Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

Ara: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 272. szám, 1980. november 20., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Megrendelés, válasz nélkül Idén, kilenc hónap alatt, majdnem ötven százalékkal több kötbért vasaltak be a kereskedelmi vállalatok szál­lító partnereiken — azaz a gyártókon —, mint ameny- nyit a tavalyi év hasonló időszakában. Az ok: a szer­ződésben foglalt határidők, minőségi jellemzők stb. meg­sértése, gyakran teljes mel­lőzése. A szakmabeliek azon­ban azt mondják az előbbi, meghökkentő tényre, hogy — bár a kötbér nem áru, azaz a felhasználói igények kie­légítésében vajmi keveset ér — ezekben az esetekben leg­alább volt szerződés...! Nem számít ugyanis ritkaságnak, hogy a megrendelésre se el­utasító, se igenlő válasz nem érkezik: hallgatás a felelet. Ilyen idegesítő csend miatt nemcsak a kereskedők nyug­talanok, hanem azok a ter­melők is, akik másik terme­lőtől várnak választ, mert ők" csak akkor nyilatkozhatnak megren d el ői knek. Nem áttörhetetlen bűvös körről van szó, sokkal in­kább a vállalatközi kapcso­latok lazaságáról, az értéke­sítés szervezetlenségéről. a monopolhelyzetből fakadó túlzott magabiztosságról. s arról hogy a termelési, szállí­tási, együttműködési fegye­lem — mit összefoglalóan szerződéses fegyelemnek is nevezhetünk — jónéhány cégnél még nem tartozik az erények, a pozitív jellemzők közé. Évek óta folyamatosan csökkent azoknak a termé­keknek a köre, amelyek szál­lítására szerződéskötési kö­telezettséget írnak elő a jog­szabályok. Így jó, így helyes, hiszen a vállalati önállóság­nak fontos eleme a vállalko­zási készség tágítása, legyen e vállalkozás tárgya komp­lett gyárberendezés szállítá­sa, tömegáru rutinszerű to­vábbítása. Ebből azonban korántsem következik az a gyakorlat, amit napjainkban tapasztalhatunk: a válasz nélkül hagyott megrendelé­sek sorozata. A termelők egy része azonban úgy gondolko­dik: önálló vagyok, azt csi­nálok, amit jónak látok. Elég, ha egyetlen, kulcshelyzetet elfoglaló vállalat határoz így, mert magatartása következ­ményei úgy keltik a messzi­re gyűrűző hullámokat, mint a vízbe dobott kő! Valahol, a sokadik hullám peremén le­vő fölhasználónál, kereske­dőnél már nem is tudják, valóiában ki és hol hajítot­ta el a követ, ám ők is ér­zik hatását: nem tudnak ele­get tenni kötelezettségüknek. Pénzügyi elemzések arra mutatnak, hogy a részben vagy egészben be nem tartott szerződéseknek csupán egy- harmada az, aminél a ma­gyarázat a szerződő felek valamelyikén kívül álló ok. A meghiúsulás, a szerző­désszegés kétharmada az érintettek szervezetén belül lévő tényezőkre vezethető vissza! Sokatmondó arányok. A maga jövőjét kockáztat­ja az az üzem, amely a part­neri kapcsolatoknak nem tu­lajdonít döntő fontosságot, ahol csak azt nézik; ma mit adunk el, ma miből élünk. A válasz nélkül hagyott meg­rendelések azt mutatják, hogy sokan űzik ezt a kocká­zatos játékot, holott tudni il­lik: minden játékban nem­csak nyerni, hanem veszíteni is lehet. S ha ráadásul a já­ték csupán látszatra az, ak­kor a vesztes — mivel a tét komoly —, előbb vagy utóbb mindenképp ráfizet. — VT — Fokozódó agrárkivitel, javuló „csapatmunka” Sajtótájékoztató a MÉM-ben A szigorú külgazdasági fel­tételek mellett is eredményes a magyar agrárexport; ki­használva az egyenletesen növekvő mezőgazdasági ter­melés nagyobb árualapját és azt, hogy az V. ötéves terv élelmiszeripari beruházásai nyomán javult a termékek feldiolgozottsági foka, évente átlagosan mintegy 5 száza­lékkal több mezőgazdasági­élelmiszeripari terméket adunk el külföldön — mon­dotta Lakatos Tibor mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tegnapi sa j tó tájékoztatóján. A magyar agrárexport hely­zetének és lehetőségeinek to­vábbi elemzése során arra is rámutatott, hogy a magyar élelmiszerek a fokozódó vi­lágpiaci versenyben is meg­állják helyüket. A kivitel jobban nő. mint az előállí­tott termékekhez szükséges import mennyisége. Ennél­fogva a hazai termelők és az ipari vállalatok szerepe is mind hangsúlyosabb az ag­rárexportban. Nő az árbevé­tel, ami a kiforrottabb és következetesebb piaci mun­kának is köszönhető. De még jobb lehetne, ha az értékíté­let változását a termelők és a vállalatok teljes köre tu­domásul venné; a tapaszta­latok szerint azonban erre egyelőre számos üzem még nem képes. Javul a külpiaci szereplés „csapatmunkája”; figyelem- reméltóan változott például a termelők-feldolgozók igé­nye a külkereskedelemmel szemben. Nem a minden áron való eladást tartják a leglényegesebbnek, hanem azt, hogy a piac igényeit fi­gyelembe véve „rendeljen” a külkereskedelem. És ne ál­talában igényeljen, hanem olyan, esetenként akár spe­ciális termékeket is kérjen, amelyek egy-egy adott terü­leten különösen jól elhe­lyezhetők. A meghatározott piacokra való irányított ter­melés látszik ugyanis a jövő útjának. És ennek nem mond ellent az sem, hogy végül is mindenhol eladható termé­kekre van szükség. Az árhoz és egyes speciális minőségi követelményekhez való al­kalmazkodás ugyanis min- • dig javítja — mégpedig rö­vid távon — a magyar áruk esélyeit a különböző, eltérő igényű piacokon. Hogy mennyire változó a helyzet a külpiacon, arra jel­lemző: régi „tételek” dőlnek meg. Nem mindig a jó minő­ségű és magas feldolgozási fokú termékeket fizetik meg a legjobban — mint régeb­ben —, hanem gyakran az olcsóbb és viszonylag egysze­rűbb áruféléket. Ezek export­ra való termelése sokszor na­gyobb hasznot hoz a népgaz­daságnak és a vállalatoknak egyaránt. Üj külkereskedelmi-kap­csolati formák vannak kiala­kulóban. A külkereskedelmi társaságok és az új külke­reskedelmi irodák első pró­bálkozásai figyelmet érde­melnek. Az önálló exportjog is mindinkább felkelti a ter­melők érdeklődését. Brigádvezetök tanácskozása a Járműjavítóban Munkával köszöntik a 125 éves jubileumot Tanácskozásra gyülekeztek tegnap a szolnoki Jár­műjavító tizem szocialista brigádjainak vezetői. A ren­dezvényen a kollektívák képviselői beszámolót hallot­tak arról, milyen teljesítményt : produkált az üzem az ötödik ötéves tervidőszakban, és mennyi valósult meg az 1980-ra előírt termelési mutatókból. A tervciklús minden esz­tendejében hátráltatta a Jár­műjavító munkáját a lét­számhiány. így a termelési tervüket az itt dolgozók csak két esztendőben tudták tel­jesíteni. Míg négy évvel ez­előtt 1768 munkás dolgozott, az idén már csak 1630 — s időközben a feladatok nem csökkentek, sőt növekedtek. Ambrus János, az üzem igazgatója megállapította pél­dául, hogy az úgynevezett fődarabok javítására sem tudtak úgy felkészülni, aho­gyan azt a népgazdaság el­várhatta volna. Az idén a tervezetthez ké­pest az M—4 4-es mozdony­ból tizennyolc javításával el­maradtak a tervelőirányzat­tól, az M—47-es mozdonyok­ból pedig harminchárommal kevesebb került ki a terve­zetthez képest az üzemből. Ezt még az sem ellensúlyoz­za, hogy a személykocsikból több került felújításra az előírtaikhoz viszonyítva. Bő­ségesen van tehát tennivaló­juk az év hátralevő hónap­jaiban a kollektíváknak, hangzott el az idei verseny­mozgalmuk értékelésén. Tö­rekedniük kell arra, hogy a lehetőségekhez képest minél jobban behozzák a lemara­dásokat. A tegnapi tanácskozáson szó esett az üzem 125 éves fennállásának 1981-es jubi­leumi eseményeiről is. A szocialista brigádok vezetői úgy határoztak, hogy mun­kával, felajánlásokkal kö­szöntik az évfordulót. Fő céljuk, hogy az anyag- ésal- katrészellátási gondok elle­nére is eleget tegyenek a termelési követelményeknek. Újításokkal, a termelőeszkö­zök kihasználásával csökken­tik a veszteségidőket, és ar­ra törekednek, hogy az egy produktív órára eső fajlagos energiafelhasználás legalább egy százalékkal csökkenjen. Dús programot kínál a jubi­leumi eseményprogram kap­csán az üzemi szocialista brigádok klubja. Találkoz­hatnak a munkások, az ér­deklődők írókkal, költőkkel, vetélkedőket rendeznek, vi­tákon vesznek részt. A tegnapi tanácskozás a brigádok képviselőinek hoz­zászólásaival ért véget. Ba­kos József, a mozdony osztály brigádvezetője a termelési problémákról, egyebek kö­zött szervezési hiányosságok­ról beszélt, Asztalos Ferenc üzemi munkaverseny-felelős az idei vállalások értékelésé­hez adott a kollektíváknak szempontókat. Bretus Imre, a mozdonyosztály brigád,ve­zetője segítséget kért a mun­káikhoz, Somogyvári József brigádvezető pedig arról szólt, milyen segítségre várnak a munkahelyén, a tervek tel­jesítéséhez jövőre. Szekeres István, aki szintén a mozdo­nyokat javító osztály egyik kollektívájának vezetője, az üzemen belüli anyag- és al- katrószbörze mellett állt ki. A tanácskozás résztvevői A Kertészeti Egyetem Tangazdaság erdőspusztai kerüle­tében ezer vagon hagyma tárolására, feldolgozására al­kalmas üzem épült. A egyetemi tangazdaság és három másik állami gazdaság termését már az új üzemben dolgozzák fel Losonczi Pál látogatása Kőbányán A főváros mozgalmi ha­gyományokban gazdag munkáskerületébe, a 110 000 lakosú Kőbányára lá­togatott szerdán Lo­sonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke. Programja — amelyre el­kísérte Király Andrásné, a Budapesti Pártbizottság tit­kára — délelőtt a X. kerü­leti pártbizottságon kezdő­dött. Itt Zarnóczi József első titkár, Barta Györgyné tanácselnök és Buncsák Lászlóné a kerületi népfront­bizottság titkára fogadta, majd tájékoztatták a kerü­let politikai, társadalmi éle­téről, az ötödik ötéves terv­időszakban elért eredmé­nyekről, és a legközelebbi fejlesztési tervekről. Kőbá­nya lakói, munkahelyi kol­lektívái — miként a tájé­koztatókban is elhangzott — reálisnak tartják és a magu­kénak tekintik a XII. kong­resszuson megerősített poli­tikai irányvonalat, a kor­mány munkaprogramjában kitűzött célokat, s minden igyekezetükkel támogatják ezek megvalósítását. A látogatás — miután Lo­sonczi Pál a pártbizottság székházában megtekintette a politikai könyvnapok alkal­mából a Kossuth Kiadó kö­teteiből rendezett kiállítást — a Pataky István Művelő­dési Központban folytató­dott. A folyamatosan épülő­szépülő magyar—szovjet ba­rátság parkját is felkereste Losonczi Pál, s itt a társa­dalmi munka nyomán egyre sokasodó fák mellé ültetett el egy ezüstfenyőt. Megte­kintette a parkban a sza­badtéri téglamúzeumot, majd azt a terepet, ahová rövidesen sportligetet építe­nek. Meglátogatta az Elnöki Tanács elnöke a kerületben nemrég felépített, hatezer lakásos Újhegyi lakótelepet, s találkozott az Újhegyi sé- tányi Általános Iskola úttö­rőivel. Délután látogatást tett a Söripari Vállalatok Tröszt­jénél és a * Kőbányai Sör­gyárban. A látogatás befe­jező programjaként Loson­czi Pál szocialista brigádve­zetőkkel, párt-, szakszerve- adti és KlSZ-aktfvistákkal beszélgetett. Bútoráruház, munkáslakás-építés, iskolafelújítás Eredményes év a mezőtúri Városgazdálkodási Vállalatnál Ebben az évben 24 mil­lió forint árbevételt ter­vezett a mezőtúri Város­gazdálkodási Vállalat, és októberig 22 millió fo­rintot teljesített. Ez is igazolja, hogy a tervezés reális volt. A különböző vállalatoktól, intézményektől kapott meg­rendeléseknek az idén is ele­get tettek és tesznek. Decem­ber végén átadják az áfész- nek a mintegy 800 négyzet- méter alapterületű, 8 millió forintos beruházással épült bútoráruházát. Ebben az év­ben kezdték meg 18 mun­káslakás építését. Az OTP megyei igazgatóságának be­ruházásában 9 millió forintos költséggel épülő lakások át­adására 1981 közepén kerül sor. A Városgazdálkodási Vállalat a szolnoki ÁÉV-vel közösén hozza tető alá az ötszintes házakat. Az idén 1000 négyzetméter alapterületű műhelycsarno­kot kapott a Kontakta me­zőtúri alkatrészgyára. A Vá­rosgazdálkodási Vállalat a Kontakta alvállalkozójaként 3 és fél millió forint értékű munkát végzett az építkezé­sen. A temetkezési vállalat új irodát építtetett, amelynek műszaki átadása a napokban történik. A kivitelező a Vá­rosgazdálkodási Vállalat. Ok dolgoztak a 450 éves mező­túri Dózsa György Mezőgaz­dasági Gépészeti Szakközép- iskola felújításán, és a váro­si tanács ügyfélszolgálati iro­dájának építészeti, techni­kai korszerűsítésén is. Az idén színvonalasabb szolgáltatást tudtak nyújta­ni a lakosságnak és az in­tézményeknek. Az előrelé­pésben nagy szerepük van az elmúlt évben saját erő­ből vásárolt új gépeknek. Ezeket a vállalat nemcsak saját munkáihoz használja, hanem megfelelő ellenérték fejében kölcsönzi a lakosság­nak és az intézményeknek. A betonkeverő telep napi ka­pacitásának értéke például teljes kihasználtság esetén 70 ezer forint. Transzportbetont állítanak elő, s szállítanak megrendelésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom