Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-19 / 220. szám
1960. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Védett természeti értékek A bélapátfalvi székesegyház építését a tatárok zavarták meg annak idején. Állapotának óvásához a Műemlékvédelmi Felügyelőség is hozzájárult Demográfiai hullám Szolnokon is Nem érte váratlanul a tanácsot • • Ötezer óvodásnak, kilencezer kisiskolásnak biztosítottak helyet Mérhetetlen nyugalom szállja meg az embert itt, a Bükkben. Ha erre járok, mindig megfogadom, hogy gyakori vendég leszek ezen az ezerarcú tájon. Járom végtelen erdeit, szelíd, mégis tiszteletet parancsoló hegyeit, és szívből örülök annak, hogy megyénktől szinte csak karnyújtásnyira van. A Kopasz Margit által szerkesztett, Védett természeti értékeink című könyvből tudom, hogy a Bükk a Kárpátok övezte területnek egyedülálló földtani értéke A tengeri kifejlődésű, karbon-perm-triász korú képződményeihez hasonlóak a Kárpát-medencében sehol sincsenek a felszínen. Itt található az ország legszebb és legnagyobb fennsíkja, melynek peremét hatalmas oszlopként övezi az Istállóskő, örkő. Háromkő, Peskő, Tarkő, örvénykő, Burgókő és az Odvaskő. És milyen fenséges erdők rejtik itt a vadakat! A Virágossárhegy oldalán például két évszázad óta érintetlenül hagytak egy magashegységi bükköst. Tilos a fakitermelés, ott csak a múló évszázadok és a vad viharok pusztítják a fákat. Ott valóban érvényes, hogy a fák állva halnak meg. A kidőlt faóriások mellett sarjadó csemeték aztán jó százötvenkétszáz év múlva nyerik el teljes szépségüket. Persze, nemcsak az erdő hívei, hanem a növények kedvelői is őszinte örömüket lelhetik ebben a tájban. Számos ritka növény — így például a pillás zanót, a hegyi kőtörőfű, a sziklai borkóró, az endemikus magyar pikkelypáfrány, a szirti pereszlény — találja meg életfeltételét. Hazánkban csak a Bükki Nemzeti Park területén található a sárkányfű, a havasi sárga ibolya, az erdélyi lednek, a bükki korpafű, a bérei ribiszke. Akit meg a föld mélye érdekel, kutatásaihoz jó terepet talál a Bükkben. Több mint négyszáz ismert barlang, víznyelő és zsomboly van ezen a tájon. Feltételezik, hogy az ismerteken tál továbbiakat is rejt a föld mélye. A század elején a barlangok mélyén végzett régészeti kutatások idején ezernél több kőszerszámot találtak. Tűzhelynyomok is bizonyították, hogy valamikor emberek otthonai voltak a barlangok. De nemcsak a mélyben, hanem a hegyek ormain és a völgyekben is letűnt idők maradványai idézik a múltat. És nemcsak a háborús éveket, hanem az alkotó munka idejét is. Becses ipartörténeti emlékünk például a Garadna völgyében látható kohó. Érdekes, sokarcú táj ez, érdemes felkeresni. Igazuk van azoknak, akik meggyőződéssel vallják, hogy klímája, mélységes csendje, tiszta levegője élettanilag is kedvező hatású. S. B. A népesedéspolitikai határozat jótékonyan érezteti hatását, jelentősen megszaporodott az óvodások, kisiskolások száma. Mindez fokozott terheket — kedves teher — jelent az oktatásügy számára. Szolnokon hogyan sikerült leküzdeni a nehézségeket, biztosítani az óvodáztatást, az iskolába járást, ezzel a kérdéssel kerestük fel Bíró Boldizsárt, a városi tanács elnökhelyettesét és Kis Józsefnét, a művelődésügyi osztály vezetőjét. •— Mintha valamelyest csökkentek volna — a tavalyihoz képest legalábbis — az óvodáztatás gondjai? — Talán igen, mert a demográfiai hullám növekedése nem ért bennünket váratlanul. Még 1976-ban készítettünk egy művelődési intézményfejlesztési tervet, amolyan prognózisfélét az 1976—1990 közötti időszakra, amely már jelezte, hogv 1980-ban közel 5 ezer gyermek óvodáztatásáról kell gondoskodnunk. Erőinkkel, lehetőségeinkkel ennek megfelelően gozdálkodtunk — természetesen az üzemek, a vállalatok messzemenő segítségét kérve és azt meg is kapva. Így jelenleg 3 ezer 538 óvodai helyünk van, amelyre felvettünk 4 ezer 616 gyermeket. A felvételt kérők közül sajnos kétszáznegyvenet el kellett utasítanunk. de ezek olyan kisgyermekek, akiknek édesanyja nem munkavállaló, nem áll alkalmazásban, vagy jelenleg nem dolgozik. De azoknál a családoknál, amelyekben az édesanya dolgozik, maradéktalanul teljesítettük a felvételi kérelmeket. — Ez jelentős eredmény, hogyan sikerült elérni? — Űj óvodák építésével, az üzemi óvodák bővítésével, a tornaszobák ésszerű kihasználásval, s ideiglenes óvodák létesítésével. Ebben az évben 375 hellyel bővítettük az óvodai hálózatot. Október elsején nyílik meg pl. a Madách utcában — az „olajosok” jóvoltából, akik iroda-barakképületüket adják e nemes célra — egy ideiglenes óvoda, de a régi kisegítő iskola napközis épületéből is óvodát alakítunk ki. A telítettség sajnos még így is 140 százalékos, de ahogy mondtam, minden dolgozó édesanya gyermeke óvodában lehet a városban. — A panaszok — szerkesztőségünkhöz is érkeznek ilyenek — főleg a lakás, az üzem és az óvoda területi elhelyezkedéséből adódnak... — Tudunk ezekről a gondokról, jó részét csak enyhíteni vagyunk képesek. — Mert hiába rendelkezünk 375 új, óvodai hellyel, minden, területi igényhez kötődő kérésnek nem tudunk eleget tenni. A gyermekek utaztatása kikerülhetetlen, de ez szervezetten, óvónők felügyeletével történik. — Az elsősök fogadása, az iskolázttatás talán még az előzőeknél is nagyobb gondot jelentett. Hogy indult Szolnokon a tanév? — Erre is volt prognózisunk, amely 8 ezer 800 kisiskolást jelzett erre a tanévre. Megközelítően a valós számot mutatta, 8 ezer 748 kisdiákunk van, csaknem hatszáz tanulóval kezdett az idén több, mint tavaly. Nem titkoljuk, miért is tennénk, hogy bizonyos feszültséggócok alakultak ki. Az építőipari vállalat jóvoltából a tervezettnél előbb megépült a Széchenyi lakótelepen a 16 tantermes iskola, de máris zsúfolt. Nyolcszázharminchárom gyermek tanul ebben az új iskolában, de a 7. és a 8. osztályosoknak a lakótelepről be kell járniuk a Csanádi körúti iskolába. — Gondok voltak az iskola felszerelésével is az illetékesek, pl. a tanszerellátó vállalatok jó indulata ellenére. Ezeken mielőbb sikerült túljutnunk. A fő gond mégis csak az, hogy néhány városrészben gyorsabban nőtt a gyermeklétszám, mint a tanteremépítés. — Területi elhelyezkedésre érti? — Pontosan. A Ságvári körúti iskolába 1209, a Kassai útiba 829 gyerek jár; a szandaszöllősi iskola nyolc tantermére tizennyolc tanulócsoport jut. — Mindezek ellenére hogyán sikerül: biztosítani az iskoláztatást? — Néhány szervezési intézkedéssel és ideiglenes megoldásokkal. A központi be- i ratással irányítottuk a megfelelő arányokat, alakítani tudtuk az iskolák leterheltségét. De szükségmegoldásokat is keresnünk kellett: pl. technikai helyiségeket alakítottunk át tanteremmé: összességében minden gyermeknek megfelelő elhelyezést biztosítottunk. A feszültség abból származik, hogy nem minden esetben abban az iskolában, ahol a szülő akarta. — A régi szolnokiak talán megértőbbek ebben a kérdésben, hiszen a peremkerületekből két-három kilométer távolságra jártak iskolába, gyalog természetesen, mert avtóbuszközlekedés sem volt vagy alig... — Ma már nem járhatnak a kisiskolások olyan távolságról iskolába, amely számukra megerőltető lenne, s megfelelő — általában — az autóbuszközlekedés is. Ennek ellenére ezúttal is kérjük a szülők megértését. A városi tanács erejéhez mérten mindent elkövetett az iskoláztatás zavartalansága érdekében. A nyáron több mint tízmillió forintot fordítottunk az iskolák, óvodák felújítására, karbantartására, de ez az egyébként tekintélyes öszszeg is kevés lett volna, de az üzemek, vállalatok, társadalmi szervek, szülői munkaközösségek nem adtak volna jelentős segítséget. Áldozatos társadalmi munkájukat ezúttal is köszönjük. Nekik is részük van abban is, hogy a tanulók 60,6 százalékát — ez 5 ezer 310 gyermek — el tudjuk helyezni a napközikben. s háromszáz kisdiáknak menzát tudunk biztosítani. Eddig a tanévnyitással kapcsolatos szervezeti gondokról és eredményekről volt szó. Ennek az interjúnak — terjedelmi okok miatt — már nem lehet témája a tartalmi kérdések tárgyalása, csupán annyit, hogy az eredményes oktató-nevelő munkának személyi és tárgyi feltételei vannak. — A tanévnyitást minden iskola, tantestület felkészülten fogadta, nevelőhiány nincs, csupán a gyesen és a tartós betegszabadságon lévők pótlása okoz gondot néhány intézményben, de a szakos nevelők által leadott órák magas arányszámát tartani tudjuk, az érdemi oktató-nevelő munka feltételeit biztosítva látjuk. — ti — Hangulatos fogadó a Tardos Szarvaskő határában. A képen látható „kerthelyisége” egy patak medre felett hídként ível át Hány éves vagy, kérdezem az ifjabbik Kurucz Lajost, akit évek óta ismerek, hozzátartozik a Karcag és Berekfürdő közötti tájhoz, mindig az útfélen futott, nem törődött a forgalommal, nem törődött az időjárással, valami fanatikus eltökéltséggel rótta a kilométereket. Harminchárom vagyok, mondja az inas, szívós fiatalember, és hellyel kínál, én a falakat lesem, mennyi érem, serleg, mindet versenyen nyerted, bámulok, de a kérdésre nem jön válasz, odakapom a fejem, Kurucz Lajos a könnyeit törölgeti, nem tud szólni, csak inti az igent, próbálok derűsebb emlékeket kelteni benne, gyerekkorodban is futottál már, kérdezem, ő visszanyeli a könnyeket, csak utána válaszol, órák hosszáig kergettük a labdát, aztán az iskolában százharmincöt centit ugrottam magasba ötödikes koromban, mondja, biztosan ötös voltál tornából, bólintok, de ő a fejét ingatja, csak Karcagon, mikor Kunmadarasra jártam iskolába, kettesem volt, hogyhogy, kérdezem, nem szerettem a tanáromat, neki már nem ugrottam, meg aztán mindig csak a munka jött, hatvanháromban lettem ipari tanuló a bognár szakmában, felmentettek tornából, olyan visszeres volt a lábam, később emiatt nem lettem katona sem, tudod, a visszeremet megszúrta egy tövis, mindig kifekélyesedett, időről időre, mondja, na és, hogyan kezdtél sportolni, firtatom, hát úgy, hogy még iparitanuló koromban olvastam híres sportolókról, akiknek előzőleg valami komoly betegségük volt, ez ösztönzött, egészségügyi okokból kezdtem futni, hátha elmúlik a lábamról a fekély, először csak helyben futottam, itthon, aztán csináltam egy próbafutást, tél volt, egy gatyában lenyomtam tíz kilométert, aztán 1969. január 14-én megismerkedtem Mecser Lajossal, akkor nagymenő futó volt, még akkor este befutottunk a Berekből Karcagra dr. Borsos Jánoshoz, ő lett az edzőm. Most már versenyeztél is, kérdezem, igen mondja Kurucz Lajos, az öt és fél esztendő alatt tíz egyéni megyei bajnokságot nyertem, de én naponta kilenc-tíz órát is melóztam, csak azután jöhetett a futás, reggel fél ötkor futottam négy kilométert, akármilyen idő volt, fél hatkor indulás a munkába, négyig nyomtam az ipart a téesz műhelyében, utána még futottam olyan húsz-harmincöt kilométert kövesúton, árokban, vasúti talpfákon, alapozáskor hátizsákkal a hátamon, amiben tizenöt kiló kukorica volt, szóval borzasztó keményen edzettem, évről évre, sőt versenyről versenyre javultak az eredményeim, hívtak Szolnokra dolgozni, nem mentem, de átigazoltam a MÁV-hoz, edzettem, edzettem, betartottam az edzéstervet, inkább még rá is fejeltem, de közben KISZ-titkár is voltam, akadtak társadalmi megbízatások, gyűlések, társadalmi munka, sokszor csak este kilenckor állhattam neki futni, sohasem volt egy perc munkaidő-kedvezményem sem, de nem számított, szerettem futni, a marathoni távra készültem, hetvenháromban próbálhattam meg először ezt a távot, addig ötezren és tízezren versenyeztem, sajnos, nem tudtam végigfutni a távot, a verseny előtt négy nappal a cipő vérhólyagokat tört a talpaimra, így a huszonnyolcadik kilométernél kiálltam, aztán hamarosan önként elin. dúltam Csepelen egy nemzetközi versenyen, nyolcvannégy induló közül a huszonegyedik lettem, de én ám előző este tíz órakor ültem vonatra, bumliztam Pestre, a Nyugatiban vártam, hogy megvirradjon, nem aludtam semmit, így versenyeztem, javítottam a megyei csúcson tizenöt percet, még most is ez van érvényben, úgy készültem, hogy a következő' évben már a marathoni lesz a fő távom, nagyon jók lettek az edzéseredményeim, kitűztem magamnak a montreáli és a moszkvai olimpiát, edzettem, na meg tagja voltam a téesz KISZ-vezetőségének, pártvezetőségének, otthon is rengeteget dolgoztam a jószágokkal, dehát jó volt így nagyon, ment a futás egészen 1974. június1 2-ig, amikor motorral mentünk kapálni a papával, én vezettem, előttünk ment egy Trabant, hirtelen elémfordult, nyolcvannal belerohantam pontosan nyolc óra ötvenöt perckor, eltört a jobb kézfejem, két ujjam, na meg a jobb lábszáram és a combom, nyílt, darabos törések 'roltak. abban az évben végig betegállományban voltam, de amikor már járógipszet adtak a kórházban, jó volt, naponta öt-tíz kilométert gyalogoltam a kórház folyosóján Ie-fel, mikór kiengedtek, még többet, már tizenöt kilométert is, szeptember 6- án volt Rómában az Európa-bajnokság, ahol Szekeres hatodik lett, televízión néztem, azt az időt már én is megfutottam a balesetem előtt, na, a római futás után végigszaladtam Berekben az utcákon, attól kezdve megint futottam, egyre többet, októberben már tíz kilométert is naponta, január elején dolgozni kezdtem, a melóból futva jártam haza, Karcagról a Berekbe, ez tíz kilométer, bizony sok autóból lemarháztak, de volt, aki sörrel kínált, egy teherautóból leköptek, de én csak futottam, pontosan a baleset után egy évvel, június 2-án kivették a vasakat a lábamból, de probléma lett, el kellett vágni a lábszárcsontomat merevül. a bokám mozgását próbálták ezzel javítani, ezután a gipsz alatt begyulladt a seb, sokat voltam kórházban. hetvenhat októberében LENYUGDlJAZTAK, érted, hát az borzasztó volt, húsz hónapig voltam leszázalékolva. majd hetvennyolc július 1-én álltam megint munkába, a biztosító orvosa szerint ötvenszázalékos a lábam, javasolta, tegyenek más munkakörbe, de én maradtam bognár, szeretem ezt a munkát, nem fog ki rajtam, mikor levették a gipszet újra kellett tanulnom a járást, aztán megint a gyaloglás, utána erőltettem a futást, hát Montreálról lemaradtam, na majd Moszkvában, dehát a bokám nem lett jó, hetvénkilene februárjában átálltam a gyaloglásra, gyalog jártam haza a melóból, tudod milyen furcsa kacsázó mozgással jár ez, hát röhögtek is rajtam nem mondom, persze nem érdekelt, mégis abba kellett hagyonm a bokám miatt, lőttek a moszkvai olimpiának, na nem baj mondom, majd kijutok én, ha nem versenyzőként, tudod, volt az aranyjelvényesek az olimpiára mozgalom, elindultam abban, lenyomtam az 55 kilométeres megyei kerékpártúrát, aztán jött a tíz kilométeres hegyitúra, de ott már kapitulált a bokám, hát így sem jutok ki Moszkvába, na nem baj, majd megnézem az olimpiát tévén, aztán persze ebből se sokminden lett, hajnaltól késő estig dől-" gozom, még a munkaidőm után is, tudod hogy van ez faluhelyen, sok a jószág, nincs mese, azokat el kell látni, mire beestem a szobába, már majdnem vége volt az adásnak, így lett vége a nagy álomnak, sportolok azért most is, tornászok a szobában minden nap, de ez már mégsem ugyanaz, én a sportért mindenről lemondtam, egy korty italt sem ittam egészen 1980. március 19-ig, amikor miniszteri kitüntetést kaptam a munkámért, akkor ittam egy kis pohár bort, lányokkal sem foglalkoztam, késleltetett a sport a családalapításban, ez az utóbbi hat év a kínlódás, az újrakezdés időszaka volt, most jár az eszemben a családalapítás, látod, csak most jutottam eldig, harminchárom évesen. Körmendi Lajos Arcképvázlatok Jó szomszédunk a Bükk
