Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
1980. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Somogy megye egyik legfiatalabb városában, a Dráva menti Barcson folklórklubot avattak a napokban. A klubban a fiatalok megismerkedhetnek a népi hagyományokkal, különösen a Dráva menti délszláv népek kul túrájával. A klubavatóval egyidőben lakócsai szőttesekből, azok készítési módjukról nyitottak kiállítást Sok a fehér folt Újságok, folyóiratok a megye könyvtáraiban Napilapok, hetilapok, folyóiratok nélkül elképzelhetetlen bármilyen nagyságú, szerepkörű, felszereltségű, rendű, rangú könyvtár. S nemcsak azért mert különös, semmi mással nem pótolható vonzerejük van a friss információkkal teli lapoknak, hanem mert a pe- riódiák bizonyos típusai — összegyűjtve, köttetve, „feltárva” — a kézikönyvtár értékes részét képezik, hasznuk felbecsülhetetlen. Bármilyen meglepő, nem döngetünk nyitott kapukat azzal, hogy a fentieket leírtuk. Szolnok megye könyvtári hálózatában — sajnos — bőségesen akadnak fehér foltok. Ami a nagyobb, városi, járási könyvtárakat illeti, megnyugtató a helyzet. A kisebb községi könyvtárakban, klubkönyvtárakban* * * tárt fel a megyei könyvtár egy közelmúltban végzett felmérése meglepő hiányosságokat. Éppen azokban a könyvtárakban tehát, amelyek a könyvtárak bizonyos emelkedését a legjobban megérzik, költségvetésük nem minden esetben „tarthat lépést’' a kézikönyvek kiadásával. Ráadásul — a könyvtárosok tapasztalatai is ezt igazolják — a hiányos újság- és folyóirat-kínálat rossz hatással van az olvasómozgalomra is. Takarékossági szempontok szóba sem jöhetnek >— számos könyvtár periódikaállo- mányának csekélységét indokolandó. A megyei könyvtár három esztendővel ezelőtt, több szakmai irányelv figyelembevételével kiadott ajánló jegyzéke szerint, azokon a településeken, ahol a lakosok száma meghaladja a háromezret, 50—70 féle időszaki kiadványt ajánlatos (kell!) járatni, az ezeknél kisebb falvakban pedig legalább 20—30 félét. Az első típusba sorolt könyvtárak esetében körülbelül 4—6 ezer forint, a másodikban 3—4 ezer forint az évi előfizetések teljes összege. Kibírható összegekről van tehát szó. Kirívó esetek Érdemes bepillantani a részletekbe! Több alapfontosságú periodika jelentős hiánya tűnik fel elsősorban. Hogy egyebet ne említsünk: hatvanhat Szolnok megyei községi könyvtár közül huszonegy nem járatja a Könyvtáros című — a szakmai munkához nélkülözhetetlen — folyóiratot, huszonhét községbe nem jár a — helytörténeti, helyismereti tájékozódáshoz szükséges — Szolnok megyei kiadású Jászkunság. Az Űj Tükör a könyvtárak felébe, az Élet és Irodalom a harmadába nem jár. A Társadalmi Szemlét — amelynek évi előfizetési díja 100 forint alatt van — a könyvtárak fele nem rendelte meg. A „Valóság” című folyóiratot, — amely ugyancsak minden könyvtártípus számára ajánlott! — a községek hetven százalékában nem rendelték meg. Sajnos sok könyvtár előfizetés-listája önmagáért beszél: bizonyítva a gyenge szakmai munkát, esetlegességét, hogy az újság-, a folyóiratelőfizetést a könyvtári munka periférikus részének tekintik. Ne kérjék, mert nincs! Nincs irigylésre méltó helyzetben az a könyvtáros, akinek újságot, folyóiratot, esetleg valamelyik lap valamiért fontos számát kérő olvasóinak azt kell mondania: „Nincs, ne kérjék!” A kunszentmártoni járás településein ez biztosan sokszor elhangzik. A szelevényi könyvtárban nyolc, a tisza- ugiba négy, a tiszasasiba. tizenhárom, a csépaiba hat, a tiszainokaiba kilenc újság és folyóirat jár. De a megye más településein — Ti- szasülyön, Kőteleken, To- majmonostorán — sem jobb a helyzet. A negatív „rekordot” a besenyszögi könyvtár tartja: mindössze a Rakéta regényújságra fizetett elő, s csak némiképp csökkentheti a besenyszögi olvasók — mondjuk ki — hátrányos helyzetét, hogy a helyi művelődési házba tizenegyné- hány lap jár. Vezsenyen tizenegy féle periodika —■ a kívánatosnál és szükségesnél tehát kevesebb — jár a könyvtárba. A könyvtárvezető meghökkentő tartalmú megjegyzést fűzött az év elején a megyei könyvtárhoz küldött jelentésében: „Nem tudom, hogy mely lapok és folyóiratok járnak könyvtárunknak, ugyanis a községi közös tanács a korábban jártak egy részét a könyvtár véleménye nélkül töröltette” (?!) * * * A föntebb említettekkel korántsem teljes a hiányos újság-. folyóiraikínálattal rendelkező községi könyvtárak felsorolása. Mindehhez tegyük hozzá: az ezeken a településeken élőknek nerh igen van módjuk az utcai, vagy postai hírlapárusnál megvásárolni a lapokat, mivel hogy az „árus” terjesztés meglehetősen korlátozott á falvakban. Ezzel együtt: a korszerű, friss ismeretek egy részétől aktuális, fontos tudnivalóktól sok faluban, sokan el vannak zárva. Szabó János Megjelent az első kötet Nyelvművelő kézikönyv A Magyar Tudományos Akadémai Nyelvtudományi Intézete nagy és fontos munkát tesz le a magyar tudományosság és a nagyközönség asztalára. A nyelvtudományi kézikönyvek anyagukat kétféleképpen dolgozhatják fel: a nyelvtan (grammatical szokásos tagolása, illetve a nyelvhasználat fogalmi tárgykörei szerint, vagy pedig betűrendben összeállítva a szócikkeket lexikonszerűen. Grétsy László és Kovalovszky Miklós főszerkesztésében megjelent Nyelvművelő kézikönyv ez utóbbi megoldást választotta. A két kötetre tervezett kiadvány első kötete most került ki az Akadémiai Kiadó műhelyéből és nyomdájából. A Nyelvművelő kézikönyv jellegét, szerkezetét és formáját tekintve olyan lexikon, amelyben elvi (elméleti), tárgyi és összefoglaló fejezetek, valamint szavak, ki- fej/azések használatát megvilágító jszótárszerű cikkek és ún. utaló cikkek, vagyis valamely rokon tárgyú vagy összefoglaló cikkre való utalások váltakoznak az ábc- rend egymásutánjában A- tól Zs-ig. A kézikönyv, amely a magyar nyelvhelyesség kérdéseinek első tüzetes, lexikonszerű foglalata, nemcsak a nagyközönség, hanem a hivatásos nyelvművelők számára is készült, tehát tudományos alapú és igényű gyakorlati kézikönyv. E nyelvészeti lexikon a nyelvi ismereteknek legalább a középiskolás fokát megkívánja használójától. Természetesen nagy haszonnal forgathatják mindazok, akik bizonyos kérdésben szakmabeliek: elsősorban -a pedagógusok, de a sajtó, rádió, televízió munkatársai, szerkesztők, lektorok, fordítók, szakírók, hivatalos szövegek fogalmazói, közéleti emberek, előadók — tehát azok, akik valamilyen módon vagy formában a nyilvánossághoz szólnak. Régészeti feltárás Dunaújvárosban Száznegyvenegy avarkori sírira bukkantak a régészek Dunaújvárosban, ahol a Béke városrész szomszédságában húzódó temető maradványait kutatják. A napokban befejeződött ásatási idény számos meglepetéssel szolgált: többek között 14 lovassírra bukkantak, s több, az avarok életéről valló kerámia tárgyat és fémből készült ékszert, övcsatot találtak. Gyűjteményes kiállítás, tanulságokkal Baranyó Sándor festőművész alkotásai a Szolnoki Galériában indokolt az Teljesen a várakozás. amely a szakterület és a műértő közönség részéről megelőzte Baranyó Sándor kiállítását, amelyet a Damjanich János Múzeum művészettörténésze, Egri Mária — a rendelkezésére álló művekből — avatott kézzel rendezett meg a Szolnoki Galériában. Szándékosan tettem gondolatjelek közé a „rendelkezésre álló” műveket, mivel a - tárlattal kapcsolatos néhány kifogásom erre vezethető vissza. Egy nagyszabású gyűjteményes számadás lehetősege nem gyakran adatik meg a- művész számára, s ha erre sor kerül, akkor elsősorban az alkotó érdeke, hogy a/, idpben minél átfogóbb. a színvonal tekintetében pedig a lehető legegyöntetűbb legyen. Köztudott, hogy Baranyó Sándor szolnoki születésű, és hogy a művésztelepi közönség doyenje. Chioviir. Ferenc után leginkább ő képviseli az alföldi festészet java hagyományainak folytatását és a mába ívelő folytonosságot Több évtizedes munkássága alapján feltétlen jogos igény az, hogy ennek a kiállításnak nem az utóbbi öt évre szorítkozó anyagból kellett volna .gyűjteményessé” válnia, hanem — a művész érdekében is — a teljes életmű legjavát felsorakoztatva. Hogy miért nem lett valóban retrospektív kiállítás — okát nem tudom Azt viszont igen, hogy :— a látottak alapján — ebben a koncepcióban a kevesebb több lett volna. Nem pusztán azért, mert a baranyói festészet egyébként is olyan, hogy az egyes művekben kavargó energia szinte szétfeszíti a képkeretet, ilyen mennyiségben pedig az egész épületet; hanem ezúttal azért is, mert olyan képek is kerültek a falakra és a paravánokra. melyek nem képviselik érdemben rangos mesterünket. Mélységesen igaza lenne annak, aki erre most azt válaszolná: nem szabad maximalista igényekkel fellépni, s figyelmen kívül hagyni, hogy igazi remekmű csak olykor-olykor kerül ki a művész keze alól. Megcáfolhatatlan igazság ez, és magam is szem előtt tartom, hógy még a művészettörténet legnagyobb egyéniségei is készítettek jóval a saját színvonaluk alatti műveket. Viszont ha ezt mindenki jól tudja, akkor még indokoltabb a kérdés: miért kellett Baranyó Sándornak az ilyen kevésbé sikerült képeit is kiállítani? Csak egy-két példát említenék, s épp azért, mert mégsem ez a jellemző. Nagy mérete és pompázó színei ellenére mennyi őszinte bájt veszítenek el a glé- dába állított Óvodások, akik inkább kirakati játékbabákra emlékeztetnek, mint hús- vér gyerkőcökre. De ugyanígy veszít életszerűségéből az intim hangulatra vágyó interieur. amelynek avitt kiskályhája a rajta levő fazékkal együtt statikailag megoldatlan, a mellette álló pléhszerűre sikerült macska pedig mintha direkt az iménti fémtárgyakkal kívánna azonosulni. Lehet, hogy ez már kritikusi szubjektivitás, de számomra meglehetősen ellenszenvesek az emeleti előtérben csoportosított, mondén egyéniséget sugalló hölgyek. Elképzelhető, hogy itt egyfajta ma is létező embertípus festői megragadása érdekelte a művészt, de az is, hogy ezek olyan konkrét személyek, akik — elvégre — szívesen állnak vagy ülnek modellt egy neves magyar festőnek. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy a vonzó emberi tulajdonságokat kivetítő, szimpatikus nő- és férfialakok is szép számmal megragadták Baranyó Sándor lélekanalizáló kedvét és érdeklődését — méghozzá mind az egyéni arcmás, mind az általánosított típus, mind pedig a több alakos zsánerjelenetek vonatkozásában. Példaként említhető ezek közt a szakmailag is hibátlanul megoldott Emberpár, vagy az Asszonyok meghitt emberi kapcsolatokat közvetítő hangja, valamint a Munkába menők, az Olajbányászok és a Pihenő juhász vérbő festőiséggel párosuló mély tartalmisága. Mindaz, ami művészetének velejét a.d,ia. három képén mérhető le. Különbözőségük melletti együvé tartozásukat bizonyára meglátta a kiállítás rendezője is, amikor elkülönítve — bár kevésbé exponáltan — egymás mellé helyezte őket. A Borús égről, a Havas határról és a Pirosló napról van szó, melyek merőben más motívumkészlettel árasztanak eltérő hangulatokat, de a festői megoldásukban egységes, kristálytiszta stílusjegyeket viselnek. E megállapításból hiba lenne arra következtetni, ' hogy Baranyó valaha is stílustörést követett volna el: hangsúlyozni kívántam viszont, hogy az iménti művek egyfelől jellegzetes kéo- viselői stílusának, másrészt szintézist képeznek alkotójuk egyszer belső indulatokkal teli, máskor a bölcsebben szemlélődő hangulataiban. . Az említett olajképek mindenekelőtt megerősítik ama régi megállapítást, hogy ő elsődlegesen a színhatások mestere, szakmai nyelven: vérbeli kolorista. ~ ' IT sajátja még. E három mii hogy közelről ' nem is tűnnek olyan sziporkázónak, mint amikor távolabbról nézzük óikét. Ezt azért is érdemes megfigyelni, mivel ennek az ellenkezője is felfedezhető nála: közelről nézve szinte káprázik a szem a színek forgatagától, míg távolabbról szemlélve megszelídülnek, devalváltnak hatnak. Mindezen túl az is jellemzője színvilágának, hogy 'csak kis mértékben él a komplementer színek nyugalmat árasztó harmóniáiéval. Az ő egyéniségének. a diszharmónia, a nyugtalanító hatáskeltés felel meg, s ez az, ami vitathatatlanul őszintévé teszi mind. az imént kiemelt műveket, mind élet- m'űvét. Izgatott, feszült színvilága pedig egyenesen elvezet a felborzolt ecsetkezeléshez. a festék vastag, pasztózus felrakásához a képfelületen. Oly mesterien csinálja ez.t, hogy az emberi szem alig képes felbontani az ilymódon letett, finom átmenetekben dúskáló színeket és tónusértékeket. Végső soron e formai-megjelenítés- beli összetevők teremtik meg belső feszültségéktől terhes expresszív stílusát. amely teljes összhangban áll lényével, egyéniségével. ~ : " kiragadott. flz imént elemzésül • szolgáló művek — persze — nem kizárólagos értékei a kiállításnak. Mellettük a Hazatérők, a Borulás, a Hajnal, a Téli folyópart, a Virágzó fák és a Páva — megannyi újabb ihlet, érzés és eltérő művi megformálás hordozója. Ezek sincsenek híján a sokrétű érdeklődésnek és művészi leleménynek. A mindig meg- újhodók és felfedezők éleslátásával fürkészi a természeti és a társadalmi mozgás szüntelen változásait, amelyeket — saját vérmérséklete szerint — rendre új életre kelt és kitárulkozva mondja el érzéseit, gondolatait. Szólnom kell még Baranyó Sándor képeinek témavilágáról. Érdeklődése, figyelme egyaránt kiterjed az emberre és a tájra, vagy a kettőt összhangba hozva jeleníti meg. Kiváltképp az utóbbi két témakör a fő erőssége. Szinte teljesen mindegy, hogy melyik napszakot vagy a természet mely motívumát kapja ecsetvégre: a feldolgozott téma többségéből nagy hatású, hibátlan festőiséggel megoldott táblakép lesz. A tájba helyezett emberi alakok pedig mindenkor szervesen illeszkednek a természeti környezetbe, szinte azonosulnak azzal. A képi építkezés is ilyenkor a legátgon- doltabb és a legkiegyensúlyozottabb nála, és mentes a teljes képfelületet kitöltő figurális kompozíciók itt- ott észlelhető esetlegességeitől. Szerényebb képességű alkotóval szemben talán elnézőbb lehetett volna a kritikus. de ez most nem lenne helyénvaló, mivel Baranyó Sándor egyetemes képességű mestere a kortárs magyar festészetnek, és épp e méltán kivívott művészi rang kötelezi arra. hogy az ilyen gyűjteményes számvetés anyagát nagyobb önkontrollal állítsa össze. Ecsery Elemér Két szint... Fotó: nzs
