Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

1980. szeptember «. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lefaragott éráit Egyesek azt mondják, kényes kérdés ez nem szabad 'hozzányúlni, mások bölcsen úgy vélekednek, hogy meg kell találni az optimumot, és van aki kardot ránt: seho­va... ! Tény, hogy a tartalékok feltárásán ügyködve, oda-odasandítanak a vállalatoknál azokra, akik igazolt távollétre kérnek pár napot. (Ami azt jelenti, hogy erre az időre van fizetés, nincs bérkiesés.) S nemcsak azokra — egyre inkább megnézik az üzemekben azt is, hogy mi történhet a termelés helyett, s mi nem? Súlyozni kell Egyáltalán mit lehet csi­nálni termelés helyett? (Ne legyünk rosszmájúak, téte­lezzük fel, hogy a munkapa­dok, az íróasztalok mellett csupa szorgalmas, munkáját szerető dolgozó van.) Lehet például brigádértekezletet tartani, lehet vöröskeresztes aktívaülést, esetleg KISZ ve­zetői megbeszélést szervezni. A Beton és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyá­rában mondta az egyik gyá­ri vezető, hogy „súlyozni” kell: mit lehet és mit nem. Ebben az üzemben például a párt tagjai maguk léptek elő­ször. Vagyis párttaggyűlést csak munkaidő után tarta­nak — szólt a döntés. Ezt követte a szakszervezet, majd a KISZ. Ugyancsak az emlí­tett vezető mondta: a terme­lési tanácskozás idejét már nem tolhatták műszak után­ra. Az indok: nem engedheti meg magának az üzem, nogy a fórum aktivitását, sikerét az befolyásolja, hogy men­nek mindjárt a buszok, és a dolgozók az órájukra figyel­jenek a tárgyalt téma helyett. Az persze már a gyári veze­tés figyelmessége vagy fi­gyelmetlensége, hogy mikor­ra teszi az ilyen rendezvé­nyek időpontját. Mert ha az tíz órától például délután egyig tart, kevés ember fog­na a megmaradt hatvan perc­ben úgy, istenigazából a munkához. Ebben a kérdésben köny­­nyű volt egyetértésre jutni, hiszen a tömegszervezetek, a brigádtagok a gyáron belül dolgoznak, nem kellett győz­ködni senkit, és a tanácsko­zások látogatóinak száma, ugyanígy az értekezések szín­vonala sem csökkent. A környezet megérzi Nehezebb volt megbirkóz­ni az igazolt távollétek tö­megével, hiszen ez már nem csupán gyári ügy. A BVM kunszentmártoni üzemében tavaly júliusig 1865 napot hi­ányoztak ilyen címen, az idén ugyanennyi idő alatt csak 1204 napot. Úgy tűnik, ez a játszma is a gyár, kol­lektíva javára dől el. Mi­lyen esetekről lehet beszél­ni? Társadalmi megbízatá­sokról, vállalásokról, ilyen például a népi ülnöké, a munkásőré, az áfész igazga­tósági tagé, a népi ellenőré és még sorolhatnánk. Az üzem esete speciális, de a té­ma szempontjából igen ta­nulságos. A BVM gyár az egyik leg­régibb üzem Kunszentmár­­:onban. Minimális az úgyne­vezett fluktuáció, a munka­­;rőmozgás, jó kollektíva ala­kult ki az évtizedek során. Mem beszélve arról, hogy az ígyedi termékek gyártása Tetszik, vagy nem ma már udomásul kell venni, hogy i gyárnak vannak g/orsan elvégzendő feladatai, határ­­dős munkái. Ha kell fara­gással”, vagyis az igazoltan ávol töltött percek csökken­ésével, elsősorban a progra­­nok egyeztetésével rendezik i vitás kérdéseket. A prog­­amegyeztetés már nem a lyárban ielent többletmu»­­:át, ha azonban f' "velem be 'esszük, hogy milyen lehető­égeket rejt a társadalmi igen magasra tette a mű­szaki színvonalat,— ma már az itt dolgozó szakmunkások 75—80 százaléka rendelke­zik minimum egy szakmával. A gyárban tehát sok dolgo­zót ér az a megtiszteltetés, hogy felkérik, vagy megvá­lasztják valamilyen társadal­mi funkcióra, esetleg egy­szerűen jelentkezik társadal­mi munkára. A dolgokat bonyolítják még a követke­zők: a gvárban csoportbére­zés szerint kapják a kollektí­vák a fizetésüket, tehát ha valaki hiányzik, távollétét megérzi környezete. S még egy: a termelés feltételez bi­zonyos folyamatosságot, (te­hát a sablonokat — mert fő­ként épületelemek saplonjait készítik itt — csak úgy tud­ják összeszerelni, ha a szer­számgépesek és a lakatosok elkészítették az alkatrésze­ket. Ha innen van távol va­laki, akkor... ennek hatását nem szükséges tovább rész­letezni. munkák átgondolt szervezé­se, az említett egyeztetés — az idézett 661 megtakarított nap például — akkor kitű­nik: megéri. Nem könnyű összehangol­ni ezt, a sokféle, társadalmi aktívákat mozgató szerv te­vékenységével. Mindegyik nemes célokért küzd — igaz, legfeljebb kevesebb érteke­zéssel. A gyár dolga néha könnyű, máskor nehezebb. Van olyan munkása, aki az áfész igazgatóság tagja, s ő Avagy megtiszteltetés csúsztatással előre „lecsúsztatja” az ülés idejét. Van példa arra is az üzemben, hogy pereskedni kellett. Néhány fiatalember MHSZ-autóvezetői tanfo­lyamra járt. Korábban, az eset megtörténte előtt, iga­zolt távollétnek vették az ilyen hiányzást. A kieső órák szigorúbb vizsgálata után azonban nem adtak he­lyet a kérésnek — ebből lett a per, amely a gyár javára dőlt el. A honvédelmi tör­vény ugyanis nem kötelez a tanfolyam elvégzésére. Kihasználandó lehetőség­ről esett szó az imént. Hogy milyen lényeges ez, illuszt­rálásul néhány szám: tavaly 12 ezret is meghaladta a ki­esett napok száma, a BVM, 600-nál több dolgozót szám­láló, kunszentmártoni gyá­rában — ebbe a fizetett sza­badság is beletartozik — az idén, igaz, már csak a tízez­ret. Sok ez, vagy kevés? Mindenesetre kevesebb. H. J. Elkészült a Tisza Cipőgyár hulladékok eltüzelésére szol­gáló kazánja A VI. ötéves tervidő­szakban a szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet specializálódik hulladék — például fahulladék — tüzelésű, [ valamint hő­hasznosító kazánok gyár­tására. Ilyen kazánokat eddig tőkés importból kellett beszereznie a népgazdaságnak. A szö­vetkezet már az idén megkezdte az említett berendezések gyártását. Tervezőjük az Energia­gazdálkodási Intézet, az üzlet fővállalkozója a jászberényi Aprítógép­gyár. Nem a hanyagok kapják Megkezdődtek a bányásznapi ünnepségek Olajbányászok köszöntése Szolnokon A bányászat nagy öregjeit, az egykori széncsaták hőseit a nagyarányú gépesítés ki­bontakozásának kezdemé­nyezőit, s a korszerű techni­ka avatott fiataljait, három bányászgeneráció legjobbjait, kitüntetett bányászokat kö­szöntöttek és fogadtak teg­nap a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének székházé­ban. A szakszervezet főtitká­ra köszöntötte őket, majd Sihnon Pál nehézipari minisz­ter beszélt az ágazat múltjá­ról, jelenéről és jövőjéről. Ünnepeltek .tegnap Pécsett is a Mecseki Ércbányák dol­gozói. S ugyancsak tegnap emlékeztek a bányásznapra a Mátraalji Szénbányák dol­gozói és a balinkai bányá­szok. Ünnepség volt Gyön­gyösön és Zalában is ünne­peltek az olajbányászok. Tegnap délután tartották Szolnokon is a 30. bányász­nap központi megyei ünnep­ségét. A bányászok először koszo­­rúzási ünnepségen tiszteleg­tek a szovjet hősöknek a Hősök terén, majd a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontba vonultak, ahol nagy­gyűlésre került sor. Az el­nökségben foglalt hélyet Zsengellér István nehézipari miniszterhelyettes, Barta László, a megyei tanács el­nöke, Havrán István, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének alelnöke, dr. Pál László, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigaz­gató-helyettese, Sándor Lász­ló, Szolnok város pártbizott­ságának első titkára, Bálint Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezető­je, Fekete István, az SZMT titkára és a két olajipari vállalat vezetői, dr. Pápa Aladár és dr. Vándorfi Ró­bert is. Ugyancsak az elnök­ségben foglaltak helyet a szocialista munkaversenyben kiemelkedő eredményt elérő olajbányászok. A fúvószenekar a Himnusz hangjaival nyitotta meg az ünnepséget, majd ezt köve­tően Fekete Tibor, az Alföldi Olajipari Pártbizottság titká­ra köszöntötte a bányászo­kat. Ezután Barta László tar­tott ünnepi beszédet: — Harmincadszor köszönt­jük a bányászok százezres seregét, akik embert próbá­ló feladatként a mindenna­pok küzdelmeiben hozzák felszínre hazánk szénhidro­gén-, szén-, illetve ércvagyo­­nát. Mindebben egyre na­gyobb feladatokat vállalnak az alföldi olajbányászok is. Elsőként Mezőkeresztes tér­ségében, majd a demjéni mezőn kezdődött meg az al­földi olaj kitermelése —, ez utóbbi a harmadlagos kiter­melés módszerével a mai napig is termel. — Hajdúszo­boszlón hazánk eddigi leg­nagyobb földgázmezejét, az Algyő—Deszk szerkezet fel­tárásával pedig Magyaror­szág legnagyobb ti olajmeze­jét találták meg. De jó ered­­mérfyekkel kecsegtetnek a fúrások Kiszomborban, Sze­ged városa alatt és a Berety­­tyónál is. — A jövőben az eddigi eredmények megtartása acél, azaz, hogy az eddigi készle­tek ne csökkenjenek az ál­landó kitermeléssel sem — hangsúlyozta a megyei ta­nács elnöke. A termelőmun­ka mellett szép eredmények­kel büszkélkedhetünk a szo­cialista brigádmozgalomban is. Az elmúlt hetekben ala­kították ki például Szolno­kon a Madách utcai óvodát, amely nemsokára inár fo­gadhatja is a csöppségeket. Ezek az eredmények az alap­jai a hatodik ötéves terv munkáinak ijs, amelyekben továbbra is számítunk a bá­nyászok' helytállására. Az ünnepi beszéd után Zsengellér István miniszter­­helyettes kitüntetéseket adott át. A Bányász Szolgálati Ér­demérem kormánykitüntetés arany fokozatát tizenhatan, ezüst fokozatát nyolcvan­­nyolcan, bronz fokozatát pe­dig kétszázhuszonhárman kapták. A Kiváló Bányász miniszteri1 kitüntetést öten, a Kiváló Munkáért elisme­rést tizenkilencen vehették1 át — kivéve persze azokat, akik az ünnepség; ‘idején Irakban dolgoztak. Az ün­nepség végén Fekete Tibor, az Alföldi Olajipari Pártbi­zottság titkára köszöntötte a most nyugdíjba vonuló, il­letve a jövő feladataira ké­szülő bányászokat. A két vállalat kollektívája ezután fehér asztal mellett ünnepelt. K. I. Kitüntetett bányászok egy csoportja a nagygyűlésen Gyártja: a szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet Hulladéktüzelésű kazánok A csurgói fűrészüzemben ál­lítják fel ezt az FH—8-as tí­pusú, fahulladék eltüzelésére alkalmas kazánt, amelyen Bujdosó István minősített hegesztő dolgozik A budapesti Korányi kórház­ba szállítják a szövetkezet­ből a hulladékból haszno­sító berendezést A Váci Kötöttárugyár 4-es számú fyárában Jászapátin jeleni«« tőkés exportra szabad­idő-ruhákat készítenek. Egy műszak alatt ezer darabot állítanak össze

Next

/
Oldalképek
Tartalom