Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-13 / 215. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 13. Felderítő izotópok Az Izotópintézet munkája a gyógyításért ..Végy egy fiatal kappant. mérd meg a taraját, fecskendezd bele a beteg vérét, majd mérd tarajának növekedését több napon át”. A recept nem az alkimis­ták könyveiből való, hanem valahogy így határozták meg még nem is olyan régen a tesztoszteron (férfi hor­mon) mennyiségét — a kappan tarajának növekedéséből ugyanis következtetni lehetett a vér hormontartalmára. „Simon”-nak a kisujjában vannak a betegek adatai A gyógyászat területén is mind nagyobb szerephez jut az egyre növekvő adatáram. A nagy teljesítményű adatgyűjtő rendsze­rek nem csak azt teszik lehetővé, hogy a betegek adatait állandóan kézben tartsuk, hanem a kellő mennyiségű adat értékelé­se és feldolgozása, új gyógyászati eredmé­nyek és ismeretek eléréséhez is vezethet. Az elmúlt években a számítógépek egyre kisebbek és egyre nagyobb teljesítményű­ek lettek, valamint megbízhatóságuk is fokozódott. Az energiaellátásukkal és klimatizálásukkal kapcsolatos igények is jelentős mértékben csökkentek. A legújabban kifejlesztett „Simon” a gyógyászati adatfeldolgozó rendszer egy egészen új típusa a kórházak intenzív osz­tályán és műtőjében használatos adatfel­dolgozó rendszereknek. „Simon” ellenőrzi a létfontosságú életfunkciókat és a veszé­lyes változásokat azonnal jelenti, még be­álltuk előtt, az adatok állandó, folyama­tos vizsgálatával. A kritikus állapot ki­alakulását így időben felismeri és jelzi, le­hetővé téve a megfelelő beavatkozást, és ugyanakkor megfelelő mennyiségű infor­mációt bocsát az orvos és a kezelősze­mélyzet rendelkezésére. A szükséges ada­tok különböző helyekről is származhat­nak, lehetnek laboratóriumi vizsgálatok eredményei, aneszteziológiai protokollok, fiziológiai görbék stb. Veszélyhelyzetek­ben az idő döntő tényező, tehát fontos, hogy a beteg adatai rendezett formában, áttekinthetően álljanak rendelkezésre. Ilyen feladatot csak egy számítógép láthat cl. A berendezéssel képernyőn, kiírószer­kezeten és billentyűzeten keresztül lehet párbeszédet folytatni. „Simon” — képün­kön látható — mindent tud a betegről fel­vételétől elbocsátásáig és információit meg is jegyzi mágnesszalagon. AZ EGÉSZSÉG — ÉRTÉK ... és alattomos ellensége: a zaj Hogy ma már a hormono­kat kappan helyett kémcső­ben, műszerekkel mérhetik, továbbá, hoey egy sor be­tegséget még gyógyítható stádiumban felismernek, ab­ban nagy szerepe van a ra­dioaktív izotópoknak. Orvosi “,kalmazásuk most újabb fel­futás előtt áll az izotópkész­letek bevezetése következté­ben. Az izotópkészletek — nemzetközi megnevezéssel: izotóp-kitek — olyan egy­szerűen kezelhető, olcsó összeállítások, amelyeket kö­zepesen felszerelt kórházak is könnyűszerrel alkalmaz­hatnak. Magyarországon a Magya* T t ernányos Akác e­­mia Izotópintézete foglalko­zik terjesztésükkel és újab­ban gyártásukkal is. Kétfajta izotópkészlet van forgalomban. A RIA — ra­­dioimmunanalízis í— a vér és egyéb testnedvek hor­montartalmának, egyes gyógyszerek szintjének a meghatározására szolgál. Az immunológiai és a radioak­tív izotópos nyomjelzős tech­nika eredményéit használja fel. Ha a szervezetbe idegen fehérje kerül, a szervezet védekező immunreakciót in­dít meg, antitesteket termel. Ezek az antitestek körül ve­szik, hatástalanítják a beto­lakodót, de csakis azt, így tehát a vegyész szemszögé­ből az idegen fehérje kitűnő, szelektív reagensének te­kinthetők. Ha tehát fehérjét tartalmazó hormon mennyi­ségét kell meghatározni, ak­kor nem kell mást tenni, mint a vizsgálandó vérmin­tához antitestet tartalmazó oldatot adni, és a keletke­zett antitesthormon vegyü­­let mennyiségét megmérni. A baj csak az, hogy ez a mennyiség olyan csekély, hogy a klasszikus kémiai módszerekkel nem mérhető. Hiszen a szervezet működé­se szempontjából rendkívüli jelentőségű hormonokból a szervezetben sok esetben csak néhány billiomod grammnyi van. Itt jön az immunológusok segítségére a nyomjelzős technika —, amelyet egyébként a Nobel­díjas magyar Hevesy György vezetett be. Ilyen kis anyag­­mennyiségek ugyanis nyo­­monkövethetők, ha a mole­kulákban radioaktív, sugár­zó izotóp van. A hormonmeghatározásnál a következőképpen járnak el. A vizsgálandó hormonból radioaktív atomot is tartal­mazó molekulát készítenek, majd az oldathoz adnak a hormont tartalmazó vérmin­tából is, ennek következté­ben — itt bővebben nem magyarázható módon — az antitest-hormon molekula radioaktivitása csökken. A csökkenés mértékéből a vérminta hormontartalma ki­számítható. A módszer kidolgozásáért Rosalyn Yallow asszony 1977-ben Nobel-díjat kapott. Magyarországon az Izotópin­tézetben állítanak elő ilyen készleteket. A munka a ve­gyészektől rendkívüli erőfe­szítéseket követel, hiszen hormonok tízezred gramm­jait kell a radioaktív izotó­pok milliomod grammjaival reagáltatniuk. A másik fajta izotópkész­let a szervezet különféle szerveinek vizsgálatára, esetleges elváltozásainak fel­tárására szolgál. Radioaktív izotópokat természetesen már régóta használnak ilyen célokra. A betegbe olyan radioaktív elemeket juttat­nak, amely a vizsgálandó szervében gyűlik össze. A sugárzásérzékelő műszerek ezután a radioaktivitás mé­résével feltérképezik a vizs­gálandó szervet. A módszer­nek az a hibája, hogy egy­­egy speciális klinikán a különböző vizsgálatoknak megfelelően többfajta izo­tópból kell tartani raktár­­készletet. Az új eljárás szerint min­den szerv vizsgálatára egyet­len radioaktív izotóp, a technécium—99 alkalmazha­tó. A megoldás Kolombusz tojása: radioaktív izotópot olyan vegyülethez kell kap­csolni, amely a vizsgálandó szervben gyűik össze. A technécium erre a célra ké­miai tulajdonságai következ­tében alkalmas: könnyen ké­pez különböző molekulákkal komplex vegyületeket. A vizsgálat menete ez eset­ben a következő: az orvosa megfelelő szervekben össze­gyűlő inaktív vegyülethez radioaktív technéciumot ad, majd így juttatja be a be­teg szervezetébe. A vizsgá­landó szervben összegyűlő technéciumí sugárzása olyan, hogy jóminőségű, éles kép készíthető, miközben a su­gárzás minimális mértékben károsítja csak a szöveteket. A technécium felezési ide­je mindössze 6 óra, az eset­leg ki nem ürülő radioaktív anyag a szervezetben 24 óra alatt gyakorlatilag elbomlik. A technécium előállítása az Izotópintézetben kidolgozott módszer szerint olcsó és egyszerű. Az oldatösszeállításokat azért nevezik készleteknek, hogy ezzel is hangsúlyozzák azok kezelésének egyszerű­ségét, szinte „nagyipari” jel­legét. A RIA készletek — ame­lyek egy-egy hormon meg­határozására szolgálnak — radioaktív izotóppal jelzett hormont és antitestet tartal­mazó oldatból állnak. A kórházak radioaktív labora­tóriumaiban —, ahová a be­teg semmiképpen sem lép be, oda csak vére kerül, — a szakképzett asszisztensek a hormonvizsgálatokat a pontos használati utasítások szerint könnyűszerrel elvé­gezhetik. A világon jelenleg mintegy 40 féle készlet van forgalomban, egy-egy or­szág közülük csak néhányat gyárt. Hazánkban három készletet állítanak elő rend­szeresen, ebekből exportra is jut. A betegségfeltáró techné­­ciumos készletek, a külön­böző szervek vizsgálatára szolgáló nem radioaktív ve­gyületeket tartalmazzák. A radioaktív technéciumot az Izotópintézet minden nap — az igényeknek megfelelően — frissen szállítja. A1, hormc-nm>2ghat,ározó készletek alkalmazásához nem kell különleges drága és bonyolult műszerekkel fészereit laboratóriumot épí­teni, éppen ezért közepes nagyságú kórházak is „meg­engedhetik maguknak”. A tehcnécium alkalmazásához szakklinika szükséges, elő­nye a radioaktív izotópokat őrző raktár megszüntetésé­ben van: hiszen a technéci­umot minden nap frissen kapják magukhoz. A zajnak az emberi szer­vezetre gyakorolt károsító hatása rendkívül sokrétű. Ezek közül a nagyothallás a legismertebb. Nagy zajban eltöltött idő­szak után kezdetben ez a károsodás még csak átmene­ti. Huzamosabb zajterhelés viszont már maradandó hal­lásromlást okoz. Ennek ki­alakulását nehéz észrevenni, mert a beszéd megértését a halláscsökkenés még nem zavarja. A káros jelenség ugyanis a beszéd megértésé­hez kevésbé fontos frekven­cia (rezgésszám) tartomány­ra korlátozódik. A Föld lakosságának I százaléka halláskárosodott, ötven százalékban a kórok: a zaj. Hazánkban több száz­ezren nagyothallók a zaj kö­vetkeztében, de a veszélyez­tetettek száma ennél is na­gyobb. Az erős zajhatás azonban nemcsak a hallószervet, ha­nem az emberi szervezet egészét is károsítja. A zajtúlterhelés civilizáci­ós ártalom, ami a vegetatív idegrendszeren keresztül a szervezet számos funkcióját befolyásolja. Például a lég­zés szaporábbá válik, megnő az oxigénfogvasztás. A le­csökkent gyomornedv ter­melés miatt emésztési za­varok jelentkezhetnek, a nyálmirigyek csökkent mű­ködése következtében száj­­szárazság léphet fel. Magas vérnyomásban szenvedőknél betegségük rosszabodását is előidézheti. Pszichés vonatkozásban a zaj idegesítő, fárasztó és figyelemelvonó hatása je­lentkezik. Jórészt az ipari, technikai fejlődés következ­tében ;— a termelő munka­végzéstől a háztartásig — az emberi tevékenységek jóré­sze zajforrás. Hazánkban a hallást károsító, zajos mun­kahelyek száma mintegy fél­millióra tehető. A munkavédelemmel fog­lalkozó kormányrendelet a zajvédelem követelmény­­rendszerét is tartalmazza. Ennek ellenére ez a problé­ma még korántsem megol­dott — jelzik a foglálkozási megbetegedések statisztikái. A technikai zajkeltés, — visszaszorítását gyakran a tudomány és technika fel­­használásával lehet megol­dani. Körültekintő tervezés­sel, különféle műszaki meg­oldásokkal csökkenthető a zaj. Szükség esetén a véde­kezéshez mindenütt biztosí­tani kell az egyéni védőesz­közt (füldugó, zajvédő sisak stb.). A védőeszközök viselé­se eleinte kellemetlen, de viszonylag hamar meg lehet szokni. Az utcák, közterületek legfőbb zajforrása a közle­kedés. Ügyes forgalomszer­vezéssel, a járművek meg­felelő karbantartásával ezen is lehet segíteni. És — nem utolsósorban — a járműtu­lajdonosok belátására is szükség van. Finomabb ve­zetéssel, csendesebb melegí­téssel, enyhébb flékezéssel, kevesebb dudálással nagy­ban hozzájárulhatnak idege­ink, szervezetünk