Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 2. H ázunkban minden nagyszerű: az udvar, a lakók, a lakóbizottság, és különösen annak elnöke, Arcsarov. remek ember. Nálunk minden nagyszerű. Ez az Arcsarov egyszer összehívott bennünket és így szólt: — Helyes, helyes! — har- sant a többi hang. Elnökünk derűsen elmosolyodott és bólintott: — örülök kedves barátaim, hogy helyeslik tervemet. Jólesik, amikor az em— Kedves lakótársak, egy kissé rendeznünk kellene ezt az udvart. Például miért ne létesíthetnénk virágágyakat, ahol gladióluszok vagy rózsák pompáznának? Képzeljék el, milyen gyönyörű lenne, és mennyi örömet sze• rezne mindenkinek! — Helyes, helyes! — har- santak az egyetértő kiáltások. — Köszönöm — mondta Arcsarov — egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy támogatják a jó ötle- tett. — Egy pillanatra elhallgatott, és arca gondterhelt kifejezést öltött. — De, kedves barátaim, vegyük fontolóra azt a körülményt, hogy vajon ki ápolná a mi virágainkat? Nálunk mindenki elfoglalt, egész nap dolgozik. Attól félek, hogy a gyerekek három nap alatt széttaposnák a virágokat. Inkább szereljünk fel védőte- tőt az egész udvar fölé, állítsunk alá padokat, asztalokat. Aztán az egészet futtassuk be szőlővel. Képzeljék el, milyen szemet gyönyörködtető lesz! Mert nálunk a fiatal anyák és az idős nyugdíjasok nem tudnak leülni az udvarban, hogy pihenjenek egy kicsit. Mit szólnak ehhez az ötlethez? Hogyan szépítsük meg házunk udvarát? bér könnyűszerrel közös nyelvet talál másokkal. De vizsgáljuk meg azt a tervet kritikusabb szemmel: hiszen ez a kontár módra összetákolt tető meg az a néhány hevenyészett asztal egyáltalán nem lenne udvarunk leg- különbb dísze. Nemrég ért véget a gyermekév, és ez a körülmény, kedves lakótársak, új tervet sugall nekem. A védőtető helyett inkább építsünk közösen az udvarban homokozókat és hintákat a kis lurkók számára. Képzeljék el, mekkora örömet szereznek majd ezek! — Helyes, helyes! — hallatszottak az egybegyűltek kiáltásai. — De ez még nem minden, kedves lakótársak :— folytatta Arcsarov. — Az udvar közepén mesterséges dombocskát építünk kis vízeséssel, és titokzatos, sötét barlanggal. Ilyet még senki sem csinált! ,— Helyes, helyes! — ri-. koltották valamennyien. — Persze, hogy helyes — bólintott elégedetten Arcsarov. — De tegyék kezüket a szívükre és kérdezzék meg Önmaguktól: nem lesz ez túlbuzgóság részünkről? Nem tűnik majd ez a terv túlságosan szerénytelennek? Ráadásul, mint tudják, jelenleg mindenütt széles körben terjed a természetvédelmi mozgalom, és én arra a felfogásra hajlok, talán még; is jobb volna, ha meghagynánk az udvarunkat a maga ökológiai természetességében? — Helyes, helyes! — Tisztelt lakótársak — komorodott el Arcsarov — magatartásuk kissé zavarba ejt. Azt javasoltam, létesítsünk virágoskertet — s önök beleegyeztek. Aztán virágoskert helyett védőtetőt meg asztalokat javasoltam — és önök ebbe is beleegyeztek. A dombocskába, meg a vízesésbe is beleegyeztek. És most ugyanilyen lelkesen beleegyeztek abba, hogy ne legyen se domb, se vízesés. Hogyan értsem ezt? — Hát akkor csináljunk autóparkolót az egész udvarból! — hallatszott egy hang. Erre az egybegyűltek nemcsak egy emberként „helyes”-t kiáltottak, hanem még tapsoltak is. És ebben is maradtak. Jordan Popov Humorszolgálat — Jól tetted, hogy otthagytad azt ji nőt. Ne félj, nemsokára elfelejted! — Nem hinném,. papa. Ugyanis még öt évig kell fizetnem a részleteket azért a bundáért, amit' ajándékba vettem neki! * * * — Hogy lehet az, hogy maguknál mindig működik a lift? — Ügy, hogy a házmester a 12. emeleten lakik. * * * — Ismeri a kottát? — kérdezik a fiatal popénekesnőt. — Igen, már láttam. * * * Az üzemvezető látja, hogy a portás mélyen alszik a portásfülke sarkában. Felébreszti és megkérdezi tőle: — Miért nem inkább otthon alszik? — Hazamennék én, vezető elvtárs, de tudja... o szolgálat, az szolgálat! * * * — Tehát ön az új gépírónő. Mennyit tud leütni egy perc alatt? — Önök gépírónőt keresnek, vagy karatebajnokot? * * * — Az éjjel a maga feleségéről álmodtam. — És mit mondott a feleségem? — Egy szót sem szólt. — Akkor nem ő volt! * * * — Hogy ízlet az ebéd uram, amit ajánlottam önnek? — Igazán kitűnő volt! — Hát akkor hadd mondjam meg, hogy az egész lóhúsból készült! — Ne mondja! A kompot is? * * * . — Főúr, hozzon nekem egy adag pecsenyét, de nagy legyen, mert engem minden apróság felidegesít! * * * — Mi volt a legnehezebb, amikor lovagolni tanult? — kérdezi a riporter a híres zsokétól. — Rávenni a lovat arra, hogy mindig alattam maradjon. * « * — Szerezzen nekem egy szép csecsemőt — mondja a filmrendező az asszisztensének. Az asszisztens feljegyzi a kérdést. Egy hét múlva megkérdezi a rendező: — Mikor hozza azt a csecsemőt? — Nem egészen 9 hónap múlva — hangzik a válasz. Szöveg nélkül Szennyezett vízben Art Buchwald: Sürgős vizsgálatot kérek! % Az orvostudomány területén a nagy áttörés a nyolcvanas években az lesz, hogy az emberi test számára gépi pótalkatrészeket fejlesztenek majd 'ki. Az már ma is közismert tény, hogy milyen jó szolgálatot tesznek a szívritmus-szabályozók, a műanyag ízületek és csípők, a mesterséges acéllábak és karok, valamint a. beültetett, mesterséges szervek, amelyek átveszik az alkalmatlanná vált emberi szervek funkcióit. Lehetséges, hogy túlságosan optimista vagyok, én azonban már előre látom, hogy 1989-re testünk fele Ciba-Geigy. Mannesmann vagy Alusuisse készitményű alkatrészekből áll majd. ...Egy ember belép Georg emberitest- javító-műhelyébe. — Mivel szolgálhatok? — kérdezi Georg. Kezébe vesz egy javítási űrlapot, és hozzáfog a rovatok kitöltéséhez. — Volna szíves az ellenőrző padra fáradni, hogy megvizsgáljam? A férfi eleget tesjz a felszólításnak, és Georg a csavarok segítségével felemeli. — Mi a helyzet a térdével? — Kocogáskor gyengének érzem. — Akkor valószínűleg ki kell cserélnem a golyóscsapágyat meg a futóművet. — Néhány feljegyzést tesz, majd folytatja: — Mikor vizsgáltatta meg utoljára a lábizmait? — Körülbelül egy évvel ezelőtt. Miért kérdi? — Kopási tünetek mutatkoznak. Van újfajta, acélszálakkal megerősített radi álizmunk, amelyre ötévi jótállást adunk. — Valóban szükségem van rá? — Ez teljesen attól függ, vajon újra futni óhajt-e? A férfi beleegyezően bólint, és Georg valamit firkál a lapra. — Mi a helyzet a karjával? — A jobb karom fáj, teniszkönyököm van. — Nos, akkor alighanem lökésgátlót kell beépítenünk. Az ujjízületei rendben vannak? — Azt hiszem. Mindenesetre még ökölbe tudom szorítani a kezemet. Georg megvizsgálja a férfi mindkét kezét. — Az ujjhegyeit ki kell cserélnem, a körmei rozsdásodni kezdenek! — Ide hallgasson — mondja az ügyfél. — Én csak rutinellenőrzésre jöttem. Testem jelenleg ötvenéves, és semmi kedvem ahhoz, hogy még temérdek pénzt ruházzak belé! — Van még valami, ami zavarja? — Igen, fáj a hátam, amikor tornagyakorlatokat végzek. Valahányszor meg akarom érinteni a lábujjaimat, recseg ropog! Georg végighúzza kezét az ügyfél hátán. — Ettől féltem — mondja. — Az ön gerincoszlopa teljesen hasznavehetetlen. Ki kell cserélnünk. Olyan háttengelyeket ajánlhatok önnek, amelyek élethosz- sziglan tartanak. Ha nem működnek teljes megelégedésére, akkor ön visszakapja a pénzét. Es mi van a fejével? — Az rendben pan. Még mindig egészen jól szuperál! — Önnek azonban erősen hull a haja. Beültetést kellene végeztetnie. Időálló or- lonból készült hajfajtát ajánlhatok, ez olyan erős, hogy soha többé nem kell kalapot viselnie. Georg újabb adatokat jegyez fel. Azután megjegyzi: — Ügy látom, ön nem kap elég levegőt. Ki kell cserélnem a tüdejében a szelepeket. ön svájci, ugyebár? — Igen, persze. De miért kérdi? — Mert, ha amerikai volna, akkor a pótalkatrészeket a tengeren túlról kellene hozatnom, s ez két hónapig tartana. — Elkészült? — érdeklődik az ügyfél. — Igen, ennyi az egész — válaszol Georg. — Es meddig tart majd a javítás? Georg egy pillantást vet a munkatervére. — Ha csütörtökön reggel nyolc órakor jön, akkor délután öt órára minden elkészül. kivéve, ha a műszereink olyasvalamit is találnak, amit én nem vettem észre. — Ha kijavítja mindazt, amit szükségesnek tart. akkor garanciát adhat arra, hogy a testem legalább még két évig rendbén lesz? — Hogyan tehetném? — tiltakozik Georg. — Azt hiszi talán, hogy orvos vagyok? Fordította: Gellert György Türelemjáték Altatónővér egy rosszul felszerelt kórházban
