Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 14. HÉTFŐ: Szovjet—vietnami külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában — Asszad szíriai elnök Líbiába ér­kezik, hogy a két ország egyesítéséről tanácskoz­zon — Űjabb fegyveres összetűzések Salvadorban. KEDD: Madridban megkezdődik az Európa-találkozó előkészítő szakasza — Átalakítják a spanyol kor­mányt — Vajdasági pártaktívák Lengyelországban Carter 53 milliárd dolláros fegyverkezési progra­mot ír alá. SZERDA: Losonczi Pál elindul afrikai kőrútjára — A kínai parlament Csao Ce-jang-ot választja meg az ország új kormányfőjévé — Harcok Libanon­ban. CSÜTÖRTÖK: Lengyel kormányküldöttség folytat meg­beszéléseket gazdasági kérdésekről Moszkvában, Brezsnyev fogadja Jagiclskit — Púja Frigyes talál­kozója Schmidt kancellárral Bonnban — Pinochet „népszavazása” Chilében — Namíbiái szolidari­tási konferencia a fővárosban. PÉNTEK: Katonai államcsíny Törökországban — Ün­nepélyes díszszemlével befejeződik az NDK terü­letén megrendezett „Fegyverbarátság -80” hadgya­korlat — New York-ban meggyilkolnak egy kubai diplomatát. SZOMBAT: Nguyen Co Thach, a VSZK külügyminisz­tere Budapesten tárgyal — Nyugtalanság az irá­ni—iraki határtérségben, folytatódik a vita az új iráni kormány összetételéről. Hogyan ment végbe a madridi nyitány? A világsajtó, amely jelle­génél fogva rákényszerül a fogalmak tömörítésére vál­tozatlanul madridi Európa találkozóról illetve annak előkészítő szakaszáról ír. A diplomaták azonban megál­lapodtak a hivatalos elneve­zésben. Ez ugyan nem ép­pen rövid és egyszerű; de írjuk le eg» alkalommal: „az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt veit államok képviselőinek 1980. évi madridi találkozó­ja, amelyet a záróokmány­nak az értekezletet követő intézkedésekről szóló rendel­kezéseinek megfelelően tar­tanak.” A megfogalmazás külön­böző konzultációk nyomán A spanyol fővárosban megkezdődött a novemberi madridi találkozót előkészítő tanácskozás. A megbeszéléseken 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada küldöttei vesznek részt került elfogadásra s a „név­adásban” igen tevékeny részit vállalt hazánk küldött­sége is. Az eredeti javaslat ugyanis nem tartalmazott utalást Helsinkire és a záró­okmányra — így viszont a találkozó neve is tükrözheti, hogy a helsinki folytatásról van szó. Nem titok, hogy a nemzetközi légkör ma lé­nyegesen kedvezőtlenebb, mint öt esztendővel ezelőtt. Helsinki idején volt Nőtt a feszültség a belgrádi talál­kozó óta eltelt időszak so­rán is. pedig már akkor tör­téntek kísérletek a záróok­mány önkényes magyarázá­sára, egyoldalú „továbbítá­sára”, a konferencia meg­terhelésére oda nem tartozó ügyekkel. Természetesen a mostani madridi megbeszé­léssorozaton is számolni kell a nemzetközi helyzet adott állapotával, ám mindezzel együtt nem a szembenállás­ra. hanem a lehetséges együttműködésre kell töre­kedni. A harmincöt ország kép­viselői csaknem két hóna­pon keresztül a november 11-re tervezett érdemi sza­kasz előkészítésével foglal­koznak majd: olyan kérdé­sekről vitatkoznak, hogy mi­lyen napirenddel és milyen szinten tartsák meg a talál­kozót, A szocialista orszá­gok. együttműködve minden realista erővel, védelmezik az enyhülés vívmányait. Helsinki eredményeit s ma­guk részéről mindent meg­tesznek a találkozó konst­ruktív kimeneteléért. Remél­hetőleg, a választási kam­pányok utáni letisztultabb légkörben éhhez a vezető nyugati hatalmakban is partnereket találnak. A régi latin közmondás szerint a név egyúttal a jel is, vagyis nőmén est omen. A madridi hosszútávú dip­lomáciai erőfeszítések során a nyitány biztató jele lehe­tett a név, nőmén, de nem kevés van még hátra azért, hogy biztató omen is le­gyen. Miben áll a pekingi sze­mélyi változások jelentő­sége? A lemondások és kineve­zések nem hatottak az új donság vagy meglepetés ere­jével. A kínai országos né­pi gyűlés, a parlament azo­kat a személyi változásokat hagvfa jóvá, amelyek már hetek óta köztudottak vol­tak és a kínai vezetők szá­mos nyilatkozatában is el­hangzottak. A legfontosabb mozzanat Hua Kuo-feng visszavonulása a kormányfői posztról és Csao Ce-jang mi­niszterelnöki kinevezése, il­letve a veterán, hetvenöt— nyolcvan esztendős politiku­soknak leköszönése tisztsé­geik egyrészéről. Nem könnyű a szövevé­nyes kínai politikai kulisz­­szák mögé látni, de a világ­sajtó Kína-szakértői mégis levontak három következte­tést a pekingi hírekből. Az első, hogy a személyi válto­zások nem oldották meg. inkább csak jelezték a ha­talmi harcot. Ügy tűnik, hogy a három nagy érdek­­csoport közül az egyik (Hua és követői a pártban igye­keznek nagyobb befolyásra szert tenni, Teng az állam­apparátusban épít ki álláso­kat (Csao-t követőjének mondják) s külön vonalnak tartják a gazdaságpolitika felsőszintű művelőit. Az óvatos fogalmazás nem vé­letlen, hiszen sok az ellent­mondás, bizonytalanság — valóban biztosnak csak a hatalmi harc folytatódása látszik. A másik tényező, hogy továbbra sem bontako­zott ki egységes gazdasági elképzelés, egymást követik a kiigazítások, felülvizsgál­ják a legújabb, már felül­vizsgált terveket, sok a rög­tönzés. Ebben a pillanatban ez a terület áll a belső ösz­­szeütközések gyújtópontjá­ban. Nem így a külpolitika — s ez a harmadik mozza­nat. A parlamenti ülés nyi­latkozataiból az derülhetett ki. hogy Kína folytatja ed­digi politikáját és magatar­tását a nemzetközi poron­don: a békebontást, a szov­­jetellenességet. Több nyuga­ti szakértő azon a vélemé­nyen van, hogy ez az „egy­ség-lepel”, amely mögött a belső torzsalkodások végbe­mennek. S a nyugati szakértők alig­hanem jól értesültek, hiszen gyakran adódik alkalmuk, hogy megjelenjenek Péking­­ben. Ezen a héten Perry amerikai hadügyminiszter­helyettes vezetett delegációt a kínai fővárosba. Beosztá­sánál fogva a haditechnika fejlesztéséért felelős a Pen­tagonban, s pekingi útja a kírfai—amerikai katonai együttműködés továbbvitelé­re irányult •.. Mit jelentett a chilei „nép­szavazás”? Pinochet, /ü. chilei diktátor gondol a 'jövőre, mindenek­előtt a saját jövőjére. Véres puccsának hetedik évfordu­lóját, szeptember 11-ét vá­lasztotta egy olyan „népsza­vazás” dátumául, amellyel teljhatalmat adatott magá­nak 1997-ig. A hatvanöt esz­tendős tábornok akkor töl­tené be nyolcvankettedik életévét... A diktatúra szorításában Pinochet többséget kapott, de a jóelőre elkészített for­gatókönyv néhány előírása még így sem valósult meg maradéktalanul. A népsza­vazás előestéjén tüntettek a chilei városokban, röpcédu­lák hullottak a santiagói ma­gasépületek tetőiről s olya­nok ítélték el a komédiát, mint Frei volt keresztényde­mokrata elnök és Leigh tá­bornok, a junta hajdani tag­ja. Mind.ezek nyomán vi­szonylag nagy volt a szava­zástól távolmaradók aránya s a résztvevők 30 százaléka nem-mel voksolt. Valójában mennyien voltak, nehéz len­ne megállapítani. De az előz­mények nyomán úgy látszik, a Pinochet-csoport sem állít­hatta, hogy senki nem sza­vaz elutasítóan. (Lehet, hogy '& szükségből megpróbálnak majd erényt kovácsolni: lám. voltak ellenszavazatok, de a kétharmadosnál nagyobb többség mellette nyilvánult meg. Ez a játék Washington­nak is szól, ahol szívesen vesznek minden ürügyet a chilei junta elfogadtatására- Annál inkább, mert hason­lóképpen igyekeznek legali­zálni a bolíviai puccsistákat, valamint a salvadori véres katonai rezsimet. Igaz. ezek a szövetségesek nem olyanok, mint az amerikai kívánal makban. dehát szövetsége­sek.) Chile egy semmit meg nem változtató, de mégis sok mindent jelző népszavazás után van. Vajon Pinochet va­lóban gondol jövőjére? Réti Ervin Tollhegyen A londoni színen mozgásba jöttek az események: az el­lenzéki munkáspártiak és li­berálisok sürgős vitát köve­telnek az ország gazdasági állapotairól. Az ígéretek elle­nére ugyanis tovább romlott a helyzet: tart a visszaesés, fokozódott az infláció és a munkanélküliek kétmilliós serege a legmagasabb fél év­század óta. (Pedig akkor a nagy válság esztendeit ír­ták!) A közvéleménykutatá-Látványos díszszemlével fejeződött be Magdeburgban a Varsói Szerződés tagállamainak „Fegyverbarátság 80” hadgyakorlata. (Telefotó — KS) érkezett MOSZKVA A Szovjetunió és az NSZK közötti diplomáciai kapcso­latok létesítésének 25. évfor­dulója alkalmából Andrej Gromiko külügyminiszter üdvözlő táviratot intézett nyugatnémet kollégájához, Hans-Dietrich Genscherhez. HELSINKI A finn fővárosban plená­ris ülést tartott a Finn Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága. Időszerű belpolitikai kér­déseket tárgyalt meg és ha­tározóiban feglalkozott a nemzetközi helyzettel. A ha­tározat megállapítja, hogy a békés egymás mellett élés és a leszerelés a népek együtt­működésének biztosítéka. A határozat egyben kiemeli an­nak szükségességét, hogy a madridi értekezletre Helsin­ki szellemében kerüljön sor, és konkrét intézkedésekkel segítse elő a helsinki záróok­mányban foglalt elvek gya­korlati megvalósítását. RÓMA Az olasz munkaügyi mi­niszter közvetítésével meg­állapodás jött létre a Fiat vezetősége és a szakszerve­zetek között arról, hogy a megszakadt tárgyalást /hét­főn este folytatják. Franco Foschi munkaügyi miniszter közölte: a kormány szeretné, ha „alternatív megoldáso­kat” lelhetnének a munká­sok elbocsátásával szemben. ŰJ-DELHI Kenneth Kaunda zambiai elnök Űj Delhiben a dél-af­rikai helyzetét, Kambodzsa és Afganisztán kérdését vi­tatta meg Indira Gandhi in­diai miniszterelnökkel. A két vezető másfél órás ta­nácskozásán szóba került az el nem kötelezett országok helyzete is. Mindkét politi­kus megállapította, hogy a mozgalom helyzetét erősíte­ni kell. KAIRO Egyiptomi—amerikai esz­mecserék kezdődtek Kairó­ban a palesztin önkormány­zattal kapcsolatos tárgyalá­sok felújításáról. Botrusz Ghali egyiptomi külügyi ál­lamminiszter James Leo­­nárddal, a háromoldalú au­tonómiatárgyalásokon részt­vevő amerikai küldöttség he­lyettes vezetőjével több órás megbeszéléseken vizsgálta meg az amerikai—egyipto­mi—izraeli tanácskozássoro­zat beindításával összefüggő kérdéseket. sok a konzervatív kabinet népszerűségének és hitelé­nek gyors visszaesését mu­tatják. A tory-kormány azonban elutasít minden javaslatot és egy korábbi helyzetben, más jelszavakkal kapott többségre próbál támasz­kodni az új körülmények között. Magyarán mondva: nem törődve a követelmé­nyekkel, maradni akar. El­végre még mindig kedve­zőbb számára, ha kétmillió munkanélküli van az or­szágban. mintha a kabinet miniszterei vesztenék cl ál­lásukat . R. E. Losonczi Pál Etiópiában Tegnap délelőtt plenáris üléssel kezdődött, majd Lo­sonczi Pál és Mengisztu Hailé Mariam négyszemközti ta­lálkozójával, illetve szakér­tői szinten folytatódott a kétoldalú kapcsolatok és az időszerű nemzetközi kérdé­sek széles körét felölelő ma­gyar—etióp eszmecsere. A plenáris ülésen a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, illetőleg az Ideiglenes Katonai Kor­mányzó Tanács elnöke ve­zette a meleg, baráti légkör­ben lezajlott tárgyalásokat. Az etiópiai állam- és kor­mányfő hangsúlyozta, hogy teljes az egyetértés minő, a kétoldalú, mind a nem­zetközi kérdések megíté­lésében- Méltatta a szocialis­ta országok példájának, tá­mogatásának. internaciona­lista szolidaritásának jelen­tőségét és kiemelte: az etió­piai nép mindig hálával fog emlékezni arra az értékes segítségre, amelyet akkor kapott a szocialista orszá-kedett meg. goktól — köztük a Magyar Népköztársaságtól és különö­sen a Szovjetuniótól —, ami­kor a külső és a belső el­lenség támadása a forrada­lom létét fenyegette. Az etió­piai nép áldozatain túl en­nek is nagy része volt ab­ban, hogy mégszilárdíthat­ták, visszafordíthatatlanná tehették a forradalmi folya­matot. Losonczi Pál aláhúzta az etiópiai nép forradalmi vív­mányainak jelentőségét, tol­mácsolva az egész magyar nép elismerését is. Átadta Kádár Jánosnak és az MSZMP Központi Bizott­ságának üdvözletét Hailé Mariam Mengisztunak, és Kádár János, valamint ama­­ga nevében hivatalos, baráti látogatásra hívta meg. Men­gisztu elnök a meghívást kö­szönettel elfogadta. Losonczi Pál délután az 1,2 millió lakosú Add,isz Abe­ba közigazgatásával ismer-Fötitkári jelentés Kedden kezdődik az ENSZ-közgyülés Az ENSZ-közgyűlés szep­tember 16-án kezdődő XXXV. ülésszaka alkalmából New Yorkban közzétették Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárnak a világszervezet tevékeny­ségével foglalkozó jelentését A dokumentum egyebek között rámutat, hogy „rosz­­szabbodnak az egyes álla­mok közötti kapcsolatok, egy helyben topogás tapasztal­ható a fontosabb gazdasági kérdések megoldásában, to­vábbra is megoldatlanok egyes helyi konfliktusok, es megsértik egyes népek és a nemzetközi közvélemény ér­dekeit”. — A leszerelés — hang­súlyozza a dokumentum — távolabbi cél, mint bármi-­­kor volt, s nem szűnt meg a világot fenyegető termo­nukleáris pusztítás veszélye. — Az ENSZ-közgyűlés 1978-ban rendezett rendkí­vüli leszerelési ülésszakán el­fogadott stratégia még nem valósult meg a gyakorlatban, ugyanakkor fokozódott a fegyverkezési hajsza. Foly­tatódik a fegyverzetek, rész­ben a termonukleáris fegy­verek mennyiségi és minő­ségi felhalmozása. Az utóbbi tizenhárom év alatt majd­nem a háromszorosára növe­kedett a nukleáris stratégiai robbanófejek száma- A le­szerelés területén Waldheim szerint kevesebb előrehala­dás történt, mint bármely más lényeges nemzetközi kérdés megoldásában. Ezzel kapcsolatban a főtitkár ki­emeli az ENSZ leszerelési bizottságának fontos szere­pét. A regionális konfliktusok közül a világszervezet szá­mára változatlanul alapve­tő kérdést jelent a közel-ke­leti helyzet, amelynek to­vábbra is az egyik legfon­tosabb szerepe van a világ politikai és gazdasági stabi­litásában. Éppen ezért szük­ség van arra, hogy az ENSZ állandó és határozott erőfe­szítéseket tegyen a közel-ke­leti probléma tárgyalások út­ján, az összes érintett fél, köztük a Palesztinái Felsza­bad,ítási Szervezet bevonásá­val történő átfogó rendezésé­re — hangsúlyozza befejezé­sül az ENSZ-főtitkár jelen­tése. Fegyveres katonák ellenőrzik a civil gépkocsikat Isztambul utcáin (Telefotó — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom