Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 19. HALLOTTA MÁR? Furcsaságok — hazai szemmel A Magyar Nemzet egyik augusztusi számában olvasható: „Három világhírű filmsztár kapta meg az „Arany pulyka” kitüntetést az amerikai filmkritikusoktól, Az „Arany pulyka” az Oscar-díj ellentéte, egy- egy film legrosszabb alakításáért adományozzák. Az idei kitüntetettek: Richard Burton, aki több filmjével is „kiérdemelte” az Arany pulykát, Raquel Welch, mint. minden idők legrosszabb filmszínésznője és végül Marlon Brando, aki a Kis teaház című filmet állítólag teljesen nevetségessé tette". Mi lenne, ha nálunk is alapítanának ilyen kitüntetést? Persze nemcsak színészeknek, hanem gazdasági, ipari szakembereknek is. A díj átvételekor az illető köteles lenne visszafizetni az állampénztárba elfuserált alakítás, téves ' döntés alapján keletkezett gazdasági kár összegét a saját zsebéből. Állítom, néhány év alatt a film- és egyéb iparágakban Európa élvonalába tartoznánk és hazánk lenne a kontinens leggazdagabb állama! Valóban? * * * Megyei lap adta hírül: „Mi mindenféle foglalko- ' zást iki nem eszel találékony korunk! Például egy ilyet: „szimatoló”. E szakma .művelőjének az to kötelessége. hogy mindenüvé beleüsse az orrát, és a felismert szagok alapján következtessen arra. milyen mértékben szennyezett a levegő, a légkör az ipari üzemek. a munkahelyek környékén. Ezt az új állást a japán kormány rendszeresítette a hivatalnoki karban”. Főnökeim nem tartanak szimatolót, mert szerintük nálunk ,kitűnő a munkahelyi légkör. Persze, biztos, ami biztos: amikor nem néznek oda, én azért szellőztetni is szoktam! * * * Szerb Antal írta a második világháború előtti években: „A középkor aszkétái, szentjei és önmegtagadást hirdető irodalma dacára, a hétköznapi valóságban távolról sem volt olyan szigorú erkölcsű, mint a múlt század vagy akár a mi korunk. A nagy aszkétikus irodalomra éppen azért volt szükség, hogy egy kissé rendben tartsák e félbarbár népek nemi anarchiáját. Amiket például a humanista Poggio az akkori délnémet fürdők szokásairól ír — felülmúlja a mai strandélet legszélsőségesebb merészségeit is;” Megint bebizonyosodott: nincs új a nap alatt. A külföldön gombamódra szaporodó nudista strandok és szexfürdők ..feltalálói” nem eredeti ötletet valósítottak meg, hanem középkori szokásokat elevenítettek fel. Ezek szerint várható az aszkétikus irodalom megjelenése is? * * * Sajátos módon küzdenek a bürokrácia ellen a brazil hivatalnokok: az év végén egyszerűen kihajítják az irodák ablakain a fölöslegessé vált iratokat. Szilveszterkor az utcákat valósággal elborítják a különböző dossziék, feljegyzések, átiratok. Nálunk ilyen „ügyirat-selejtezés” nem célravezető, mert a következő évben még több papírt gyártanak bürokratáink. Radikálisabb gyógymód lenne, ha azokat' az íróasztalokat dobálnák ki az irodákból, amelyeken a fölösleges át- és leiratok, fjsiljegyzések születnek. Na de-Iki mer ilyen íróasztal- dobálásra vállalkozni? Pláne szilveszterkor, amikor annyi ember van az utcán! * * * Külföldi sporthír a Népszava 1980. március 19-i számában: A Central-Espanyol másodosztályú uruguayi labdarúgóklub a legjobb játékosát, Daniel Allendét 550 sertésbordaszeletért adta el az első ligás Rentistas csapatának. A szerződésben azt is kikötötték, hogy a következőkben az első osztályú klub mérkőzésenként még huszonöt szelet sertéshúst ad a kis csapatnak, hogy mérkőzéseik után össze tudjanak ülni a közös vacsorára. A közelmúltban néhány magyar labdarúgó külföldi klubhoz szerződött. Sajtónk sze- mérmetességét dicséri, hogy a szerződések anyagi oldalinak részleteit nen\ kürtölte világgá. Így aztán egyik roszmájú ismerősöm most kénytelen azt számolgatni, hogy ezek a játékoscserék hány sertésbordaszeletet hozhatnak a mi konyhánkra! Kiss György Mihály Iván Bugyin meglepetten kapta fel a fejét. Natasa Ne- madova lágyan elringott előtte. A férfi kicsinyre húzta magát a szalon sarkában, de nem kerülhette el Anton Szpokics fürkésző tekintetét. — Maga az, kedves Iván Bugyin? — kérdezte a házigazda fakó hangon és hosz- szasan morzsolgatta a fiatalember izzadt ujjait. — Hát mii járatban van. nálunk, hogy kedvünkért odahagyta a társasági életet? — Csupa jó hír! Megpályáztam a pétervári közjegyzői hivatalt, és hála Nyikon Nyekrics főfőülnök pártfogásának, még is kaptam. Ilyen fiatalon nem kis dolog! Apró sóhajtással Natasa vizenyős szemébe meredt. Anton Szpokics alattomos mosollyal megtapogatta a hátát. — Á, fényes jövő előtt áll a mi Bugyinunk! Fő a biztos jövedelem. De hát ezért utazott 557 versztét, hogy mindezt közölje? — horkant fel a vén csont, ikabátújjával közönyösen dörgölve a kandallópárkányt. Iván Bugyin sápadtan közeledett hozzá; — Natasácska kezéért jöttem, mert úgy gondoltam, hogy most végre... — Apácska! — sikoltott boldogan a termetes lány, és pilledten lerogyott a XXIV. Louis korabeli kanapéra. Az újdonsült kérő hozzárohant és kopott felöltője zsebéből nagy adag tökmagot szórt jövendőbelije ölébe. Az apa ellágyultan pislogott, majd erőt vett magán: — Natasenyka harmincegy éves, itt az ideje, hogy egyedül döntsön! Szegény anyád, ha ezt megérhette volna... Kitörölt egy kóbor könnycseppet a szeme sarkából és a Biblia után nyúlt. Iván Bugyin se tétovázott, a kínai vázához lépett egy szál fonnyadt krizantémot, és elszánt arccal letérdelt Natasa elé. A lány szégyenlősen babrált a fiú mellényzsebében, majd lesütött szemmel „igent” mondott. Iván a kanapé fölé emelkedett, leírt pár kört a XII. századi puritán faburkolatú mennyezet alatt, és a francia négyes ütemére kilibegett az ablakon, hogy túlcsordult lelkét a Nagy Orosz Sztyeppén kilehelje. — Soha többé nem jön vissza! — nézett a mélybe Natasa, és bársonyos, kövér kezeivel bereteszelte az ablakot. — Ö volt a tizenkettedik kérőd — szólt Anton Szpokics és elcsoszogott. Natasa Nemadova báránybőrkötésű naplójához lépett, és mélán, lassú percegéssel beírta újabb áldozatát. r Ú gy döntöttünk, hogy odahaza, a TV előtt töltjük Szilveszter éjszakáját. Már éjfél felé, amikor a népszerű énekesnő rákezdett a Tábortűz című dalra, elhallgatott a televíziónk. Elment a hang. A lányom forgatni kezdte az antennát, a fiam á tenyerével ütögette a készülék tetejét, de semmit sem segítettek ezek a jámbor praktikák. Az énekesnő tátogott, de egyetlen hang sem jött a torkából. A feleségem majd elsírta magát, de én megőriztem a nyugalmam. — Ugyan, semmi baj — mondtam és átkopogtam a szomszédba. — Hallod-e, Kosztya — mondtam, hango- sítsd föl a televíziótokat! Néhány másodperc múlva megkönnyebülten sóhajtottam föl: a képet a saját készülékünkön láttuk, a hang meg áthal'latszott a szomszédból, — Köszönöm — mondtam —, köszönöm, Kosztya, és boldog újévet! — Azt nem lehetne mondani, hogy boldog — mondta —. éppen most ment el a kép a televíziónkból. — Ezek szerint az én televízióm megsüketült, a tiednél meg a kép ment el — mondtam. — Sebaj, jó tett helyébe jót várj! Mi halljuk a te készülékedet, én meg majd közvetítem, hogy mit látunk. Figyelj: a táncos föllendíti a lábát, a partnere is, a másik lábán megpördül, gyorsan pörög, mint a motolla. .. — Na várj csak, ne erőlködj ! — szakított félbe Kosztya. — Hiszen látom a televíziótokat, csak egy kicsit homályosan. Valami útban van. — Talán a falvédő. Nemrég vettük; nagyon vastag, egyedi darab. — Miért vettél ilyen drágát? — Ez a legvastagabb. Ti későn szoktatok lefeküdni, mi viszont korán. Átszűrődik a fény, és a feleségem csak sötétben tud aludni. Levettük a szőnyeget, a TV képernyőjét a fal felé fordítottuk. — Na? — Jó csak az baj, hogy a színek nem jönnek ki, csak fekete-fehér a kép. — Talán a fal szűri ki a színeket. — Ne haragudjatok, hogy hátat fordítunk! — mondta a feleségem. — Semmi baj, csak a képet ne takarjátok el! Hát így néztük a TV-t, így vártuk az új esztendőt, egyesült erővel. Amikor lefeküdtünk, egyszerre kapcsoltuk le a lámpát, hiszen szőnyeg nélkül, idegenek előtt... Másnap elhatároztuk, hogy levelet írunk, úgy fejezzük ki hálánkat a vállalatnak, amelyik a házat építette. Én írtam a levelet, de aláfirkan- tani Kosztya is aláfirkantot- ta. A falon keresztül. Oroszból fordította: Bratka László A falon keresztül IRODALOM •Ihlet — Szociográfiát pedig írjon az írószövetségről U'. Hí, * * UK \4t ** Nyugdíjban Grafomániás Izsák Jenő rajzai Soltész Éva: A KÉRŐ Enyhe célzás Formatervezett eligazító tábla Eredménylista
