Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-06 / 209. szám
1980. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 niMJEGYIET Ki beszél itt szerelemről? 12. Fények a hódoltságban Bacsó Péter filmjei témájául általában egy-egy aktuális jelenséget választ. A kor .krónikásaként” a 70-es években filmet forgatott többek között a szocialista demokráciáról, vezetőkről és vezetettekről, az ifjúság helyzetéről. Legújabb alkotásának főszereplője is fiatal; Citrom Flóra, a film elején még kertészmérnök-hallgató. Nincsenek világmegváltó elképzelései, tervei, álmai. A lehető legjobban akar viszont élni, s ezt gátlások, kétségek nélkül éri el, mindent elfogad, amit az élet elébe hoz. Karrierje az egyetemi évek alatt indul. Kollégiumi tikárként teszi, amit kell, ám nem valósulhat meg mégsem a diákönkormányzat, minden erkölcsi kérdésben, a jutalmazások, ösztöndíjak ügyében a „felnőttek”, az egyetem vezetői döntenék. Flóra karrierje ettől függetlenül — vagy éppen ezért? — szépen ível, megválasztják képviselőnek. Törvényjavaslatot tesz, panaszos ügyeket vizsgál. A nyári vakáció alatt elszegődik egy professzor-ügyvéd házaspárhoz bejárónőnek, megismerkedik a „gazdagok” világával. Majd férjhez megy, természetesen nem a szeretett évfolyamtársához, hanem egy válogatott vízilabtíáshoz. Elérte, amit ’ akart, megvan az egzisztencia, a karrier. Ám minden A Jászsági Állami Gazdaság gyümölcsösében nem volt könnyű megtalálni a jászberényi Tanítóképző Főiskola első éves hallgatóit. A sűrű gyümölosfasorokon nem látni át, csupán a sorközöknél tájékozódhat az idegen. Végül is hang után sikerült utólémi a „gólyákat”. A szilváshoz érve a halk, monoton zajt csupán egy-két __ hangos kiáltás törte meg „Megvan a századik láda! Hozd az üreseiket, meg a létrát!” Az elsősök munkáját felsőbb évesek segítik, irányítják, a csapatvezető tanárokkal együtt. — Tavaly a mi csoportunk is a „gólyatáborban” rázódott össze — mondja a másodéves Batta Mária. — Szívesen kezdtem egy héttel korábban a tanévet. Emlékszem, nekünk is milyen jól jött a segítség egy évvel ezelőtt. — Miben kell „gardírozni” az elsősöket? — A szilvásiban a munkaszervezésből vesszük ki részünket, ládákat szerzünk, a megtelteket számoljuk. De itt a gyümölcsösben is az iskolával kapcsolatiban kérdezgetnek. Nehéz-e a tanulás, vannak-e „oikis” tanárok, kinél mire kell vigyázni? A főiskolán és a kollégiumban nehezen tájékozódnak. Persze majd beletanulnak. Az elhelyezkedésnél még vannak gondok — lámpákat keresünk, szekrényeket javítgatunk — ezeket igyekszünk közösen megoldani. Az esti programokat úgy állítjuk, öszsze, hogy az egész napi munkát kikapcsolódással, jó hangulatban vezessék le. Az állítást bizonyítva szól le a létra tetejéről az „illetékes”, Szasakó Gabriella, aki a kunszentmártoni József Attila. Gimnáziumiból érkezett a főisikolára. —Tegnap este jól sikerült a stúdiós vetélkedő. Annyi furmányos dolgot találtak ki a felsőbb évesek, hogy nem győztünk csodálkozni, aztán rdsszra fordul. Untatja az élsportoló férj embertelen, ,.szerzetesi” életrendje^ ráadásul nem jelölik újra képviselőnek. Bánatában az egyetemi diáktárs, Tamás után utazik. Persze már későn. Flóra már nem széple]kű, pipacsnemesítéssel foglalkozó első éves egyetemista, a karrier, a mindenáron való felkapaszkodás deformálta jellemét. A vígjáték tulajdonképpen egy szerelmi történet keretében sok mindenről szól. Citrom Flóra a fiatalok egyik típusát jelenti. Igaz, nem a legrokonszenvesebb típusát. A fiatalok többsége ugyanis nem a mindenáron való karrier híve, sokkal inkább értelmes, tehetségéhez, felkészültségéhez megfelelő munkával szeretne érvényesülni, egzisztenciát teremteni. A „szerencse” mégis sokszor úgy tűnik, a