Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

1980. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 CSŐM A GÓLUNK? Olvasom, hogy kiosztották a csomagolási verseny dí­jait., A pályázatra 228 cso­magoló termék érkezett, kö­zülük hatot nagydíjjal, negy­venet különdíjjal... stb. ju­talmaztak. Olvasom és eszembe jut a közelmúltban végigült me­gyei tanácskozás felszólaló­jának kérdése. A fogyasztók érdekvédelmében dolgozó társadalmi munkások egyi­kéitől származott. Valahogy így: tessenek megmondani, mikor jár a vásárlónak az áruház nylontasakja, mikor, mennyi értékű árut kell gondosan becsomagolni, s mikor jutunk végre oda, hogy az élelmiszereket is be­burkolják egy kis papírba? Aki azt gondolja, a két példát akarom összevetni, té­ved. A csomagolási verseny ugyanis az előre csomagolt, az ipartól kimérve, kidekáz- va érkező áruk ..burkára” vonatkozott, a fogyasztók ér­dekében felszólaló társadal­mi munkás pedig a minden­napok sokszor bosszantó vá­sárlási ellentmondásait ve­tette fel. Ne feledjük: évek­kel ezelőtt valóságos sajtó­hadjárat — s micsoda győz­tes! — harcolta ki, hogy a kenyeret becsomagolják. (Volt is témánk, mondták az újságolvasók, rádióhallgatók, tévénézők ...) Nos, igaz. a kenyeret már becsomagolják mindenütt, mert rendelet ír­ta elő. Vajon ahhoz is kell rendelet, hogy a,rosszul elő­csomagolt, kiló, fél^ kiló kí­vül is ragadós zsírt befedjék egy kis papírral az önkiszol­gálók automata gyorsaság­gal dolgozó pénztárainál? Vagy, ha arra nincs idő, mindig, mindenütt talál a vásárló különböző — inkább „dugi”, mint könnyen fellel­hető — helyeken papírt ar­ra, hogy a fagyasztott csir­két, a zsírt, a vizes zacskós árut befedje, ezáltal megóv­ja a nedvességtől például a vékonypapíros kenyeret, ka­lácsot? Az áruházi tasakokról in­kább nem is szólnék. Időn­ként ugyanis két-háromszáz forintos árut is betekernek egy gorombán zörgő reklám- papírba, máskor meg — kü­lönösen, ha ismerős, törzs­vendég a vásárló, hogy csak jóindulatú legyek — akár egy harisnyanadrág is kap­hat tasakot. Nincs értelme példálózni, hol, mikor, mi történik, mert sajnos mindez általá­nos. Ott különösen, ahol nemtörődöm, kapkodó, udva­riatlan eladók és pénztárosok töltik el a munkaidőt, s Oly­kor ott is, ahol a vezető nem néz beosztottjai kör­mére. Mi tehát a kiút? Beledo­bálni az örökké magunkkal cipelt szatyrokba zsírt, cuk­rot, kenyeret, nyloncsirkét, vagy kifigyelni hol, melyik pénztár mögött van — mert legtöbb helyen van! — sze­rényen elbújtatva, papír? A vásárlónak, s egészen biztos, a kereskedőnek se jó ez így. A takarékosság nem ott kezdődik ugyanis, hogy a vásárlót bosszantsuk. Tar­tós ott lehet, ahová a vá­sárló nemcsak az előzékeny kiszolgálásért, a gondos cso­magolásért minden nap meg­jelenik. A pénzköltésnek, a vásár­lásnak ugyanis ez a legelő­relátóbb biztosítása. Takaré­kosság a vevő. idegeivel... 9., . — sj — Telkibánván Középkori vásárcsarnokot tártak fel Több mint ezer köbméter föld elhordásával befejező­dött annak a háromszázhúsz négyzetméter alapterületű nyolc oszlopos csarnoknak a feltárása, amely a közép­korban a nemesérctermelé- séről híres bányaváros, Tel­kibánya lakóit látta el éle­lemmel. A régészek megál­lapítása szerint az egykori „macelumot” ugyanabból a mészkőből építették, amely­ből a sárospataki vár peré- nyi szárnyához tartozó úgy­nevezett istállórész készült, így építését az 1540—1570 közötti időre teszik. A csarnokot feltünteti az 1700-as években telkibányá­ról készült térkép is, ame­lyet a rudabányai Országos Érc- és Ásványbányászati Múzeumban őriznek. Az egykor érvényes bányajog szerint a bányabérlő vagy tulajdonos köteles volt gon­doskodni az ottlakók ellátá­sáról, ezért épült meg a vá­sárcsarnok. Később földdel teljesen feltöltötték, s erre az alapra építették a XXX. században létesített porce­lángyárat, amelyet később lakóépületté alakítottak át. A teljesen épen maradt, tíz elárusítóhelyes csarnokot a középkori festményeken fennmaradt ábrázolás alap­ján készített tárgyakkal rendezik be. Helyet kap ben­ne a húsmérőszék, különbö­ző textiliákat árusító rész és a , borkimérő is. A külön­leges építészeti emléket a múzeumi hónap során nyit­ják meg a nagyközönség előtt. A versenyek izgalmát nehéz szavakban kifejezni Nem kellett sokáig kérde­zősködnöm Baranyai András után, a kunhegyesi Mező- gazdasági és Ipari Szakmun­kásképző Intézetben. Aligha van olyan diák, aki ne is­merné a fiatal szakoktatót, az intézeti honvédelmi klub titkárát. — A megye szakmunkás- képző iskolái között Kunhe­gyes a honvédelmi képzés módszertani fellegvára — igazítottak el az MHSZ me­gyei vezetőségénél. — Mivel sikerült kivívni­uk ezt az elismerő jelzőt? — ..Stílusosan” fogalmaz­va, nálunk mindenki a cél­ra lő, azaz az osztályfőnö­kök, a téstnevelőtanárok mindegyike a tantervben és az iskolai munkatervben elő­írtakon kívül is készségesen segíti a honvédelmi klub te­vékenységét, szívesen irá­nyítják hozzánk a fiatalo­kat. Az iskola vezetése pe- dig évről évre — a lehető­ségek szerint — jelentős összeget bocsát klubunk ren­delkezésére. A lövész, a rá­dióamatőr és a gépjármű­barát klubok közül a lövész­klub működik legrégebben és ennek legjobb a felsze­reltsége is. Ehhez persze rengeteg társadalmi munká­val járultak hozzá a tagok. A fegyvereinket saját ma­gunk javítgatjuk, tavaly az iskola udvarán építettünk egy, összetett honvédelmi verseny lebonyolítására al­kalmas, pályát, nincs olyan év, hogy ne gyarapodnánk valamivel. Persze mi is igyekszünk viszonozni ezt a gondoskodást; rádiós szak­körünk például elvállalta az összes oktatástechnikai esz­köz javítását és folyamatos karbantartását. A motoros szakosztály fenntartásának költségeit szintén a taninté­zet fedezi, a fiúk pedig ügyel­nek, hogy a motorok min­dig kifogástalan műszaki ál­lapotban legyenek. — Az intézet 430 tanulója közül 150-en tagjai a klub valamelyik szakosztályának, és aki elsőben belép, általá­ban ott is marad. Mi e nép­szerűség magyarázata? — A puska meg a motor mindig érdekelte a fiatalo­kat, tehát már eleve szíve­sen jönnek közénk. Én a lö­vészklubot vezetem, erről tudok részletesebben be­szélni. A foglalkozásokat rendszeresen tartjuk, és minden alkalommal értékel­jük az eredményeket. Egy- egy lövészeten négy-öt soro­zatot lő mindenki, és foglal­kozásról foglalkozásra lát­ják saját fejlődésüket a fiúk. A felszereltségünk valóban jó. technikai akadályok rit­kán jönnek közbe. Rossz idő­ben légpuskával és légpisz- tollyial gyakorolunk az iskola pincelőterén, jó időben a községi, lőtéren tartunk kis- puskalövésizetet. A fejlődés persze itt is magasabb igé­nyeket szül; jövőre célmoz­gató berendezést készítünk, ami lehetővé teszi a mozgó célok leküzdését is. — Megalakulása, 1974 óta vezeti a klubot. Mennyi el­foglaltsággal jár ez a meg­bízatás? —■ Reggel fél 7-kor jö­vök el otthonról, és este ál­talában ugyanennyit mutat az óra, mire vacsorához ülök. — A család nem sokallja a távollétet? — Szerencsére sikerült a feleségemet is beszervezni; eljár az edzésekre, sőt a ver­senyekre is, így — mivel ma­ga is részese a sikernek — nem ellenzi klubbeli tévé-' kenységemet. * * * A kívülállók számára ti­tokzatos, idegen birodalom­nak tűnik a rádióamatőrök világa. A földkerekség fél­millió rádióamatőre közül eggyel Jászberényben talál­koztam. Mizsei Kálmán la­kásában — ha a házigazda itthon van — szinte örökké működik a korszerű URH- készülák. — Egy-egy kapcsolat lét­rejöttekor miről beszélget­nek egymással? — Általában rövidek és egyszerűek a beszélgetések. Bejelentkezünk, pontosan közöljük egymás hívójeíét, szót váltunk a vételi viszo­nyokról, és további eredmé­nyes rádiózást kívánva elbú­csúzunk. — Milyen távoli kapcso­latok jöhetnek létre? — Klubunkban az ultra­rövid-hullámú rádióforgal­mazás a legnépszerűbb, itt az optikai látóhatárig ter­jed a rádiózás lehetősége. Természetesen minél maga­sabbra megyünk, annál job­bak a lehetőségek, így ju­tottunk el 1959-ben Piszkés- tetőre, ahol a Csillagvizsgáló közelében hoztuk létre bá­zisunkat. Évekig építkeztünk, aztán a házikó elkészülte után jó másfél évig tartott, mire kívül-belül berendez­kedtünk. — Nincs egy kicsit messze Jászberénytől? — Hatvannégy kilométer, másfél óra kocsival. Általá­ban ném egy-két, hanem négy-öt napra, nyáron egy hétre is kitelepülünk, és ez a pár nap a hobbi zavarta­lan élvezetét és a teljes ki- kapcsolódást jelenti szá- . munkra. A különböző ver­senyek izgalmát, hangulatát nehéz szavakban kifejezni. Az eddigi legjobb teljesít­ményt éppen egy verseny után sikerült elérni: a szo­katlanul ked.vező hullám- terjedésnek köszönhetően an­gol, belga, holland, luxem­burgi. svájci és német állo­másokkal sikerült összeköt­tetést létesíteni. Tulajdon­képpen akkor válik igazán vonzóvá a rádiózás, amikor az ember odaül a készülék elé, és összeköttetést teremt­het a világ bármely pont­jával. De idáig hosszú út vezet; rengeteg ismeretet kell magas színvonalon el­sajátítani. — E — Madarasi pillanatképek Ragyogóan süt a nap, az ember ilyenkor kedvtelve mondogatja ifjú nőismerőseinek, hogy ez igen, a te nya­rad igazán gyönyörű! A verőfényben hízik a szőlőfürt, édesedik a szilva, alma, körte. Kell a jó idő. Az út men­tén mindenfele élénk a határ, gépek mozognak. Sok a teendő. Sietős körkép Kunmadarason a Kossuth Tsz elnöke, Kemecsei Imre szinte futtában, tőmoncketek- ban mondja el az aktuális gondokat, ugyanis a közsé­gi párt-végrehajtó bizottság tartja kihelyezett ülését a Kossuth Tsz-bén, s e fórum előtt kell számot adni az el­nöknek az idei terv időará­nyos teljesítéséről. Annyit azért a sietség ellenére is megtudtunk, hogy a napra­forgó húsz mázsa körül adott. Ottjártunkkor fejez­ték be a 400 hektáros terü­let betakarítását; megtud­tuk, hogy az átvétel döcög, egy nap csak egy kocsi nap­raforgót tudnak leadni Mart­fűn a Növényolajgyárban, reggeltől estig kell várakoz­niuk; hogy már segítettek ;> napraforgó betakarításában Tijszaszentimrén, készülnek Tiszaszőlősre. Űj dolog a Kossuth Tsz-ben, hogy a háztájiban is termeltek cu­korrépát 110 hektáron, míg a közösben 250 hektáron, ezek betakarítása folyik, be­szélgetésünk időpontjában már leadtak 200 vagonnal. Ottjártunkkor kezdték a ve­tést is, 2 ezer hektár kalá­szost kellett magágyba jut­tatni. Egy kicsit lemaradtak az őszi szántásban, még 600 hektár szabad terület szán- tatlan. A madarasiak belép­tek az Intenzív Gabona Programba, de fájlalják, hogy az előzetesen 800 ezer forintért kínált magyar ve­tőgépet 1 millió 300 ezerért akarják adni, lehet, hogy az idén már használni sem tud­ják, olyan későn kapják meg. A szövetkezet területén folynak a talajmunkák, a si­lózás, zúg a szárítóberende­zés, szóval nagyüzem van. 0 gépkocsivezető Palcsesz Ferenc „Palcsesz Ferenc a ne­vem, ezt a nagy IFA-t veze­tem, most napraforgót szál­lítok. Megyünk állandóan, reggel hattól este hatig. Té­len sódert hordtam bérmun­kában, tavasszal aztán kez­dődött a műtrágyahordás, vegyszerezéshez a vízhordás, aztán az aratás, most a nap­raforgó, cukorrépa, nemso­kára jön á kukorica, azután meg a tél. De addig nincs megállás, a mi munkánk ilyen. 1956 óta vagyok a té- eszben, ez az első munkahe­lyem, tizenhat esztendős ko­romban kezdtem, már meg úgy gondolom, innen kéne megöregedni. A feleségem is- itt dolgozik a Kossuth Tsz- ben, pénztáros. Az egyik fi­am nyolcadikos, a másik Kunheevesre jár szakközép- iskolába, gépszerelőnek ta­nul. Én tanyán születtem, ott nőttem fel a parasztizá­lásban, csak így érzem jól magam, ha legalább két ma-, lac röfög az ólban. Hát röfög is; évente leadok vagy húsz darab sertést. Az összes elő­döm paraszt volt. Gyerek­koromban ökörszekérrel jártam, mert apámnak ökre volt. Most IFA-val járok. Hát ugye, fejlődünk. Sokát dolgozunk otthon is, a té- eszben is. De hát az ilyen­forma ember így érzi jól magát”. Közjáték A naprafogótáblában csa­tárláncban közelednek a Claas Dominátorok. Teher­autók hajtanak melléjük, mikor villog valamelyik te­tején a sárga lámpa^: ömlik a mag a platóra, A dűlőút túloldalán ugyancsak csa­tárláncban John Deere trak­torok közelednek, végzik a talajmunkákat. Idébb egy műtrágyaszóró gép dolgozik. Megérkezik a Kossuth Tsz autóbusza, hozza a községi párt-vb tagjait. Kemecsei Imre rögtön a műtrágyaszó­róhoz szalad, valamit ma­gyaráz. ft kombájnos Erdődi József „Erdődi József vagyok, huszonnégy éves, nőtlen. Ezt a Claas Dominátort vezetem. Én javítottam ki a gépemet májusban, még nem rom­lott el Javítás után arattuk az árpát, a repcét, utána a búzát vágtuk, nem csak itt Madarason hanem ‘a környe­ző gazdaságokban, de még, Csehszlovákiában is segítet­tünk. Azután felszereltük a napraforgó-adaptert, szep­tember 15-én elkezdtük a napraforgó betakarítását, ha végzünk, segítünk a kör­nyékbelieknek. Aratás ele­je óta nem volt vasárnap. Ez igaz. De nem fáradtam el a hajtásban! Lesz még elég időm elfáradni a nyug­díj előtt, nem igaz?” Epilógus A párf-vb tagja: kérdez­getik az elnököt, beszélget­nek a munkásokkal, száll a por, forognak a hatalmas gépek, a Claas Dominátorok falják az utolsó napraforgó­táblát. Jó, hogy most jöttek a vendégek, gondoljuk, ha kicsit később érkeznek, már csak a csupasz földet talál­ták volna. K. L. Fotó: T. K. L. Kemecsei Imre a vműtrágyaszóróhoz szalad, valamit magya­ráz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom