Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-23 / 249. szám

1980. október 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Városfejlesztés Térkövén

Az üzemek, vállalatok jó partnerei a tanácsoknak

Együttműködés már a tervezés időszakában

A kisvárosokban infrastruktúra-teremtő erejüknek is kell lenniük a gazdálkodó egységeknek. Nádudvar és több más település példája a bizonyság rá, hogy csak így biztosítható érdemben a kisvárosok fejlesztése.

így van ez Túrkevén is, ahol a tanács és a gazdálkodó egységek együttműködése a korábbi időszakban is gyümölcsöző volt. Főleg a gyermekintézmények támogatásában nyilvánult meg. A gazdasági szabályzók azonban szűk keretek közé szorítják a csengő forintok tanácshoz való áramlását. Más járható utat kell találni a tanácsoknak településük gyarapításában. Ennek út- járól-módjáról beszélgettünk Túrkevén Kőrizs István tanácselnökkel.

— A kiaknázottnál több a lehetőségünk — mondotta a tanácselnök. — Itt van például a város úthálózata. Ha most minősítenék, Túrkeve aligha kapná meg a városi rangot, hiszen 63 kilométeres úthálózatának mindössze 18 százaléka van kiépítve. Ezért a következő évek egyik fő feladata az útépítés. A termelőszövetkezet és az AFIT anyaggal, fuvarral, gépkölcsönzéssel segíthet. Ezáltal — képletesen szólva — egymillióból kettőt csinálhatunk. Az ilyen tények miatt kell kapcsolatainkat szélesíteni a gazdálkodó egységekkel. Elérni azt, hogy a városfejlesztés, a várospolitika megbízható hátteréül szolgáljanak.

— Mindig kettőn áll a vásár ...

— A jószándék megvan a gazdasági vezetőkben — több idei példa is bizonyítja. A sportpálya felújításánál a Vörös Csillag Termelőszövetkezet 200 ezer forint értékben magára vállalta a földmunkákat. Az Afit is segített — többek között az

új uszoda építésénél. Elavult már az a szemlélet, hogy mas a tanács dolga és más a gazdálkodó' egységeké. Feladataink összefonódnak, érdekeink azonosságát felismertük. Ezért nem félünk •a városfejlesztés viszaesésé- tőL

—- Jó értelmű szemlélet- változásról beszélhetünk tehát?

— Igen. Ez a megállapítás természetesen nem zárja ki azt, hogy még rengeteg a vita. néha még zaklatásnak tűnik kérésünk. Szerencsére egyre többen ismerik fel azt. hogy azok a települések fejlődnek igazán, ahol a városfejlesztésben számba vehető erőket össze tudják fogni. Erre törekszünk egyébként már most. a tervezés időszakában.

—- Mire gondol?

— Tízegynéhány gazdálkodó egységnek küldtünk levelet. Megkérdeztük tőlük, miben számítanak a tanáes- VI. ötéves tervidőszakra, és milyen elképzelésük van a ra. Mi is tudatjuk velük, hogy mikor és milyen segítséget várunk tőlük. így előre összehangolva a munkát, nagyobb eredményeket tudunk elérni.

— Mi az együttműködés záloga?

— Ha megvan a gazdasági vezetők és a tanács közti emberi összhang, akkor fejlődik a város. Ezért kell annak gondjait egészében látniuk a vezetőknek . ..

— Csupán kérnek a gazdasági szervektől, vagy ösztönzik is őket?

— Többcsatornás fejlesztésre van szükség, ezért a

tanács vezetőinek vállalkozó kedvről kell tanúbizonyságot adniuk. Régóta kellett volna például egy új ABC-üz- let. Megvettünk egy öreg házat, és bontás után a telket felajánlottuk az áfész- nek. Már építik az új üzletet. Erre a példára utalva mondom, hogy a fejlesztésre úgy kell ösztönözni a különböző szerveket, hogy azok ne tudjanak kitérni.

— Ezek szerint könnyebben kapnak támogatást, ha nem mindent másoktól várnak.

— Ez természetes. Nem lehet úgy elindulni, hogy „nekünk semmink sincs, mindent adjatok”. Sok függ a tanácsi részvállalástól. Az

' áfésznek például azt mondtuk: ha felújítja az egyik régi boltot, utat építünk hozzá. Hatszázezer forint ráfordítással elkészült az üzlet korszerűsítése és megépült az út is. A nyertes egyértelműen a lakosság.

— Más példák is azt bizonyítják, hogy az erők integrálásában nagy szerep hárul a tanácsra. Ha megtaláljuk a kellő kapcsolatokat — méglha szerény mértékben is. de sikert hoz az erőfeszítésünk. Hadd említsek még egy példát. Felkerestük a budapesti Közterületfenntartó Vállalatot és tőlük majdnem ingyen szereztünk három kiselejtezett szemétszállító kukás kocsit. Az Afit háromból csinál kettőt. Vettünk ezer kiselejtezett kukát is. Ennek köszönhetően januártól kezdve korszerű szemétszállítás lesz városunkban.

— Persze, sok még a fal, mégis azt valljuk, nem szabad siránkozni, hiszen az egy helyiben topogás a közömbösséget erősíti. Arra pedig semmi szükség — sokkal inkább a kezdeményezőkészségre.

S. B.

Sok beteg az egészségügyi dolgozók között

Mérlegen

a táppénzes helyzet

A napokban elkészült statisztika szerint az év első nyolc hónapjában 0,2 százalékkal emelkedett a táppénzesek aránya az előző esztendő hasonló időszakához viszonyítva. Dr. Bodnár Ottó, i SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának ellenőrző főorvosa az MTI munkatársának elmondotta, hogy a táppénzes helyzet az 1976-os kormányhatározat után változóan alakult: két évig javuló tendenciát mutatott, 1978-ban romlott, tavaly ismét javult.

Az idei, eléggé jelentős emelkedés közelebbi vizsgálata azt mutatja, hogy elsősorban a nehézipar területén nőtt a táppénzesek száma: az első nyolc hónapban 0,5 százalékkal volt nagyobb mint az előző év azonos időszakában. Az ágazaton belül legkedvezőtlenebb a helyzet a villamosgépiparban. Feltűnő, hogy ugyancsak több a táppénzes az egészségügyi dolgozók között, s az arány — 5,3 százalék — önmagában is magas. A mezőgazdaságban változatlan a helyzet.

Természetszerűleg emelkedett a népesedéspolitikai határozat óta a gyermekápolási táppénz címén kifizetett ösz- szeg is. 1976-ban a táppénzesek 0,3 százaléka, 1979-ben 1,5 százaléka, 1980 első felében pedig 0,6 százaléka volt kisgyermekes.

Dr. Girinyi Margit, az Egészségügyi Minisztérium lyógyítómegelőző szolgálatok osztályának vezetője elmondotta: az idén többen betegedtek meg légúti, szív- és érrendszeri, valamint mozgásszervi panaszokkal, s ez tükröződik a statisztikában is. Az ilyen megbetegedések zömmel márciusban fordulnak elő, elsősorban a gyermekek, s a krónikus betegségekben szenvedők és az idős korúak körében.

A táppénzes arány növekedését azonban korántsem lehet egyedül ezzel magyarázni. Alakulásában szerepet játszik a dolgozók általános egészségügyi állapota éppúgy, mint a keresőképtelenséget elbíráló orvosok szakértelme, felelősségtudata, az ellenőrzés folyamatossága. Ez utóbbiban a vállalatoknak is nagyobb részt kell vállalniok a jövőben.

Nélkülözhetetlen, hogy rendszeresen figyelemmel kísérjék a táppénzes helyzet alakulását, és azt, hogy dolgozóink a betegállományban töltött időt valóban mielőbbi gyógyulásuk elősegítésére használják-e fel. Ellenkező esetben feltétlenül élniök kell törvényadta jogaikkal, és az indokolatlanul táppénzen lévőket felelősségre kell von- niofc. Gondoskodniok kell viszont olyan munkakörülményekről, amelyek lehetővé teszik, hogy a dolgozók egészségesen végezhessék munkájukat. A táppénzes fegyelem megszilárdítása érdekében arra kell törekedni, hogy megszűnjön a vállalatok esetenként még tapasztalható érdektelensége, s áltálában is javuljon az ellenőrzés hatékonysága.

Nagy László képversei, rajzai

Nagy Lászlót, a költőt, s a grafikus képzőművészt egyszerre mutatja be egy kiállítás, amely hétfőn délután öt órakor nyílik a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A „Kísérlet a bánat ellen” című tárlaton Nagy László betűképei, képversei, rajzai láthatók.

A lakóhelyükért legtöbbet tevékenyke' dó társadalmi aktivistáknak az idén adományozzák először Abád- szalókon az Abádszalók nagyközségért emlékplakettet. Az érmék Győrffy Sándor karcagi szobrászművész alkotásai.

m

Uj szemlélettel, új módszerekkel- Országos gyermekjátszó műhely Gyöngyösön

Valóságos „gyermekparadicsommá” változott az elmúlt hét végén a gyöngyösi művelődési központ, ahol az idén harmadik alkalommal rendezték meg az „Országos gyermekjátszó műhely” programját.

Sokféle, élménydús, ugyanakkor megfelelően átgondolt tanulságokat sem nélkülöző gyermekfoglalkozást tartottak a meghívott népművelők, pedagógusok, amatőr színjátszók. Jó volna, ha jutna belőlük a „szűkösebb időkre” is.

— A találkozó egyik célja éppen ez volt — mondja Gabnai Katalin, a Népművelési Intézet munkatársa.

— Olyan gyermekfoglalkozásokat láthattak az ország minden részéről idesereglő népművelők és pedagógusok, amelyek irányadók lehetnek otthoni munkájukban is. Idén a fő hangsúlyt- a beszédművelés és a gyermekek vizuális nevelése kapta, de nem kevésbé voltak jelentősek a dramatikus és kreatív játékok sem. Szeretnénk, ha a mindennapok során is ezek kerülnének előtérbe, nem csupán produkálni, de a szó eredeti értelmében, játszani engednék a gyerekeket.

— Ehhez megfelelően képzett nevelőkre van szükség.

— Az egyik legnagyobb gondunk éppen ez. A gyermekfoglalkozások jelen pillanatban még alatta maradnak annak a szintnek, amelyre igény lenne. Kevés a szakértő, de még kevesebb a komplex ismeretekkel rendelkező pedagógus és népművelő. A főiskolák sajnos nem adnak megfelelő felkészültséget ehhez a munkához. A Népművelési Intézet sajátos eszközeivel — a gyöngyösi találkozó is ilyen — igyekszik pótolni a hiányosságokat, így például dramatikus játékok alkalmazására, oktatására készítünk

fel pedagógusokat. A tapasztalatok szerint ez nagymértékben megkönnyíti az oktatást, szemléletesebbé, él- ményszerűbbé teszi a tananyagot. .

Kovács Andrásné pedagógus — aki Jászfényszaru- ból érkezett a gyöngyösi találkozóra, — részt vesz a Népművelési Intézet drámatanár műhelyének munkájában. Közreműködött ennek a tantervjavaslatnak a kidolgozásában is, mely a pedagógiai főiskolák számára készült, s a drámajáték-vezetés alapisAiereteit tartalmazza.

— Ennek alapján indítottuk ebben a tanévben a jászberényi Tanítóképző Főiskolán — az országban elsőként — a drámajáték ve- zeftői speciális kollégiumot — mondja. — A kollégium hallgatói pedagógiai ismereteik mellett a dramatikus játékkal való nevelés módszereit és eszközeit is elsajátítják,^ amelynek az új tanterv szerinti oktatásban különösen nagy a jelentősége. Elősegíti, hogy a gyerekek nyitott emberré, kreatív személyiséggé váljanak.

— A módszer sikeres alkalmazásának egyik feltétele, hogy a pedagógus is rendelkezzen ezekkel a tulajdonságokkal.

— Feltétlenül így igaz. A kollégium hallgatói egyben a főiskola színjátszócsopórt- jának tagjai is. A csoport három éve működik és kizárólag gyermekeknek készült produkciókkal szerepel, amelyekben ugyancsak a kreativitás, a cselekvő ember kerül előtérbe. A darabokat rendszerint a hallgatók dolgozzák át, állítják színpadra, számunkra is élmény az előadás. Egyébként óriási hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél többször találkozzanak a gyerekekkel. A tanítójelöltek , napközikben, tanórákon tartanak foglalkozásokat, a gyakorlatban is kipróbálhatják megszerzett elméleti tudásukat, s ez nagyon fontos. Nyilvánvaló, hogy megkönnyíti majd pedagógiai munkájukat is.

— Gyöngyösről mit visznek magukkal?

— Mindenképpen új szemlélettel találkoztunk itt — mondja Szaszkó Edit másodéves hallgató, — s ennek rendkívül örülünk. Jó néhány ötletet lestünk el, sok érdekes foglalkozást néztünk végig. A módszertani viták néhány tisztázatlan kérdésben is eligazítottak bennünket, a szakemberektől sokat tanultunk.

Varga Ilona, a tiszaföld- vári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői SzakKö- zépiskola pedagógusa ugyancsak hasonló tapasztalatokkal tér haza.

— Óvodáskorú gyerekekkel és leendő óvónőkkel foglalkozom otthon. Különösen megkapott, hogy nem produkciókat, hanem műhelymunkát láthattam Gyöngyösön, gyakorlatilag tehát azt, ami a legfontosabb, hogyan, milyen módszerekkel valósíthatók meg legjobban nevelési céljaink. Sok tanulsággal szolgáltak az esztétikai jellegű foglalkozások, elsősorban komplexitásuk miatt, de az óvodásgyerekek bábjáték-foglalkozásán tapasztaltakat is hasznosíthatom a munkámban. A gyöngyösi találkozó mindenképpen irányt szabott szemléletben és gyakorlati munkában egyaránt.

T. E.

Negyven éve a folyón

Tiszavárkony utolsó halásza

A ladik kurta evezői egyszerre csapnaK a hullámzó vízbe. A tempó kimért, egyenletes, mint ahogy öregember teszi a dolgát. Az evezőket markoló férfi arcát nézem. Erős vonalak futnak a száj szögletéhez, a szem tiszta, huncutságról árulkodik. Kevesen mondanák meg, hogy Malik Péter Tiszavárkony utolsó halásza már a nyolcvankettedik évében jár.

— Nagy szél lesz — hallatszik a hangos gondolat a ladik túlsó végéből — Vörösre pingálták az ég alját.

A halászok általában nem tartoznak a fecsegő emberek közé. Egyedül dolgoznak, megszokták a természet csöndjét, a folyó neszeit. De amíg egy távolabb leszúrt varsáig ér a csónak, Péter bácsi beszédesebbé válik. — Harmincnyolc óta végzem ezt a mesterséget. Előtte kubikoltam meg mezőmunkás voltam. A napszám kevés volt, a család éhes. A halászattal sem lehetett sokkal többet keresni, de legalább az ételre nem volt gond.

A ladik engedelmesen siklik a varsa szúrófájához. Rövid ellenállás után a karikára feszített háló kiemelkedik a vízből. Három keszeg próbál szabadulni a rabságból.

— Gondolom, volt már nagyobb fogás is.

— Bizony, jól gondolja. A legkisebb varsámban egyszer megakadt egy majd harminckilós harcsa. De a legnagyobbat horogról szalasztottam el. Volt vagy hatvan kilós, az istennek sem bírtam becibálni a ladikba. Kínlódtam vele már jó ideje, mikor egyet csapott a farkával, én hanyatt estem, ö meg eltűnt a Tiszán. Ügy szántotta a vizet, mint egy torpedó.

— Mostanában is akadnak ilyen szép példányok?

— Én nem találkozom velük, de azt hiszem, a többi halász sem. Harminc-negyven éve szinte pezsgett a Tisza vize a halaktól, azt fogott az ember, amit akart. Sokat szennyeződött azóta a folyó. A gyárak beleengedik a piszkot.

Évről évre a szemem láttára pusztul a természet. A tiszavirágok ma már meg sem születnek, mert a lárvákat belepi a szenny.

— A folyó „pusztulása” miatt nem választják a fiatalok ezt a mesterséget?

— Régen Tiszavárkonyon is többen éltek halászatból. De akkor nem nagyon válogathattunk a munkalehetőségek között. Ma meg bemennek a gyárba, biztos fizetésért ledolgozzák a nyolc órát, szépen felöltöznek, s mennek a dolgukra. A Tiszán nincs blokkoló óra. Télen a mínuszokban is menni kell, amíg be nem áll a folyó. Ha az ember hanyagol, az megbosszulja magát. Én már nyugodtabb tempóban csinálom, de minden nap a vízen vagyok, legyen karácsony vagy más ünnep. A karjaimban, derekamban megérzem,, ha ötven-hatvan varsát felszedek, ilyenkor másnap javítom a hálókat, könnyebb munkát fogok.

— Minden halász a saját maga készítette ha lászlére esküszik. Péter bácsi, hogyan főzi a tiszai halászlét?

— Legfontosabb, hogy a folyó vizéből, amiben szeret úszni a hal. Először a hagymát teljesen megfőzöm, aztán jöhet a paprika, meg a hal. Zsírt egy csöppet sem, mert akkor az már nem halászlé, hanem disznóié. Ki kell annyit izzadni a halnak, hogy szép pirosán gyöngyözzön az étel. Természetesen lassú tűzön főzöm. Sokan megnyalták már az ujjúkat bográcsban főtt ételem után. Szóval, én így szeretem. Próbálja ki!

V. Fekete Sándor

„Kísérlet a bánat ellen”