Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-11 / 239. szám

1980. október 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Fogyatékos gyermekek üdültetése

társadalmi összefogással

A társadalmi gondok, teendők közösségi összefogással való megoldásának szép példáját szolgáltatták a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetei: az idei üdülési szezonban összesen 700 fogyatékos gyermek üdültetését szervezték meg, és bonyolították le. Az akcióról amely a Vas megyei Vöröskereszt-szervezet kezdeményezésére bontakozott ki, és vált országossá, s amelynek tapasztalatait most összegezték — a Magyar Vöröskereszt Országos Központjában tájékoztatták az MTI munkatársát.

A vasi példa nyomán az idén már további nyolc — Békés, Borsod, Komárom, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szat- már, Tolna és Zala megyében szervezték meg az egész- ségileg-pedagógiailag rászoruló általános iskolás gyerekek többhetes, több turnusos üdültetését. Az anyagi és tárgyi feltételek elő-, illetve megteremtésében olyan társadalmi összefogás és együttműködés alakult ki — mindenütt a vöröskeresztesek kezdeményezésére, és patro- nálásával —, amelyben állami egészségügyi és művelődésügyi szervek, társadalmi szervezetek ' és sokhelyütt munkahelyi kbllektívák, szo- calista brigádok5 vettek részt. Ki pénzzel, ki keze munkájával, ki pedagógiai közreműködéssel.

Az idén üÖultetett több száz gyermek ' zömmel testi

— kisebb r&zben szellemi

— fogyatékos fiú, lány.

Többségük cukor-, szív-, vesebeteg, epilepsziás, másoknál légúti bajok, anyagcserezavarok miatt kellett a különleges gondoskodás.

Leginkább többgyermekes, illetve csonka családból, sok esetben állami gyermek intézményből kerültek ki az üdülőtáborok lakói. A megyei járási\ vöröskeresztes aktivisták mindenütt változatos, ismeretgyarapító és szórakoztató programokat állítottak össze részükre. Orvosi vélemények szerint ezeknek a korábban alig vagy egyáltalán nem üdült gyermekeknek a közösség erejéből megszervezett kellemes nyári vakáció jól szolgálta értelmi és érzelmi fejlődésüket, alkalmazkodóképességük és önismeretük további kibontakozását, egészségi állapotuk javulását.

Két dunántúli városban

Több ezer új telefont szereltek fel

Több mint félmilliárd értékű postai nagyberuházás fejeződött be Győrött és Mosonmagyaróvá- rott — jelentették be a soproni postaigazgatóságon tegnap rendezett sajtótájékoztatón. A két városban, valamint a körzetükhöz tartozó 34 községben több ezer új telefonkészüléket szereltek fel az elmúlt hónapokban. Az új készülékek egy részét — mintegy 3 ezret — már az idén bekapcsolják a távhívó hálózatba. Győrött és Mosonmagyaróvárott új távbeszélő főközpontot hoztak létre.

A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy Tapolcán és Badacsonyban a befejezéséhez közeledik az új helyi központok szerelése. A tapolcait az év végén, a badacsonyit pedig a jövő évben helyezik üzembe.

TŐSERDŐN

A szolnoki Kassai úti általános iskola IIl-os zenei tagozatos osztálya és a VII. osztály közös kirándulást szervezett Tőserdőre. Az egésznapos programban volt fáramászás, kispályás focimérkőzés, séta, és ami a legtermészetesebb, bográcsban főtt a paprikás krumpli.

íme a kellékek a főzéshez. Mindenki hozott burgonyát, kolbászt, hagymát, s ami a paprikáskrumplihoz szükséges

Míg a kísérők főztek, a gyerekek fociztak, fáramásztak, sétáltak

nzs —

Délre mindenki megéhezett

Panaszok, kérelmek, bejelentések

„Akkor jönnek ide, ha baj van...”

A megyei rendőr-főkapitányság panaszirodáján

Csöndes szerda délelőtt a Szolnok megyei Rendőr-fő- kapiitányság panaszirodáján. Erdős Miklós nyugalmazott alezredes reggel nyolc óra óta várja a bejelentéseket, panaszokat. Azzal fogad, hogy má még senki nem nyitotta rá az ajtót, nem jöttek panasszal, kérelemmel.

—• Minden héten hétfőn, szerdán, pénteken délelőtt félfogadást tartunk. Van olyan nap, hogy tízen is jönnek egyszerre, máskor meg egész délelőtt senki sem.

Jól félórát várunk • még, hátha tudok beszélni egy panaszossal, de nem jön senki sem.

— Így van ez, kérem — magyarázza az alezredes. — Az ügyfeleket nem lehet megrendelni. Akkor jönnek, ha baj van ...

I

— Legtöbbször azonnal intézkedünk. Ha a rendőrséghez tartozik a bejelentés vagy a kérelem, rögtön küldjük az illetékes csoporthoz. Ha nem tudunk azonnal intézkedni, jegyzőkönyvet veszünk fel.

Amíg Erdős Miklós a panaszosokat várja, Sárkány Béla századostól az írásban rögzített kérelmek, bejelentések sorsáról érdeklődöm.

— Ebben az esetben a panaszos 30 napon belül választ kap, elintézzük az ügyét. Nagyon ritkán előfordulhat az is, hogy elhúzódik a vizsgálat, s ekkor csak 60

napon belül várhatnak megoldást, de erről a „késésről” is természetesen értesítjük a bejelentőt.

— Milyen problémákkal fordul a lakosság a rendőrséghez?

I

— Legtöbbször felvilágosítást, információt kémek ügyeik intézéséhez, ilyenek például az útlevélkérelmekkel kapcsolatos problémák. Nagyon sok bejelentés érkezik az ifjúság ellen elkövetett bűntettekről. Az elmúlt két év statisztikájában ezek a bejelentések a leggyakoribbak. Számtalan példát lehetne mondani arról is, amikor nem fizetik a gyermek utáni tartásdíjat.

— Milyen segítséget adnak azoknak, akik idejönnek panaszukkal?

I

I

— Hisznek a névtelen leveleknek?

— Biztosan a rágalmazó levelekre gondol. Rengeteg munkát és bosszúságot takarítanánk meg nélkülük. Egy idő után „megismerjük” a notórius rágalmazókat, s tudjuk, hogy alaptalanul vádaskodnak, s nem indítunk eljárást.

I

— Sokszor olyan panaszokkal is fordulnak a rendőrséghez, amelyek nem önökhöz tartoznak.

— Ügy tudom, egyre több bejelentés érkezik a köztulajdon védelme ügyében.

— Igen. A társadalmi tulajdon védelmét az emberek egyre inkább magukénak érzik. Nagy segítséget jelentenek ezek az észrevételek. Hogy csak egy példát mondjak, ilyen bejelentés alapján lepleztünk le például egy munkahelyi lopást.

— A névtelen leveleket hogyan fogadja a főkapitányság?

— Szerencsére mind kevesebb érkezik. Általában bögrecsárdákról, családi problémákról írnak. Ezeket az ügyeket is kivizsgáljuk. Volt már olyan eset, hogy így javasoltunk elvonókúrára egy alkoholistát.

— A gyakorlat az, hogy ha valakinek valami baja van, automatikusan a rendőrségre jön. Gyakran találkozunk például lakótársi vitákkal, amelyek a tanácsra tartoznak. Ilyenkor a panaszost tájékoztatjuk, hogy melyik szervhez forduljon.

A beszélgetés végén ismét benézünk a panaszirodára, de Erdős Miklós alezredes még mindig egyedül van.

— A panaszirodán ma ® csendes nap volt.

— Ilyen is van. Nem ez a jellemző — mondja Sárkány Béla —, hiszen az elmúlt évben több mint két és fél ezer bejelentés érkezett hozzánk a megye területéről. Javult a kapcsolatunk a lakossággal, bizalommal jönnek hozzánk. Ugyanakkor a rendőri szervek is igénylik és köszönik a lakosság segítségét.

Paulina Éva

Negyvenhat év a gyermekek között

Vasdiplomás óvónő Jászladányban

Egy kopottas asztalon négy oklevél. A kissé

megsárgult, az idő múlását magán viselő első az arany, aztán a

gyémánt, és a vasdiploma. „Dénes Sándorné

Cseh Anna óvónőnek, aki az esztergomi Érseki Kisdedóvónő-kép- ző Intézetben 1915. június 18-án 65

éve szerzett oklevele alapján vas oklevelet kap.”

— A szarvasi

óvónőképzőben

kaptam az elmúlt hónapban —

mondja Annus néni, miközben az ünnepség színes fényképei is előkerülnek. — Nézze, milyen aranyos gyerekek adták át a virágot.

Olyan megható ünnepség volt, hogy napokig nem szabadultam a hatása alól.

— Kevesen dicsekedhetnek a pedagógusok, óvónők közül Ilyen oklévéllel. De hogyan vezetett az út az első megszerzéséig?

— Négy évvel az ezredforduló előtt születtem Jászladányban. A legkisebb, a kilencedik gyermek voltam a családban. Szüleim tanyán gazdálkodtak, de a faluban is volt házunk. Az öt elemit Ladányban jártam, majd polgáriba Jászberénybe kerültem. Az esztergomi tanulmányaimat 191-3-ban kezdtem el. Akkoriban kétéves volt az óvónőképzés, és természetesen sok mindenben eltért a maitól. Például hegedülnünk is kellett. Eleinte nehezen ment, de mikor hazajöttem, szünidőben a falu cigányprímásától órákat vettem. Igaz, az elmélethez nem sokat értett, de fül után mindent eljátszott, s gyakorlatban sokat segített.

— Okleveles óvónőként szülőfalujában kezdte a munkát?

— Igen, de tanítanom kellett egy tanyasi iskolában. Elégedettek lehettek velem, mert javasolták, maradjak ott, végezzem el a tanítóképzőt. Engem azonban a tanult hivatásom jobban érdekelt. Tíz évre Szabolcs megyébe, Jármiba kerültem menhelyvezetőnek, ahol het- ven-nyolcvan gyerekkel kellett foglalkoznom. A munkában örömet találtam, de mindig vágytam vissza a Jászságba. Ez az álmom 1937-ben teljesült. Ettől kezdve a nyugdíjig szülőfalumban dolgoztam.

— A hosszú és szép pályának bizonyára voltak nehéz időszakai is.

— A legnehezebb 1944-től 49-ig tartott. A front után üres terem fogadta a gyerekeket. Műsoros esteket, bálákat rendeztünk, hogy az alapvető szükséges dolgokat . beszerezhessük. Még szék sem volt! Ráadásul nyáron, dologidőben száz, kétszáz gyereket bíztak gondjainkra, s csak ketten voltunk a dajkával. Két csoportra osztottam a csemetéket, s felváltva tartottam a foglalkozásokat. A játékokat saját maguk készítették abból, ami épp otthon, a ház körül akadt. Egyszerű dolgok voltak ezek, de annál kedvesebbek.

■— Hatvanhat éves volt, mikor nyugdíjba ment.

— Még akkor sem akartak engedni. Negyvenhat évet dolgoztam. Nekem soha nem esett nehezemre • a munka. Szerettem, s ma is szeretem a gyerekeket. Kedvességüket, bájosságukat, amiü lelkiekben adni tudnak, semmi máshoz nem lehet mérni. Mostanában mindig hívnak, látogassam meg őket. A vezető óvónő is tanítványom volt. Amikor látom a szép épületet, az új felszereléseket, bútorokat, kicsit fáj a szívem, mert eszembe jut, hogy milyen körülmények között kellett nekünk sokszor dolaoznunk. De egyben örülök is, hogy az óvónőknek ma már sokkal könnyebb.

V. Fekete Sándor