Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 2. Háziasszonyokból női szabók A z üzemet 1970-ben telepítette Túrkevére a Május 1. Ruhagyár. Annák idején két szalagon hetven nő kezdte tanulni a mesterség egyes fogásait. Szakképzettsége csak néhánynak volt, a többiek a mező- gazdaságból, s a konyhai tűzhely mellől jöttek. Még ezévben megszervezték a szakmunkásképzést, s azóta folyamatosan tanulják az angol S GAZDASÁGOS RUIIKMI IC ELÉRT EREDHÉmmK női szabó szakmát. Most már két műszakban kétszáztíz leány, asszony dolgozik az üzemben. Náhány brigád termelése már eléri, s esetenként meghaladja mind mennyiségben, mind minőségben, — a vállalati szintet. Évente több mint százezer npi kabát készül itt, nagyrészt szocialista ~exportra. A gyár egyre igényesebb, fontosabb megrendeléseket bíz az egykori háziasszonyok kezére .%. Két lány — két tavaszi modell Egy munkásnő a kismama-szalagról Délelőttös műszak Az üzem a múlt évben ebédlővel gyarapodott X. Katona László képriportja Akkor folyamatos a termelés, ha Ladányi Gyula műszerésznek nem akad munkája Fut a cérna, megy a munka EGY CSENDES GÉP, EGY ZACSKÓ CUKOR — Üzemi beíró voltam. A csarnok sarkában egy „üvegkalitkában” adminisztráltam. Tizenhárom éven át kalapáltak a fülembe, majd megsüketültem. Ezt szó szerint értse. Akkor el tudja képzelni, hogy vibrált azoknak a dobhártyájuk, akik kalapáccsal egyengették a lemezt. De kalapálás ide vagy oda, szerettem ott dolgozni. Itt, a kompresszorházban távol mindenkitől, egyszál magam vagyok. Nincs más dolgom, mint az üvegablakon át figyelni a gépeket-. Hat éve csinálom, ha nehezen is, de megszoktam. Nem rossz munka, a hely is nyugodt, csendes. — Azért az túlzás, hogy csendes. Ahogy beléptem a gépházba, a fülembe hasított a gépzörgés, és bármennyire is hangszigetelt az irányi tó- fülke, a gépzakatolás zaja beszűrődik ide. Az volt az érzésem, hogy a negyvenhárom éves Tárcsa Gáborné legszívesebben legyintett volna akadékoskodásomra, mondván, hogy a csendes munkahelyeket ne a nehézgépgyártásban keressem. Az Aprítógépgyár sem szanatórium. És egyébként is. Miért kötözködöm, hiszen hat éve épült, korszerű a kompresszorház, s ameny- nyire csak lehetett, kizárták a zajt a fülkéjéből. — Van nekünk fül védőnk és füldugónk is, — mondta önérzetesen és már nyitotta a szekrényajtót, hogy bizonyságul megmutassa. — És használja? — Hát... Amikor kimegyek a gépekhez. Ha igazán fülsiketítő zajt akar hallani, akkor menjen a régi, harminc éve épült kompresszorházba. Inkább a fíildugó, mint a süketség Igaza volt. Perceken belül zúgott a fejem, a fülem. Az irányítófülkében, ahol a gép zajából talán egy kevés kívülreked, Juhász László- nénak a szeme sem rebbent. Vat-ta, mon-dom, vat-ta, van-e a fü-lé-ben? — szótagoltam teli torokból. — Itt benn felesleges. Egyébként nem hallanám, ha cseng a telefon. Meg ha valami nincs rendben a gép körül, akkor így rögtön ész- reveszem, mert megváltozik a hangja. — Nem kö-te-le-ző a fül- du-gó? — kérdezősködtem tovább torkomszakadtából. — Mondták, hogy kell, de én- nem szeretem. Amíg felépül az új kompresszorház, talán nem süketülök meg. — Kis plakátokat ragasztottunk több helyre az üzemben, rajta a figyelmeztetés: inkább a füldugó, mint a süketség. De tudja, hogy van ez. Amíg nem érzik, hogy baj van a hallásukkal, addig nagylegények. Mit tehetek? Igyekszem a lelkűkre beszélni. Megértetni velük, hogyha nem is tökéletes védőeszköz, valamelyest védi a dobhártyát. — Dr. Suba György, a jászberényi Aprítógépgyár üzemorvosa úgy tűnt, kicsit tanácstalan. Való igaz, nem ellenőrizheti mindennap több száz munkás fülét. Fülvédő, füldugó százával van a gyárban. Mondhatnánk azt is, hogy minek. Kevesen hisznek abban, hogy valóban ér is valamit. A halláskárosodás megelőzésének a másik, biztosabb és. hatásosabb módja: a technológia korszerűsítésével csökkenteni a decibeleket. » — Nem csupán a zaj az, ami veszélyes lehet» az aprítógépgyári dolgozók egészségére — mondták a gyár műszaki és munkavédelmi szakemberei. Nem hallgatták el azt Sem, hogy évekig tehetetlenek voltak. Nem tudták a zaj ellenszerét megtalálni, Tanulmányterv készült, amelyben hangelnyelő falakról is szó volt. Elképesztően sokba került volna. Hangelnyelő falak az üzemcsarnokokban! Nem tartunk még ott. Olcsóbb gazdaságosabb megoldást kerestek' és találtak. Nincsenek például lemezegyengető kalapácsok. Helyettük egy NDK-gyártmányú lemezegyengetőgép dolgozik, — hangtalanul. Ezzel a vas- szerkezeti üzemben a zaj- keltő források 70—75 százaléka megszűnt. Ehhez tudni kell, hogy ma Magyar- országon általában még kalapáccsal egyengetik a lemezeket. Évekig tartott, míg találtak a szocialista piacon megfelelő gépet. Nyolcmillió forintért. Nemcsak a csend került ennyibe, hanem egyben a fejlett technika, a korszerűsítés. A gép teljesítménye nyolcszor-tízszer nagyobb, mint a kalapátsolóké volt. Más: régi kompresszorház. Gépeinek dübörgése nemcsak a három gépkezelő, hanem a szomszédos üzemrészben dolgozó huszonhét munkás fülét is sérti. Régóta panaszkodnak miatta, jogosan. Jövőre elkészül az új kompresszorházf körülbelül 4—5 millió forint 'a költsége. Azt is mondhatnánk, hogy ennyibe kerül harminc ember egészségének a védelme. — Az öntödéjükben van szilikózisveszély? — Nincs — mondta határozottan Fekete József, munkavédelmi csoportvezető. — Rendszeresen ellenőriztetjük, méretjük a levegő ösz- szetételét, és az ott dolgozókat háromévenként szűrő- vizsgálatra küldjük. Az épület szerkezete olyan, mint egy kéményé. Kihúzza a por, a füst egy részét. De ez önmagában nem elég. Elszívók kellenének. Jelenleg azonban a szocialista országokban nem gyártanak olyan berendezéseket, amilyenekre nekünk szükségünk lenne. Nem mondhatunk le* a beszerzéséről, kutatjuk, keressük a világban. Az öntödében állandóan kéznél van a gumicső. A locsolás után jól esik nagy lélegzetet venni, mondják az öntödések. Valamit használ a szódavíz, a tej és a cukor is. Porosodó porszűrő álarcok — Annak, aki nem restellj szopogatni. Egy éve kisebb perpatvar volt a cukor miatt, — az üzemorvos mosolygott. — Kinevettek. Mit akarok én a cukorral, az gyereknek való. Nem fukarkodtam a meggyőző szóval, s a többség elhitte, hogy valóban jót tesz a C vitamin tartalmú cukorka a szervezetnek is és tisztítja a légutakat. Első hallásra lényegtelen apróságnak tűnik. Ha az egészségvédelemről van szó, semmit sem lehet elbagatellizálni. . Az ember egészségét, _ testi épségét nagyon sokféleképpen és módon lehet védeni. Az egészségkárosodás megelőzését éppúgy segítik a milliós műszaki beruházások, a világpiaci versenyképességet és egyben a biztonságos munkavégzés feltételeit is biztosító technológiai korszerűsítések, mint a felvilágosító előadások, a védőruhák, -eszközök, -italok, -ételek történetesen egy zacskó cukorka is. Az óriás méretű vasszerkezeti csarnokban a hatalmas gépeket, a formálódó soktonnás alkatrészeket, a magasban síneken futó híddarukat látva kicsit elámul- tam. Mindez emberi kéz munkája, mindezt ember irányítja,, ember uralja, aki pontosan tudja, mit kell tenni a hatalmas gépekkel. Avatott szeme észreveszi, ha a 18 tonnás verőkeréken hibás egy mitl.iméternyi felület. És már orvosolja, tudja, hogy az óriásgépben a legapróbb rendellenesség is üzemzavart okozhat. És amikor róla, az emberről, saját magáról van szó? Az emberi szervezet apró rendellenességei kevésbé érdemelnének figyelmet? Abszurd a párhuzam? Elnéztem . a csarnok végében dolgozó festőket. Vörös * porfelhő gomolygott körülöttük. amint beidegzödött mozdulatokkal lendült föl-le kezükben a szórópisztoly, a paksi atomerőműhöz gyártott légtartálynál. Egy műszakban egy ember 70—80 kilogramm festéket permetez a vasra. Ennyinek a gőzét, gázát nyeli és szívja be naponta. Hol vannak az orrot, a szájat védő porszűrő álarcok? Csak mutatóba került elő egy a szekrény mé-- lyéíől, hogy lássa, aki nem tudja, hogy milyen is az. Védőkesztyű? „Kényelmetlen ... ha 26, 18, 15 éven át semmi bajom sem volt, akkor miért éppen most lenne?” Mindhárman így vélekedtek, Fülöp József, Kohut László és Farkas Imre. Kohut 'Lászlót nem ijesztette meg az sem, hogy úgy öt-hat éve a kezén piros foltok, kiütések jelentek meg. — Allergia. Ha már nagyon viszket, elmegyek a bőrgyógyászati szakrendelésre. Kapok valamilyen kenő- .csöt és kész. Ez már ilyen marad. Próbára teszi a szakértelmet A munkavédelmi csoport- vezetőtől tudom, hogy az országban kapható legjobb kenőcsöket, tisztítószereket igyekeznek beszerezni. Évente 180 ezer forintot költenek festékoldó kéztisztítókra. A munkások szerint még ez is kevés. Egyedi nehézgépgyártás. Valutát hozó szénőrlőmalmok, atomerőmű kompresz- szorházához készülő légtartályok, kétezer tonnányi gép- és vasszerkezet a Lenin Kohászati Művek rekonstrukciójához, különleges ötvözetű acélból gyártott törőkúp egy kölni cég megrendelésére, és ijolytathatnám még hosszasan az Aprítógépgyárból a hazai és a külföldi megrendelőkhöz kerülő speciális gépek, berendezések sorát. Egy biztos, hogy valamennyi gyártása próbára teszi készítőinek szakértelmét, erejét. Teljes értékű, egészséges embert kíván. Éppen ezért-okoz sok nyugtalan éjszakát az üzemorvosnak, hogy mi -legyen azokkal» akiket már kímélni kell, mert egészségükben megrokkantak, és az öntödében, a forgácsolóban, a szereidében állapotuk tovább romlana. — A munkaügyi osztályon sokszor tőlem kérdik, mondjam meg, milyen munkát javasolok, hol helyezzék el az ízületes, a halláskárosult, a gerincelmeszesedésben szenvedő dolgozókat, vagy akiknek rakoncát'lankodik a szíve. Nem volt még rá példa, pedig tizenhat esztendeje vagyak üzemorvosa az aprítógépgyáriaknak (néhány éve főállásban), hogy ne tettek volna meg minden tőlük telhetőt a gyár vezetői a megcsappant munkaképességű dolgozókért. Néha a betegek érdekében, a túl merev paragrafusokat is „félreteszik”. Az effajta humanitásból fakadó kényszermegoldásokra a jövőben talán egyre ritkábban lesz szükség az Aprítógépgyárban. Ennek egyik garanciája az a munkásvédelemmel együttjáró lendületes, műszaki fejlesztési folyamat, amely az elmúlt években megkezdődött és még nem ért véget. Több garancia nines, de lehet, ha az emberek is megtanulják — segítenek nekik megtanulni — hogyan kell vigyázni az egészségükre. Kovács Katalin
