Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

1980. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tizenhárom megyei beruházás Tervezték: társadalmi munkában A társadalmi munka hal­latán csaknem kizárólag „ásóra kapára” hétvégék, parképítés, tereprendezés jut az ember eszébe, egyszóval leginkább olyan (segéd-) munka, amire aligha kapni munkaerőt. Van azonban olyanfajta társadalmi mun­ka is, amelyhez a? egyének és a kolláktívák szaktudá­sukat adják, széles társa­dalmi igényt kielégítve. A megyei tanácsnál 13 olyan beruházást soroltak fel érdeklődésünkre, amelyeknek tervei társadalmi munkában készültek el. Miért nem ter­vezőiroda készítette ezeket a terveket? A tervezőirodák általában nagyobb volumenű, korsze­rű technológiával (beton­elem, összeszerelhető vasbe­ton szerkezetek) építhető lé­tesítményeket terveznek. A másik el nem hanyagolható szempont, hogy a megrende­lőnek egy-két évvel a beru­házás előtt kellene megren­delnie a terveket. A kisebb építkezésekhez viszont bár­mennyire nyilvánvaló azok szükségessége évekkel ko­rábban is — akkor kell hoz­zákezdeni, amikor a szüksé­A szolnoki Dohányfermen­táló és beváltó üzemben a feldolgozási kampány köze­pén tartanak. Két műszak­ban, folyamatosan fermen­tálják a nyers dohányt. A gépsorokon naponta hatvan tonnát dolgoznak fel. Eddigi ges pénz rendelkezésre áll. Marad tehát a társadalmi tervező, aki rövid határidőn belül elkészíti a terveket. Be­látható, hogy az anyagi szem­pontok mellett ezek az eré­nyek méginkább dicsérik munkájukat. De az anyagia­kat tekintve is jelentős — megyei áttekintésben éven­te- 700 ezer, egymillió forint közötti megtakarítást jelent csak a tanácsok fejlesztési alapjából — a társadalmi tervezők segítsége. Rákóczifalván az általá­nos iskola bővítését a téesz tervezőcsoportja, Mezőtúr fe­dett tornacsarnokát az Al­földi Tégla- és Cserépipa­ri Vállalat építészmérnöke, Szolnokon a KÉV Metró Viktor János utcai munkás- szállójának óvodává alakí­tását a Tiszamenti Regioná­lis Vízmű és Vízgazdálkodá­si Vállalat egyik szocialista brigádja, a Tomajmonostor— újszentgyörgyi és a Tisza­füred—kocsi vízmű munkála­tait a KEVITERV Vízgépé­szeti Szocialista Brigádja tervezte. Tiszafüreden az autóbuszmegállót, Jászkisé- ren az általános iskola ala­pozását tervezték társadal­mi munkában. 2 ezer 100 tonna alapanya­got adtak át a sátoraljaúj­helyi, a debreceni, az egri és a pécsi dohánygyárnak. Idei tervük 3 ezer 400 ton­na, amelyből a termelési hozamtól függően, várható­an kétszáz tonnát exportál­nak. Ülést tartott a KISZ KB Szerdán ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett Ba­ranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője. A résztvevők meghallgat­ták Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának tá­jékoztatóját az MSZMP Köz­ponti Bizottság november 13-i üléséről. Nagy Sándornak, a KISZ KB titkárának előterjesztése alapján a testület megvitat­ta és elfogadta a Központi Bizottság kongresszusi leve­lét, amelyet 1981 januárjá­ban hoznak nyilvánosságra. A levélben a Központi Bi­zottság őszinte, nyílt vitára, felelős együttgondolkodásra szólítja a szövetség tagjait. Tokaj'hegyalián Megkezdték a szölöoltványok felszedését Tokaj-hegyalja oltvány­termelő gazdaságaiban meg­kezdték a telepítésekhez szükséges szőlőoltványok fel­szedését. A legnagyobb ter­melő, a Tokaj-hegyaljai Ál­lami Qazdaság, továbbá a tarcali szakcsoport, a cso- baji tsz és a tállyai szakszö- kezet összesen nyolcszázezer oltványt tárol az őszi, vala­mint a tavaszi telepítéshez. A most felszedésre kerülő mennyiség mintegy kétszáz­ötven hektár beültetéséhez elegendő. „Csúcs” a dohányfermentálóban Üj termék a kalapgyárban A budapesti Kalapgyár jászfényszarui telepén piacku­tatás céljából western (cowboy) kalapokat kezdtek gyár­tani- A kiküldött minták alapján most gyártják a pró­barendeléseket az USA és Kanada részére. Képeinken az új divatkalap készítésének néhány mozzanatát örö­kítettük meg. Tomp-felhúzás Kész tompok Karimázás Fotó: N. Zs. A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának sárospataki gyárában két évvel ezelőtt kezdték meg a kerékpárok szerelését. Itt készítik a belföldi piac számára CSE­PEL, TÚRA, VELENCE, TACSKÓ, stb. kerékpárokat. Az idén kilencvenhatezer darab különböző kerékpárt akartak forgalomba hozni, az Igények növekedése miatt a gyár­tási tervet tízezer darabbal emelték A pult túlsó oldalán is gyakorlat teszi a mestert A Centrum Áruház cipő- osztályán .tanácstalanul for­dul segítségért a vásárló az egyik eladóhoz, aki ikészsé- gesen „útbaigazítja”. Lebe­szél, rábeszél, magabiztosan ajánl. A nézelődő azt gon­dolná, hogy Tóth Éva már nem kezdő a szakmában. Pe­dig még csak harmadéves a kereskedelmi szakközépisko­lában. Nem féltik őket — Hetente egy napot, a csütörtököt töltjük az áru­házban néhány társammal együtt Délelőtt 9 re jövünk és délután fél kettőig dolgo­zunk. — önállóan dolgozhatnak? — Igen. Enpek nagyon örülünk, mert kipróbálhat­juk, mire vagyunk képesek. Azt hiszem, a vevők észre se veszik, hogy még tanu­lunk. Az idősebb eladók szí­vesen segítenek, nem kezel­nek le bennünket. A tanuló­felelősünk, Józsa Imréné kü­lön is foglalkozik velünk, ér­dekes feladatokat ad. Várkonyi Katalin szintén a Centrum tanulója. Szak­munkásképzőbe jár, másod­éves ruházati eladó. — A gyakorlatot szeretem jobban. Az áruházban ta­nulhat igazán az ember. Sok­féle áruval megismerkedhet, láthatja, hogyan történik az áruátvétel, foglalkozhat a vásárlókkal. Persze nem mindenki szereti, ha meg­szólítjuk. Nemrég történt, hogy odamentem az egyik vásárlóhoz segíteni, és azt mondta, hogy ne molesztál­jam. — Melyik osztályon gya­korol? — Most a méteráru osztá­lyon. Az első évben a darab- osztályon kezdtem. jövőre pedig a konfekció követke­zik. Ha végzek, itt szeretnék maradni az áruházban, a méteráruosztályon. Remé­lem, hogy sikerül. Aki Szolnokon a 121-es Csemegébe — közismert ne­vén a hatvanasba — jár vá­sárolni, sok fiatal arcot -lát. Tóvízi Zsuzsa és Maródi Klá­ra harmadikosok, jövőre kap­ják meg a szakmunkás-bizo­nyítványukat. — Bennünket egy percig se kíméltek, azonnal munká­ba fogtak — meséli Maródi Klára, barátnője egyetértőén bólogat. — Ez nagyon jó volt, mert értelmesen teltek és tel­nek a gyakorlatok. — Most harmadévben már önállóan kell átvennünk az árut — folytatja Tóvízi Zsu­zsa. — Az utóbbi hetekben már negyedszer vettem át a vegyiosztály áruját és mindannyiszor megdicsértek. Egy-egy ilyen siker napokra feldob. — Három napot töltünk az üzletben — veszi át a szót Klára. — Amikor az iskolá­ban találkozunk, elmondjuk egymásnak, hogy ki mit csi­nált a gyakorlaton. Most ta­nulunk csomagolni, ajándék- kosarat összeállítani. Ebből a „tárgyból” különórákat tar­tanak nekünk. —1 Mindketten vidékről já­runk be — így Zsuzsa. — Klári Besenyszögről, én Ti- szapüspökiből. Ha befejez­tük a tanulást, szeretnénk itt maradni, mert már min­denkit ismerünk, beillesz­kedtünk a kollektívába is. Az üzletben huszonöt szak­munkástanuló és huszonhá­rom szakközépiskolai „ke­reskedő” tölti a gyakorlati idejét. Munkájukkal elége­dettek. Egyenrangú munkatársként A déli terítéshez készülőd­nek a Múzeum étteremben. Pintér Tibor harmadéves fel­szolgálótanuló is ott se­rénykedik az asztalok között. — Már akkor tudtam, hogy hová kerülök gyakorlatra, amikor még meg se kezdő­död az iskola, a vendéglátó központjában ezt előre kö- zö’ték velünk. Ennek lassan három éve. — Mi a dolga egy-egy mű­szakban? — Ha délelőttös vagyok, reggel nyolcra bejövök, segí­tek teríteni. Délben felszol­gálok, amikor befejeződik az fenédéi tetés. rendet teszünk és három órakor hazamehe­tünk. Ha dólutános vagyok, dél körül kezdek és este ki­lencig dolgozom:. Élvezem, hogy van saját „placcom”, amelyik vendég odaül, őt én szolgálom ki, és én vagyok a fizetőpincér is. Még soha nem fordult elő, hogy a szá­molásban tévedtem volna. Vannak már törzsvendége­im is. A leendő kollégáim — mert szeretnék maradni — befogadtak, egyenrangú munkatársként kezelnek, ta­nítanak, engedik, hogy el­lessem tőlük a szakmai fo­gásokat. Ezren tanulnak A Kereskedtelmi és Ven­déglátó Sza kmunkásképző és Szakközépiskolában mintegy ezer szakmunkásjelölt ta­nul; bolti eladók, szakácsok, felszolgálók, cukrászok lesz­nek. Mintegy háromszázan szakközépiskolások. Az iskola és a munkahe­lyek igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a le­endő kereskedők valóban megtanulják — elméletbén és gyakorlatban — a szak­mát. A legtöbb tanuló elége­dett, mert önálló feladato­kat kap. így lehetnek siker­élményei. Elégedettek velük a munkahelyi vezetők, a ta­nulófelelősök is, hiszen a gyerekek szorgalmasan dol­goznak, tanulnak. Minden együtt van ahhoz, hogy kép­zett. jó kereskedő váljék be­lőlük. A szakközépiskolások közül a legjobbaknak pedig a továbbtanulásra is mód­juk van Szolnokon, a főisko­lán. Sz. E. Lóból nem árt meg a sok?! Fellendülő tenyésztői kedv Hosszú évek visszaesése után 1980 várhatóan a ló- tenyésztés első „jó éve” lesz, erre lehet következtetni az Országos Lótenyésztési Fel­ügyelőség adataiból. 1980- ban az elmúlt 5 év bárme­lyikéhez mérve is több anyaállattól várnak utódot, s ez szép eredményekkel biztat 1981-re is. Pál János, a felügyelőség főigazgatója az MTI mun­katársának elmondotta: bár az állami nagyüzemek és tsz-ek jelentősen már nem növelik állományukat, — a földmunkákat időközben teljes egészében a gépekre bízták —, a két évvel ez­előtt megjelent kormány- rendelet nyomán azonban a kistermelők egyre-másra kö­tik be istállóikba az újon­nan vásárolt lovakat. Egy- egy másfél éves, hidegvérű csikóért ugyan 20 000 forin­tot is elkérnek az állatvá­sárokon, illetve a tsz-ek ló­tenyésztő telepein, de még ilyen ár mellett is van ér­deklődés. (Két éve hasonló lóhoz „féláron” is hozzá le­hetett jutni.) A rendelet, amely a tsz- tagok számára lehetővé te­szi a háztáji lótartást — amire korábban nem volt lehetőség — azt is eredmé­nyezte, hogy az elmúlt évi­nél kereken ezerrel több kancától várnak utódot, mintegy jelezve: a növekvő energiaköltségek kivédésé­nek” egyik útja-módja, — legalábbis a kisgazdaságok­ban — a lóállomány növelé­se, az állati vonóerő fokozá­sa. A kistermelők mindenek­előtt a nagyobb testű, „rá­más” lovakat keresik. Országos ankét a minőségről Minőség-gazdaságosság-ér- dekeltség címmel országos ankét kezdődött tegnap az MTESZ Központi Szabvá­nyosítási és Minőségi Bi­zottsága, az Európai Minő­ségügyi ' Szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága, és a Ma­gyar Szabványügyi Hivatal rendezésében az Építők Szakszervezetének szék­házában. A tanácsko­záson nyolcszázan vesz­nek részt, vállalatveze­tők, gyári szakemberek, s mindazok, akik hivataluk­nál fogva felelősei a termé­kek minőségellenőrzésének. A tanácskozáson előadások hangzanak el a minőségnek a VI. ötéves tervidőszakban betöltött várható szerepéről, a minőségszabályozás aktu­ális kérdéseiről és a gazda­sági szabályozás, a nemzet­közi versenyképesség és a minőség összefüggéseiről-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom