Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 16. A TANÁCSOKÉ A A tanácsi munka 1973 óta a sport irányításával bővült. Gazdag tapasztalatra tettek szert mind a lakóhelyük testedzésével foglalkozó tanácsi tisztségviselők, mind a hivatásos sportirányítók az eltelt hét esztendő során. Fórumunkon, melyen eddig a tanácsi munka sokrétűségéről szóltak már az államigazgatás dolgozói, ezúttal a sportmunkában szerzett tapasztalataikat tesszük közzé. Harminc éve a sport kormányrúdjánál Portré a jászberényi járás sportfelügyelöjéröl Ritkaságnak számít három évtizedet eltölteni olyan munkakörben, mint a sportvezetői. Andrássy József 1951. március 1. óta a jászberényi járás sportfelügyelője. A tény eleve tiszteletre méltó, de ennél is fontosabb a tartalom. A vezető beosztású ember soha nincs könnyű helyzetben, a sportfelügyelő munkája pedig kiváltképp nehéz, hiszen nálunk jóformán mindenki ért a sporthoz, de legalábbis véleményt alkot róla. Az országban legrégebben — A megyében én dolgozom a legrégebben sportvezetőként, — mondja az 57 éves sportfelügyelő, eltöprengve a múló időn, s a szavak súlyán. — Nemsokára, két és fél év múlva nyugdíjba megyek. A mezőtúri Kovács István következik utánam a sorban. Az országban sem vagyunk sokan: a szombathelyi Kiss József a másik, aki idestova harminc éve áll a sport szolgálatában. A tősgyökeres jászsági — bátyja 28 éven át volt a Tanítóképző Főiskola főigazgatója, nővére a járási hivatalban dolgozott — jogot kezdett tanulni, de a családnak a családfő korai elvesztése miatt nem volt erre pénze. Katonának vitték, majd leszerelés után a postánál helyezkedett el. Nem sokkal később — 1947-ben megkeresték az akkori Lehel SC vezetői, és négy évig az egyesület titkáraként tevékenykedett társadalmi munkában. A sportfelügyelői állás betöltése 1951-ben nem egyszerűen új munkakört jelentett, hanem komoly teher vállalását is, hiszen a járás sportélete szinte a nullán állt. Jászberényen kívül csak Jászapátin és Jászárok- szálláson tolták előre a sport szekerét, s bizony az út göröngyös volt. A sportegyesületek létrehozása, megszervezése a járásban — s persze másutt is — ma már hőskorszaknak számít. — Nincs olyan sportegyesület, amelynek megalakításában ne vettem volna részt, — meséli Andrássy József/ — s mondhatom, nem szűkölködtünk gondokban, nem is szólva a munkakörülményekről. Nagy öröm ért 1954-ben, amikor kerékpárt kaptam. Sok ezer kilométert mentem vele, de ahogy a sportélet, úgy az eszközök is fejlődtek. Később már motorkerékpárral jártam, most meg a hivatal kocsijával. Húsz évvel ezelőtt vonták össze a jászberényi és a jászapáti járást, s a hozzánk csatolt új községekben új munka várt ránk. — Mit tart a legjelentősebbnek ezekből az évekből? — Azt, hogy végre hosz- szú időn át a tömegsport került a középpontba. Ha jól emlékszem. 1963-ban tartották a Magyar Testnevelési és Sportszövetség első kongresszusát a budapesti sportcsarnokban. Helyet foglalhattam az elnökségben Szolnok megye képviseletében, és három órán át gyakorolhattam az elnöki tisztet. Ennél is maradandóbb élmény azonban az, ami a kongresszus egyik jelmondata volt: „A nép egészsége fontosabb, mint a nép dicsősége”. A tömegsport elfogadtatása roppant nehéz feladatot jelentett. Minden fórumon elhangzott, hogy- a sport és a testnevelés egységes egész, amelynek két oldala van: tömeg- és versenysport. Amikor azonban értékelésre került sor, csak az utóbbit helyezték górcső alá. Ügy érzem ma már elsődlegesnek tekintik a tömegsportot. Szavait számokkal igazolja: míg öt évvel ezelőtt például 4473-an versenyeztek a járási tömegsport-versenyeken, addig tavaly 18 ezer 981-en öltöttek sportmezt magukra. A szám nem egészen pontos, hiszen akad, aki több sportágban is rajthoz állt, de mindenképpen bizonyítja, hogy nőtt az érdeklődés, bővültek a testedzési lehetőségek. Sokatmondó adat, hogy a járás 17 községe rendelkezik sportegyesülettel, Jászkiséren kettő is található, Jászivá- nyon viszont csak sportcsoport dolgozik. A harminckilenc szakosztály 1326 igazolt sportolója 14 sportágban versenyez. — Mindkét oldalon sok még a tennivaló, — állapítja meg tárgyilagosan a sportfelügyelö, — a sportolási igényt minden rétegre ki kell terjeszteni. A versenysportban az adott feltételekhez kell igazítani a terveket, mert álmok kerge- tésének itt sincs értelme. A legfájóbb az, hogy nem látom biztosítottnak az előrehaladás szilárd anyagi alapját. Arról van szó, hogy a sportegyesületek saját bevételi forrásaikat alig aknázzák ki. „Ha adtok pénzt, dolgozunk, ha nem, akkor nem tudunk dolgozni” — mondják, s ha ez túlzás is, de azért igaz. Kényelmesebb mondjuk a tsz-elnököt szidni, hogy nem ad pénzt, mint felkeresni a szerteszét élő pártfogótagokat a tagdíjakért, vagy olyan rendezvényt szervezni, amely szintén növelheti a kasszát. Ugyanakkor a hullámzó teljesítmény a vezetés következetlenségének a következménye. Tudjuk, hogy gyenge a szakmai nevelőmunka az országban, de még mindig nem tettünk ellene. Nagyon sok Hegedűs Csabára volna szükség. Sajnos, a járásban hiányzik a nyíltszí- vűség, a legtöbben megsértődnek a segítő szándékú bírálatért. Hívtak — maradtam... Andrássy József sokáig nemcsak a járás, hanem a jászberényi sportéletet is kormányozta, hiszen a városnak csak 1973-tól van önálló sportfelügyelője. Azóta, mióta a sport állami irányítás alá került. — Színvonalas tanácsi munkára van szükség ahhoz, hogy a célokat megvalósítsuk. A szakigazgatási szervek mind felelős^bb munkát végeznek, s a sportvezetés ma már teljes mértékben a tanácsok tevékenységének szerves része. A járási hivatalban jó légkörben dolgozhatunk, valamennyi feltételt, segítséget biztosítják a munkánkhoz. Semmiféle kifogást nem kereshetünk, nincs miért — egyszerűen csak dolgozni kell. — Ügy tudom, csábították máshová... — Háromszor is. Maradtam, mert a Jászsághoz köt minden. Szeretem a munkámat, még akkor is, ha nem mindig eredményes. Sportfelügyelőnek lenni élethivatást jelent. Ezt a munkát nem lehet íróasztal mögül végezni. A fizetésem 6100 forint, de amikor jóval kisebb volt, akkor sem azt néztem, hogy hány forintért dolgozom. S ha belegondolok, hogy hány estém, hány hétvégém ment rá, már régen nyugdíjban lehetnék. — Mit szólt ehhez a felesége? — Kezdetben nehezen viselte gyakori távollétemet. Igaz, maximalista voltam, minden sportágat ismerni akartam, később aztán rájöttem, lehetetlen. A feleségem vállalt többet magára az otthoni teendőkből, • de pedagógusként is sokat segített. Két fiam közül az egyik most szakosodik testnevelő tanárnak, a másik fogtechnikus. Három unokánk van, s évente többször jön össze a család. Jobb föltételek, mint eredmények — Mi jelenti önnek a ki- kapcsolódást? — Elsősorban a munka öröme. Ami a járásban másoknak sikerül, az az én örömöm is. Nagyon szeretem a vidám hangulatú munkát, nálunk nincs főnök és beosztott. Ugyanakkor híve vagyok a baráti társaságnak. Sohasem ittam, a dohányzásról pedig még az ötvenes évek „végén leszoktam. Andrássy József munkáját sokszor ismerték el. Társadalmi munkáért, árvízvédelemért tüntették ki, de megkapta a Sportérdemérem mindhárom fokozatát, — az aranyat 1973-ban. — Harminc év nagy idő, csaknem egy emberöltő fele. Mit tart a legtöbbnek, amit elért? — Sikerült a további fejlődés alapját megteremteni a járásban, de ez nem személyes érdem, ezért sokan dolgoztunk. A járásban átlagban jobbak a feltételek, mint az eredmények, s ez becsületes munkára ösztönöz. A harminc év alatt nem volt elmarasztalásban részünk, annál több dicséretben — sokszor talán érdemtelenül is. A legfontosabb az, hogy az utódomnak már jóval könnyebb dolga lesz. Ha nyugdíjba is megyek, segítségemre bárki bármikor számíthat. Constantin Lajos Iskoláról Iskolára a szolnoki járásban Megszervezték az úszásoktatást, tornatermek, sportudvarok épültek Testnevelőből lehetne több Fehértóit Kőtelektől Tiszasülyig Uszoda, vagy úszókosár Társadalmunk egyik égető feladata, hogy az iskolákból erős, egészséges, munkaképes fiatalok kerüljenek ki. A fizikailag jól felkészített ifjúság szellemileg is fogékony, alkotóképesebb, minden tekintetben hasznosabb tagja a társadalomnak. Ahhoz, hogy valaki ezekkel a tulajdonságokkal felruházva lépjen ki az életbe, elsősorban az általános iskolában kell megszerezni az alapokat. Nem mindegy tehát, hogy itt milyen szintű, mennyire hatékony a testnevelési óra. A járás területén 19 igazgatóság található, az általános iskolai tanulók száma pedig csaknem eléri a kilencezret. Budai József tanulmányi felügyelővel az általános iskolák testnevelési és sportmunkájáról, az eredményekről és a gondokról beszélgettünk, érintve a művelődési osztály vezető és irányító szerepét. A járás területén huszonnégyre tehető a testnevelő szakos tanárok száma — mondotta. — Közülük kilencen csak testnevelést, a többiek más tantárgyakat is tanítanak. — Kielégítő ez a szám? — Kevés. Ezzel együtt öt helyen — Kőteleken, Nagykörűben, Rákócziújfaluban, Tiszabőn és Tiszasülyön — egyáltalán nincs testnevelő. — A művelődési osztály tud segíteni ezen a helyzeten? — Közös a gondunk az iskolákkal. A lehetőség szerint meghirdetjük az állásokat, de kevés a jelentkező. Mi ösztönözzük az igazgatókat, hogy ahol nincs testnevelő, ott a törzstagok közül szakosodjon valaki. Így értük el, hogy Fegyverneken és Tiszaföld- vár—Ószőlőben két tanár szakosodott. Jó a kapcsolatunk az egri Tanárképző és a jászberényi Tanítóképző Főiskolával. Mindkét intézmény segíti és támogatja kérésünket. — A tárgyi feltételek javítása érdekében több nagyszerű kezdeményezéssel találkoztunk a járásban. — Járásunkban nyolc tanteremmel és tizenhárom tornaszobával rendelkező intézmény található. Kivéve örményest, ahol egyik sincs. A kezdeményezéseket a járási hivatal felkarolta és támogatta. Az elmúlt négy év alatt Tiszajenőn, Zagyvaré- kason, Kenderesen és Fegyverneken épült tornaterem. Tiszaföldvár—Ószőlőben a művelődési ház színháztermét iskolai célokra is használják. örményesen a klubkönyvtár nagyterme szolgál hasonló célokat, a felmerült gondokat a művelődési osztály rendezte. A fegyvemeki tanmedence egyetlen a megyében, nagy mérvű érdeklődést váltott ki. — Sok sportudvar is létesült. — Az egyik legjobb a szépen berendezett martfűi sportpálya, de Tiszaföldvár— Homokon is épült egy nagy társadalmi segítséggel. Három iskolát kivéve mindenütt található kézilabdapólya, azonkívül sok távol- és magasugróhely, játékudvar, függőszer és futópálya van, — Az iskolai testnevelés javítása érdekében jelentős segítséget adtak a helyi tanácsok és a munkahelyi vezetők, míg a művelődési osztály koordináló és irányító szerepet vállalt. Milyen tervek vannak a jövőre vonatkozóan? — A községi tanácsok és a különböző gazdasági egységek vezetői között szoros a kapcsolat, és ez megnyilvánul a támogatós különböző formáiban. Az egyik az úszás- oktatás megszervezése volt, de a tornatermek és a sportudvarok építésében is önzetlen segítséget adtak. Mi ösztönözzük és felkaroljuk az egészséges helyi kezdeményezéseket. Az ifjúsági alapból a járás is részesül s ahonnan kérik, sorrendi elbírálással tovább . terjesztjük a megyei tanácshoz. Tavaly kilencvenezer forint jutott az ifjúsági alapból. Egy régebbi kezdeményezésünk, hogy ahol a tanmedence építése sokba kerülne és fürdőzésre alkalmas hely található, ott úszókosárral oldják meg az úszásoktatást. Üj szászon felújítják a művelődési ház nagytermét s -lehetőség nyílik majd az iskolával közös használatra. Martfűn az atlétika. Besenyszögön a kézilabda lehet eredményes sportág. Szeretnénk az egész járásra kiterjesztem az úszás- oktatást. akik eddig nem vettek részt, azokat az idén szeretnénk megtanítani úszni, és bízunk abban, hogy Martfűn is megépül a tanmedence, talán még ebben a tanévben. — pataki — Kezdőrúgás este nyolc órakor Mozgalmas az élet a túrkevei sportcsarnokban Ha szereti a sportot vagy ha nem Hetedik esztendeje, hogy sportéletünk kormánykerekét azok forgatják, akik állam- igazgatásunk teendőiben is járatosak. A tanácsok rangja, történelmi tekintélye ad súlyt az ország sportmozgalmának : hiszen sportéletünk irányítása ma már tanácsi feladat. És a közigazgatásban jól vizsgázott köztisztviselők a sport teendőinek ellátásában sem vallottak szégyent. Természetesen, ha valahol, hát a sportvezetésben semmiképp nem lehet mellőzni a szubjektív tényezőket. A „szereti — nem szereti” — alternatívája a sportban húsbavágó. Ott, ahol a tanácsi vezetők nemcsak felesleges kényszerűségnek, de égetően szükséges tennivalónak tartják a fiatalok — no és az idősebbek! — testedzésével való foglalkozást, mérhetően több embert lehet egy-egy tömegsportversenyre mozgósítani. És — bármilyen fura — a versenysportban is zökkenőmentesebben zajlik az élet. Túrkevén a tanácsi irányítás reformja újat nem hozott. A városi tornacsarnok 1972-ben kezdődő építése minden fellelhető energiát mozgósított, és azok a tanácsi vezetők, akik az első tégla letételénél szorgoskodtak, nem csöppentek ismeretlen közegbe, amikor a sportirányítás lett a tennivalójuk. Herczeg Klára, a túrkevei Városi Tanács elnökhelyettese azok között volt, akik az első kapavágástól szemmel kísérték a sport- csarnok építését. Számára nagyszerű iskola volt a sportélet koordinálása, így tulajdonképpen ismerős terepre lépett, amikor hivatalosan is feladatkörébe iktatták a sportvezetést. Izgalmas kérdésre kérünk tőle választ: mit segíthet — és mit árthat a tanácsi vezető, ha szereti, vagy közömbösen szemléli a sportélet folyását? — Először is az embernek saját magával kell tisztáznia; valóban el tudja-e fogadni azokat az irányelveket, amelyek a testedzés fellendítésére fogantak? Pontosabban: hisz-e azok feltétlen szükségességében, vagy egyetlen aktának tartja a sport fejlesztésére serkentő leiratot, melyet köny- nyen odébb lehet tolni. Hadd induljak ki magamból: a gimnáziumot Túrkevén végeztem, aztán a főiskolán igen jó „médium” voltam ahhoz, hogy az MHK-moz- galomban megnyerjenek egy- egy röplabdaversenyre, asztalitenisz-összecsapásra, de a futástól sem idegenkedtem. Hogy szeretem-e a sportot? Fura dolog erről beszélni, hiszen könnyen félremagyarázhatják: egy felelős tanácsi vezető, akinek a napi nyolc óráját a város gondja- baja tölti ki, nem vállalkozhat operatív sportvezetői szerepre. Nem toporoghat esőben-hóban valamennyi sportrendezvényen, bár, amikor ott van, dolgozik és nemcsak szórakozik, mint mások. Nem kötelessége állást, lakást szerezni valamennyi futballistának. Amikor a település ifjai a sportélet körülményeinek megteremtését, javítását kérik, kötelessége segíteni. Mert ez már közügy! Persze, én szerencsés helyzetben érzem magam. Rám bízták a sport koordinálását. Rám, aki egyébként is szeretem a sportot. És azt a bizonyos belső konfliktust, hogy kell-e vagy csak szükséges rossz a sport, már rég tisztáztam magamban. Nem itt, és most, e beszélgetés során. Hanem mondjuk három évvel ezelőtt, amikor a pártfőiskolán fakultatív testnevelési órákon egyedül jelentem meg, mint nő, és a társaim ugyan csodabogárnak tartottak, de vállaltam. És azt is vállaltam, amikor a testnevelő furán mustrált végig, vajon miért vállalom ezt a gürizést... A magyarázatot rá valamelyik estém adhatta volna meg, amikor a szakközépiskola pedagógusai pályaavató mérkőzésre hívták ki a tanács dolgozóit. Este nyolckor engem kértek fel a kezdőrúgás elvégzésére. Kibicikliztem a szak- középiskolába, belerúgtam a labdába, és láttam, ezzel a formális gesztussal milyen sok embernek szereztem örömet. Nincs az a pecsétes írás, amely számomra jobban előírná a testedzéssel való foglalkozást, mint az a napi öröm, ami a sportmunka közben ér. Palágyi Béla
