Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-07 / 235. szám

1980. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hányszor éljen? Labdarúgó NB II Gól nem — jó játék igen Szarvason Szolnoki MÁV MTE—Szarvas 0:0 Nász több ízben is ügyes elfutás után veszélyeztette a kaput. Ezúttal két szarvasi védő mellett szánta lövésre magát (jobbról a harmadik, fehér mezben) ám a kapufát találta Mezőtúri Honvéd— Miskolci VSC 3:2 (2:1) Gyermekkoromban számos ok miatt vonzódtam a lab­darúgáshoz. Sok egyéb mel­lett végtelenül imponált a futball atmoszférája. Az of- szájd, taccs, korner, center, oxford — megannyi szakki­fejezés, melynek ismeretében valamiféle felnőttes világba csöppentem. Persze akkor még fogalmam sem volt ar­ról, hogy mindez azért van így, mivel a focit a camb- ridgei és a sheffieldi sza­bályzat alapján művelik szerte a világon. Mindazon­által a labdarúgás „etikettje” igazi korrekt, férfias küzde­lemnek biztosított keretet. Milyen szívdobogtató pil­lanat volt, amikor a két csa­pat kifutott a pályára, és egymás mellett felsorakozva üdvözölte a közönséget, de úgy ám, hogy kijárt az „Él­jen! Éljen!” annak az oldal­nak is, ahol talán csak egyet­len néző árválkodott. Aztán eltelt a 90 perc, és a talál­kozó végén a két csapat is­mét felsorakozott, hogy az esőben, hóban, napsütésben hűségesen kitartó szurkoló­kat még egyszer köszöntse a pálya közepéről. Ilyenkor persze az eredménynek meg­felelően hol taps, hol méltat­lankodás volt a kísérőzene, de valamennyi néző kitar­tott, hiszen az előadás a lab­darúgópályán is a „vasfüg­göny leeresztésével” ért vé­get. Hány, de hány edzői dorgálásban volt része an­nak, aki a bírói hármas síp­szó után egyszerűen be akart osonni az öltözőbe anélkül, hogy a közönségtől elbúcsú­zott volna. Mindez vasárnap, a Szarvas —Szolnoki MÁV MTE NB II-es labdarúgó-mérkőzésen jutott eszembe. A nézők nem csalódhattak, hiszen a pén­zükért a gólínség ellenére is jó focit láthattak. Mégis, a 80. perc táján elindult haza a közönség. A bírói sípszót már csak fél ház várta meg, és jóllehet, a szereplők nem buktak meg, erről egyetlen taps sem erősítette meg őket. A fiúk a 90 perc után egy­szerűen szétszéledtek, és ma­gukba zárkózva botorkáltak le a pályáról. Elnézést a szarvasi nézők­től, hogy az ő példájukkal hozakodtam elő, hiszen a Szombaton: Tatabánya— Szolnoki VSE 6:6. (1:0, 1:2, 3:2, 1:2). Tatabánya, v.: Puskás, Juhász. . SZVSE: Pintér' F.—Bogdán, Cseh, Varga, Rekita, Hasznos, Tóth- Csere: Pintér I., Hegmann. <3.: Hasznos (2), Varga, Re­kita, Tóth, Pintér I. A mér­kőzés első negyedében már kitűnt, hogy a hazai csapat javára sok emberelőnyös helyzetet alakítanak ki a játékvezetők, és azon fog el­dőlni a mérkőzés, hogy mi­lyen mértékben használják ki a hazaiak. A szolnoki csapat hagy akarással és fe­gyelmezetten védekezett, aminek következtében csak négyet tudott értékesíteni a Tatabánya. Közben a szolno­ki csapatnak hátrányos hely­zetben többször is nyílott le­hetősége a gólszerzésre, de Hauszler jól védett. Végül is megérdemelten szerezte meg az egyik pontot a Víz­ügy. Jó: Hasznos, Cseh. szurkoló és a játékos kap­csolatának meglazulása or­szágos — ha nem világ- — jelenség. Ügy tűnik, aki fel­ül a lelátóra, nem adja alább a szenzáció igényénél. És ha ez elmarad, egyszerűen csa­lódottnak érzi magát. Mint­ha kétfelé vált volna a né­zősereg: a tűzön-vízen át kitartók parányi csoportjára és a közömbös szemlélődök jelentősebb hadára. így hát kissé meg is koptak az év­százados szabályok: a játék­vezető már nem tereli min­dig a szereplőket a kezdő kör­be a búcsúhoz, a mérkőzés érdemi része a közönség szá­mára legtöbbször 80 percig tart. Nem ritka, hogy a ko­rai hazasietők így csak a Telesportból tudják meg, mi is volt a végeredmény. Hogy kinek a „bűne” mindez, külön tanulmányt érdemelne. Az igaz, hogy égy vérpezsdítő, fordulatokban gazdag, magával ragadó já­ték még ma is az utolsó pillanatig a lelátóhoz bilin­cselheti a közönséget. Viszont az is igaz, hogy nem jöhet össze minden valamennyi labdarúgó-mérkőzésen, de a játékosoknak ilyenkor is érezniük kellene, hogy híve­ik hisznek bennük,' és a „lesz jobb” bizodalmával távoz­nak. Mondhatnánk azt is, hogy a labdarúgás évszázados sza­bályait jó futballra kompo­nálták. Ha a tartalom szegé­nyedik, a forma is kárát lát­ja. Legyen minden meccsen sziporkázó játék, és akkor kijut az elismerésből a 90 perc végén is. Igazságot tenni tehát nem könnyű. Alighanem akkor lenne fegyvernyugvás a pá­lyák környékén, ha a lelá­tón senkinek meg nem for­dulhatna a fejében, hogy a játéktéren, levők közül .bár­ki is „hamisan játszik”. A labdarúgók egész évi edzés­munkájukkal és különösképp a hétvégi produkciójukkal szerezhetnék vissza a nézők megbecsülését. Ehhez szívesen megelőVe- geznék a bizalmat a drukke­rek — ha nem élnének olyan gyakran vissza hitükkel és türelmükkel. Vasárnap: Szolnoki Víz­ügy SE—Ép. Spartacus 13:5 (3:2, 3:0, 3:1, 4:2). Damja­nich uszoda, 200 n., v.: Kosztolánczy, Dobossy. Szol­nok: Pintér F.—Bogdán, Varga, Rekita, Hasznos, Tóth I., Pintér I. Csere: Hegmann, Edző: Urbán Lajos. Góldo­bó: Hasznos (5), Bogdán (3>, Pintér I., Rekita ■ (2—2), Tóth I. Régen látott, nagyszerű játékká) rukkolt ki a szol­noki csapat, s hullottak a gólok, mint a közben meg­eredt őszi eső, amely sajná­latosan visszatartotta a né­zőket, Kár. Már az első perc végén 2:1 volt a Szol­nok javára. Nagy kedvvel, lendületesen játszottak a Vízügy SE fiataljai. Csupán az első negyed végén volt némi kapkodás, aztán foko­zatosan kidomborodott na­gyobb úszástudásuk, jobb felkészültségük. Önzetlenül adták egymásnak a lábdát, Szarvas, 2000 n.. v.: Tát­rai. SZMÁV MTE: Bartos — Porhanda, Baran, Sebők, Csontos — Földesi, László, Batári — Kántor, Szatmári, Nász (Szabó a 70. percben). Edző: Gelei Jozseß Szarvas: Pocsai — Paulik, Kajtár, Sztvorecz, Filyó — Erős, Sző­ke (Porkoláb az 55. perc­ben). Fehérvári — Ravasz, Tabár, Durucskó. Edző: Papp László. Alapos oka volt tartania a Szolnoki MÁV MTE-nek a Slzarvas lelkes és stílusos csapatától. Az elmúlt évek­ben ugyanis nem túl sok si­ker koronázta a szolnokiak kirándulását az arborétum városába, de az is előfor­dult, hogy a Békés megyeiek éppen a Véső utcában tör­tek borsot a szolnoki szur­kolók orra alá. Géléi Jó­zsef a találkozó előtt mér­téktartóan bizakodott — és ezt az óvatosságot tükrözte a játék is. Túlzott biztosítás mindkét oldalon, a csatárok helyett inkább a védők je­leskedtek, és bár az iram semmi kívánnivalót nem ha­gyott maga után, góllal nem sikerült megadni a 90 perc sava-borsát. A 10. percben ugyan ve­zetéshez juthatott volna a MÁV MTE, de Kántor be­adását Szatmári az oldalhá­lóba talpalta. A válasz: Du­remekül indÄtottak, rendre lefordultak ellenfelükről, előnyös helyzetbe kerülve ezzel a támadásoknál. Él­ményszámba menő gólokat lőttek, s a Spartacus kapu­ját védő magyar válogatott, olimpiai- és világbajnok Molnár csak nézője volt az eseményeknek. Néhány ka­pufát is lőttek a szolnokiak, több előnyös és holtbiztos helyzetet kihagytak, de en­nek ellenére a harmadik ne­gyedben 8:2-re, majd 9:3-ra vezettek. A válogatott Mol­nár a kilencedik gól után megúnta a dolgot, s lecse* réltette magát. Valóságos macska-egér harc- folyt a medencében, s az olykor kez­detleges hibákat elkövető Spartacus ellen a szolnoki játékosok tetszés szerint lőt­ték a gólokat. A Vízügy csapatából ezúttal nehéz len­ne- kiemelni bárkit, mert végre minden játékos tudása legjavát adva, dicséretesen játszott. rucskó közeli lövését védje Bartos. Negyedóra eltelté­vel sakk-matt helyzetbe ke­rült a szolnoki védelem, s Sztvorecz lövését Bartosnak lábbal kellett hárítania. A 19. percben Nász ügyesen húzott kapura, és erős lövé­se a kapufán csattant. „ öt perc múlva ugyancsak a szélső került gólhelyzetbe, ezúttal Pocsai bravúrjára volt szükség ahhoz, hogy hálóját megőrizze a góltól. Félóra elteltével Kántor lö­vése a kapufán csattant. A 43. percben viszont Fehér­vári közeli lövését Bartos lábbal — és nem kis szeren­csével — hárította. A második félidőben to­vább folytatódott a túlbizto­sított, halogató játék. Az 55. percben Bartos nagyszerű védéssel bizonyította kirob­banó formáját. Ettől kezdve mintegy negyedórán keresz­tül fergeteges iramot diktál­tak a hazaiak. A piros-ké­kek csak pillanatokra tudják tartani a labdát, ám önfel­áldozó védekezéssel útját állták a szarvasi rohamok­nak. Előbb Durucskó ciká­zott át a védelmen, és éles szögből mellélőtt, majd Fe­hérvári találta telibe a jól helyezkedő Rartost. Miköz­ben érett a hazai gól — a szolnokiak juthattak volna vezetéshez. A 65. percben Nász elviharzott, és beadá­sát Kántor néhány lépésről a kapusba vágta. A mérkő­zés legnagyobb helyzete volt! A 75. percben egy felpat­tanó labda Bartost arcon ta­lálta, áki ápolásra szorult. A hajrára kiegyenlítettebb lett a játék, levegőhöz ju­tott a szolnoki gárda, a ta­lálkozó utolsó eseménye Fe­hérvári bombája volt, amely elcsúszott a kapu fölött. Az élénk iramú, jó színvo­nalú összecsapáson az első félidőben a szolnokiak, a második játékrészben a szarvasiak álltak közelebb a győzelemhez. A piros-kékek­nél Bartos ismét remekül őrizte hálóját. Mintegy 70 percen át Porhanda a me­zőny legjobbja volt. a haj­rára kissé visszaesett. Baran küzdőképességével sem volt baj, ám a mozgékony, apró termetű szarvasi csatárok néhányszor megforgatták. Sebőik néhány átadási hibát leszámítva jól látta el a dolgát. Csontos még mindig nem találja a helyét a vé­delemben, a támadások se­gítéséhez viszont nincs elég bátorsága. Földesi ezúttal a védekezésben jeleskedett, László sokat vállalt magá­ra, ám a játéka kissé szer­telen volt. Batári jól osztotta be erejét, akkor támadt föl, amikor a hajrában a töb­biek fáradni kezdtek. Kán­tor nevéhez ismét számos ügyes elfutás fűződik, a ka­pu előtt azonban le kell hig­gadnia. Az átadást választja akkor is, amikor gólszerzésre lenne lehetősége. Szatmárin látszott az edzéskihagyás,, ezúttal erőtlenebb volt a szokottnál. Nász az első fél­időben az idei legjobb játé­kát nyújtotta, két esetben is gólt érő lövéssel vétette ma­gát észre. Feljövőben van. A hazai csapatból Pocsai, Paulik, Kajtár és Ravasz játéka emelkedett ki. Tátrai játékvezető a küzdelmes ösz- szecsapást mindkét fél meg­elégedésére nagyvonalúan vezette. — palágyi — Mezőtúr, 800 n.. v.: Nyá­ri. M. Honvéd: Ulbert — Herédi, Dávid, Csorba (Ta- lapa az 57. percben), Mohá­csi — Pribék, Oláh (Benyó a 74. percben), Czikora — Fodor, Martinkovics, Tóth. Edző: Bencsik Gyula. MVSC: Kun — Gyöngyösi, Bobkó, Gergely, Bukovenszky G. — Leiszt, Krémer, Bukovensz­ky B. — Lipták (Zsíros a 60. percben), Kiss, Locher. Ed­ző: Krompaszki Gyula. A 3. percben Pribék sze­relte Bukovenszky B.-t, el­viharzott a labdával, kicse­lezte Bobkót és Kun mellett a hálóba lőtt, 1:0. A 14. percben Pribék átadását Martinkovics lőtte fölé. a 22. percben Tóth ismételte meg ugyanezt. A 33. perc­ben Martinkovics mintegy 40 méteres vágta után a bal alsó sarokba talált, 2:0. A 43. percben Kiss szabadrú­gása nyomán a védők rö­viden szabadítottak fel, és Leiszt erős lövése a hálóban kötött ki, 2:1. Az 50. perc­ben Fodor átadását Tóth lőtte mellé, majd Fodor— Mohácsi adogatás után Mar­tinkovics fejese hajszállal kerülte el a jobb felső sar­kot. A 67. percben Oláh már csak a kapussal állt szem­ben. ám gyenge lövését Kun elcsípte. A 75. percben Leiszt Debrecen, 600 n., v.: Kur- mai. Lehel SC: László — Gergely, Pozsgai, Fejes, Czi- gány — Szívós, Répási, Lu­kácsi — Sárközi, Párái (Pe- cha a 69. percben),' Bacher (Török a 77. percben). Ed­ző: Kóczián Antal. DUSE: Mező — Mohácsi, Potyák, Lutherán, Király — Szabol­csi, Pistár (Fiedler a szünet­ben), Lakatos — Varga, Be­lényesi, Kincses. Edző: Nagy- kaposi Elemér. Hazai rohamok vezették be a találkozót, s a 8. percben Kincses távolról fölé lőtt. A 10. percben Varga vágta a léc fölé a labdát, majd La­katos bombáját hárította László. A 17. percben Kin­cses a félpályáról indulva nagy erejű lövéssel fejezte be az akciót, de László bra­vúrral szögletre ütötte a labdát. Csökkent a debrece­niek nyomása, és a 29. perc­ben megszerezte a vezetést a Lehel. Szívós—Répási volt a labda útja, majd a be­adást Párái közelről rúgta a hálóba, 1:0. A 36. percben Nagybátony, 1000 n„ v.: Szentkuti. ■ Nagybátony: Palchuber — Verbói, Antal, Berták, Orosz J. — Hugyecz, Dóra, Szabó Jó., Bocsi (Orosz L. a 70. percben) — Kiss Gy„ Loch. Edző: Dávid Ró­bert. Karcag: Szabó 1. — Sándor I., Erdei, Varga I., Halász — Szabó IL. Hernádi, Antal I. — Debreczeni (Var­ga II. a 68. percben), Tassi, Herbály. Edző: Dóka János. Meglepően jól kezdtek a karcagiak, és biztonsági já­tékra törekedve is veszélyes helyzeteket.dolgoztak ki. Eb­ben az időszakban a hazaiak próbálkozásait jól szűrte meg a karcagi védelem. A 27. percben Hernádi lövése a kapusról kipattant és a szem­füles Herbály közelről meg­szerezte a vezetést, 0:1. Egy perc múlva kiegyenlítettek a hazaiak: egy szabadrúgás nyomán a szabadon maradt Szabó J. a hálóba talált, 1:1. A 34. percben a kapura tö­rő Herbály lövése a lécről vágódott ki, két perccel ké­sőbb egy partdobás nyomán Dóra kapta a labdát, to- vábbperdítette, és mielőtt bárki is közbe avatkozhatott volna. Loch a hálóba fejelt, 2:1 öt perccel a félidő vége előtt Hernádi—Tassi összjá- tók végén az utóbbi százszá­zalékos helyzetben a kifutó kapustól zavarva mellélőtt. bombáját Ulbert bravúrosan szögletre ütötte. A beívelt labdába Talapa olyan sze­rencsétlenül ért, hogy az fe­jéről a saját kapujába pat­tant, öngól, 2:2. Nagy hajrába kezdett ez­után a hazai csapat, és a 87. percben megszerezte a győz­tes gólt. Tóth éles beadását Martinkovics a bal sarokba fejelte, 3:2. A 89. percben Fodor beadásából Martinko­vics ismét a hálóba fejelt, ám a játékvezető nem ítélt gólt. A Honvéd saját maga számára tette nehézzé a győzelmet, mivel a kétgólos vezetés birtokában kissé ki­engedett. A hajrára össze­szedte magát a hazai csapat, és a sorozatos támadások vé­gén sikerült megkaparintani a két bajnoki pontot, amely­re immár két hónap óta várt a mezőtúri közönség. Ulbert jól védett, a gólokról nem tehetett. Dávid volt a legjobb védő, Pribék a középpályá­sok közül emelkedett ki, gól­ja nagyszerű teljesítmény volt. Martinkovics nagy ér­demeket szerzett a győze­lem kivívásában, de Tóthra sem lehet különösebb panasz. A miskolciak legjobbja Gyöngyösi, Leiszt. Krémer és Kiss voltak. — sindel — Kincses beadását Pistár haj­szállal fejelte fölé. Lehel- ákciókkal kezdődött a má­sodik félidő, az 51. percben mégis a hazaiak egyenlítet­tek. Szabolcsi lövését Lász­ló kiejtette, Kincses ráraj- tolt, majd a gólvonal előtt elesett, és a játékvezető bün­tetőt ítélt. A 11-est Szabol­csi értékesítette. 1:1. Az 56. percben Szívóst szerelték kecsegtető helyzetben, majd Sárközi beadását Lukácsi fejelte kapura, de Mező vé­dett. Változatos játékkal ért véget a találkozó. Küzdelmes, jó iramú mér­kőzést vívott a két csapat. A játék képe alapján a Le­hel megérdemelten szerzett pontot. A kapuban László jól védett, a közvetlen vé­delemben Pozsgai volt a leg­jobb, de a többiek is kitet­tek magukért. A sokat futó középpályások közül Répási játéka emelhető ki. A debre­ceni csapatból Mező, Potyók és Szabolcsi dicsérhető. — lászló — Fordulás után sem sokat változott a játék képe. a kar­cagiak a mezőnyben egyen­rangúak voltak, azonban az ellenfél támadói szemfüle­sebbnek bizonyultak. A 64. percben Szabó I. feleslege­sen kifutott, s a jó formá­ban levő Loch a hálóba emelte fölötte a labdát, 3:1. A 65. percben Szabó I. rö­vid kigurítását Szabó J. el­csípte, Lochnak továbbított, aki ezúttal sem hibázott, 4:1. A 68. percben Antal két vé­dőt kicselezett, és átadását Tassi helyezte a nagybáto- nyiak kapujába, 4:2. A mérkőzésnek nem a karcagiak voltak az esélye­sei, ennek ellenére alapo­san ráijesztettak a hazai gár­dára. Az első félórában jó játékot produkáltak, d.e ké­sőbb sem játszottak aláren­delt szerepet. Jobb összpon-. tosítással — mind a táma­dásban, mind a védekezés­ben — akár pontot is sze­rezhettek volna. Végül is a jobb helyzetkihasználás dön­tött a hazai:ak javára. A kar­cagi csapatból Hernádi. Er­dei. Antal, Halász és Her­bály játszott jól. A nagybá- tonyi együttesből Loch a me­zőny fölé nőtt, mellette An­tal. Bertók és Hugyecz tel­jesítménye érdemel említést. — szöllősi — — pb — Vízilabda OB I Bemutató a korszerű játékból Tóth István az ötödik szolnoki gólt lövi Lehel SC—Debreceni USE l:l (1:0) Nagybátony—Karcag 4:2 (2:1)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom