Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

1980. szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÖRNYEZETVÉDELEM Hová tűnt a Duna kékje? A híres Kék Duna — bi­zony csak a zeneszerző, Jo­hann Strauss fantáziájában létezett, minthogy a Duna sohasem volt kék, hanem zöld. Igaz, a folyó színe száz év alatt megváltozott: ilyen sárgásszünke sem volt, mint most. Kék csak olyan mély folyó .lehet, amely nem hor­­dalékos, mint a Duna. A Vízügyi Tudományos Kutató Intézetben ezt állítják a szakemberek, akiktől a Duna „zöldjét” kértük számon. Fizikai, kémiai okok Legnagyobb folyónk színe, — mondták, — erősen nyug.­­talanítja a Vízügyi és kör­nyezetvédelmi szakembere­ket. Természetesen koránt­sem érzelmi szempontból —, bár ez sem megvetendő. A víz szennyezettsége megvál­toztatta annak fizikai és ké­miai tulajdonságait. Nagya­páink még tisztítás nélkül ihattak a Dunából, ma pedig (nagy gondot jelent ivóvíz­zé tisztítása. Oka kettős: az urbanizáció és az iparosodás. A múlt században sokkal alacsonyabb volt a vízigény, mint napjainkban. Még nem épült ki a csatornahálózat, a szennyvíz sem került vissza a folyókba, — erre szolgál­tak az emésztőgödrök. Az emberek is kevés vizet hasz­náltak, — mindössze néhány litert naponta. Az ipari szennyezés jelentéktelen volt, hacsak éppen nem a folyó partjára települt egy gyár vagy malom. Hazánkban az első korsze­rű csatorna 1840-ben épült Pesten. Bécsben már koráb­ban megépült és a császárvá­ros szennyvize akkor még tisztítás, (derítés) nélkül öm­lött a Dunába. Hozzánk a Duna vize szennyezetten ér­kezik. de ennek mértéke egy­kor elenyésző volt. Közben Pozsony, Győr, Komárom csatornái is mind jobban szennyezték a folyót, Buda­pest iparosodásával pedig egyre több csatornára és víz­vezetékre lett szükség. 1938- ban fővárosunk csatornahá­lózata 725 kilométeres volt, ma jóval több 2000 kilomé­ternél. A vízvezeték kiépítése 1868-ban kezdődött, akkor 10 ezer köbméter vizet juttat­tak el a vezetékek a fogyasz­tókhoz, ma ennek százszoro­sát, több mint napi egymil­lió köbmétert. Természetes, hogy a szennyvízmennyiség is százszorosára növekedett. A háztartási mosó- és tisz­títószerek, a mezőgazdaság­ban használt műtrágyákkal és növényvédőszerekkel ko­rábban nem is ismert szer­ves és szervetlen vegyületek mérgezik a vizet, az ipar pl­­dig melléktermékként tö­mény szennyvizet bocsát a folyóba. A folyó öntisztulása Minden természetes víznek öntisztító képessége van. Az öntisztulás során a szerves anyagok szervetlenekké bom­lanak le, — ezt a szakembe­rek asszimilatív kapacitás­nak nevezik. Mint azonban minden ka­pacitásnak, ennek is vannak határai. Addig van egyen­súly, amíg a szennyező anya­gokkal a víz meg tud birkóz­ni. Ha az egyensúly felborul, teljesen megváltozik a víz tulajdonsága. Végső esetben minden élet kipusztulhat benne. A Dunánál egyelőre • nem tartunk itt, de ilyen volt a helyzet a Sajónál és csak az utólsó pillanatban tett in­tézkedések hatására javult ott a helyzet az elmúlt évek­ben. Tulajdonképpen csak a [felszabadulás után kezdtük felismerni, hogy a szenny­vízzel tenni kell valamit, ha ha nem akarjuk, hogy folyó­ink tönkremenjenek. A bök­kenő az volt, hogy a szeny­­nyező anyagok sokfélesége állandóan nőtt, és a korábbi tisztító-derítő megoldások egyre alkalmatlanabbakká váltak. Üj tudományág ke­letkezett : a környezetvéde­lem, amely nemcsak a vizek, henem a levegő és egész kör­nyezetünk tisztaságával, az ember és természet kölcsön­hatásával foglalkozik. Vizeink minőségét ország­szerte naponta ellenőrzik. Az Országos Vízügyi Hivatalhoz tartozó 12 vízügyi igazgató­ság laboratóriumai hazánk valamennyi taván, folyóján mintát vesznek; biológiai és kémiai szempontból ellenőr­zik a vizeket. Az összegezett adatok alapján vízminőségi térképek készülnek. Rend­szeresen ellenőrzik az üze­mek vállalatok szennyvízki­bocsátó helyeit is. Koránt­sem végleges megoldás a túl­szennyezett vizekért bírság kiszabása, de jobb híján ez is valami: a szennyvíz tisz­títás nagyon drága, gyakran költsége az üzemek összes beruházásának 15 százalékát is meghaladja. A víz az ember számára létfeltétel, az iparnak nyers-, és segédanyag, — semmivel sem helyettesíthető. Erről nem szabad megfeledkezniük azoknak, akik hajlamosak tollvonással törölni a víztisz­títást szolgáló beruházásokat. Az alapelv az, hogy ott kell elsősorban tisztítani a vizet, ahol a szennyezés keletkezik és csak tisztított vizet szabad visszabocsátani a folyóme­derbe. Létkérdés, hogy hazai vízkészleteink az öntisztulás határain belül maradjanak. Nemzetközi összefogással S valóban hazai készletek­ről van szó? Vizeink 98—99 százaléka (a termál forrá­soktól, fúrt és ásott kutak­­tól eltekintve) külföldről (már erősen szennyezetten) érkezik hozzánk. Gyakori az olajszennyeződés, a cukorré­paszezon idején pedig meg­jelenik a fonalgomba vize­inkben. A víztisztaság már nemzetközi ügy. 1948 óta, a belgrádi egyezmény alapján működik a Nemzetközi Duna Bizottság, amely jogutódja a korábbi nemzetközi szer­vezeteknek. Ez a bizottság a hajózás érdekében is foglal­kozik a víz minőségével, de nem ez a fő feladata. Jelen­leg nincs olyan nemzetközi szervezet, amely kifejezetten a Duna vízminőségének vé­delmével foglalkozna. A Du­­namenti szocialista országok a KGST keretében szorgal­mazzák olyan szervezetek, egyezmények létrehozását, amelyek garantálnák a víz­minőség védelmét. Más nem­zetközi szervezetek, az ENSZ és szakosított szervezetei, így a WHO is osztja ezt az ál­láspontot. Célravezető lenne például olyan hosszútávú ku­tatási program megvalósítá­sa nemzetközi összefogással, amelyben minden Duna­­menti ország résztvenne, és hasznát láthatná. B. J. Most jelent meg: Szolnok megye Statisztikai Évkönyve — 1979. Gazdag, nemcsak a szak­emberek érdeklődésére szá­­mottartó adattárat, Szolnok megye 1979-es statisztikai évkönyvét jelentette meg nemrégiben a Statisztikai Kiadó Vállalat. A KSH Szol­nok megyei Igazgatóságán beszerezhető kiadvány átte­kinthetően csoportosítva tárja az olvasók ele szüKebb hazánk demográfiai, gazda­sági és kommunális helyzeté­nek változásait. Az évköny­vet lapozgatva képet kapha­tunk Szolnok megyének az országban elfoglalt helyéről, utóbbi években elért fejlődé­séről, és a tavalyi év mun­kájának eredményeiről. Évadnyitó után- premierek előtt Próbáról próbára a Szigligeti Színházban A színház — egyelőre zárt — aitói mögött kemény mun­ka folyik. S ez a ritmus ahogy telnek a napok, egyre fokozódik maid. hogy az­után a közönség előtt meg­méressék a látnivaló, nézni­való. ér ennivaló produkció — minden színházi munka A Szerelem, ó összes szereplője: Kristóf Tibor (a Mikroszkóp lényege. Színpadtól szerződött Szolnokra), Egri Kati és Fonyó István Sz. J. A Szobaszínházban, amely most próbaterem, „Az em­ber tragédiája” veretes mon­dataival viaskodnak a sze­replők. Valóban viaskodnak, hiszen Madách műve — mint minden remekmű — rend­kívül tömör, úgyszólván minden szónak csak finom árnyalatokkal, kimunkált színészi eszközökkel megje­leníthető tartalma van. Paál István, a színház Jászai-dí­­jas főrendezője gyakran ál­lítja meg a szereplőket: hangsúlyokat javít, beállít, újra és újra értelmez, ele­mhez mondatokat, gesztuso­kat. Az előadás szövegkönyve Madách művének mintegy a kétharmadát tartalmazza — az előkészítő dramaturgiai munka persze korántsem csak az előadhatatlanul hosz­­szú szöveg rövidítéséből állt. — A huszadik század vé­gén élő ember szemével ol­vastuk újra Az ember tra­gédiáját — mondja Paál István. — Igyekeztünk a tör­ténelmi helyzetek gondolati síkjából átemelni mindent az előadásba, ami egy most élő fiatal generáció számára fontos. Lényegében ebből táplálkozott az az elképze­lés is, hogy „kölyökszerep­­osztásban” visszük színre a Tragédiát, a legidősebb sze­replő sincs negyvenéves. Nem csinálunk — mint ahogy néhány korábbi ren­dezés megtette — történel­mi leporellót, zenés darabot, A Szigligeti Színház mű­szaki állományába tartozók is egyöntetűen állítják: rit­ka erős évadkezdés az idei. A színház gazdasági épüle­tének udvara, a műhelyek _zsúfolva fa- és vasszerkeze­tekkel: három előadásra ké­szülnek a díszletek, illetve a már kész, és egyszer a színpadon is’ kipróbált dísz­leteken a végső javításokat végzik a festők, az asztalo­sok, hogy néhány nap múl­va a végleges keretek között tarthassák a próbákat. A színházteremben — ott­­jártuhkkor — Jevgenyij Svarc Hókirálynő című me­sejátékát próbálták, jelzett, alkalmi díszletek között. A gyermekek számára tartja idei első bemutatóját a Szig­ligeti Színház: a Hókirálynő premierje szeptember 21-én lesz. Jő a mesemondó — Katona János — s szól: „Iz­galmas, mozgalmas, kacag­tató, vacogtató mesét mon­dok nektek.” S ím, a mese — mely olyan, mint a mese­mondó ígérte — megeleve­nedik a színpadon, a Hó­királynő (Fehér Ildikó) biro­dalmából sok-sok kaland után kiszabadítja testvérét, Keit (Csák György), Gerda (Udvaros Dorottya). A jó el­nyeri jutalmát, a rossz bün­tetését, ám addig sok min­den történik, sok szereplő­­feltűnik a színpadon. A go­nosz Tanácsnok (Czibulás Péter), a jóságos, unokáit féltő Nagymama (Szendrey Ilona), továbbá kis herce­gek, hollók, rablók, sőt ma­guk a nézőtéren ülő gyere­kek is beleszólhatnak az elő­adásba, segíthetik a hősö­ket. A gyermekelőadást Ve­rebes István, rendezi, aki most szerződött" a szolnoki társulathoz. A próbateremben, Murray Schisgal Szerelem, ó című háromszereplős vígjátékát próbálják, Árkosi Árpád ren­dező irányításával. A há­rom szereplő: Kristóf Tibor, Fonyó István és Egri Kati. A szűk és zsúfolt próbate­remben is igazi színházi pil-. lanatokat teremt a három szereplő. Ehhez a darabhoz — mint Árkosi Árpád el­mondta — két változatban készülnek a díszletek: az egyik egyszerűbb, kisebb művelődési otthonok szín­padain is felállítható. A gonosz Tanácsnok (Czibulás Péter — balról a második), Kei (Csák György) és Gerda (Udvaros Dorottya) A festőműhelyben: az utolsó simítások Az ember tragédiája díszletein A társulat egyik új tagja, Nagy Zoltán: „... a próbá­kon lavinaszerűen jönnek a felismerések.. Fotó: Nagy Zsolt mindössze tíz szereplője van az előadásnak, a zárt, egy­séges világot sugalló díszle­tek nem korhoz kötöttek — a játékteret mindenkor a színészek elhelyezkedése for­málja. ' A minszki színház előadá­sában tavaly látott Tragédia adott valami inspirációt? — Mostani munkámnak évtizedes előzményei van­nak. Annak idején Szegeden több Tragédia-előadásban dolgoztam, bizonyos elkép­zelések tetszettek, mások nem. A közelmúltban látott minszki színház is adott se­gítséget : fölszabadított gát­lásokat, el tudta múlatni a mű iránti túlzott, ájult tisz­teletet. Az ember tragédiája egyik főszerepét Nagy Zoltán, a szegedi színháztól az évad végén Szolnokra szerződött színész játssza. Szerepéről — legyen ez az október 3-i premier nézőinek meglepe­tés! — nem beszélgettünk. Eddigi pályája „dióhéjban”: Szegeden a Tanárképző Fő­iskola magyar-törtérelem­­ének szakán végzett, tanár­jelöltként az Egyetemi Szín­pad több produkciójában sze­repelt. Aztán Veszprémben töltött kilenc évadot: ezek az évek pótolták a színművé­szeti főiskolát. A diákköri nosztalgia vitte vissza Sze­gedre, ahol öt évadot ját­szott, több nehéz feladatot oldott meg. Tavasszal a szol­noki nézők is láthatták — egy vendégjáték alkalmával — a Házmestersirató Her­­czeg Pistájaként. — A szolnoki társulatba könnyen beilleszkedtem — mondja a kosárlabdázó ter­metű. 197 centiméter magas színművész. — Az ember tragédiája próbáit felkészül­ten. szövegtudással kezdhet­tük. minden szereplő még a nyár eleién megkapta a szö­vegkönyvet. Élvezem, szere­tem a munkát, a próbákon lavinaszerűen jönnek a fel­ismerések, az ötletek ... * * * Diákok a földeken IÁltalános iskolás koromban őszi betakarítási munkára paradicsomszedésre vittek bennünket. Az eligazítás után versenyt hirdettek. Nagy lelkesedéssel fogtunk munkához, tíz órára már megtöltöttük az összes ládát, Több üres nem volt. Félórái tanácstalan ácsorgás után a túlérett, szinte már folyé­kony paradicsomokkal meg­rohamoztuk a szomszéd osz­tályt. Mikor már mindenki fürdött a piros lében, a gaz­daság dolgozói „fegyverszü­netet” rendeltek el, s „letol­ták” a társaságot. Valahogy nem éreztük jogosnak a fed­dést. Nem éreztük igazán, mi baj származhat abból, ha né­hány darab paradicsom a haverok hátán csattan szét, és nem a konzervgyár gépei zúzzák ízekre. Az egyhetes munka vége felé azonban egyre komo­lyabban 'dolgoztunk. A hét derekától már a ládák is időben érkeztek, összemele­gedtünk e gazdaság dolgozói­val. s egész szép eredményt értünk el. A pénz azután, amit a munkáért kaptunk, „elment” kirándulásra, mag­nószalagra, vagyis minden­kié lett. Játszadozásunk eredménye viszont ott nehe­zedett „paradicsomos” vál­tunkon. Bármilyen hihetet­len volt. szégyenérzet töltött el bennünket. A következő tanévben már úgy indultunk a szövetkezet paradicsom­földjére, hogy a munka a szórakozás mellett az előző évinél még több anyagi hasz­not hajtunk. Régi és személyes élmé­nyek tolakodnak elő. mikor reggelente látom a melegí­tőbe öltözött diákokat, teher­autóra, autóbuszra szállni, tízórais csomagjaikkal. In­dulnak a földekre, ki gyü­mölcsöt, ki paprikát, paradi­csomot szedni. A jelenleg dolgozó tinédzserek — mint ahogy mi sem tettük — ta­lán utána sem gondolnak, ha hallják, hogy tavaly 11 mit- ■ Hó forintot „kaszíroztak" be az iskolák munkájuk ered­ményeként. Talán azon sem gondolkodnak el, hogy kezük munkáját a megye gazdasá­gai nem tudták volna pótolni. Szorgoskodásuk óriási segít­ség a termelőszövetkezetek­nek, állami gazdaságoknak. A diákok megmutathatják, hogy nem csupán az iskolá­ban állják meg helyüket, de a földeken is. Az idén több mint 11 ezer általános iskolás (7 —8. osz­tályos) és 15 ezer középisko­lás illetve szakmunkástanuló szorgoskodik néhány napig a földeken. Lehet, hogy az is- . kőlapodban ülve egy-két hé­tig kissé tempósabban kell haladni a tananyagban,, de biztos, jól jön majd, amikor az év végi kirándulásokra lényegesen kevesebbet kell befizetni, mert a többit, sok­szor még az autóbuszt is a gazdaság biztosítja. — fs — Ifjúmunkás napok Fiatal szakmunkások ta­pasztalatcseréi, vetélkedők, politikai fórumok, fiatal al­kotók kiállításai — gazdag program várja szeptember­től az év végéig a munkásfi­atalok hagyományos rendez­vénysorozatának, az ifjú­munkás napoknak a résztve­vőit. vendégeit. Az első ízben kilenc évvel ezelőtt meghirdetett ifjú­munkás napok is hasonló célt, a munkásfiatalok mű­veltségének elmélyítését, az ifjú szakemberek tehetségé­nek szakismeretének bemu­tatását. a munkáshagyomá­nyok ápolását, s nem utolsó­sorban a diákok pályaválasz­tásának megkönnyítését szol­gálták. A fővárosban sem csupán az ifjúkommunisták tízezreit várják a kerületen­ként változó, „testre szabott” összejövetelekre, hanem minden dolgozó és tanuló fi­atalt, s nem kevésbé az úttö­rőket. Az ország több megyéjé­ben és városában is készül­nek az ifjúsági programokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom