Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

1980. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KIS BOLTOK, NAGY OONDOK Nem mondhatunk le róluk A kisboltok üze­meltetői az áfészek és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Minde­nütt igyekeznek a lehetősé­gekhez mérten az .egy-, il­letve kétszemélyes boltok adta problémákat orvosolni, megoldani. A Kunszentmárton és Vi­déke Áfész üzletei közül 48 tartozik az említett kategó­riába. Ezekben a boltokban évente 110—120 millió forint a bevétel, ami a kiskereske­delmi forgalom 29 százalé­kát jelenti. A szövetkezet megalakulása óta sokat köl­tött a kisebb boltok korsze­rűsítésére, főleg a külterü­leteken. Nemrégen felújí­tották a 3-as, a 72-es ve­gyesboltot, a szelevényi ipar­cikkboltot. Néhány egy-, két­személyes boltot megszüntet­ték, de újakat is nyitottak, így például Cserkeszőlőben a hús-, Tiszainokán a vegyes­boltot. Jelenleg még tart a felújítási munka a szelevény- halasi és a mesterszállási vegyesboltban. Árusítás magánházakban A karbantartói, felújítói munka mellett gondot fordí­tanak a munkát megkönnyí­tő gépek beszerzésére is: hű­tő-, őrlő- és pénztárgépeket vásárolnak. ' A legnagyobb probléma, hogy ezek a kis­boltok nem saját, hanem bé­relt épületekben vannak, így többnyire nincs mód, alapterület növelésére: sok esetben' a bérbeadó vissza- szeretné kapni a házrészét. A boltokban általában nincs folyóvíz, és a bevezetésre nincs is lehetőség, amíg a vízhálózatot a Víz- és Csa­tornamű Vállalat valamint a helyi tanácsok ki nem épít­tetik. Ugyanez vonatkozik a szennyvízelvezetésre is. A kisboltok többségében nincs megfelelő szociális helyiség — öltöző, mellékhelyiség — problémát okoz a téli tüzelő kiszállítása, tárolása is. Van olyan boltjuk, ahol azért nincs megfelelő hűtőkapaci­tás, mert a villanyhálózat elavult, nem bírja a terhe­lést, a korszerűsítésére pe­dig nincs mód. Azokhoz a boltokhoz, amelyek -nincse­nek közvetlenül a főútvonal mellett, a szállítók nem szí­vesen — vagy egyáltalán nem — viszik ki az árukat. Olyan nagyobb üzletben ra­kodnak le, amelyet könnyen megközelíthetnek. A kis települések ellátása érdekében sokat segíthetnek a helyi tanácsok is, mint például a kunszentmártoni Nagyközségi Tanács. Ugyan­is Szelevény-Hales külterü­leten műutat építtetett, így a bolt is megközelíthetővé vált. A Jászapáti és Vidéke Áfész is hasonló cipőben jár, amikor a kisboltok problé­mái kerülnek terítékre. A területükhöz tartozó közsé­gekben — J ászszenta n drás, Jászivány, Jászladány, Jász- kisér — húsz egyszemélyes boltjuk van. Azok a boltok is (magánházakban vannak, ugyanolyan nehézséget okoz a karbantartásuk, korszerű­sítésük, mint a kunszentmár- tonaiafcnak. A megyei ta­nácstól most kaptak 390 ezer forintot, hogy két üzletüket —- a 402-es és a 403-ast újít­sák fel. Még egy gond: az egyszemélyes boltokba na­gyon nehéz embert találni. Kevés a jelentkező vagy ha jelentkezik is valaki, ami­kor megtudja, milyen mun­ka vár rá, inkább visszalép. Négyszáz forint „járkálási” díj Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat egy-, kétsze­mélyes boltjainak száma 37. Az elmúlt 10 esztendőben a rekonstrukció során számos kisboltot szüntettek meg. Csak ott maradtak meg, ahol nagyok a távolságok, nincs a közelben más üzlet. A vállalat olyan problémá­val küszködik, hogy az ilyen boltokban dolgozóknak ne­hezen tudják kiadni az évi szabadságot, a szabad napo­kat. Ezen a nehézségen úgy próbálnak segíteni, hogy lét­rehozták a váltóállományú dolgozók „csoportját”. Ezek a dolgozók ’ — többségük nyugdíjas — oda mennek, ahol éppen beteg vagy sza­badságon van a boltvezető. Az anyagiakról is essék szó. Az egy-, kétszemélyes boltok dolgozói az alapbérük mellé, a forgalom után ju­talékot kapnak. Erre jön a takarítási díj, az idén jú­lius elsejétől a 400 forint „járkálási” díj. (Ezt azok kapják, akik reggel és dél­után is kinyitják a boltot.) Az átlagosnál kedvezőtle­nebb munkakörülmények kö­zött dolgozók 500—600 forint külön pótlékot is kapnak, ezzel is az ottmaradásra ösz­tönzik őket. A vállalat boltjai is álta­lában magánházakban kap­tak helyet, tehát hasonló problémákkal' kell megküz­deniük, mint a szövetkeze­tieknek. Tavaly az első fél­évben egymillió 8 ezer fo­rintot fizettek ki bérleti díj­ként, az idén az első félév­ben — a díjak emelkedése miatt — már egymillió 453 ezer forintot! * * * Kisboltok. Nem lehet ró­luk lemondani, hiszen több­ségük ellátási funkciót tölt be egy-egy területen. Igaz, a kisboltokban nem lehet teljes választékot tartani, d,e elsősorban nem is ez a fel­adatuk. A legfontosabb, hogy az alapellátást élelmiszerből és napi cikkekből biztosítsák. Az öt boltban tapasztaltak alapján megállapíthatjuk, hogy a kisboltokban dolgo­zó kereskedők élete nehéz. Míg a nagyobb üzletekben megoszlik a munka, a fele­lősség — nekik egyedül kell vállalniuk mindent. Míg a modern ABC-ben, szaküzle­tekben biztosítottak a felté­telek az eladok munkájához, addig nekik vállalniok kell a takarítást, a vízhordást, a sokszor mostoha körülmé­nyeket. Az üzemeltetőknek is ne­héz a helyzetük. Tisztában vannak azzal, hogy dolgozó­ik milyen körülmények kö­zött töltik napjaik nagy ré­szét, próbálnak is segíteni az alapvető gépek biztosítá­sával, különböző fizetési ked­vezményekkel. De ez se min­dig elegendő ahhoz, hogy va­lakit megtartsanak. A jövőben is szükség lesz a kisboltokra. A megyei ta­nács kereskedelmi osztá­lyán így fogalmaztak: az el­következő években a hang­súly az önkiszolgáláson lesz. Fokozatosan minden' kisbolt­ban bevezetik- ezt a rend­szert, hiszen ez könnyebb az ott dolgozónak, gazdasá­gosabb a fenntartónak. Hangsúly az önkiszolgáláson A hangsúly az önkiszolgá­láson van. Ahhoz, hogy ezt a rendszert bevezethessék, előbb feltételeket kell bizto­sítani. Feltehetőleg a kisbol­tok többsége néhány év múl­va is magánházakban műkö­dik, míg szükség lesz rájuk. Épp ezért van mit tenni: javítani mindent, amit le­het, hűtőkkel jabban felsze­relni, amennyire csak lehet, gondoskodni tisztaságukról, vízről, fűtésről. Mert itt dol­gozni is nehezebb. Vásárolni is. A kereslet alaposabb ismeretében telje­sebb kínálattal kellene nap, miint nap felhúzni a re­dőnyt. És ez utóbbihoz csu­pán szervezéssel — piackuta­tással, többcsatornás .árube­szerzéssel, gondosabb szállí­tással hamar el lehet érni. És még valamivel. A Mi­nisztertanács a közelmúlt­ban úgy döntött, hogy — mivel a kis üzletekre to­vábbra is szükség van — és azok vezetésére felelősen vál­lalkozók saját kockázatukra átvehetik a boltokat. A ha­tározat azt is kimondja, hogy az 1981. január 1-től érvénybe lépő új lehetőség tulajdonképpen az úgyneve­zett szabadkasszás rendszer továbbfejlesztése. Remélhe­tőleg a megyében is lesznek, vállalkozók, akik nagyobb anyagi érdekeltséggel, gon­dosabb árukínálattal és ud­variasabb kiszolgálással „boltot csinálnak”. A kis boltok jelene adott, jövője valószínűleg mégin- kább az ellátás javulását eredményezi. Szekeres Edit (Vége) Az idén indult a szakmunkásképzés a Minta Női Szabó Szövetkezet jászladányi telephe* lyén. A tíz elsős nőiszabó-tanulót Bagi I,a jós né oktató ismerteti meg a szakma alapjaival II barátsági hét eseményeiből Tegnap délután Karcagon, a városi tanács épületében fogadták Pávol Gombost, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazga­tóját. A csehszlovák vendég ez­után a múzeumba látogatott. A délutáni és az esti órák­ban barátsági nagygyűlést rendeztek a művelődési ház­ban, majd az Oravan együt­tes folklórműsorát nézhették meg az érdeklődők. Kisújszállásra csehszlovák írók, költők látogattak: Chmel Rudolf irodalomkriti­kus, Badislav Beliek író és Vojtech Kondrót költő. A városi tanácsnál tájékoztatót hallgattak meg a város éle­téről, délután 4 órakor cseh­szlovák irodalmi estre került sor. Mária Balogová, a Parti- zánszki Cipőgyár szocialista brigádvezetője tegnap déle­lőtt a martfűi Növényolaj­gyárban járt. Délután a Ti­sza Cipőgyárban fórumon vett részt, ezután a csehszlo­vák Duda együttes folklór műsort adott. Ünnepség a csehszlovák néphadsereg napján / A csehszlovák néphadse­reg napja alkalmából tegnap a Kilián György Repülőmű­szaki Főiskola vendége volt Frantisek Benko ezredes, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti .nagykö­vetségének katonai és lég­ügyi attaséja, akit Brassói Tivadar vezérőrnagy, a főis­kola parancsnoka tájékozta­tott az iskola munkájáról. A csehszlovák vendég ezután megtekintette a szolnoki mű­vésztelepet, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központot és a vasútállomást. Délután ünnepélyes csapatgyűlésen köszöntötték a baráti cseh­szlovák néphadsereget, majd Frantisek Benko ezredes ünnepi beszédet mondott. Fuzfahúlorok exportra . Rendelés a helyszínen t­A tiszafüredi Háziipari Szövetkezet dolgozói az idén 30,5 millió forintos termelé­sük 98 százalékát tőkés meg­rendelésre készítik. Ebben az évben az ARTEX Külkeres­kedelmi Vállalat közvetísé- sével a szövetkezet fűzfabú­torai már Norvégiába, a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba, Finnországba, Hollandiá­ba, Svédországba, Svájcba, Franciaországba, Ausztriába, Olaszországba és Dániába is eljutnak. Ezekben az orszá- • gokban különösen a pálcás békési nagyfoteleket és az úgynevezett üléslapos kis békési gyermekfoteleket ked­velik. Ezekből csaknem 48 ezret készítenek az idén a tiszafüredi Háziipari Szövet­kezet műhelyeiben. Pálcás előszobapadok, asztalok, ülő­kék. kerti bútorgarnitúrák jelzik még a választékot. A kerti bútorgarnitúra asztal­ból, pádból, két fotelből és két ülőkéből áll. A tiszafüredi telephelyen ezekből a bútorokból szemé­lyesen is lehet rendelni, és a megrendeléseket rendsze­rint két héten belül teljesí­tik. A szövetkezetnél gyakori a termékszerkezet-váltás, mivel a vevők igényeihez, ízléséhez igazodva szinte év­ről évre kerül ki újabb és újabb bútorfajta. A zökkenőmentes terme­lés érdekében a szövetkezet fűztelepeit ezévben 150 hold­ra bővítették, így az alap­anyagnak számított nemes fűzvesszők háromnegyedét már helyben termelik. Jö­vőre tovább szeretnék nö­velni a fűztermőterületeket, hogy teljesen megszűnjék a nagy távolságról — eseten­ként a Dunántúlról — törté­nő szállítás. Szépek és okosak 1 halljuk Hányszor társaság­- ban, mun­kahelyen is, egy-egy felvetett gond, megoldásra váró ten­nivaló kapcsán a divatossá vált szólásmondást: Itt szép lehetsz, de okos nem. A ci­nizmusba hajló vélekedés azt sugallja, hogy a kis ember­nek nincs beleszólása a köz­ügyék, a vállalati problémák megoldásába, azokat nélküle döntik el. A cinizmus mindig a leg­érzékenyebb pontján veszi célba, próbálja kikezdeni, aláásni a való igazságot. Hi­szen az igazság éppen az, hogy szocializmust építő éve­ink során talán soha nem volt olyan szükség a dolgozó sokaság véleményére, taná­csaira, ötleteire, egyszóval a beleszólásra, mint napjaink­ban. Beleszólásra, aktív rész­vételre ösztönöz a párt, a többi vezető szerv, a közös töprengést, a jobb megoldá­sok keresését sürgetik közé­letünk, gazdasági életünk gondjait, a világbékét fenye­gető, sűrűsödő veszedelmek. Mi sem bizonyítja ékeseb­ben, hogy a fejlődésünk érde­ben vállalt közös felelősség, közös töprengés, mind haté­konyabb, elevenebb valóság, mint az év első felében na­pirendre tűzött két nagy ese­mény, a XII. pártkongresz- szus és a választásokat kísé­rő politikai pezsgés, a közbi­zalomnak népszavazással fel­érő megnyilvánulásai. Mind a kongresszus, mind a vá­lasztások előkészítése száz­ezreket mozgatott meg, ed­dig hallgató, a gondokat ma­gukban latolgató emberek ez­rei vitték véleményüket a nyilvánosság elé. Ez az össznépi vita, a kongresszusi határozatok­ban az új országgyűlés ösz- szetételében, programjában is tükröződő közös fejtörés a szocialista rendünkért, jele­nünkért, jövőnkért cseleked­ni kész gondolkodó sokaság jó lelkiismeretét, növekvő felelősségtudatát és érettsé­gét bizonyítja. Hiszen a vitá- zók nem kisebb kérdéseken törték a fejüket, mint azon, hogyan tudnánk a harmincöt év alatt elért tiszteletremél­tó magaslatról még feljebb jutni. Hogyan lábalhatunk ki a világgazdasági válság te­remtette gondjainkból, mit kell tennünk azért, hogy tár­sadalmunk, közgondolkodá­sunk lépést' tartson az álta­lános fejlődéssel. Nem véletlen persze, hogy a viták során a politika he­lyi megvalósításának kérdé­sei kapják és kapták a leg­nagyobb hangsúlyt, örül­nünk kell ennek, hiszen a jó helyi végrehajtás az alapja a kisebb közösségek jó közér­zetének, összességében egész társadalmunk jó hangulatá­nak. Az a közvélemény, amely a maga helyén okos, jó döntésekre képes, megé­rett arra is, hogy az orszá­gos gondokból építő módón vegye ki részét. A vitázó so­kaság nemcsak politizál, ja­vasol és gondolkodik, hanem mind eredményesebben cse­lekszik is. Aki az országot járja, szin­te napról napra lát valami újat, ígéreteset. Megújúlt, megszépült falvak, új köz­épületek, kuturális intézmé­nyek jelzik az összefogás erejét, s az új létesítmények örvendetes többsége éppen a beleszólásokat, a kéréseket és igényeket összegző viták nyomán feltámadt helyi vál­lalkozókedv eredményei. A közös fejtörések, felszabadít­ják a képzelőerőt, az alkotó­kedvét. Aki politizálni kezd, az gondolkodni kezd. S aki gondolkodik, hamar rájön, hogy különösen mai helyze­tünkben, nem - várhatunk mindent fentről. „Fent” sem fonják kolbászból a kerítést, adni, elosztani, csak annyit lehet, amennyit teremtő munkával létrehozhatunk. A helyi vállalkozásokkal, a kö­zös munkával sok olyan terv valósulhat meg, akár néhány hónap alatt, amelynek be­váltására évekig várhat az, aki csak állami segítségből tudja elképzelni a gyarapo­dást. Aki belevág, eredményt mutat fel, az a segítségre is jobban számíthat, mint azok, akik csak várnak és követel­nek. Mondhatná valaki, hogy egy-egy ilyen spontán vállal­kozás nagyon kockázatos le­het. Kockázat nélkül bármi­féle vállalkozás elképzelhe­tetlen, de a legnagyobb koc­kázatot mégis csak a tétle­nek a tehetetlenek vállalják. Az sem igaz, hogy a köz­életben ugyan van már he­lye a beleszólásnak, de a munkahelyen legjobb, ha hallgat az ember. Akadnak merev, értetlen munkahelyi vezetők, és vannak munka­helyi tennivalók is, amelyek megállapítása valóban nem a dolgozók, a brigádok fel­adata. Így tehát az is lénye­ges, mit és hogyan tesz szó­vá valaki. De hogy a légkör milyen legyen, egy-egy adott feladattal hogyan birkózik meg jobban és eredménye­sebben egy-egy dolgozó, vagy a közösség, ebbe nemcsak jo­ga, de kötelessége is bele­szólni mindenkinek, aki se­gíteni akar és tud a bajokon. S aki jól szól, az joggal kö­vetelheti, hogy véleményét a döntések idején is figye­lembe vegyék. Egyet azonban ne feled­jünk, a beleszólás, a saját kérések, igények megfogal­mazása, kimondása, a dolgo­zó elidegeníthetetlen joga szocializmust építő társadal­munkban. A jogokkal viszont együttjárnak a kötelességek is. Jogot csak az követelhet, aki a kötelességét maradék­talanul teljesíti, aki a bele­szólás jogát nem csupán elő­nyük megszerzése végett gyakorolja, hanem ha kell, akár népszerűtlen feladatot is vállal a köz érdekében. Például szóváteszi némelyek időhúzását, restségét, laza­ságát, az idő és az anyag ok­talan pazarlását, a társadal­mi tulajdon elherdálását. * világgaz­0 már említett dasági vál­■ .ság nehéz terheket ró népgazdaságunk­ra. Ezt a terhet itthon, a magunk portáján, a magunk erejéből kell viselni, könnyí­teni. Szépen és okosan kell dolgoznunk, jobb minőségű, a külföldi piacokon is kapós árut termelni, fegyelmezet­ten, ésszerűen, takarékos­kodva élni a közéletben, s a munkahelyen is. Vigyázni a rendre, közéletünk tisztasá­gára, társadalmunk meleg emberségére. K. Gy. Törzstenyészet marad a túrkevei juhászat Tegnap délelőtt a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben meg­történt a juh-törzstenyészet éves felülvizsgálata. Az éves munka értékelése során megállapították, hogy a túr­kevei Vörös Csillag Tsz az elmúlt időszakban 181 nö­vendékkost nevelt fel, ezek közül 158-at értékesített más szövetkezetek részére, Ily- módon meghatározó szerepe van a túrkeveieknek mint törzstenyésztőknek az or­szágos juhtenyésztési elkép­zelések megvalósításában. A túrkevei törzsállomány je­lenlegi tenyésztési és terme­lési eredménye továbbra is kiemelkedő, ezért a bizottság a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumnak ja­vasolta a törzstenyésztési cím további fenntartását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom