Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 7. Kiállítás születésének 400. évfordulóján Bethlen Gábor és kora Bethlen Gábor születésének 400. évfordulója alkalmából ma emlékkiállítás nyílik a Hadtörténeti Múzeumban. Amint Bánkuti Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője tegnap a sajtó képviselőinek elmondta, a Magyar Nemzeti és a Hadtörténeti Múzeum, az Országos Levéltár és a Széchenyi Könyvtár gyűjteményében őrzött írásos és tárgyi emlékek kiállítása első ízben ad átfogó képet Bethlen koráról. Bemutatja Erdély legkiemelkedőbb fejedelmét, aki a magyarság történetének egyik legkritikusabb időszakában, a három részre tördelt Magyar- országon felismerte a különálló Erdélyi Fejedelemség hivatását és lehetőségét: a rendi kiváltságok, a nemesi jogok, a vallásszabadság védelmét, a nemzeti kultúra, a művészetek, iskolák fejlesztését és támogatását a Habsburg- abszolutizmussal szemben. Ismerteti Erdély XVII. századbeli gazdasági, politikai. társadalmi helyzetét, kúltúráját is. A kiállított tárgyak között láthatók a fejedelem és második feleségének, Brandenburgi Katalinnak személyes tárgyai, eszközei, amelyek a gyulafehérvári palotában megmaradtak. Helyet kaptak a kamarakiállításon eredeti iratok, levelek, rendeletek, Bethlen Gáborra vonatkozó európai kiadványok, Bethlen Gábor egykorú arcképei: olajfestmények, metszetek. Eredményhirdetés Szombathelyen Vasárnap Szombathelyen, a Forradalmi Múzeumban került sor a Vas megyei Tanács és a Savaria Múzeum által meghirdetett néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat díjkiosztására. A bíráló bizottság az első díjat Horváth Istvánnak Kenyéri lakosnak ítélte oda, nevek a Vas megyei Pápóc község múltjából és jelenéből című névmonográfiájáért. RADIO ^ibihcsszán Hofikabaré Telnek, múlnak a rádió kabarészínházának múzeumi hónapjai. Hallottunk jó, s kevésbé sikeres összeállításokat, legutóbb a hetvenes évek többször kitüntetett, sokat idézett és sokat vitatott közéleti kabaréfigurája, Hofi Géza felvételeiből hallottunk egy csokorra valót. Hofi „humor-technikájáról” írtak már tanulmányt, készítettek vele mélyinterjút, a rádió, a tévé, a lemezgyár, a Mikroszkóp Színpad, az országjáró hakni-brigádok jóvoltából szinte személyes ismerősnek számit e hazában mindenütt. Sikerének titka: nem aktualizál — úgy általában —, hanem aktuális, elevenbe vágó dolgokról beszél. Személyes, csevegő — sajátos, keverékkabarék szlengben csevegő — stílusban, könnyedén, nem vetve meg a legtriviálisabb poénokat sem, de értve az elmés, váratlan okszerűségre rávilágító humorhoz is. És ami fő: tud rögtönözni, vagy legalábbis ezt a meggyőződést kelti nézőjében — hallgatójában. (A végeredmény szempontjából ez természetesen mindegy). A hallgató hahotázhat, röhöghet, kacaghat, mosolyoghat — és egy csöppnyit el is gondolkodhat. Néha melléüt a poénok nagykalapácsa: ezekért kár. Nem kevesebb, mint négy szerkesztője volt a hétfői Hofi-kabarénak: a szerkesztés igyekezett a sokoldalú kabaréművész portréját megrajzolni. Csakhogy a rendkívül gazdag anyaggal oly rosszul gazdálkodtak, hogy ebből a törekvésből vajmi kevés valósúlhatott meg.Túlságosan is közismertek, vagy nem éppen a legjobbak voltak a műsorba beválogatott számok. Túlságosan halkra, „jólfésültre” sikerült ez a Hofi-portré, a kabaré pedig — egy volt a sok közül. Ha... volt a címe a hétfő este másik jelentős műsorának. Főszereplője — riportere — az a Novotny Zoltán volt. aki egy héttel korábban a meglehetősen lapos „.. .szóval foci” című műsort vezette. Ezúttal remekelt. Négy „elégedetlen elégedett” embert, négy olimpiai helyezettet szólaltatott meg, visszaidézve négy emberi (nem pusztán sportemberi) drámát, négy ' elszalasztott, (vagyelvett) ' lehetőséget. Pontos, lényegbevágó kérdések nyomán bontakozott ki a végső győzelemre törő, de ha kell, szenvedve veszíteni is tudó ember portréja. És volt egy fontos üzenete a műsornak: a vereséget el kell viselni, de belenyugodni nem szabad. Röviden Történelmet írt Maráz László, Hazatérés című dokumentumjátéka, amelyet a Budapesti Művészeti Hetek programjaként iktattak adásba. A tolnai székely falvak lakóinak sorsa volt a hangjáték közvetlen témája, ám énnél jóval többről — egy fél évszázad történelméről, a néphez, nemzethez tartozás elszakíthatatlan gyökereiről — szólt a műsor, amelyet feszes szerkesztéséért külön is elismerés illet. — eszjé — Változó színvonal, dicséretes kezdeményezés Amatőr együttesek megyei bemutatója Képünkön a szolnoki Radian együttes Zenés ismerősömmel beszélgettem Szolnokon, a művelődési központ folyosóján az elmúlt hét végén az amatőr pop-rock-jazz-country együttesek megyei bemutatójának szünetében. Panaszkodva mesélte, hogy tavaly, amikor országos fesztiválon szerepeltek Székesfehérváron, többen hitetlenkedve fogadták őket. „Honnan jöttek, Szolnok megyéből? Ott is van zenei élet?” Azt azonban a már több mint tíz éve gitárt forgató barátomnak is el kellett ismernie, hogy ő sem tud sokat a megyében működő csoportokról. A fellépő zenekarok feléről még nem is hallott. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ bár, az elmúlt évben rendezte meg először az amatőr együttesek találkozóját, az igazi sikert az ideiért könyvelheti el. A kétnapos találkozón október 3-án és 4-én a közönség és az együttesek, szólisták részéről is sokkal nagyobb volt az érdeklődés. A találkozó rendezői meghívták a megye művelődési házainak vezetőit, az ifjúsági klubokat és az üzemek közművelődési előadóit, akik a hangversenyt hallgatva a fellépő csoportok közül bárkit meghívhattak saját intézményeikbe, vállalatukhoz. így mindenki jól jár. Az együttesek fellépési lehetőségekhez jutnak, megismerik nevüket, produkcióikat, míg az intézmények színesíthetik kulturális programjukat az amatőr zenészek műsorával, s mindezt- szinte ingyen kapják. Nem kell ezer forintokat kifizetni a működési engedéllyel rendelkező előadók gyakran odacsapott, színvonaltalan műsorának. Nem arról van szó, hogy a zsűri elé lépő húsz szólista, együttes mindegyike nagyszerű produkcióval rukkolt ki, s valamennyiük előadása nagyobb nyilvánosságot érdemelne^ Előfordult, hogy a lelkesedés felülmúlta a tehetséget, de általában ügyes fiatalok szerepeltek a pódiumon. Sőt egy-két ígéretes, a profi szinthez közelítő előadást is hallhattak a nézők. Meg kell említeni a jászberényi Dudás Zoltánt, aki nemcsak jól gitározik, de a hangja is megnyerő; a szolnoki Rodeo-Folk countryt, amelynek tagjai zeneileg jól felkészültek, szép vokált énekeltek. A hard-rock műfajban több csoport is próbálkozott. Sajnos sokan — főleg az énekesek — nem tudtak elszakadni a neves előadóktól, s túlzottan Kóborra, Viki- dárra emlékeztettek, de ez csupán a külsőségekben nyilvánult meg, hangzásban már kevésbé. A jászberényi Tájfun együttes — a koreográfiái túlkapásokat leszámítva, a zenei hézagokat feledve — dicsérhető ebben a kategóriában. Kellemes meglepetésnek számított az abonyi Anno RT mellett a tószegi Spirál együttes műsora. Egyedül ez a trió próbálkozott a jazzhoz közelálló instrumentális zenével. Hiányosságokat az ő produkciójuk is tartalmazott, de ennek ellenére a zenekar sajátos, jó zenei ösvényen halad. A szolnoki Fantom együttes (új nevén Mozaik) a tőle megszokott pontos, tiszta muzsikával jelentkezett. A rutinos zenészekből álló gárda színvonalban — hangszerjátékban, énekben egyaránt — a mezőny fölé emelkedett. Fekete Sándor Vasárnap este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Strauss-művekből összeállított hangversenyét hallgathatták meg az érdeklődők. Képünk a koncerten készült. Vezényel: Báli József Szandai Sándor emlékkiállítása Szolnokon Beszélgetés a művész özvegyével Régi tartozásának tett eleget Szolnok, amikor megrendezte a város szülötte, Szandai Sándor szobrászművész emlékkiállítását. A tárlat vasárnap délelőtti megnyitóján — a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — ott voit a művész özvegye, hagyatékának gondozója is. Előszói arra kértük, férjének Szolnokhoz fűződő kapcsolatairól beszéljen. — Szolnok, a szülővárosa volt, 1903-ban a városhoz tartozó Szandaszőlősön született a férjem. Szülei szegényparasztok voltak, ám fiukat erejükön felül is taníttatták. Az alsóbb • iskolák után, a mezőtúri gimnáziumba íratták. Szolnok volt a férjem első művészi próbálkozásainak színhelye is. Először festészettel foglalkozott, majd ezzel felhagyva érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult. Novellái főként a Nyugatban és az akkori Népszavában jelentek meg, mígnem 1932- ben Szolnokon folyóiratot indított, Irodalmi Kurír címmel. — Milyen volt a folyóirat jellege? — A lapokban baloldali írók, költők — például Kassák Lajos, Gelléri Andor Endre — publikáltak. Mondanom sem kell, hogy e miatt a férjem a rendőrség állandó zaklatásainak volt kitéve. A folyóirat ilyen körülmények között nem is élhetett sokáig, 1933-ban betiltották. Nos, ez a tény, irodalmi munkásA művész özvegye 6ágának üldözése, a meghurcoltatások eléggé elkeserítették a férjemet, s noha az írással a későbbiekben sem hagyott fel teljesen, az önkifejezés szabadabb formáit kezdte keresni. — Ismét a képzőművészet felé fordult. — Igen, 1933-ban felköltözött Budapestre, és ettől kezdve a szobrászat töltötte szakkörök — létrehozását. Legfontosabb feladatának ugyanis a fiatalok tanítását tekintette élete végéig. Tanított Rákospalotán, Budapesten a Láng Gépgyárban, a Három forma József Attila művelődési házban. Sok tehetséges fiatal vallja őt _ mesterének. Éppen ezért, a pedagógiai, közéleti munkásságáért kapta meg 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát. — Közben több alkalommal rendeztek munkáiból külföldön is kiállítást. Ádám és Éva ki az életét. A Tamás Galériában, 1937-ben már önálló kiállításon mutatkozott be. Ezen a kiállításon még főleg figurális szobrokkal, kisplasztikákkal, portrékkal szerepelt. Rendkívül szeretett portrékat készíteni. Megmintázta — többek között — Dési Huber István, Kassák Lajos, Petőfi, Jókai, Csokonai portréját. Perszei mint fiatal, kezdő, autodidakta művésznek sok nehézséggel kellett megküzdenie, a helyzete csak a felszabadulás után stabilizálódott. Állami megrendeléseket kapott, tanított, élénken részt vett a művészeti közéletben. Segélyeket, műtelem- kiutalásokat intézett, a félszabadulás után ő kezdeményezte a munkás-szabad iskolák — ma képzőművészeti — Elsősorban Párizsban, ahol először 1959-ben járt. Párizsnak meghatározó szerepe volt művészi munkájában is. A párizsi élmények hatására egyre inkább a nonfiguratív szobrászatban találta meg önkifejezési formáját. Persze nem előzmények nélkül, hisz Kassák Lajoshoz fűződő barátsága is ebbe az irányba alakította művészi szemléletét. A francia főváros Bernheim — Jeunne — Da- uberville galériájában 1960- ban önálló kiállítást rendeztek munkáiból, ezt követően pedig több csoportos kiállításon is részt vett. — I títhon hogyan fogadták művészi törekvéseit? — Kezdetben nehéz volt elfogadtatni modern, nonfiguratív alkotásait. 1974-ben a Munkácsi-díj I. fokozatának odaítélése viszont művészi munkásságának méltó elismerését jelzi. Szandai Sándor köztéri szobrai az ország számos városában láthatók. Remélhetőleg hamarosan a szolnokiak is gyönyörködhetnek egyik alkotásában, amelyet a művész özvegye ajánlott fel a városnak. T. E. Fotó: T. Z.
