Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
6 SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 1980. október 12. fl rakéta-párbeszéd távlatai Megkezdődik hát a közép-hatótávolságú rakétákról a dialógus, melynek halaszthatatlanságát a Szovjetunió nemegyszer hangsúlyozta. Gro- miko szovjet és Muskie amerikai külügyminiszter szeptember végén New York-ban megállapodott: október közepén Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői megkezdik az európai nukleáris fegyverek korlátozásával kapcsolatos tárgyalások előkészítését.------------------ 1. -----------------A genfi találkozó kiutat jelenthet és azt is kell, hogy jelentsen a nukleáris zsákutcából, melybe Európát az a NATO-határozat vitte, amely szerint a kontinensen új amerikai atomfegyvereket helyeznek el. A kiút keresése szülte azt a szovjet javaslatot, hogy egyidejűleg és egymással összefüggésben vitassák meg az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek és az előretolt ál- lomásoztatású amerikai eszközök kérdését. — Miért együtt? Azért, mert az Európában elhelyezett előretolt állomásoztatású eszközök a Szovjetunió területe ellen irányulnak, azért, mert ugyanaz a funkciójuk, mint az új rakétarendszereknek. Közismert, hogy a nyugateurópai támaszpontokon 400 amerikai vadászbombázó van, mintegy 300 gépet a földrész vizein cirkáló repü- lőgépanyahajók hofdoznak és az USA tengeralattjárói is rakétákkal vannak felszerelve. A NATO tavaly decemberi határozata értelmében 1983-tól.572 Pershing—2 és cirkáló szárnyasrakétával bővül ez a nukleáris arzenál. A Szovjetuniónak természetesen számolnia kell ezzel a veszéllyel. (Moszkvai nemcsak javaslatokat, hanem gyakorlati lépéseket is tett, hogy elkerülje a nukleáris zsákutcát, csökkentse a katonai szembenállást, fokozza az európai biztonságot. A .Szovjetunió európai részén a közép-hatósugarú atomeszközök az utóbbi időbjen sem az indítóberendezések számát, sem a töltetek nagyságát tekintve nem növekedtek, sőt csökkentek. Moszkvának a közép-hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos álláspontja teljes összhangban van az ország külpolitikájával. A NATO rakétadöntése ellenére a Szovjetunió kivont az NDK-ból 20 ezer katonát, 1000 harckocsit és más haditechnikát. Csapatkivonások történtek Afganisztánból is. A Szovjetunió és a többi szocialista ország májusban együtt tettek javaslatot az európai és nem európai államfők legmagasabb szintű találkozójára, amelyen a nemzetközi feszültség gócpontjainak felszámolásával és az új háború kirobbanásának megelőzésével összefüggő problémákat vitatták meg. A Szovjetunió indítványozta továbbá, hogy a katonai szövetségek utasítsák el az újonnan jelentkező tagok felvételét, hogy ne növekedjék az egymással szembenálló katonai-politikai csoportosulások száma. Mindebből nyilvánvaló: Moszkva az utóbbi időben is több fontos lépést tett azért, hogy a békét megvédje az atomfenyegetéstől és megőrizze az enyhülési folyamatot.------------------2.------------------V ajon az Egyesült Államok fel tud-e sorolni hasonló gyakorlati intézkedéseket és kezdeményezéseket? Sajnos, Amerika más politikai irányvonalat választott. Az USA Nyugat-Európában már megkezdte az új rakéták indítóállásainak építését, növelte és szövetségeseit is kényszerítette a hadikiadások növelésére. Robbanásveszélyes helyzetet teremtett, az Indiai-óceán térségében, ahová számos hadihajót és „gyorshadtestet” küldött. Végül az amerikai elnök meghirdette „az új nukleáris stratégiát”, a Szovjetunió elleni megelőző atomcsapás stratégiáját. A Szovjetunió és az USA politikája közötti kontraszt, mint látjuk, igen éles. Ugyanazon a találkozón, ahol Gro- míko és Muskie megállapodott a genfi tárgyalások megkezdéséről, a szovjet külügyminiszter kijelentette: Washington eltér azoktól az alapelvektől, melyekben korábban a két ország megállapodott és amelyekre a szovjet-amerikai kapcsolatok kizárólagosan épülhetnek. — Ahelyett, hogy a mindkét fél által elismert erőegyensúlyból kiindulva a katonai szembenállás szintjét csökkentené, az USA az erő- egyensúly megbontására és egyoldalú katonai előnyök elérésére törekszik.-------3.------W ashingtonban három hónapig „tanulmányozták” a közép-hatótávolságú rakétákkal és az előretolt állomásoztatású amerikai eszközökkel kapcsolatos szovjet javaslatot. A világ a szovjet kezdeményezésre várta a választ, ám helyette az 59. számú elnöki intézkedést' kapta, mely előirányozza, hogy a Szovjetunió ellen ugyanazokat a Pérshing—2 és szárnyasrakétákat vetnék be, amelyekről jelenleg a vita folyik. Az USA „új nukleáris stratégiáját” még Nyugat-Európában is sokan úgy értékelték, mint az európai biztonság ellen irányuló fenyegetést. Többek között Schmidt nyugatnémet kancellár nemegyszer kijelentette: le kell küzdeni „a hallgatás időszakát” Moszkva és Washington között. Vajon nem ez-e az oka annak, hogy_. a washingtoni adminisztráció végülis elállt a szovjet javaslat elutasításától? Bármi legyen is az oka, a Washington álláspontjában bekövetkezett eltolódás pozitív jelenség. A Szovjetunió bízik abban, hogy a józan gondolkodás és a felelősség- teljes álláspont az európai helyzet javításával kapcsolatban mégis győzedelmeskedik az USA-ban, hogy az amerikai tárgyalási készség őszinte és konstruktív. Ezt hangsúlyozni azért szükséges, mert már most, alig néhány nappal a bejelentés után az amerikai politikusok némelyike a genfi tárgyalásokat maratoni hosz- szúságúnak jósolja. Vajon nem a NATO amerikai vezetőit kell-e keresnünk emö- gött, akiknek az a célja, hogy a tárgyalások elhúzásával kiépítsék az új rakéták elhelyezéséhez szükséges támasz- ipontokat? Amennyiben ugyanis az USA valóban enyhíteni akarja az európai helyzetet, úgy semmi értelme a genfi tárgyalások el- nyújtásának. Edgar Cseporov Szovjet — indiai kapcsolatok Hagyományos barátság A Szovjetunióban járt Reddi indiai köztársasági elnök joggal fogalmazott úgy, hogy megbeszéléseinek légkörét „a hagyományos indiai— szovjet barátság határozta meg”. A magasszintű tárgyalások, amelyek során az indiai államfő Brezsnyewel és a Szovjetunió más vezető politikusaival tárgyalt, bebizonyították, hogy a szovjet —indiai baráti kapcsolatok a nemzetközi helyzet változó és sokszor válságos körülményei között is stabilizációs tényezőt jelentenek. Ami a történelmi előzményeket illeti, e kapcsolatok 1955-re, Nehru — a függetlenné vált India első miniszterelnöke — moszkvai látogatásáig nyúlnak vissza. Űj, magasabb szintet jelentett a szovjet—indiai barátsági szerződés, amelyet 1971-ben Indira Gandhi írt alá, s amelynek alapelveit a kormányát néhány évre felváltó kabinetek sem hagyhatták figyelmen kívül. Természetesen új lendületet kapott a kapcsolatok fejlődése, amikor Indira Gandhi 1980 januárjában az országos választásokon győzelmet aratva ismét az indiai politika legfőbb irányítója lett. A közjáték azonban önmagában is jelezte, hogy a barátsági szerződés olyan érdekazonosságon nyugszik, amelyet alapvető indiai nemzeti érdekek diktálnak, s amelyet így az ellenzék sem tud. megkérdőjelezni. Indira Gandhi új kormányának megalakulása óta pedig már két külügyminiszteri látogatás, új együttműködési programok és most államfői szintű tárgyalások jelezték Moszkva és Űj-Delhi politikai magatartásának fokozódó összehangolását. Ilyen történelmi, stratégiai és politikai háttér előtt érdemes felvázolni: melyek a két ország közös érdekei, amelyek érvényesítése a Szovjetunió és India számára egyaránt jelentős. A legfontosabb, hogy Űj-Delhi a szovjet—indiai kapcsolatok összehangolása nyújtja a legerőteljesebb biztosítékot a kínai külpolitika hegemén törekvéseivel szemben. Emlékezetes, hogy Kína ma is kékben tart olyan területeket, amelyeket 1962-ben ragadott el Indiától, s ezekre továbbra is igényt tart. A kínai diplomácia évtizedek óta rendkívül aktívan építi kapcsolatait Pakisztánnal is, mellyel Indiát már számos fegyveres konfliktus állította szembe. Peking te- , véjkenysége felerősödött a Szovjetunió afganisztáni katonai jelenléte óta, ennek ürügyén ugyanis Kína — a washingtoni politikával mind nyíltabb összhangban . — részt vesz Pakisztán felfegyverzésében. Veszélyesek azok a kínai diplomáciai erőfeszítések is, amelyek India szomszédai közül megpróbálják Burmát és. Bangladesi bevonni a kínai politika hatósugarába, Bhutánt és Nepált pedig eltávolítani Indiától. Üj-Delhiben azt is megértették, hogy a közös szovjet—indiai érdekek egyben a stabilitás és a béke érdekei is az egész ázsiai térségben. Ez magyarázza például India pozitív magatartását Délkelet-Ázsiával kapcsolatban: a nyáron elismerték Kambodzsa törvényes kormányát. Ez a lépés nem tévesztette el hatását az el nem kötelezett államok körében és minden jel szerint hozzájárul majd ahhoz, hogy a harmadik világ jelenleg ingadozó országai is megértsék: ez az egyetlen útja a délkelet-ázsiai stabilitás megteremtésének. Any- nyiban az indiai reálpolitika hatása máris érvényesül, hogy egyre többen belátják: a Kína által támogatott és vérrel szennyezett Pol Pot- rendszer nem juthat újra hatalomra Kombodzsában, Az indiai államfő moszkvai tárgyalásainak az említett tényezőkön kívül külön időszerűséget adott, hogy a Közép-Keleten Irán és Irak fegyveres konfliktusa éppen a látogatás időpontjában robbant ki. Ez alkalmat nyújtott mindkét ország vezetőinek arra, hogy ebben a kérdésben is kifejtsék álláspontjuk és érdekeik azonosságát. Mindkét fél azt kívánja, hogy Irán és Irak a tárgyalóasztal mellett rendezze vitás kérdéseit. Red,di köztársasági elnök látogatása, Brezsnyewel és más vezető szovjet politikusokkal folytatott tárgyalásai a nemzetközi helyzet mostani, kiélezett és válságos szakaszában rendkívül hatékony hozzájárulást jelentettek a béke és stabilitás ügyéhez. Álláspontjuk összehangolása az Indokíná- tól a Perzsa-öbölig húzódó óriási és nyugtalan térségben a szilárdság, a békés megoldások eredményes keresésének egyik biztosítéka. í—i—e) Egy 15 éves szerződés margójára izenöt évvel ezelőtt, 1965. október 2-án, a magyar párt- és kormányküldöttség mongóliai látogatása során írták alá a két ország barátsági és együttműködési szerződését. Ha földrajzi fogalmakban gondolkodunk, országaink távol esnek egymástól, ez azonban — mint az eltelt tizenöt év bizonyítja — nem gátolja a sokoldalú, testvéri együttműködést. Akármerre jár az ember a Magyarországnál tizenöt- szörte nagyobb Mongóliában, mindenütt szeretettel, tisztelettel beszélnek a magyar szakemberekről, akik nemcsak vizet „fakasztottak” a sivatagban, de malom-, hús- és ruhaipari üzemek építésében is segítettek. Mongólia legnagyobb nemzeti kincse az állatállomány. Egy lakosra 17—18 számosállat jut. Ennek az. óriási értéknek a megőrzéséhez, gyarapításához és feldolgozásához ugyancsak segítséget ad hazánk. Ulánbátortól nem messze működik Ázsia egyik legnagyobb állati gyógyszer- gyára, amelynek megteremtésében, felszerelésében, a termelés megszervezésében, beindításában fontos szerepet játszottunk. A gazdasági együttműködés persze nem „egyirányú utca”. Kölcsönös érdekek fűződnek a bővítéséhez. A KGST-országok közösen értékes ásványkincseket termelhetnek, dolgozhatnak fel Mongóliában. Mi magyarok olyan ipari alapanyaghoz juthatunk, amelyeket jelenleg kénytelenek vagyunk a tőkés piacokon bizonytalan áron beszerezni. Ami a külkapcsolatainkat illeti Mongóliával, azonosan ítéljük meg a nemzetközi helyzetet. Mindkét ország a szocialista közösség egyeztetett külpolitikát folytató tagjaként munkálkodik a szocialista országok egységének erősítésén, síkra száll az enyhülés kiterjesztéséért és visszafordíthatatlanságáért. D ély megelégedéssel tekintünk vissza az évfordulón az elmúlt tizenöt év eredményeire. Biztosak vagyunk benne, hogy a két nép testvéri együttműködése tovább erősödik, bővül, mindkettőnk, s az egész szocialista közösség javára. <KS) T Koreai NDK Négyezer új pedagógus Az iskolai oktatás meny- nyiségi és minőségi feltételeinek állandó javítása fontos célkitűzés a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Ezért a tanítóképzőkbe, tanárképző főiskolákba évről évre több fiatalt várnak. A pedagógus pálya vonzását jól bizonyítja, hogy ezekben a felsőoktatási intézményekben tehetséges fiatalok ezred készülnek feljövendő hivatásuk gyakorlására. A most folyó tanévben négyezerrel nőtt az általános iskolai tanítók és szaktanárok száma. Gyarapodott a tantermek, tanműhelyek száma is: 3240 új tantermet, illetve a gyakorlati oktatást szolgáló helyiséget adtak át ebben a tanévben rendeltetésének. Az iskolai laboratóriumok, szertárak 538 féle új demonstrációs eszközzel gazdagodtak. A jó oktató-nevelői munka, a megfelelő feltételek biztosítása meghozza gyümölcsét: a KNDK alsófokú iskoláiban tanuló gyermekek 92.7 százaléka kapott kitűnő .minősítést az elmúlt tanévben. „A kiváló diákok iskoláidnak a száma 66-ra nőtt, a „kiváló osztályok”-é pedig csaknem nyolcezerre. Magányos gyilkos Furcsa szenzációt keltett a hír: Lee Harvey Oswald özvegye kérte férje sírjának felnyitását. „Erős a gyanú — mondja Marina Oswald Porter —, hogy Harvey holtteste nincs a Rose Hill-i temetőben”. A Kennedy-rej- tély, más szóval az Egyesült Államok egyik leg- misztikusabb bűnügye újra a lapok hasábjaira került. Ha valóban felnyitják a sírt, elképzelhető, hogy fény derül néhány titokra. Mi is történt tulajdonképpen tizenhét esztendővel ezelőtt? Két nappal a dallasi Kennedy-gyilkosság után, 1963. november 24-én, Jack Ruby lokáltulajdonos lelőtte Lee Harvey Oswal- dot, méghozzá éppen akkor, Kérdések — válasz nélkül Felnyitják-e Oswald sírját? amikor az amerikai elnök elleni merénylettel vádolt személyt a városi fegyházból az állami börtönbe akarták átszállítani. Ruby hetven egyenruhás és civil rendőr sorfala mellett, könnyen, háborítatlanul, közvetlen közelről adta le a halálos lövést. Még érdekesebb, hogy a lokáltulajdonos nem sokkal később —• gyanús körülmények között — elhunyt. Állítólag a rák végzett vele, még mielőtt a bíróság előtt válaszolhatott volna a kérdésekre: miért ölte meg Os- waldot? A Kennedy-gyil- kosságról kiadott Warren- j elöntés nem tisztázta ezt az ügyet sem, de meghagyta a korábbi kérdőjeleket is. Melyek ezek? 1.963. november 22. Dallas, 12 óra 30 perc: a lövések időpontja. 13 óra: John Kennedy elnök meghalt. 13 óra 15 perc lelőttek egy Tippit nevű rendőrt. 13 óra 45 perc: a Texas moziban letartóztattak egy 24 éves fiatalembert, akit Kennedy elnök és Tippit rendőr meggyilkolásával gyanúsítottak: Lee Harvey. Oswaldot. A 15 órás kihallgatás során Oswald tagadta a vádakat. Két nap múlva Oswald már halott. A War- ren-bizottság megállapítása szűkszavú: Kennedy elnököt Oswald, Oswaldot Ruby lőtte le — és kész. Mindkét gyilkos gyengeidegzetű, úgymond közönséges őrült, s tettüket egyedül, magányosan hajtották végre. Indíték? Nincs. Viszont vannak további kérdőjelek. Oswald kihallgatásáról — állítólag — nem készült jegyzőkönyv. Rubyéről sem, de az biztos, hogy ő igen jó kapcsolatban állt a dallasi rendőrséggel. Sok tekintélyes jogtudós, ügyvéd foglalkozott már; a Kennedy-rejtéllyel. Egy 'angol ügyvéd, Michael Ed- dowes tizenhat esztendeje kutat bizonyítékok után. Tíz éwel ezelőtt már kérte a bíróságot, hogy vizsgálják meg a holttestet. Az a gyanúja ugyanis, hogy a sírban nem Oswald fekszik. Szerinte a Kennedy-gyilkosság időpontjában nem Oswald volt Dallasban, hanem egy hasonmása. A kérést többször elutasították, de a köJack Ruby (háttal jobbra) gyomron lövi Oswaldot — (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) zelmúltban a sír felnyitásához sikerült megnyernie az özvegy hozzájárulását, valamint egy amerikai képviselő, Jerry Pittman támogatását. Mit vár a brit ügyvéd, az exhumálástól? Eddowes teóriáját három bizonyítékra építi fel; 1. a tetem szerinte öt centivel rövidebb, mint amennyi az amerikai hadi- tengerészet nyilvántartása szerint Oswald volt; 2. Oswald állkapcsának égy részét eltávolították, de a letartóztatás után készült több tucat fényképen e műtétnek nyoma nem látszik, s a boncolási jegyzőkönyv sem tesz róla említést. 3. Edgar Hoover, az FBI egykori nagyhatalmú főnöke 1960-ban, vagyis még a gyilkosság előtt, éppen Oswaldról — saját ügynökéről — olyan bejelentést kapott, miszerint nincs kizárva annak lehetősége, hogy egyszer fölbukkanhat a hasonmása. Szeptember végén egy texasi bíróság döntése egyelőre megakadályozta a sír felnyitását, így Eddpwes és segítőtársai most a fellebbezést fontolgatják. Bármiképp is fordul az ügy, egy dolog bizonyos: még mindig sok kérdőjel marad a tragikus 1963. november 22-i napról és az azt követő eseményekről. S. F. összeállította: Majnár József
