Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 16. SZÓL A RÁDIÓ... Stílusos hangszórók Halmozás Humorszolgálat Az orvos a beteghez fordul : — Dohányzik? — Nem. — Kár, mert sokkal jobban érezné magát, ha abbahagyná ... * * * Az egyik 'alkalmazott felesége az üzemi mulatságon odament egy tekintélyesnek tűnő férfihez, és ezt kérdezte: — Ugye, ön a vezérigazgató? — Igen, hogy találta ki? — A férjem olyan jól szokta utánozni önt, hogy mindenki betegre neveti magát! * * * A vadászok feleségükről beszélgetnek. — Az enyém olyan, mint egy zerge — mondta az egyik. — Karcsú, kedves, nagy szeme van. — Az enyém ravasz, furfangos, de gyors és serény. Olyan mint egy fiatal róka. — Mit mondjak — mormogta a harmadik, — az enyém külsőre olyan, mint egy ember. * * * Késő este a taxiállomáson ketten próbálnak elkapni egy taxit: — Engedje meg, nagyon sietek — mondta az egyik. — A feleségem gyermeket vár. — En rosszabb helyzetben vagyok — jelentette ki a másik, —• az én feleségem engem vár! * * * Bíró: Miért gyártott hamis pénzt? Vádlott: Miért? Mert valódit nem tudok csinálni. * * * Főnök: Miért nem jött be tegnap dolgozni? Alkalmazott: Rosszul éreztem magam. Főnök: Orvosi igazolása van? Alkalmazott: Nincs. Nem mehettem el az orvoshoz, mert tegnap valóban beteg voltam. * * * Két titkárnő beszélget: — Szörnyű találmány ez az írógép! — Miért? — Ha nem dolgozol, rögtön hallatszik! * * * — Tudná röviden jellemezni a regényem stílusát? — kérdezi izgatottan a fiatal szerző a kiadóhivatal szerkesztőjét. — Kleptománia! — hangzik a tömör válasz. * * * — Amikor társaságban vagyunk, ne legyél hozzám ilyen figyelmes és gyöngéd! — figyelmezteti Márta asz- szony a férjét. — És miért ne? — Mert az emberek a végén még nem hiszik el, hogy házasok vagyunk ... Igazgatók versenye édves nézőink! Itt vagyunk a Magyar Televízió országos igazgatóversenyén. Vállalati igazgatók, szövetkezeti elnökök vetélkednek, ki a jobb, ki az ügyesebb. Több elődöntőben választották ki azt a hat vállalati igazgatót, aki a zsűri előtt és a tévén keresztül az egész ország szeme láttára döntötte el, ki a legjobb e hazában. Már az elődöntőkön is nagy feladatot kaptak a résztvevők. Nemcsak egy-egy gazdasági problémát kellett megoldaniuk. A szigorú zsűri azt is pontozta, ki milyen áron tudta elvégezni feladatát. Baumwoll Jenő például — aki ha nem versenyez, a TEXTILRONGY igazgatója — azt a feladatot kapta, növelje a vállalat exportképességét. Baumwoll vállalata be is tört a patagon piacra, de nem tudta visszafizetni az exportfejlesztő dollárhitelt, mivel egy dollár bevételt a tervezett harminc forint helyett csak ezer forint kiadásával tudott elérni. Természetesen kiesett a versenyből és a Nemzeti Bank kegyeiből. Nem került döntőbe For- maegy Győző a Fűtermeltetö Vállalat vezére sem. Neki sikerült megváltoztatni vállalata termékszerkezetét — magasabb feldolgozottsági fokú szénát termelt —, de közben úgy elszaladt a bér- színvonallal, hogy a gatyáját ráfizette a progresszív adóra. A zsűri már csak azért is lepontozta, mert ezek után öltözéke nem volt a versenyhez illő ... A zsűri a döntőben sem csak a végeredményt értékelte, hanem azt is, milyen együttműködés alakul ki a versenyző és a kollektíva között. Hiába oldotta meg feladatát hibátlanul Szódásalováth Elemér, a NEV1GYMINKET- AKÍSÉRTÉSBE Ktsz elnöke, mégis kiesett a versenyből, mert a jobb munkafegyelem érdekében bevezette a káté- esznél a botbüntetést. Sajnos, más