Citrom Flórák mellé szegődik. A „Ki beszél itt szerelemről?” szórakoztató, fordulatos cselekményével nem tartozik a Bacsó-filmek legjobbjai közé. A rendező megmarad a felszínen, a jelzések szintjén; nem törekedik az ok- okozati összefüggések feltárására. Mindezért nem tudja kárpótolni a nézőt a neves szereplőgárda — többek között Tarján Györgyi, Gábor Miklós, Szabó Sándor, Sütő Irén, s a vízipólós Csapó Gábor — színvonalas játéka. futkosni. Palacsintát kellett sütni, papagájokat keríteni, megszámolni az iskola lépcsőit. A jó hangulat a mai napra is átragadt. Sokkal könnyebben, felszabadultabban dolgozik mindenki. — Azért nem. minden szilva kerül a vödörbe... — Nem mondták, hogy fütyüljünk. Eszünk jócskán. A főiskola első évfolyama az idén 119 diákkal indul. Csupán 12 fiatalember található a „gólyák” között. Valamennyien a szilvásban dolgoznak, de a mosolygó leányarcok között csak nagysokára fedezünk fél bajuszos fejet. A testnevelés szakos fiúk megleptek egy fát, és miközben szaporodnak a teli ládák, kedvenc munkadalukat fújják: „Hová mégy te kis nyulacska. .. A kisnyulacska valószínű elbujdosna, ha hallaná a hamisan érteklő alkalmi dalárdát Mellettünk az „énekszakosok” dolgoznak, nekik szere-Október 1-től Új tanév a Gorkij nyelviskolában Az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskola Szolnok megyei Tagozata október 1-én kezdi nyolcadik tanévét. A cél nem változott: a magyar —szovjet barátság további elmélyítése érdekében az orosz nyelv oktatásának kiszélesítésé, orosz nyelvtanfolyamok Szervezése. Az elmúlt hét tanévben a megyei tagozat keretében 289 orosz nyelvtanfolyam indult 4171 hallgatóval. Az előző tanévben 46 tanfolyam működött a megye városaiban és községeiben, 604 hallgatóval. Az általános és középiskolai diáktanfolyamok tanulói — szorgalmas munkájuk révén — sikeresen szerepeltek az országos és a megyei tanulmányi versenyeken, a felnőttek részére indított tanfolyamok hallgatói közül sokan tettek sikeres nyelvvizsgát. Az újvárosi általános iskola tanulói a megyei versenyt megnyerték, az országos vetélkedőn pedig az ötödik helyet szerezték meg. A jászapáti gimnázium tanfolyamának hallgatói a tanév befejezéseként kirándulást tettek Budapestre a Szovjet Kultúra és Tudomány házába. A karcagi szakmunkásképző intézet tanulói pedig találkozót szerveztek szovjet diákokkal. A megyében a nyelviskola az új tanévben is alapfokú, haladó, nyelvvizsgára előkészítő, egyetemi, főiskolai felvételi vizsgára, tanulmányi versenyre felkészítő, valamint üzemi, vállalati és hivatali tanfolyamokat indít heti 2 vagy 4 órás foglalkozás keretében. A tanfolyamok október elsejéitől május végéig tartanak. ■nádozunk — mondja nevetve Koczka Tibor. — Tornabemutatóra akarjuk ezzel rávenni őket, de hajthatatlanok. Mi azért nótázunk. — Honnan kerültél a főiskolára? — Egyenesen Jászberényből. A Lehel Vezér Gimnáziumban érettségiztem tavaly, de akkor nem sikerült a felvételi. Az idén újra megpróbáltam, jobban, felkészültem, és most mér hallgató vagyok. — Nem rOssz, hogy az első hét rögtön munkával kezdődött? — Ennél jobbat ki sem találhattak volna. Sókkal hamarabb és jóbban megismerjük egymást. Kötetlenebb itt, minit az iskolapadban, nem beszélve arról, hogy ott csupán a szünetekben találkozhatnánk. Így délutánonként ismerkedünk az intézménynyél. a felsőbb évesekkel. Ügyis mondhatnánk. ..bejáratnak” bennünket. A fasiszta hadigépezet „nagyvállalkozásáig”, a Szovjetunió megtámadásáig tehát a nagy étvágyú Németország Közép- és Kelet-Európát, vagy közvetlenül csatolta területéhez (Ausztria, Csehország), vagy csatlósszerepre kényszerítette (Magyarország, Románia, Bulgária, a bábállam Horváthország és Szlovákia), vagy katonailag vetette alá (Lengyelország, és Jugoszlávia). Az egyes országok helyzetében — a korántsem jelentéktelen különbségek ellenére, illetve ezekkel együtt — az volt a közös vonás, hogy a német hadigazdaság kereteiben integrálódva még saját érdekeik rovására is a náci háborús erőfeszítéseket voltak kényszerítve szolgálni. Méghozzá úgy, hogy közben (1938 és 1944 között) mintegy negyedével csökkent a németeknek elsőrendű fontosságú 'mezőgazdasági termelésük, holott a hadikonjunktúra folytán gyorsan (ám egyoldalúan) növekvő iparuk és a duzzadó hadseregek munkaerőt vontak el a földekről és maguk is élelmiszerkeresletet teremtettek. Ezek az országok eltérő mértékben ugyan, de a kifosztó náci rablógazdálkodás súlyos gazdasági konzekvenciáit szenvedték. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy Kelet-Európábán a háborús károk és veszteségek jó ré:zo nem is annyira a katonai cselekményét, mint a náci német módszeresség és kiméletlenség következménye volt. Teljesen érthető tehát, hogy a mindenben totalitásra törekvő német (és az ezt kiszolgáló hazai) fasizmussal szemben már igen korán kibontakozott a szélesebb, vagy szőkébb népi, nemzeti ellenállás. Az antifasizmus újjáéledése és kiteljesedése, az ellenállási mozgalmak, a szinte egész Európát behálózó partizánháború a II. világháború olyan jellegzetessége volt, amely dominánsan megkülönbözteti az elsőtől. Sürítve bizonyítja azt a felismerést, hpgy ez a háború jellegében tért el az előzőtől: a brutális fasizmus és a patrióta antifasizmus küzdelme volt, amely utóbbi a Szovjetunió belépésével különösen megerősítette eredetileg is meglévő társadalmi töltését. Ez a társadalmi töltet azokkal a viszonyokkal kívánt végleg leszámolni, amely a háborút, a fasizmust egyáltalán lehetővé tették. S mindez akkor is igaz, ha az ellenállási mozgalmakban területenként jelentős különbségek mutatkoztak a német behatolás szintje, a történelmi és demokratikus hagyományok sajátosságai és az ellenállást vezető csoportok társadalmiideológiai meghatározottsága szerint. A régi renddel leszámolni akaró polgárháborús vonások — erősebben vagy gyengébben — szinte mindenütt jelen voltak. Nézzük az egyes országokat. Partizánháború Jugoszláviában A legjelentősebb, tényleges partizánháborúvá fejlődő ellenállás Jugoszláviában volt, amely eleve vonakodott alávetni magát a náci igényeknek. A Londonba menekült kormány és a király Mihajlovie tábornok személyében talált hazai képviselőt a gerillaharcra, ám amikor a kommunista párt és az élő legendává lett Tito vezetésével széles néptömegek nemzeti felkelése indult meg, ezek a volt tisztekből álló csoportok inkább a németekkel való kollaborációikkal tűntek ki. A jugoszláv partizánok németellenes harca így egyben polgárháborúvá és heves osztályharccá is vált, amely egyre nagyobb sikereket és a felszabadított területeken népi hatalmat eredményezett és azt, hogy a háború végefelé a kommunisták az erő pozíciójából, hegemén szerepben köthettek kompromisszumot Londonnal. Ellenállási mozgalom Lengyelországban Lengyelországban a kegyetlen, népirtó náci terror nem törekedett kollaboráns erők felhasználásra. Az életmentő ellenállás itt is hamar megindult. Sikorski tábornoknak londoni kormánya az egész országot behálózó partizánhadsereget hozott létre (Honi Hadsereg), amely azonban nem törekedett felkelésre, hanem elszigetelt akciókkal zavarta a németeket. Nem kívánt a baloldal csoportjaival .-Népi Gárda) sem együttműködni, sőt heves szovjetellenességgel, a Szovjetunióval és a szovjet hadsereggel való együttműködés elutasításával tündökölt. Az ellenállási mozgalom belső megosztottsága tehát itt is egyre inkább polgárháborús körüljményeket teremtett, amely a Vörös Hadsereg előrenyomulásával és a Népi Gárda viszonylagos megerősödésésével csak erősödött. Ezek az ellentétek eredményezték aztán, hogy az 1944. augusztus 1-én kitört varsói felkelés kudarcba fulladt, s a hősiesen ellenálló és harcoló ezrek és a várps a politikai machináció áldozataivá váltak. Passzív ellenállás Csehszlovákiában Csehszlovákiában már a történelmi hagyományokból eredően is inkább a passzív ellenállás különböző formái mutatkoztak. Sajátossága a csehszlovák helyzetnek, hogy Benes elnök londoni kormánya és a kommunisták viszonylag hamar megtalálták az együttműködés útjait és a polgári erőknek a Szovjetunióval sem voltak különösebb problémái. Ami rendezendő volt, az a cseh és szlovák viszony, amelynek problematikája 1938-ban hozzájárult a polgári Csehszlovákia felbomlásához. — Mindenesetre az 1944-es szlovákiai felkelés és az 1943 májusi prágai megmozdulás bizonyítja, hogy megtelő időben az aktív ellenállás erőit is mozgósítani lehetett. Fordulat augusztus 23-án Romániában már az 1940- es területi választásokat is csak Antonescu tábornok kemény diktatúrájával lehetett elfogadtatni, amely egyébként alig hagyott teret az ellenállásra. A romániai helyzet sajátossága, hogy a háború előrehaladtával nemcsak a demokratikus erők (a kommunista párt, az Ekésfront, majd a szociáldemokraták) találták meg az együttműködés útját, hanem 1944- re a polgári pártok, sőt az udvar és a katonai vezetés jelentős csoportja is a Németországgal való szembefordulás mellett döntött. Így minden feltétel adva volt az 1944. augusztus 23-i fordulathoz, a háborúból való sikeres kiugráshoz és az antifasiszta koalíció oldalára való átálláshoz. Bulgáriában a hagyományos oroszbarátság elve lehetetlenné tette a szovjetellenes fellépést. Az erős kommunista párt már 1941- től partizánharcot szervezett és a dimitrovi vezetés már 1342-ben népfrontba tömörítetté a demokratikus erőket, amelyek a következő években fokozatosan aktivizálódva az 1944 szeptemberi felkeléssel megteremtették a kiugrás és átállás feltételeit. A magyar helyzet Magyarországon viszont a hagyományos németbarátság a revíziós sikerek folytán még erősödött is és a keresztény nemzeti kurzusnak is egyre inkább a jobboldala került előtérbe. Unikális sajátossága volt ugyanakkor a hazai helyzetnek, hogy egészen a néthet megszállásig parlament, legális ellenzék, köztük a szociáldemokrata párt működhetett és német csanatok sem tartózkodtak 1944. március 19-ig az országban. A néofrontcsírákat sikerrel fojtotta el a több évtizedes antikommunista propaganda eredményessége és az ellenállás katalizátorának szerepét betöltő kommunista pártot rendszeresen lefejező erőszakszervezet. Az 1943-tól szaporodó vérszegény „kiugrási” kormánypróbálkozások pedig inkább az ellenforradalmi rezsim átmentését célozták. Változás a német megszálláskor következett be, amikor megélénkült az aktív ellenállás, megalakult a Magyar Front és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. Bajcsy-Zsilinszkyék tragikus lebukása után azonban az egyes csoportok irányítás nélkül maradtak, s csak a kommunisták fejtettek ki aktív ellenállást. Az ellenállásban -- s ez Kelet-Európábán különösen igaz — az antifasiszta és a társadalmi gondolat ötvöződött. Sőt, az események előrehaladtával a szocialista változások iránti, a strukturális elmaradottság felszámolására irányuló jelleg egyre erősebbé vált. Nem túlzás azt állitani, hogy az ellenállási mozgalom a keleteurópai szociális forradalom édesszülője volt. és méhében az eljövendő népi demokráciák vajúdtak. (Vége.) Dérer Miklós T. G. Megvan a századik láda! Hozd az üreseket, meg a létrát! „Gólyák” a szilvásban Kép és szöveg: Fekete Sándor „Kopasztják” a szilvafákat a hallgatók
