Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 28. Felveszem a hitvallásom ■BABOSKENDO BIZTOSITOTU, KERTÉSZNADRÁG tt , Divat az, amiből a mértékadó nőik világa azt „csinál”. „A divat a női akarat engedelmes eszköze, a női természet anyaggá vált filozófiája” — a divattörténet vikingjeinek e századele ji megállapításai nem sokáig tartották magúikat. A divathullámok elárasztották a másik nemet is, sőt, korosztályokat is elkülönítő. — vagy éppen azonosító — forma jegyeket hoztak, "majd elkoptak, vagy általánossá váltak. Például kezdetben az ifjúság különállásának szimbóluraafaéat könyvelték el a fannewájeietet. Mondván, hogy ifjúság öltözködése egybe» világképét, gondolkodását, magatartását is minősíti. De vajon kifejezheti-e mindent néhány ruhadarab vagy hajviselet? Tartalmaz-e üzenetet, közöl-e valamit a tizenévesek öltözködése? A jmatő cuccok” viseletére épölő (ál) filozófiát teremtő tizenévesek szerint igen. Meg is fogalmazzák, hogy uniformizált öltözködésük megteremti a csoporthoz tartozás érzését, lehetőségét és feltételét. Biztonságot ad, hogy nincsenek egyedül; a viselet azonosságában mintegy cselekvésüket látják igazolva. Értelmezésük szerint tehát az egy számmal nagyobb, kívül hordott ing vagy. megnyújtott pulóver, a szűkített szárú nadrág, az Alföldi papucs és a gázálarctáska feladata összetartani és egyben másaktól elhatárolni egy meghatározott kört. Ám mindez illúzió, hiszen többségüknek csak az egyik énje ölti fel a felsorolt kellékeket. A délelőttönként gimnazisták, szakközépiskolások, szakmunkásképzősök délutánra a divat kedvéért fölveszik jelmezedet, tudatosan ósdian Öltözködnek, hogy „biztonságban” érezzék magukat, és néhány órára polgárpukkasztóvá váljanak. Külsőségekről van szó tehát, amelyekhez! nem kapcsolható tudatos világnézet, legfeljebb egy hamis életérzés; divat által gerjesztett illúzió; különállás nem pedig ideológia. Néhány éve például nagy divat volt a — főként amerikai — katonai rangjelzések, a keki ruhadarabok viseleté, amelyek látszólag a militarizmus híveiként tüntették fel hordozóikat, valójában sokan még azt sem tudták, mit jelent az ingujjukra pingált U. S. Army vagy éppen RAF. Ezt kiáltották ki ügyeletes divatnak, és ezt követték. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a tinik ruhájának olvasatában nincsen semmilyen jelentés. Érdekes ebből a szempontból utalni a divat és a popzene összefonódásaira. A popzene indulásától kezdve divatot is csinál, öltözködési hullámokat kelt. A zenészek színpadképhez tartozó, fura, különc ruhái a nézőtereken, az utcákon is fellelhetők. Ez a jelenség magyarázható az együttesek divatteremtő szerepével s azzal, hogy rajongóik így kívánják kifejezni, melyik zenekarhoz tartoznak. A zenészek persze nemcsak ruhadivatot teremthetnek: alakíthatják közönségük hajviseletét, különböző díszítőelemek, láncok, bizsuk használatát 'is. A legkézenfekvőbb példa erre a punk hulláma, amelynek sokáig nem lehetett gátat emelni. Nemcsak a punkzene jött le színpadról, hanem a bőrnadrág, a bőrdzseki és a biztosítótű is. A hazai vizeken hajózó punkzenekar mindezt kiegészítette a baboskendővel — és a rövidáruboltok óriási forgalmat csináltak a baboskendőből. Baboskendő a nyakban, a lábon, a csuklón. Beöltözött egy külsőleg jól elkülöníthető koncertközönség. A különállás jelképének kikiáltott haboslkendő hódított. De a baboskendő és a biztosítótű világnézetet nem teremthet. Pillanatnyi érzelmi, és nem magvas gondolati összetartozást jelent, és e mechanizmus a magatartást is uniformizálja. A lejmolás, helyenként az agresszivitás is kelléke a „csöves szerelésnek”, ami ellenérzés és előítéletek forrásává válik, a hibás általánosítások veszélyeivel. A baboskendő, a bőrruhák, a biztosítótű szélsőségei, e közönséget kiszolgáló együttesek dalszövegeivel válnak ideig-óráig felületesen ható, d,e semmiképpen nem egységes gondolati tartalommá. Divatról, a forrnák változásairól van szó. Kóstolgatják a munkahelyet — Két hete van már munkaviszonyom — szűri ki a szavakat a rágógumi alól a nyurga fiú. — Kifutó vagyok a tanácsnál — teszi hozzá némi hatásszünet után, majd nagyot nevet. — Nem rossz, de az én állásom elegánsabb, ugyanis ■ raktári segédmunkás vagyok — húzza ki magát a legsoványabb. — Na bumm, én pedig táviratkihojdó lettem — toldja meg a feketehajú tömzsi. Három, egymásnak örök ^'''Tiatakxnak irtrírtrtrírtrtrirírtrtrfrié-íttrCrMrtrtrtrtrtr amely nélkülöz mindenféle, világképpé formálható következetes gondolatot. Nincs tehát alapja egy „öltözz fel és megmondom, ki vagy” szólásnak. A torzonborz. szakadt külső sokszor cask felszínes információt ad a fiatalokról, akiknek korosztályi sajátossága, hogy mint a külsőségek iránti legfogékonyabb réteg, elmerüljön saját divathullámaiban. Az idei nyáron — szinte a rockgerzirek és a diszkómódi a p adásával' .párhuzamosan — megjelent a kiöregedett csövesek és az utánuk jövő új generáció divatja, a 'kertész nadrág. Vigyázat! A kertésznadrág e tetszetős változata sem a „vissza a természethez” életérzés, vagy a kertészkedés okozataként hódít a tizenévesek között! Cs. T. barátságot fogadott fiú, az idén érettségiztek. Különböző egyéniségék, a sorsuk azonban közös: nem vették fel őket a főiskolára, egyetemre. Jövőre ismét megpróbálják. Addig viszont valahol dolgozniuk kell. Egymás szavába vágva adják elő a számukra szórakoztató történetekét, ízlelgetik a folyamatos munka, a pénzkereset edjdig ismeretlen hangulatát. Kicsit játéknak fogják fel, hogy dolgoznak. —■ A csoportvezetőt kartársnak kell szólítani, és 5 is kartársoz engem. Először majdnem elröhögtem magam — mondja a raktári segédmunkás. — Nekem már a második napon feladatot adott a főnök, amiről úgy vélte én is el tudom végezni — hajol közelebb kéttagú hallgatóságához a „tanácsi kifutó”, — Egy halom aktát tett elém és mondta, hogy na, ezeket délig szedje sorrendbe. A homlokomig érő papírhegyet figyelmesen rakosgattam, a rajtuk Lévő ügyfelek nevének kezdőbetűit ÁBC-sorrendbe szedtem, és fülig porosán, örömmel bevittem a főnökhöz. Azt hittem, hozzám vágja az egészet. Ö ugyanis az akták ügyviteli száma szerint akarta sorbarakatni. Hárman vannak, hárman a sokszázból, akiket az első nekifutásra nem vettek fel az egyetemre, főiskolára, ezért tehát két felvételi vizsga között ha nem is túl lelkesen, de dolgoznak. És bizonyára szükség van a munkájukra, mert akkor nem alkalmaznák őket. Ma még elhúzódnak a közös munkában összeforrott felnőtt kollégáktól, enyhe malícdával fogadják amikor a brigádba invitálják őket, fanyalognak attól is, ha a vállalat focicsapatába csalogatják az „ifjú munkaerőket” A csicsás brigádnapló helyesírási hibáin majdnem hangosan nevetnek... Aztán belépnek a brigádba, együtt rúgják a bőrt a suk-sükölő rakodókkal, elvállalják a brigádnapló vezetését, szívesen segítenek a takarítónéninek megfogalmazni egy fellebbezést a tanácshoz, egyszóval alkalmazkodnak az új viszonyokhoz. Lélekben persze diákok, az orrukban érzik még a tanterem semmihez se hasonlítható, jellegzetes szagát; és munka után nekihasalnak a tankönyveknek, dacos elhatározással készülnek a „Nagy Cél” elérésére. Ez az első, felelősséggel rájuk nehezedő munkás esztendő és nemcsak rajtuk múlik, ízlik-e nekik a „munkakóstoló. ..” B. J. Szolnoktól Harkovig Magyar diákok a Szovjetunióban Végy két deszkát, aztán keress egy meredek lejtésű tavat, vagy... Vízisível a Tiszán Saját erőből, saját gyönyörűségükre Várkonyi Géza már menőnek számít Viharos gyorsasággal hódít világszerte a legújabb vízi sportág, a „board-sailing”. A deszkavitorlázás hívei legutóbb éppen a Balatonon randevúztak, ahol az első hivatalos világbajnokságot rendezték. A sportág sikerét, rangját jelzi, hogy az 1984-es olimpia műsorában már helyét kap. Ezúttal mégsem a deszkavitorlázásról lesz szó. hanem a vízisíről. A két sportág között nemcsak különbségek, de azonos jegyek is találhatók, így a síléc, ha úgy tetszik, deszka, — s a vízisí is hamar elterjedt, csak jóval korábban. Bármennyire is szenzációt jelentett valamikor, bármenynyire is közkedvelt lett, az olimpiai játékok műsorába mégsem iktatták be. Ez, a tény is jelzi, hogy inkább tömeg- mint versenysportként tartják számon, jóllehet, a vízisíelésnek is megvannak a maga világversenyei. Hazánkban elsősorban a Balatonon és a Velencei-tavon űzik e sportágat, de két éve már Szolnokon is feltűntek az első vízisíelők. Maroknyi fiatalember fogott össze s szállt a deszkákra, új. kellemes színfoltot varázsolva a Tiszára, Zagyvára. De hogy is lehet vízisíelni? Végy két deszkát, aztán keress egy meredek lejtésű tavat — hangzik a jópofa recept. Nos. így biztos nem lehet, de még akkor sem olyan egyszerű, ha valamennyi kellék — motorcsónak, síléc, víz — adott. Jó egyensúlyérzék, megfelelői állóképesség, és persze bátorság is kell hozzá, az meg különösen nem árt, ha valaki amúgy is tud síelni. — Számunkra annyit jelentett az egész, hogy egyszerűen csak ráálltunk a lécekkel a vízre, s elindult a motorcsónak, — vallottak a szolnokiak. — Valamennyien ilyen vagy olyan módon, de síeltünk korábban. Persze, mint minden kezdet. ez is rögös volt. Féilábon a Tiszán — Oláh János kivitelezésében (Fotó: Tarpai) — öt éve együtt voltunk Lengyel Gyurival Jugoszláviában, — mesélte a 18 éves Várkonyi Géza. — Ott kóstoltunk bele a vízisíelésbe, s nagyon megtetszett. Tavaly aztán végre Szolnokon is adódott alkalom, hogy kipróbálhassuk. — A KÖTIV1ZIG MHSZ könnyűbúvár szakosztályától kértünk kölcsön egy pár lécet, — vette át a szót Oláh János, a Tiszavidéki Szövetkezeti Közös Vállalat rendészeti vezetője. — és a Holt- Tiszán síeltünk, főleg a kajak-kenu versenyek szünetében. Igen ám, de a horgászok felháborodtak, panaszos levelek tömkelegét írták. sőt az is előfordult, hogy megdobálták közülünk azt, aki éppen arra ment. Abba is hagytuk. — De nem örökre, — kapcsolódott be a beszélgetésbe Lengyel György. — Idén augusztus elején a Zagyvagáton jártunk, s egyszer csak észrevettük, hogy valaki síel a vízen. Ma sem tudjuk egyébként, ki volt. Csak néztünk, hogy lehetséges ez, amikor a mi lécünk ott szárad a szekrény tetején. Megkerestünk néhány motorcsónak-tulajdonost. hogy mi lenne, ha vontatna minket. A megfelelő társat végül is a 29 éves autóápoló kisiparos. Nyögéri Ferenc személyében találták meg, aki apia motorcsónakjával vontatja a kompániát. — Én is megszerettem a vízisíelést, és meg is tanultam, — mondta Nyögéri Ferenc. — Azóta rendszeresen lejárunk a Tiszára. Megkaptuk az engedélyt a rendőrségtől is, mentőmellénynyel szállhatunk vízre. Rajtunk kívül még hatannyolcan húznak időnként sílécet a lábukra. Heti három -négy alkalommal síelünk, elsősorban a hétvégeken. — Mennyibe kerül egy-egy napi vízisíelés? — Körülbelül kétszáz forintba, szóval fejenként ötvenet kell összedobni. És a síléc? — Elég drága. Típustól, márkától függően 3—4 ezer forint. Nekünk pillanatnyilag a kölcsönkapott lécünk van, de már készülnek saját kivitelezésben az újak. Hamarosan mindenkinek lesz léce. — Hogyan csináljátok? — Az eredeti olasz lécről vettünk mintát, de nem gipszből. hanem tésztából. Éjszakákon keresztül gyúrtuk. formáltuk, míg megfelelő nem lett. — Megér ennyit a vízisí? — Meg. Kedvtelésből, saját gyönyörűségünkre vízisíelünk. Számunkra ez ugyanolyan szórakozás, időtöltés, és sportolási, mozgási forma, mint akármi más. — Mi van akkor, ha valaki kedvet kap a vízisíhez, s betoppan hozzátok a Tiszahíd melletti stégre? — Bárkit szívesen látunk. Igaz. néhányan már megvróbálták, de hogy nem sikerült talpon maradniuk, lemondtak róla. Persze, nem ördöngösség ez, s ha valaki áldoz rá némi pénzt és idői, nem bánja meg. Constantin Lajos Harkovban, a Szovjetunió egyik legjelentősebb egyetemi városában soknyelvű, sok nemzetiségű diáksereg gyűlt egybe. A szovjet, a lengyel, a német, a bolgár, a vietnami és az afrikai országok egyetemistáinak hatalmas táborában ott találjuk a magyarokat is. A város huszonegy egyetemén az elmúlt tanévben nyolcvanhármán tanultak, legtöbben a mérnök-közgazdász egyetemen, ahol a szolnoki Közgazdasági Szakközépiskola egykori diákja, Szabó Ilona már a negyedik évfolyamot kezdi októberben. — Idén hosszúra nyúlt a nyári szünet — mondja. — Az olimpiára való készülődés miatt egy héttel hamarabb hazajöhettünk, s a hathetes kötelező szakmai gyakorlat is megnyújtja kicsit a vakációt. Jelenleg a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat szolnoki számítóközpontjában dolgozom, azaz a legfontosabb feladatom, hogy a diplomamunkámra készüljek. Konzultánsommal, — aki ugyancsak a harkovi eeyetem gépi adatfeldolgozó szakán végzett — egyelőre a szakirodalomban kutatunk, választott témámmal még csak a kutatóintézetekben foglalkoznak Magyarországon, gyakorlati alkalmazását egyelőre nem tanulmányozhatom. — S csak komoly munka töltötte ki a nyarat? — Lényegében igen, de az idegenvezetés szórakoztatott is. _ ? — A szakmai gyakorlat megkezdése . előtt lengyel és szovjet turistákkal jártam az országot. Gyakoroltam a nyelvet, még könnyebben megy majd a tanulás Harkovban. — Gondolom könnyebben, mint az első évben. — Akkor is sok segítséget kaptunk. A tanév megkezdése előtt egy hetet nyelvi előkészítő táborban töltöttünk, ahol a matematikai, fizikai, közgazdasági alapszavakkal ismerkedtünk meg. Az első félévben főként olyan vizsgák voltai^, amelyekhez nem kellett nyelvtudás. a számok, a képletek jól vagy rosszul feleltek helyettünk. Néhány vizsgára magyar nyelvű könyvekből készülhettünk. egyszóval megkönnyítették a kezdést. — És a folytatás? — A külföldi diákokkal sem tesznek kivételt, az egyetem követelményei ugyanúgy vonatkoznak rájuk is, mint a szovjet hallgaiuicra. Igazán nem akarok dicsekedni, de a magyar diákok az itt-ott akadozó nyelvtudásuk ellenére is a jól tanuló egyetemisták közé tartoznak. A kollégiumban is népszerűek, kedvelik őket a többiek. — Mivel érték el ezt a „népszerűséget”? — Szerepe lehet ebben ä hagyományos és minden évben megrendezett magyar heteknek is. Április 4-e körül az egyetemen és a magyar diákokat patronáló harkovi csapágygyérban kiállításon mutatjuk be hazánkat, ízelítőt adunk kultúrájából, népművészetéből, társadalmi, gazdasági életéből. Befejezésként pedig vetélkedőt rendezünk, amelyen nemzetre és nyelvre való tekintet nélkül minden diák részt vehet. Ezen kívül persze a jó magyar ételek is „ludasak”. A mi szobánkban például szovjet lányok is laknak, imádják a főztünket, sőt lassacskán már jobban készítik a paprikáscsirkét, mint mi. Persze az is igaz, hogy az ukrán borsosnak sincs párja. — Milyen kapcsolatotok van Magyarországgal, tudtoke tájékozódni folyamatosan arról, íni történik idehaza? — Három KlSZ-alapszervezetünk ugyanolyan részese az ifjúsági mozgalomnak, mintha itthon lennénk. Nekünk is vannak különböző programjaink, még társadalmi munkán is részt veszünk. Legutóbb egy vasútépítésnél dolgoztunk. A különböző folyóiratok egy-két napos késéssel eljutnak hozzánk. Hazudnék persze, ha nem azt mondanám, hogy a legszebb pillanat az, amikor kigördül a harkovi pályaudvarról a vonatunk, és eav-két hétre hazaérkezünk. Végül is nehéz éveket tölteni távol a családtól, a megszokott környezettől. — A te vonatod két év múlva véglegesen kigördül Harkovból. Itthon mi lesz a munkád? — A KSH ösztöndíjasa vagyok, egyelőre nem tudom, melyik munkahelyen helyezkedek el. Rendezőszervező leszek, a vállalatok számviteli, ügyviteli kérdéseivel foglalkozom majd, természetesen a számítógép segítségével. Érdekes munka, rengeteg lehetőségem lesz arra, ho",r kamatoztassam a Harkovban tanultakat. T. E.