sportszerűtlenség is előfordult. Ló Leónak, a KARAFIATODÉRT autószerviz igazgatójának a zsűri egyik tagja súgott. Megsúgta, hogy a következő negyedévben ismét felértékelik a forintot, addig halassza el a két olasz autómosó berendezés megvételét. Mindkettőjüket kizárták a versenyből. A többi versenyző nagy küzdelmet vívott egymással. Közülük Káragözért Aladár, a CSODASZARVAS ÉS FÉMIPARI MÜVEK igazgatója esett ki leghamarabb. Kezdeti sikerei után termékeinek rossz minőségével kiszorult a kelebiai piacról, így csak harmadik lett. Patópál Péter a HEJRÁA postahivatalba egy álarcos férfi lépett be. Egyik kezében pisztoly volt, a másikban pénzszállító zsák. Ennek méretéből ítélve az illető optimista természetű lehetett. Odalépett a kisablak- hoz ,és bekiáltott: — Fel a kezekkel! Vokalek postatisztviselő rögtön felemelte a kezét. — Ide a pénzt! — Hogyan adjam oda magának a pénzt, ha fel kell tartanom a kezemet? — Jó, jó, hagyjuk a szellemeskedést! Engedje le a kezét, de meg se moccanjon. Különben a halál fia! — Árva vagyok — habog- ta Vokalek úr —, nekem úgyis mindegy. Kihúzta az asztal fiókját, felfordította, és a látogató zsákjába szórta a pénzt. — Tessék, 216 korona és 50 halér. — Hohó, ez kissé kevés — csóválta a fejét a rabló. — Rossz napunk van. Előfordul az ilyesmi. Talán a bélyegeket is el vinné? 72 korona és 40 halér értékű bélyegem van. — Mit kezdjek a bélyegekkel? — Hogyhogy mit? Ez atVladimir Rohlena: Rablótámadás tói függ, hány évet kap. Majd leveleket írogat a kedves rokonainak. — Nincsenek rokonaim. — Akkor nekem ír. Tudja, nekem sincs senkim kerek e világon. — Egyáltalán nincs senkije? — Teljesen egyedül vagyok. El sem tudja képzelni, mit jelent, hogy itt kell ülnöm a poste restante-ab- lak mögött, látom a feszült várakozástól sugárzó arcokat, látom, amint reszkető kézzel nyúlnak a boríték után, látom a lányok mosolyát, amikor mindjárt itt az ablak előtt, türelmetlenül feltépik a borítékot. Nekem pedig senki sem ír. Soha senki. El tudja képzelni ezt? A rabló görcsösen nyelt mintha a torkán akadt volna valami. — Én is egyedül vagyok. Világéletemben egyedül voltam. .. — nem bírta tovább, és szipogni kezdett. — Tehát maga is tudja, mi a magány — sóhajtott fel fájdalmasan Vokalek úr. — Tudom, persze hogy tudom — mondta a rabló, és hirtelen zokogásba tört ki. — Ne sírjon! — Hogyne sírjak, amikor feldúlta a lelkem?! Nem kell nekem a pénz. És a vacak bélyegeire sincs szükségem . . . Hát mire ment el az én egész életem ... — Köszönöm, drága barátom! Várjon meg, mindjárt bezár a posta, akkor elmegyünk és iszunk egy korsó sört... Fordította: Gellert György Furcsaságok — és ami mögöttük van 1815-ben a párizsi könyvpiacon különös könyv látott napvilágot. A szerző az ismeretlenség homályában maradt, de a cím sokat ígért: A szélkakasok lexikona. A furcsa könyv betűrendben sorakoztatja fel azokat a férfiakat, akiknek közéleti pályafutása a szélkakas forgására emlékeztet. Mindegyik név mellett annyi zászlócska van, ahányszor a változó idők szelleméhez idomulva, mindenkor a szél irányába fordultak, köpönyeget váltották. Nagy kár, hogy 'a történelmi sorsfordulókban oly gazdag 20. században nem készült magyar szélkakasle- xikon. Egy-két ismerősére csak-csak rátalálna az ember! * * * Világhírű tudós utazónk, Körösi Csorna Sándor tibeti ÉRÜNKARRAMÉG téesz elnöke ravasz taktikával élt. Munkájának vezérelve az volt, hogy csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik. Nos, ö nagyon jól kijött a kollektívával, de mást sem csinált. Így a kis közösség elérte a kitűzött célt, az igazgató meg hibapont nélkül oldotta meg feladatát, így került a második helyre. A jövőre nézve biztató, hogy már csak a második helyre lehetett így kerülni, nem az elsőre. Fehér Piros, a döntő egyetlen női résztvevője lett az első, a Magyar Vászon és Kanavász Művek igazgatója. Olyan hibátlanul dolgozott, mint Patópál Péter, olyan fegyelmet tartott, mint Szódásalováth Elemér, s úgy átalakította vállalata termék- szerkezetét, mint Formaegy Győző. De mindezt úgy csinálta, hogy a döntő többi résztvevőjével ellentétben nem kapott utána infarktust. Gőz József kísérője, Puncog láma írja a betegek megvizsgálásának tennivalóiról: huszonkilenc(J) kérdést kell a pácienshez intézni, majd megvizsgálni a nyelvét, pulzusát és a vizeletét. Az orvosetikai szabályok előírják: „Ne legyetek önhitte,i, ne sandítsatok a beteg erszényére, ne törődjetek azzal, gazdag vagy szegény, megkülönböztetés nélkül legyetek mindenki orvosa.” Ezek szerint Tibetben nagyon elkényeztették a betegeket. Huszonkilenc kérdést feltenni? Az SZTK-rende- lökben szerzett tapasztalataink alapján számunkra az ilyen gyógymód teljesen elképzelhetetlen. A beteg erszényére sandításról pedig egy szót se, hiszen nálunk ingyenes a betegellátás! * * * Szent István törvénykönyve megszabja, „hogyha valaki az előkelőek közül feleségének meggyilkolásával szennyezi be lelkét, ötven tinót fizessen az asszony szüleinek, és az egyházi szabályok szerint böjtöljön”. Szent László már kimondja, hogy „ha valaki mással paráználkodó feleségét megöli, Istennek adjon számot róla, és ha . kedve van, vegyen mást feleségül”. Kálmán király törvénye így módosul: „ha valaki az ő felesége pa- ráznaságát törvény előtt bizonyítja, tartson az asszony bűnbánatot, és annakutána béküljenek meg, ha kedvük tartja”. Számunkra, a régi törvények közt járatlan laikusok számára, a szigor enyhülésének csak egy oka lehetett: a kikapós menyecskék száma gyarapodott, a tinók meg elfogytak. * * * Hankiss Elemér írja Társadalmi csapdák című kötetében a sápot, a borravalót, a csúszópént, a hálapénzt ás egyéb pumpolási manővereket magába foglaló korrupcióról: „A korrupció nagyon makacs betegség; a szakirodalom egybehangzóan állítja például azt, hogy Angliának egy teljes évszázad erőfeszítéseire volt szükség ahhoz, hogy a 18. és 19. század első harmadában még hírhedten korrupt közélete fokozatosan világviszonylatban is példamutató közéletté tisztuljon.” Az angol példánál maradva, reménykedhetünk: unokáinkat, dédunokáinkat már nem bosszantják úton-útfé- len benzinkutasok, taxisok, autószerelők, bolti eladók, ügyintézők körmönfont praktikái ... Istenem, ez is valami! * * * „Egy országot egy lóért!” — kiáltotta csatából vesztesként menekülve III. Richard király. Mit adott volna egy autóért? — kérdi a történet kapcsán egyik írásában Kosztolányi Dezső. S válaszol is rá gyorsan: Egy világbirodalmat. Napjainkban Kosztolányi feltételezése nem érvényes. Mert mit mondhatnánk III. Richard óhaja hallatán? — Felség, az a helyzet, hogy új gépkocsit állami intézmény, közület — ez esetben ön is — csak a Merkúrtól vehet, s a befizetés után várni kell néhány hónapot, esetleg egy évet is, amíg megkapja. Inkább autóstoppal próbálkozzék! Az jóval gyorsabb, biztosabb! Kiss György Mihály Szöveg nélkül Todor Parcsev rajza Rossz emlék Fő a nyugalom Sztereo Izsák Jenő rajzai