kímélésé­hez. De általánosságban is ki­mondható: a csendért — vagy legalábbis a zajszint­nek az elviselhetőség mér­tékéig való leszorításáért — mindenkinek tennie kell! Érdemes meggondolni: hányféle indokolatlan, szük­ségtelen zajjal mérgezzük mindennapjainkat. A hajnali rakodások ládacsattogásai, a késői hangos rádió-, tv­­magnóhasználat, az utcai hangoskodások elkerülhetők volnának. Csak belátást, he­lyes emberi mentalitást igé­nyelnek, amelyek nem he­lyettesíthetők hatósági in­tézkedésekkel. A zaj — mind a közérze­tet, egészséget hátrányosan befolyásoló tényező — sok pénzbe kerül a társadalom­nak. A megzavart álmú, ki­­alvatlan ember nem nyújt­hat maximális teljesítményt, különösen, ha még munka közbeni koncentrálása sem mentes a zajterheléstől. Sőt — a csökkent figyelőképes­ség könnyen balesethez is vezethet. Szakemberek szerint — például a szövődék zajának — miden egyes decibelnyi csökkentésével egyszázalé­kos termelésnövekedés érhe­tő el. A megbetegedések követ­kezményeként országosan je­lentkező gyógyítási, kártérí­tési költségek is komoly ösz­­szegre rúgnak. A zajterhelés tehát egyúttal anyagi terhe­ket jelent. Sajnos a zaj­ártalom esetében is általá­ban már csak a hallás el­vesztése után tudatosul az egészség-érték mivolta. Nap­jainkban egyre többen eme­lik fel szavukat ez ellen a káros hatás ellen. Egészsé­günk érdekében — mind­nyájunk ügye —, hogy ezek a hangok túlharsogják a zajt. ORSZÁGOS EGÉSZSÉGNEVELÉSI INTÉZET Képünkön: a belgyógyászati vizsgálat egyik első lépése, a vérnyomásmérés A vérnyomásmérés története Az Egyesült Államokban az 50 évesnél idősebbeknek a fele szenved magas vér­nyomásban, ennek a kor­csoportnak 25 százalékában közvetlenül vagy közvetve az okozza a halált. A szív­ás érbetegségek az utóbbi években hazánkban is a ha­lálozási statisztika élére ke­rültek. Az ütőeres nyomást elő­ször 1733-ban határozták meg úgy, hogy lúdlégcső egyik végét egy ló combar­tériájába kötötték, másik vé­gét 3 méteres, függőlegesen álló üvegcsőhöz illesztették. A városzlop kb. 2.5 méter magasra emelkedett és rit­mikusan ingadozott a kanca szívverésének megfelelően. A nyomás tehát a szív üte­mes működésének következ­tében változik; a szisztolé (összehúzódás) közben, ami­kor a szív bal kamrája kilö­ki a vért az aortába, a nyo­más nő, a díasztolé (ellazu­lás) alatt a szivpumpa nem nyom vért az érrendszerbe, a vérnyomás csökken, de nem esik le teljesen. A vér­nyomásra tehát két számér­ték jellemző, a szisztolés és a diasztolés, az átlag 120/80 Hgmm, és mivel az utóbbi ismerete a lényegesebb, saj­nos a legtöbb beteg évek múlva is tudja, a magasabb szisztolés értéket és fogal­ma sincs a fontosabb diasz­­tolésról. A ma is használt vérnyo­másmérő módszer 1905 óta ismeretes. Lényege, hogy ha a felfújt mandzsetta a fel­kar ütőerét teljesen össze­nyomja, a könyökhajlatban nem hallható a véráramlást jelző nyomás. Amikor csök­kent a mandzsetta feszülése, egyszerre halk, koppanó hangokkal jelzik, hogy az ütőeres nyomás már pillana­tonként nagyobb, mint a külső szorítás; ez az érték felel meg a szisztolés nyo­másnak. Amint további le­vegő jut ki a gumiabroncs­ból, a doboló, sistergő zöre­jek egyszerre csak elhalkul­nak, majd eltűnnek. Ez azt jelenti, hogy az artériát már nem nyomja össze a mandzsetta, az áramlás akadálytalan. Ez az alacso­nyabb nyomás a diasztolés érték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom