tudniillik mindenáron humort fakasszanak a képernyőn (manapság bizony ez csaknem egyenlő a hihetetlennel). Kállai Istvánék műsora, mindaz amit művelnek kéthavonta, pedig nem is fantasztikus, csak egyszerűen szórakoztató. Nekünk meg, nézőknek, úgy hiszem, ennyi is elegendő. V. M. Vidéki színházak Pesten Ismét megnyitja kapuit a vidéki színházi társulatok előtt a kőbányai Pataky István Művelődési Központ színházterme. A munkáskerület művelődési házában rendszeresen szereplő Szegedi Nemzeti Színház ezúttal operatársulatával lép a fővárosi közönség elé: november 26-án, délután 17 órakor mutatják be Verdi: Tra- viata című, 4 felvonásos operáját. Az összefogás eredménye Jó néhány éve már, hogy a szűkös anyagi lehetőségek figyelembe vételével, ésszerű takarékossággal, saját erőből és társadalmi összefogásra mozgósítva igyekeznek kedvezőbb feltételeket teremteni a korszerű oktatáshoz Jászberény általános iskoláiban. A dicséretes összefogás eredménye: öt napközis és négy osztályterem kialakítása. Ez lehetővé tette, hogy az iskolákban néhány szak- tantermet is létrehozzanak. A Székely Mihály Általános Iskolában úttörőszoba és könyvtárterem épült. Tornatermi öltözőket, könyvtár- szobát és sportudvart kapott a Gyetvai János Általános Iskola. A Bercsényi úti iskolában négy új tanterem épült. A kültei'ületi általános iskola napközis melegítő konyhával, a Kossuth úti iskola pedig sportudvarral gyarapodott. Szombathelyen, az Isis szentély fogadóterén állították fel a város legújabb szobrát, az Ünnepi menet című bronz kompozíciót, Majthényi Károly alkotását Az újszászi kastélyban A személyiség rekonstrukciója Az élet színei uralkodnak A TÉVÉBEN Újabb bábfilmek, gyerekeknek Újabb bábfilmekkel lepi meg a közeljövőben a legkisebbeket a televízió. A gyeElmezavar és alkoholos delirium miatt kerülnek ide a betegek. A park nagy, felfogja a közút zaját. Az újszászi vasútállomás is csak karnyújtásnyira van innen, a csönd mégis sűrű, nyugtató. A hazánkban díszlő örökzöldek mindegyike megtalálható itt, az Orczy bárók hajdani kastélyának parkjában. És megannyi ritka fafajta ugyanúgy. Nem véletlen, hogy a parkot tájvédelmi körzetté nyilvánította a megyei tanács. Valójában nemcsak természeti értéke becsülendő. A betegekre tett jó hatásával kiegészíti a gyógymódokat. A kastély volt már belügyi tisztképző, majd tüdőbeteg-gyógyintézet. A tbc visszaszorítása után a pszichiátriai osztály költözött ide. A Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet szerves részeként dolgozik. Nagy szükség van rá. Az utóbbi évtizedekben ugyanis nagyon megnövekedett a pszichiátriai betegek száma. Vissza az életbe Sok minden közrejátszik ebben, — többek között az emberi kapcsolatok bomlása, zavara, az, hogy szavakkal többet törődünk egymással, mint tettekkel. És sajnos, az sem lebecsülendő ok, hogy az utóbbi húsz év alatt jóval kétszáz százalékon felül növekedett az alkoholisták száma. Az öngyilkossági kísérletek számát tekintve megyénk országosan a 2—3. helyen áll. A szoros értelemben vett orvosi gyógykezelés mellett a személyiség rekonstrukciójáról van szó ezeknek a betegeknek a gyógyításakor. Régen, az volt a cél, hogy a pszichiátriai betegségben szenvedőket elzárják a társadalomtól. Most az, hogy mielőbb gyógyultan visszaadják őket a társadalomnak. Úgy tekintik őket, mint akik életük ideiglenes állomásán vannak. — A betegek demokratikus közösségben élnek itt, — magyarázza dr. Márkus Magdolna főorvosnő. — Nemcsak passzív elszenvedői saját terápiájuknak. Vannak csoportok, ahol a parkvédelemtől kezdve egymás közti kapcsolataikig sok mindent megbeszélnek. Különböző — köztük művészeti — foglalkozások mellett munkaterápia is van. Ezek azt a célt is szolgálják, hogy a betegek megtanulják a társadalmi viselkedésnek azokat a formáit, melyek az életbe visszakerülve a legtöbb esetben megvédik őket a betegségektől. Nélkülözhetetlen ehhez, hogy növekedjen tűrő- étf alkalmazkodó képességük, hogy eleget tudjanak tenni a társadalmi követelményeknek és betegségük ezáltal is háttérbe szoruljon. Kutyanyomba lépve Ebben a kórházban nem a fehér dominál, hanem az élet színei uralkodnak. Néha bált is rendeznek, kulturális műsorokat pedig rendszeresen. A betegek irodalmi színpadszerűen készülnek ezekre. Amikor erről beszélünk, a főorvosnő megjegyzi: — Ezáltal ,is szeretnénk gazdagabbá tenni életüket, elérni, hogy többszínűén lássák az életet. Mondhatni azt is, életformára is tanítani kell a betegeket. A főépületből a műhelyek felé haladva tiszafalugas mellett visz utunk. Ilyen is kevés helyen található. A fémmegmunkáló . viszont olyan, mint máshol. Vége a munkaidőnek, a „lakatosok” (szinte kivétel nélkül alkoholbetegek) a sarokba húzódva évődnek egymással. Mellettük a menyezetig ér egy kiszáradt fa törzse. Megmunkált kapcsolószekrényalkatrészek lógnak rajta. Szabadulásukkor díszítik utolsó munkadarabjukkal a betegek „az ismeretlen terápiás fáját.” Az egyik fiatal kuncogva mutatja: — Nézze csak, van akinek két emléke is maradt. Tóth Imre foglalkozásvezető megvonja a vállát: — Van úgy, hogy az ember másodszor is kutyanyomba lép. A szomszéd műhelyben a bőrvarrók dolgoznak. A falon körben kulcstartók, bevásárlószatyrok, autóstáskák és egyéb cikkek garmadája. Hasznos munkát végeznek itt is. Ugyanígy a szomszédos könyvkötőknél, ahol búcsúzáskor a főorvosnő figyelmét arra hívja fel az egyik beteg, hogy „az agyról lesz előadás a rádióban.” hogy a terápiás hatékonyság minél magasabb legyen. Ha szabad így kifejezni magam: a lelki egészségvédelem alapvető, az egész gyógyítómegelőző szolgálat elengedhetetlen része. Ezt a munkát csak úgy lehet végezni, ha az ember alapvetően optimista és hisz az emberekben. — És mi okoz önnek gondot? — A naponta megújuló örömök mellett természetesen gondok is adódnak, de ezek sohasem keserítenek el, mert én is azt vallom, hogy „az élet célja a küzdés maga”. Ha az ember megpróbál ép lélek maradni, akkor az évek csak érlelik, az objektivitás, a racionalitás felé halad, — anélkül, hogy érzelemszegénnyé válna. Búcsúzáskor az évszázados fák karéjában meghúzódó kastélyra visszapillantva eszembe jutnak a főorvosnő szavai: — Nekünk legtöbbet a társadalom segíthet. Mégpedig azzal, ha figyelmesebbek egymáshoz az emberek és háttérbe szorítják előítéleteiket az elmebetegekkel szemben, -ha úgy kezelik őket, mint a más betegségben szenvedőket. Simon Béla rékek körében népszerű Süsü, a sárkány sorozat újabb négy epizódja vár bemutatásra a szalagtárban. Csukás István forgatókönyvíró és Szabó Attila rendező 20 perces részekben dolgozta fel A kedves-bumfordi szörnyeteg további kalandjait. Móra-mesék alapján Tor- don Ákos — akit elsősorban gyermekversek, mesék, szülőatyjaként tartanak számon — és Kende Márta forgatja a Sündiszn ócska című sorozatot. Előkészületben van Urban Gyula író-rendező Minden egér szereti a sajtot című bábfilmje. Devecseri Gábor hagyatékából került elő A furfangos csecsemő című görög mitológiai játék, amelynek verseit Weöres Sándor egészítette ki és Ránki György szerzett hozzá zenét. A műfajhatárok tágításának eredményeként, első alkalommal, báboperát is láthatnak majd a nézők: A párnádé király új ruhája című gyermekopera bábadaptációjának figurái már elkészültek a televízió tavaly életrehívott bábműhelyében. A turista Ép lélek maradni — Természetesen megbízható diagnosztának, jó orvosnak kell lennünk, és rendszeresen karbantartani saját lelki komfortunkat is, Az intézetet körbejárva arról faggatom dj. Márkus Magdolnát, hogy milyen embernek kell lennie az itt dolgozó orvosnak.
