Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-17 / 244. szám
1980. október 17. SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 5 JÁSZBERÉNYBEN 100 év óta Propagandisták a könyvtárban Új szolgáltatás: az eszköztár Dokumentumok fényképeken, filmen es dián A jászberényi városi propagandista klub két éve nyílt meg, rendhagyó módon a könyvtárban. A rövid idő alatt is bebizonyosodott, hogy jó kezdeményezés volt a klub otthonát a könyvek birodalmában elhelyezni. A városi-járási könyvtár bővülése révén a régi olvasóteremben kialakították az ismeretközlő dokumentumok eszköztárát. A gyűjtemény olyan szemléltető és módszertani anyagoknak is helyet adott, amelyek addig a város intézményeiben szétszórtan voltak. így a TIT diasorozatai, a városi pártbizottság propagandaanyagai most egy helyen, a könyvtárban mindenki számára hozzáférhetőek. A könyvtárban jelenleg többek között 240 diasorozat, diafilmek, írásvetítő transzparensek, fényképgyűjtemények, iratmásolatok, a zenemű- és hangtárban irodalmi, történelmi, politikai hangszalagok várják az érdeklődőket. Igen jelentős az eredeti műalkotások, elsősorban fametszetek, rézkarcok, linóleummetszetek, grafikák sokszorosítással történt másolatainak száma is. A leggazdagabb gyűjtemény a mai magyar grafikusművészetből való, Csohány Kálmántól Zala Tiborig szinte minden jelesebb alkotó munkáiból íze- lítőty'ad. A grafikai gyűjteményt mintegy 3000 ex libris, kisgrafika egészíti ki. Az eszköztárban természetesen szakirodalmi, - módszertani, helytörténeti könyvek, folyóiratok, ä TIT kiadványai, a Kossuth Kiadó könyvei, valamint brossúrák, a pártoktatásban használható segédanyagok is helyet kaptak. Az . ízlésesen berendezett helyiségben csoportos foglalkozások tartására, a kutatószobában pedig elmélyültebb, egyéni munkára teremtettek lehetőséget, de az eszköztár minden dokumentuma és az azokhoz kapcsolódó felszerelések kölcsönözhetőek is. Mi több, a kölcsönzést kiterjesztették az egész járás területére. Tavaly például 369 diasorozatot kölcsönöztek, köztük olyat is, amelyet a látogató vagy a könyvtáros szerkesztett, válogatott össze. A gyűjtemény használóinak köre a két év alatt kiszélesedett. sokan kiállításokon hallották, ismerkedtek meg a könyvtár újfajta szolgáltatásával. A propagandisták, TIT előadók — 30—40-en vesznek részt rendszeresen a foglalkozásokon — olyan műhelyt „kaptak” a könyvtárban, amelyről korábban legfeljebb csak álmodhattak. Mindent, amire szükségük van a munkájukhoz, az önműveléshez, egy-egy előadásra való felkészüléshez, a szemjéltetési eszközök összeállításához egy helyben találnak. E mellett a klub programjában havonta egy-két továbbképző jellegű előadás, vita is szerepel. Az eszköztár a propagandista klub mellett természetesen otthont ad más csoportoknak, szervezeteknek, de egyéni kutatóknak is. Ilyenformán az új szolgáltatás mindenkié. Látogatóban, kölcsönzőben nincs is hiány. Az' eszköztár forgalma évente több ezerre tehető, a kölcsönzött diák, grafikák, kiállítások pedig tavaly csaknem elérték a hatszázat. A jászberényi városi-járási könyvtárban már megszokták az olvasók, hogy nemcsak könyvért mehetnek, az eszköztár, az új szolgáltatás — mint újszerű művelődési forma — hamar népszerűvé vált a diákok, s a felnőttek körében egyaránt. Rádai Imre és Pápai Erzsi Szolnokon „Vers, próza, muzsika” címmel rendezték meg — szerdán este Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — Rádai Imre kiváló művész és Pápai Erzsi Jásrzai-díjas színművész előadóestjét. A fellépő művészek több évtizedes sikeres pályafutása, a nevükhöz fűződő emlékezetes színházi alakítások, filmszerepek többet ígértek a közönségnek, mint amennyit ezen az estén kaptak és joggal várhattak a magyar színházi élet ekét kiemelkedő egyéniségétől. Pápai Erzsi előadásában verseket és sanzonokat hallhattunk. Petőfi, Goethe és Babits gondolatainak tolmácsonem igen vonul be a nézők emlékezetébe, mert még Rádai Imre és Pápai Erzsi sem tudott úrrá lenni azon a kényszerhelyzeten, hogy a harmadik szerepbe, az egyébként kitűnő műsorszervező és műsorvezető „ugrott be”. — t. e. — lásával nem ért el igazi sikert, a dalok viszont kedvesek voltak. Rádai Imre Karinthy Frigyes novelláival ajándékozta meg közönségét, az est legemlékezetesebb pillanatát szerezve ezzel. Az előadóest izárójelenéte — a Buda és Pest válópere című kabarétréfa — viszont Hogy mik vannak? A következő történeteket a kisujjamból szoptam. Ki hinné el, hogy olyan emberek, akikről az alábbiakban szó lesz. a valóságban is és nemcsak az élénk fantáziával megáldott (megvert?) írógép- kootatók képzeletében élnek ... ? Az első történet úgy kezdődött, hogy a tízemeletes ház hetedik emeletén lakó, gyesen lévő kismama egy délelőtt motoszkálást, majd halk papírzizzenést hallott az ajtó felől. Kisietett az előszobába. és a padlón egy vonalas füzetből kitépett, kétrét hajtott papírlapot talált. Kíváncsian kinyitotta és elképedve olvasta: .,Tisztelt lakó. Mámmá már másoccor tdlá- lok a fojosón a maga ajtaja előtt szemét hulladékot, azaz csikket. Felszólittom, hogy még ma keressen fel délután megbeszélni a dolgokat, ugyanis a fojosó nem szemét telep, a tisztaság minden lakóra nézve kötelező. Ház- tömbizalmí.” A kismama dühösen, azonnal legyalogolt a földszinten lakó „háztömbizalmi”-hoz, és válogatás nélküli szavakkal kikérte magának az efféle hatóságosdit. A papírkoronás kiskirály még kevésbé válogatott szavakkal szabálysértési feljelentéssel fenyegette meg a mérges fiatalasszonyt. A dolog úgy végződött, hogy örök haragot' fogadtak egymásnak. A második eset főszereplője tulajdonképpen egy két év körüli kislány. A reggeli csúcsforgalomban ifjú apa szállt fel a zsúfolt autóbuszra a koránkelés, a kialvatlanság vagy ki tudja mi okból keservesen síró kislánnyal a karján. Senki se fogadta szívesen a nyűgös gyermeket, de azért persze többen is felkínálták ülőhelyüket a fiatal és feltehetőleg gyakorlatlan atyának. A kislány ha lehet, még hangosabban, még kétségbesetteb- ben sírt. Apja elnézést kérő tekintetére néhányan megbo- csájtó mosollyal reagáltak. Nem úgy a gépkocsivezető. Megállította a tömött járművei. kikászálódott trónter- mébol felszállt a ..nép’’ közé, és ellentmondást nem tűrő hangon felszólította az apát, hogy csináljon valamit a gyerekkel, hallgattassa el, különben nem hajlandó tovább menni. Hajnalban keit, fáj a feje, nincs szüksége arra, hogy egy üvöltő csemete miatt idegességében balesetet okozzon. Az utasok természetesen az atya és a sírástól kipirosodott arcú kislány védelmére keltek. A vita talán két percig se tartott, a gyerek mintha megérezte volna, hogy galibát okozott és csendben maradt, csupán halk hüppö géssel jelezte: felőle akár indulhatunk is. A papírkoronás elégedetten visszamászott a fülkéjébe. A harmadik történet szen- vedö alanya a krónikás. Kicsiny üzem kicsiny portásfülkéje előtt tíz perce toporog a tollforgató. Az üzem egyik vezetőjéhez szeretne bejutni, ám Cerberos nagybajuszé leszármazottja fanyalogva forgatja az újságíró igazolványt. És kérdezősködik: „Milyen ügyben? Miért éppen X elvtárshoz? Meddig marad? Van személyi igazolványa ..'. ? stb.” A krónikás válaszol minden kérdésre, mert jobb a békesség. . bár úgy véli — joggal —, hogy a hosszas faggatod- zás nem szerepel a portások munkaköri leírásában. Miután valamennyi „lényeges” dolgot megbeszélt a papírkoronással, végre bebocsátást nyer. * * * „Ez mind semmi! És amikor engem ...” gondolja most az olvasó. Szóval nemcsak az írógépkoptató fantáziája élénk... ? ■— bendó — AZ MTI JELENTI... A HclI-gépterem a 30-as években Száz évvel ezelőtt, 1880- ban két országgyűlési gyorsíró magánvállalkozásban alapította a Magyar Távirati Iroda ősét, és ezzel megteremtette az osztrák hírszolgálati iroda, — a Korrespondenz Büro — magyar ve- télytársát. Két évvel később az MT.I megállapodást kötött a híres Reuter Hírügynökséggel és ilyen módon hamarosan világszerte ismertté vált. Azóta naponta jelentkezik, a magyar és külföldi sajtó hasábjain, a TV képernyőjén, az éter hullámhosz- szán, hazai hírszolgálatunk legrégibb intézménye: a Magyar Távirati Iroda. Az elmúlt száz év viharos történelmét nyomon követték az MTI híradásai. írásos anyagokban, tudósításokban, később képekben számol be a hazai és a külföldi politikai é'et minden mozzanatáról, sportról, kultúráról és a változó világ minden eseményéről. A felszabadulás után a világon elsőként kötött cserealapon szerződést az MTI a Szovjetunió hírszolgálati irodájával, a TASZSZ Hírügynökséggel. Ezzel az eseménynyel rakták lé az új szocialista magyar hírügynökség alapjait. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb tért hódított az MTI munkájában a modern technika: a hírtovábbi- tás eszköztárába a hagyományos géptávírókon kívül bevonult az elektronika. Ma már percek alatt érkezik meg az MTI naphegyi székházába a földgolyó bármelyik részén történt esemény fényképe és jut onnan a szerkesztőségek asztalára. Megkezdődött a számítógépesképernyős úgynevezett video- display feldolgozás és hírtovábbítás. A külföldre irányuló adásokat készítő szerkesztőség a szövegeket a másodperc tört része alatt továbbítja. A szerkesztői munka hagyományos eszközeit, a tollat és kéziratpapírt kiszorítják a műszerek. A külpolitikai szerkesztőség után hamarosan a belpolitikai szerkesztés is hasonló módszerre tér át. Az MTI 19 megyei szerkesztősége, 200 központi újságíró és fotós munkatársa, 21 országban működő tudósítója, valamint az együttműködő 70 külföldi hírszolgálati iroda ontja naponta az információt: 700—800 ezer szót tartalmazó 3500 gépelt oldalnyi anyagot fogad és dolgoz fel ez a szervezek Ezenfelül mintegy 400 külföldi napilapot, folyóiratot szemléz, kiadványaiban, amelyek magyarul és öt világnyelven jelennek meg. Az MTI-fotó naponta mintegy 300 képet forgalmaz, a cikkszolgálat évente 500 írást juttat el hazánk életéről a külföldi sajtónak. Köszöntjük a centenáriumát ünneplő Magyar Távirati Iroda valamennyi munkatársát, kollégáinkat. Ünnepük túlnő a magyar sajtó keretein. mert olvasótáboruk az egész világ. (KS) A bel- és külpolitikai hírközpont nagyterme A Video-display képernyőkön jelenik meg a híranyag A legkorszerűbb telexgépek veszik a világ híreit Három történet
