Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

1980. szeptember 12. SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP Havonta közel kétszázan keresik tel a jászt adányi községi könyvtárat. A 98 négyzetmé­ter könyvtárhelyiségben 18 ezer kötet könyv 50 féle folyóirat áll a több mint 1100 olvasó részére Bach — Bartók — Wagner müveiből Kocsis Zoltán hangversenye Jászberényben OTTHON HELYETT? Bútorozott szoba kiadó Az albérleti viszonyokról Telt ház előtt került sor Kocsis Zoltán Kos­­suth-díjas zongoramű­vész estjére Jászberény­ben, a Hűtőgépgyár mun­kás- és ifjúsági házá­ban a Palotásy János Zeneiskola rendezésében. A műsor első részében Bach Die Kunst der Fuge című 19 tételes hatalmas kontrapunktikus művéből hallottunk hét tételt. A ze­netörténet egyedülállóan ki­magasló mesterének ez a m;ű volt utolsó alkotása. A 19. tételt már nem fejez­hette be. Mivel Bach sem­milyen utasítást nem adott a mű előadására vonatkozó­an, a tételek így bármikor feleserélhetők, és bármilyen apparátussal megszólaltatha­tók. Az előadóművészek többnyire a W. Graeser-féle sorrendiséget követik. Ko­csis Zoltán műsorában az 1., 2., 6., 7., 10., 19. és 11. tétel hangzott fel. Az előadás mi­kéntjéről külön tanulmányt lehetne írni: csupán a tiszta, világos szólamvezetést és az egységességén belül is a hangulati gazdagságot, vál­tozatosságot emeljük ki. Hét fugát hallottunk egymás után. Az átlag koncertláto­gatóknak bizony ez igen igen megterhelő. Mégsem éreztük annak, mert ez az előadás az igazi művészet erejével lenyűgözött mind­annyiunkat. Mindezen túl Kocsis Bach­­játékára az egyszerűség, a természetesség volt jellem­ző. Magától értetődően va­rázsolta elénk például szü­net után Bartók Három Ősik megyei népdal című feldolgozásában (1907) a fa­lusi idillt, a paraszti ének, a Harmadik alkalommal — szeptember 12. és október 1. között — rendezi meg a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vál­lalat a Hungaroton hangle­mezheteket. Első ízben, 1978-ban ünne­pi kiadványokat, új. külön­legesen szép, értékes leme­zeket hoztak forgalomba a nagy hanglemezvásár idején, leszállított áron. Akikor csak- I nem hetvenezer lemez kelt el két hét alatt. Azóta immár hagyomány, hogy a zenei világnapot meg­előző hetekben a hangle­mezgyártás a komolyzenére legszebb kiadványaival hív­ja fel a figyelmet. Az idei népi hangszeres játék gyö­nyörűségét. A' nagyszámú gyermek­hallgatónak bizonyára külön örömet okozott a Gyerme­keknek első füzet tíz darab­ja, amely tartalmában, han­gulatában jól illet az előző műsorszámhoz. A Bartók-csokor harmadik darabja az 1911-ből való Allegro Barbaro a maga ide­jében igencsak elriasztotta az akkori hangversenyláto­gatót a kistercek gépies za­katolásával. Ma már ez a démoni scherzo inkább jól­eső ellentétként hatott az előző egyszerű népdalfeldol­gozások után. A hangverseny beféjező részében Wagner-operarész­­leteket hallottunk Liszt Fe­renc és az előadó saját át­iratában. Kocsis nemrég ma­ga is kifejtette véleményét az átiratok mai értelmezésé­ről, szerepéről, jövőjéről, a muzsika című folyóiratban. Reméli, hogy „a zeneszerzés értékes melléktermékekéjnt, kísérőjelenség gyanánt meg sokáig fennmaradnak”. Amíg a Bach-fugákban a fegyelmezettség;, eljmélyült­­ség, a Bartók művekben a saját énjében feloldódó nép­dal természetessége nyilvá­nult meg, addig a Wagner művekben a romantikus zon­goristát is megismerhettük. Először a Lohengrinből hangzott fel Liszt Ferenc átiratában az Elza nászme­nete a székesegyházban, majd végűi a Trisztán és Izoldából az Előjátékot és a Szerelmi halált hallottuk Kocsis, illetve Liszt átiratá­ban. Az előadóművész a kon­cert tiszteletdíját a helyi ze­neiskolának adományozta. dik az Állami Hangverseny­­zenekar, illetve a Magyar Filharmóniai Társaság zene­kara tolmácsolásában Ko­dály Zoltán Háry-szvitje és concertója, valamint Haydn: A megváltó hét szava a keresztfán című oratóriuma. Liszt Ferenc művei közül ezúttal a koronázási misét rögzítették lemezre. A Bar­­tók-centenáriumra Ránki De­zső előadásában adták ki a Gyermekeknek sorozat t ele­iünkén felvételét. Kocsis Zoltán koncertlemeze 1971 és 1978 között tartott hang­versenyeinek legszebb pilla­natait örökíti meg. Új könyvsorozat Lukács György hagyatékából A magyar könyvkiadás idei egyik nagyszabású vállalko­zásaként útjára indítják a Lukács archívum és könyv­tár Lukács György hagyaté­kából című könyvsorozatá­nak első köteteit. A forrás­­kiadványok az egyes kézira­tokat eredeti nyelven, több­nyire németül közük. Már az utolsó simításokat végzik a sorozat első darabjain. Ma­gyarországon először jelenik meg a drámaírás főbb irá­nyai a múlt század utolsó negyedében című munka. Lukács Györgynek 1910— 1911-ben írt „Naplója”, var lamint az 1913Jban alkotott ítélőszék című tanulmánya. A szaktudomány művelői előtt közismert, hogy Lu­kács György életében 1910— 11 válságos időszak volt, sa Naplóban közölt dokumen­tumok ezt tökrözik, egyben bepillantást engedve annak hátterébe. A Napló keletke­zési helye Berlin, Weimar és Firenze. Új szakasz a szakmunkásképzésben A szakmunkásképző isko­lákban ebben a tanévben 128 szakmát, a korábbinál 62-vel kevesebbet oktatnak. Viszont az eddigieknél 14- gyel több, vagyis 36 alap­szakmában olyan ismerete­ket tanítanak, amelyek ké­sőbb lehetővé teszik több szakma elsajátítását. A ta­nulók kétharmada konver­tálható, azaz átváltható szak­tudást szerez. Mint a Művelődési Minisz­térium szakoktatási és to­vábbképzési főosztályán el­mondták: a szakmunkáskép­zés korszerűsítésének új sza­kasza kezdődött ebben a tan­évben, a gazdasági-műszaki követelményekhez „igazítot­ták” a szakoktatást. Több integrált szakmát, komplex tantárgyat oktatnak, mint az utóbbi tíz évben, a képzés korszerűsítésének kezdeti időszakában. Némelyik szak­ma tanulóinak úi tantárgya­kat. a többi közt iránvítás­­technikát. mechanikát is ok­tatnak. Mihdegyfik szakma tanulója számára kötelező tantárgy a munka- és kör­nyezetvédelem . A tanterveket is korszerű­sítették. Az elsőéves szak­munkástanulók oktatásához 115 féle megújított szakmai, nevelési és oktatási terv ké­szült, s 27 féle új tankönv­­vet alkalmaznak A három évfolvnm számára összesen 218 féle úi tantervét készí­tettek. Az úi tankönyvekkel együtt több mint 600 féle. az utóbbi években kiadott tankönyvet használnak a ta­nulók. Ezek mellett 660 féle szemléltetőeszköz, a többi közt falikép, mozgókép, dia­film segíti az oktatást. Naponta olvashatjuk a hir­detést, különbejáratú bútoro­zott szoba itt és itt kiadó. Megürült egy szoba, talán el­ment egy albérlő, s Jön he­lyette más, aki újrakezdi. A mozgás állandó, az embe­rek és esetek változnak, el­nyeli őket az idő, de az al­bérlet nem változik, s nem egy emberöltőt él túl. Ott is emberek laknak Szolnok, József Attila u. 32. Kopár téglakerítés, nagy fakapu. A csöngetésre öreg, hajlott hátú férfi jön elő. — A hirdetésre jöttem. Szeretném megnézni a kia­dó szobát. — Erre tessék. Az udvar végébe vezet, alacsony, roskatag épülethez, régebben fészer vagy fás­kamra lehetett. Belépek. Or­rom megcsapja a helyiség dohszaga, s olyan sötét van, hogy az első pillanatban semmit sem látok. A szoba túlsó végében fel­gyullad a villany. A hulló vakolatú falra szerelték a villanyvezetéket, s a vezeték Végén a két ágy fölött egy­­egy csupasz égő lóg. A kis, vaksi ablakot sötét papír és piszkos csipkefüggöny takar­ja. A két ágyon — fából ösz­­szetákolt dikókon — kétes tisztaságú paplanok. Az ágy mellett rozzant karosszék, a szekrény nem tudja eldönte­ni, hogy előre vagy hátra dőljön-e. Nagy, zöld függöny választja el a helyiséget az „előszobától”, ahol vak föl-' tokkal tarkított tükör áll. Előtte a „mosdó”, a hoked­lin kopott lovór. Régi kis vaskályha árválkodik a sa­rokban, a házigazda szerint azon lehet főzni. Vízcsap az udvaron, WC úgyszintén. — Egy személynek nyolc­száz forintért adom ki — mondja a házigazda. — Kettő­nek ezerért. Plusz húsz forint villanyszámla... és télen az albérlő veszi a szenet is. Nem a múlt század nyo­mornegyedeit bemutató film egy kockáját láttuk. Nem. Ez egy albérlet. Ahová em­bereket várnak , Tér az életnek Ságvári körút 30. — Előre megmondom, hogy nincs külön szoba — kezdi az öreg néni a tájé­koztatást. — Egyszobás a lakás. Tessék — mutat a ka­napéra. — Ez a hely kiadó. Itt egy szobában alszik ve­lem. — A néni albérletet hírde­­tett.Ez ágybérlet. — Nem — csóválja a fe­jét — ez albérlet. Nem vitatkozom, inkább a fürdőszobáról érdeklődöm. — Van, van — bólogat. — Hetente egyszer lehet hasz­nálni. De a konyhában ott a lovór, abban mindennap le­het mosdani. Hatszáz forint­ért. Hatszáz forintért minden­nap kap egy ágyat az albér­lő. És a többi? Valahol élni kell, mozogni kell, mert eb­ben a lakásban nincs leve­gő, nincs tér az életnek. Valaki hazudik Két srác szólít meg az ut­cán. — Nem tudod, merre van a Sajtó utca? Albérletet ke­resünk. — Mióta? — Tegnap óta. — Mi az eredmény? — Látod — mutatja az egyik a felírt címeket. — Épp most voltunk a Petőfi u. 2. szám házban. Égy szobát ad­nak ki ezerötszázért. Petőfi u. 2. Idősödő férfi ül az udvaron. — Jó napot. Az albérletet szeretném megnézni. — Már kiadtam — rázza a fejét. — És akkor nem lehet megnézni? — Minek? — A Néplaptól jöttem és az albérletet szeretném meg­nézni. Bevezet. Kétágyas kis szo­ba, az egyik ágy kissé roz­zant, de a szoba és a beren­dezés eléggé tiszta, barátsá­gos. — Mennyiért adta ki a szo­bát? — Hatszáz forintért. Hm. Valaki nem mondott igazat, mert a fiúk ezerötöt mondtak. Csak azt nem ér­tem, hogy amikor a srácok jártak itt, miért nem vették ki a szobát hatszáz forintért. Hirdető előtt ötven év körüli asszony böngészi az albérleti hirdeté­seket. — Egy faluból jöttem el — mondja. — Elváltam a fér­jemtől, de olyan garázda, iszákos, hogy inkább ott­hagytam a lakást is, mert nem volt tőle maradásom. Április óta vagyok Szolno­kon. Először a Bútoriparban dolgoztam 2200 forint volt a keresetem, mögt a Vízügyhöz vettek fel 1900 forint alapfi­zetéssel. Nézegetem ezeket a hirde­téseket... de — csóválja a fe­jét. — Nem tudják már hogy mennyit kérjenek... Hogy fizessek én ebből a ke­resetből ezer-ezerötszáz fo­rint albérletet? Nézegetem az albérleteket, az árakat... nincs ezekben szív, nincs ezekben lélék. Lenyúznák az emberről a bőrt is. — Gyerekek nincsenek, akik befogadnák? — Van, van de ő is albér­letben lakik... Határozatlan, tétova lép­tekkel elmegy. Hová? Farmernadrágos fiú érke­zik. — Most végeztem a mis­kolci műegyetemen, bánya­mérnök vagyok. Albérletet keresek. — Nem látszik raj­ta, hogy különösebben örül­ne a sriss diplomának. — Miskolc környékén lakom egy faluban, de ott nem tud­tam elhelyezkedni. Idejöttem a Kőolajipari Vállalathoz. Az a szerencsém, hogy később majd tudnak helyet adni a munkásszállón. A feleségem­mel addig albérletbe me­gyünk. Nehéz kérdés... Vol­tam kint a Széchenyin, ahol egy másfél szobás lakást há­romezerért akartak adni. Azt sem tudtam, nevessek, vagy sírjak rajta. Mondom a fő­bérlőnek, asszonyom, nekem háromezer forint a havi fi­zetésem. .. Pénz, pénz, pénz Ács utca 4. Az udvarban egész albérleti „komplexum”, mindenféle melléképületet lakásnak alakítottak át, akár három-négy házaspár is he­lyet kaphat. A hirdetett szo­bát megpróbálták barátsá­gossá varázsolni, de az olaj­kályha, a viszonylag új búto­rok sem tudják feledtetni a melléképületek jellegzetes áporodott levegőjét, sötétsé­gét. Kint, az udvaron, a ros­katag faépületek között van a WC, a „mosdási lehetőség” — a vízcsap szintén az ud­varon. — Hétszázötven forint a bérleti díj, meg a villiny­­számla. A WC-használata fe­jében két-három havonta 14 forint. Az igazán nem sok. — A hajlotthátú, mozogni alig tudó öregasszony szúrósan néz rám. — Gyerek nincs? — Nincs — nyugtatom meg. v — Mert azt nem szeret­jük. .. Az udvari épületek havon­ta két-háromezer forintot hoznak a házhoz. Várkonyi tér 16. — A család a nagyszobá­ban lakik, a kisszobát meg kiadjuk — mondja a házi­asszony. • — Tessék megnéz­ni, szép szoba ez, épp most tapétáztuk. A lakótelepi kis szoba va­lóban barátságos. Űj, barna szekrény, két heverő, közé­pütt hely kihagyva az asz­taloknak, székeknek. — A fürdőszobát, konyhát használhatja — sorolja a há­ziasszony. — későn jön haza, csöndesen jöjjön, de férfiak... nem mondon, egy feljöhet, de hogy mindig más... hát azt nem. Persze, itt férfi nem alhat, azt előre leszögezem. Ezernégynél kevesebbért nem tudom kiadni... Pénz, pénz, pénz. Mindegy, hogy milyen áron, csak mi­nél több. Szabad a vásár A Szolnoki Városi Tanács VB Igazgatási Osztályán a következő felvilágosítást kap­tam: egy összkomfortos, bel­városi lakásban az albérleti szoba minden négyzetméter­ért 5 forint 94 fillért, esetleg ennek a háromszorosát kér­heti a főbérlő. Tehat egy tíz négyzetméter alapterületű szoba díja 60 esetleg 180 fo­rint lehet. Bútor és ágyne­műhasználat címén egy főre 100 forintot számíthatnak fel. Ha a fürdőszobát is használ­ja az albérlő, kb. 500 forintot kellene fizetnie, ez kibővül még a villany és fűtés díjá­val. Ezeket a rendeleteket kormányrendeletben szabták meg. De ki az, aki betartja? Minden albérlet egy jogsza­bálysértés? Dr. Báli Imre a Városi Tanács igazgatási osz­tályának osztályvezető he­lyettese : — Nincs olyan szerv, ame­lyiknek joga, kötelessége lenne ellenőrizni, hogy a tör­vényes árakat kérik-e a fő­bérlők. Abban az esetben, ha az albérlő feljelentést tesz a főbérlő ellen, mert az túl so­kat kér a szobáért, a bíróság dönt az ügyben... Abban az esetben... Más­különben. .. szabad á vásár! Lehet, kérem licitálni, sró­folni az árakat addig, ameny­­nyit nem szégyellnek elkér­ni. S hogy mennyit nem szé­gyellnek? Erre nincs recept. Hatszáz forinttól — három­ezerig vagy még tovább is... Eddig egy szó sem esett az emberségről. Hogy valaki esetleg azért adja ki a szo­bát, mert egyedül van, vagy netán urambocsá, segíteni akar egy pályakezdő fiata­lon, erről eddig nem beszél­tünk. A készséges, embersé­ges főbérlők száma olyan ke­vés. .. és egyre kevesebb. Az elmúlt évi áremelke­déssel villany, olaj, gáz, pár­huzamosan feljebb szöktek az albérleti - díjak is. A leg­több főbérlő az áremeléssel gátlástalanul a saját fogyasz­tását is megfizetteti az albér­lővel. Telik az ezer-ezeröt­­száz forintból... A városi tanács garzonla­kások építésével igyekszik enyhíteni a gondokon. Az is tény, hogy a fiatal házasok 1978-ban az új lakásoknak 59, míg 1979-ben 78 százalé­kát kapták, ami egyértelmű­en bizonyítja: nagy erőfeszí­tések történnek e réteg la­kásgondjainak enyhítésére. Az albérleteket azonban nem lehet megszüntetni, sokáig fennmaradnak még. S tulajdonképpen nem ez a baj. Nem maga a tény okoz feszültséget, hogy albérletek vannak, léteznek, hanem a körülmények. Keresünk a fő­­bérlő-albérlő viszonyában valami humanitást, segíteni akarást, de — tisztelet a ki­vételnek — hiába. A főbér­lők egy részének zsarnokos­­kodásai, az uzsorának számí­tó albérleti díj, a lehetetlen tilalmak, megkötések egé­szen másról beszélnek. Em­bertelenségről, haszonlesés­ről. visszaélésről... Érdemes lenne megkísérel­ni társadalmilag szervezetté tenni az albérlők érdekvédel­mét, (van már példa rá Sze­geden, Nyíregyházán, s más egyetemi városokban, ahol a KISZ vállalta magára azt a feladatot), melyhez a jóhi­szemű, korrekt főbérlők se­gítségére is szükség van. Ám nem kellene lemondani a ha­tósági ellenőrzésről seim. Paulina Éva Miklós Gyula Hungaroton hanglemezhetek kiadványok közül kiemelke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom