Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

(Folytatás a 3. oldalról.)

Nem azt hajtogatjuk, hogy dolgozzatok többet — mert az emberek nagyrésze enélkiiil is tisztességgel és becsülettel dolgozik — hanem azt, hogy jobban kell dolgoznunk. A termelékenységet kell emelni, jobb üzemszervezésre és irányításra van szükség, a műszaki színvonalat kell fejleszteni, és természetesen jobban ki kell használnunk a munkaidőalapot is.

Ezek a mi fő eszközeink.

Előrehaladásunkban építünk a szellemi erők, értelmiségünk nélkülözhetetlen közreműködésére és egész társadalmunk alkotó erejére. Csatlakozom ahhoz, ami itt tegnap elhangzott, hogy társadalmunk nagyon sokat fejlődött, és magasfokú érettségről tett tanúságot a közelmúlt évek politikai és gazdasági feladatainak megoldásában. Enélkül .nem is tudtunk volna megbirkózni megnövekedett feladatainkkal.. Helyeslem, hogy a jövőben is a nemzeti jövedelem három százalékát fordítjuk a kutatásra és a fejlesztésre. Számítunk a műszaki és a humán értelmiség munkájára a közoktatás dolgozóira, a pedagógusokra, akik sokat tesznek azért, hogy világnézetileg egészséges, szocialista gondolkodású, és a szocialista erkölcs szellemében nevelt ifjúsága legyen a magyar népnek.

A közvélemény formálásában fontos szerepük van az íróknak, a művészeknek, a kiadónak, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóinak is. Nem akarok belemerülni egy ilyen kényes terület problematikájába, de azt hiszem, hogy az irodalom, a művészetek is a dialektika, az élet törvényeinek megfelelően hullámvonalban fejlődnek. Az előrehaladást olykor megtorpanások követik. Ez a dolog természete. Az irodalom, az egyes művészetek terén tapasztalható visszahúzódás, begubózás, sőt még pesszimista hangvétel is.

Egyes fontos, s néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek azt mondják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem is ezt akarom szóvá tenni. Inkább azt szeretném kérni a művészektől. az íróktól, a közvéleményformálás valamennyi tényezőiétől, hogy törekedve önmaguk megvalósítására, mert másképpen alkotni nem is lehet, szolgálják népünk önmegvalósítását mert népünk a. kapitalista igától megszabadulva a szocialista rendszerben kibontakoztatta alkotóerőit, és valóban megvalósítja önmagát.

A pesszimizmus sokszor hangulattól, s talán néha az

Lázár György elöljáróban

— a kormány és a maga nevében — minden felszólaló képviselőnek megköszönte a Minisztertanács előterjesztett munkaprogramjához adott egyetértését, a munka jobbítását szolgáló javaslatait, indítványait és a végrehajtáshoz ígért segítséget. Számunkra

— hangsúlyozta — külön is fontos és megtisztelő a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának programunkhoz biztosított, nélkülözhetetlen támogatása, amit Kádár János elvtárs tolmácsolt. Azon leszünk, hogy munkánkkal megfeleljünk annak a várakozásnak és bizalomnak, amely a képviseleti felszólalásokban kifejezésre jutott.

— A másfél napos vita. amelyben társadalmunk minden osztályának és rétegének képviselője szólt — mondta Lázár György — méltó folytatása volt annak a nagy jelentőségű politikai eseménysorozatának. amely márciusban , pártunk XII. kongresszusával kezdődött. A vita egvben fontos hozzájárulást jelentett a végrehajtás megszervezéséhez is. hiszen elsősorban arról van szó: mit 'és hogyan kell tenni annak érdekében, hogy közös és nagy

életkortól is függ. De egy másfajta pesszimizmusról is szó van. Az irodalomban, a művészetekben vannak

nemzetközi irányzatok, amelyek hullámzanák, váltogatják egymást. A nyugati világ igazi alkotói teljes joggal pesszimisták, ha saját kapitalista világuk jövőjére gondolnak. De divatból ezt nem kell átvenni, mert a szocialista és a kapitalista rendszer problémáit illetően két különböző dologról van szó. A szocializmus problémái — bár néha igen fájdalmasak — esetenként szülési fájdalmak, máskor gyermekbetegségek, vagy a fejlődés betegségei. A kapitalista társadalmi rendszer 'betegségei pedig egy elöregedő — és mély meggyőződésem szerint — pusztulásra ítélt társadalmi rend tünetei.

Tehát, azt kérném íróinktól, művészeinktől, hogy tükrözzék népünk valóságát. Ezt szoktam kérni akkor is, amikor egy-egy külföldi diplomatával találkozom. Ismerkedjen meg a magyar valóság tényeivel és erről adjon hiteles tájékoztatást kormányának. Se rózsaszínűre, se feketére ne fesse Magyarország képét, mert mind a kettő a valóság torzítása. Az írók és a művészek is -a valóságot adják vissza, mert ezzel segítik legjobban törekvéseinket, népünk szocialista terveinek valóra váltását. Viszonzásul pedig azt tudom ígérni, hogy irányítási gyakorlatunk változatlan marad, itt sincs szó a vonal semmiféle „keményedéséről’’. A művelődés területén is megfelelő decentralizációt hajtottunk végre. A kormányzati szervek természetesen kötelességük és felelősségük szerint járnak el, amikor területük átfogó és fontos kérdéseivel foglalkoznak. Ezek közé sorolom a Nemzeti Színház és az Operaház kérdéseit is. Mi nem írjuk elő sem az alkotói stílust, sem azt, hogy mit írjanak vagy milyen szobrot készítsenek. A művészeti feladatok végrehajtása a művészre marad. Ez továbbra is így lesz, mert így helyes.

Iránymutató elvünk a marxista-leninista tudomány. Ez jó iránytű, ezért azt követjük. Az elveket a valósággal egybevetjük, tehát reális cálokat tűzünk ki, vagyis csak olyanokat, amelyek megvalósításához megvannak a feltételek.

Politikánk iránya, jellege, a szövetségi politika, a párttagok és párton kívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása bevált. A párt a nép nélkül nem létezhet, s a kormánynak is szüksége van a tömegek támogatására. Törekvéseinket, cselekedeteinket megértik,

nemzeti programunk, a fejlett szocialista társadalom építése sikeresen folytatódjék, abban a szellemben és annak a politikának a jegyében, amelyet a XII. kongresszus határozott meg.

A vita alapján Lázár György minden lényegbevágó kérdésben egyetértését fejezte ki a felszólalókkal, majd a vitában érintett főbb témaköröket taglalta. Helyzetünk értékelésével kapcsolatban — nevezetesen, hogy az eredmények vagy a gondok vannak-e túlsúlyban — azokkal a képviselőkkel egyező véleményét fejtette ki, akik úgy fogalmaztak: történelmi távlatban nézve vitathatatlanul az eredmények túlsúlya a jellemző. Ez — tette hozzá — még az utóbbi, egyébként joggal nehéznek minősített évekre is igaz Ebben az időszakban is volt fejlődés, s az adott helyzetben is sikerült megőrizni elért vívmányainkat. Ezt sok, nálunk fejlettebb ország sem volt képes így biztosítani. Országunkban kétségtelenül létbiztonság van. Nem szabad erről megfeledkeznünk. még akkor sem. ha most elsősorban a gondok, a feladatok foglalkoztatnak bennünket.

az emberek, s a helyes felvilágosító szó is formálja a közgondolkodást. Az emberekben nagy a tettrekészség, cselekedni akarnak szocialista céljainkért, ennek érdekében jó vezetést követelnek és főleg azt, hogy mondják meg nekik, mi a feladatuk.

Meggyőződésem, hogy céltudatos, állhatatos munkával tovább haladhatunk előre. Ehhez egységre van szükség és a nemzet haladó, alkotó erőinek összefogására. Így haladhat népünk továbbra is előre a szocialista társadalom építésének útján.

Kormányunk, az állami és a gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a maguk munkáját, és feladataik jó megoldására törekszenek. Bízunk bennük, mert megérdemlik!

Befejezésül mégegyszer szeretném elmondani, hogy Lázár elvtárs programlbeszédével egyetértek, a kormány munkaprogramját a Központi Bizottság és a magam nevében elfogadom, az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.

Szeretném biztosítani a tis.ztelt országgyűlést és a kormányt, hogy ennek a kormányprogramnak a megvalósításáért a Központi Bizottság és a párt valamennyi szervezete becsülettel fog dolgozni!

Petri Gábor (Csongrád m.

&. vk.), a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora a többi között szellemi életünk főbb kérdéseiről szólt. Elsőrendű érdek — hangsúlyozta — a kutatás távlati tervezése és fejlesztésének szellemi, anyagi megalapozása. Tudományos életünk másik nagy és a jövőnek szóló feladata a reális helyzetelemzés, a hazai tudományos eredmények alapos értékelése, s azok összehasonlítása a nemzetközi teljesítményekkel. Csak így ismerhetjük fel idejében a hiányosságainkat.

Gyulavári Pál (Békés m. 1. vk.), a Békés megyei Tanács elnöke szűkebb hazája fejlődéséről, eredményeiről számolt be, majd rámutatott: az utóbbi évtizedben megismétlődő ár- és belvizek egyre növekvő károkat okoznak, ezért a megelőzés és a védekezés eddigi gyakorlatát felül kell vizsgálni. Köszönetét mondott mindazoknak, akik együttérzésükkel munkájukkal, anyagi eszközeik felajánlásaival igyekeztek enyhíteni az idei árvíz okozta gondokon.

Miután a kormányprogram fölötti vitában több hozzászóló nem jelentkezett, az elnöklő Péter János, az országgyűlés alelnöke ezért megadta a szót Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének, aki válaszolt az elhangzottakra.

Nyomatékkai szólt Lázár György arról, hogy a rnenynyiség helyett a minőség került az első helyre. Statisztikai adatokkal támasztotta alá ennek fontosságát, s mint mondotta: a világpiacon kemény és objektív eszközökkel méretik meg az áru.

— A program reális — húzta alá Lázár György —, mert az, hogy gazdaságunk alapjai szilárdak, nem jelszó, hanem ellenőrizhető valóság. Ami pedig a tartalékainkat illeti: a legnagyobb tartalékunk az emberi képességekben van. Igazi kincsünk — amive! hiányzó természeti adottságainkat is pótolni tudjuk — a tudás. népünk tehetsége és emberi képességeink. Meggyőződésem: megvan a kellő akarat ahhoz, hogy ezt a kiapadhatatlan erőforrást jobban használjuk ki. Ugyanakkor vannak anyagi tartalékaink is. Például a

munkaidőalap-veszteségek nagyjából ' most is olyan százalékos arányúak, mint tíz évvel ezelőtt, de a mai munkaóra kétszer annyit ér, mint a korábbi,, a veszteségek csökkentése, tehát kétszeres eredményt ígér.

A kormányprogram végrehajtásának legfőbb feltételei között a Minisztertanács elnöke először annak a politikai egységnek a fenntartását és erősítését említette, amely a legfontosabb támogatója a szocialista társadalom ügyének. Szólt a szocialista demokráciáról, arról, hogy még nyitottabtíra tárjuk a kapukat a tehetséges, dolgozni és alkotni akaró és tudó emberek, a fiatalok előtt. További feltétel: az igényesség, a társadalmi önkontroll és az, hogy kevésbé legyünk szemérmesek a rosszul dolgozókkal szemben. Nagyon fontos a tudás, a műveltség gyarapítása, s számos, a világiban is tekintélyt szerzett tudományos eredményünk hasznosítása a gyakorlatban. Az, hogy minden gazdálkodó egység, sőt minden család rendelkezzék reális, s a közös célok meg— Mint ismeretes, az 1979. évi terv és költségvetés olyan több évre szóló cselekvési irányvonalnak a kezdetét jelentette, amelynek a szocialista fejlődést szolgáló, a gazdaság versenyképességének javításán alapuló, tartós és szilárd egyensúlyi viszonyok megteremtése a célja. Ennek érdekében egy sor intézkedést tettünk, és alárendeltük e célnak még a mennyiségi növekedésre irányuló törekvéseket is — hangsúlyozta elöljáróban Hetényi István. — Az elmúlt másfél év azt mutatja: társadalmunk támogatja a változtatásra irányuló intézkedéseket. Így a gazdasági eredmények sem maradtak pl: külkereskedelmi mérlegünk hiánya tetemesen csökken az előző évekéhez képest. A kivitel gyorsabban növekszik, a behozatal pedig jobban csökken, mint ahogy előirányoztuk. Emellett biztosítottuk a gazdaság növekedését. Az össztermelés 1979-ben 2,5 százalékkal, az ipar nettó termelése 4 százalékkal, a nemzeti jövedelem 1,8 százalékkal nőtt.

— A nemzeti jövedelem belső felhasználásának tervezett fő tételei: a lakosság fogyasztása és a beruházások tervszerűen alakultak. A fogyasztás mintegy 3 százalékkal, a beruházás kereken 1 százalékkal nőtt. A lakosság keresletét az év java részében a korábbi színvonalnak megfelelően tudtuk kielégíteni. Egy árnyalatnyit javult a beruházási kereslet és kínálat viszonya. Kedvező, hogy a készletek csak kevéssé nőttek. A munkaerőhelyzet is kiegyensúlyozottabbá yált. A gazdaságirányító szervek célratörőbb, fegyelmezettebb munkastílust alakítottak ki. A társadalmi szervek fokozódó igényessége nagyban segítette e folyamatok megindulását.

— Az eredmények így megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket az 1979. évi munka iránt támasztottunk. A mai és holnapi követelmények tükrében azonban még többre és másra is szükség van. A hatékonyság és a versenyképesség fokozásában, az észszerű gazdálkodásban és takarékosságban még csak az első és még korántsem általánossá váló lépéseket tettük meg! E körülmény súlyát rögtön világosabban érzékeljük, ha az 1979. évi költségvetés végrehajtására tekintünk.

— Az 1979. évi költségvetés 411,6 milliárd forint bevétellel és 415,2 milliárd forint kiadással, következésképpen 3,6 milliárd forint hiánnyal zárult. A hiány — sajnos — sem az előirányzathoz, sem az 1978. évihez képest nem mérséklődött.

— A vállalatok az előirányzottnál kevesebb nyereségadót fizettek be, mivel a nyereség összege 1979-ben csupán 1,7 százalékkal nőtt. Bár az eredmény, hogy a nyereség a gazdálkodás szigorúbb feltételei mellett is nőtt, a növekedés mértéke nem elegendő ahhoz. hogy tartósan fedezze a folyamatosan növekvő állami kötelezettségeket.

— 1979-ben egy sor, a havalósítására ükrányuló terveikkel.

A kormány részéről nem ígérhetem — mondta Lázár György — hogy mindig és minden kérdésben azonnal és tévedhetetlenül megtaláljuk a legjobb megoldást, de azt ígérem, hogy figyelmet fordítunk minden észrevételre, és tanulunk a gyakorlat kritikájából.

— A feladat, amely előttünk áll — hangsúlyozta — bonyolult, de vonzó és szép. mert megoldása népünk javát szolgálja, nem a megszokottat, hanem az újat jelenti, újat teremteni pedig igazi alkotó munka.

Befejezésül kérte, hogy a munkaprogram vitájában elhangzott azon javaslatokra,, amelyek közvetlenül a VI. ötéves tervet érintik az év végén, az új ötéves terv előterjesztésekor térhessen

tékonyabb gazdálkodást segítő intézkedést készítettünk elő. Ezek között kiemelkedően fontos az árrendszer fejlesztése. 1980-tól az ipari ágazatok többségében a világpiaci árarányokhoz igazodó termelői árakat, az ezekhez folyamatosan alkalmazkodó ármechanizmust vezettük be.

— Az új árrendszer és ármechanizmus néhány kedvező hatását — a külkereskedelmi ármunka javulását, az energiatakarékosság fokozódását — már az eddig eltelt rövid időszakban is érzékelhetjük. A vállalatok túljutottak az átállással kapcsolatos kezdeti bizonytalanságokon. Fokozatosan egyre tudatosabban és célszerűbben használják ki az árrendszer kínálta lehetőségeket, Továbbra is segíteni kívánjuk a vállalatokat az árképzési előírások helyes alkalmazásában, de nem engedhetünk szabad utat olyan törekvéseknek, amelyek a hatékonyabb gazdálkodás helyett az erre szorító árképzési szabályok módosításával szeretnék növelni vállalatuk jövedelmezőségét.

— Az év elején áttekintettük a folyamatban levő nagyobb beruházásokat, s ott, ahol az egyensúly szempontjai miatt indokoltnak látszott, némelyeiknek a meggyorsítását, másoknak a halasztáslát határoztuk el. Az idei év első nyolc hónapjának gazdasági eredményei arra engednek következtetni, hogy a külkereskedelmi áruforgalomban a behozatali többlet a múlt évinél és atervezettnél isi kisebb lesz. A vállalatok első félévi nyeresége eléri a költségvetés összeállításakor számítottat. Ez az ár- és szabályozórendszer működőképességére utal, s nem igazolja azt a borúlátást, amely a vállalatok nem kis

Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk.), az edelényi Nagyközségi Közös Tanács elnöke az 1975. évii II. törvény hatályba lépése előtt alacsony öszszeggel nyugdíjba vonult régi bányászok, vlalamint az alapító termelőszövetkezeti tagak nyugdíjrendezése tárgyában intézett kérdést a munkaügyi miniszterhez. Arra kért választ: Tervezi-e a kormány e két fontos társadalmi réteg nyugdíjának rendezését, felemelését a VI. ötéves terv időszakában?

Rácz Albert munkaügyi államtitkár válaszolt:

— A VI. ötéves terv életszínvonal-politikai előirányzatai részleteiben még nincsenek kidolgozva, ezért a feltett kérdésre tételesen még nem lehet választ adni. Arra kérte az interpelláló képviselőt és az országgyűlést, hogy — a testület ügyrendi szabályainak értelmében — járuljon hozzá: a választ a kormány nevében a munkaügyi miniszter 30 napon belül írásban adja meg, s arról az országgyűlés elnökét egyidejűleg tájékoztassa.

Az államtitkár válaszát, javaslatát az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette.

vissza a kormányzat. A többi fontos témát, javaslatot és észrevételt a kormány — a kialakult gyakorlatnak megfelelően — feldolgozza, és erről a képviselőket tájékoztatni fogja. Végül ismételten fcértle a Minisztertanács elnöke az országgyűlést, hogy a kormány munkaprogramját és a vitaöszszefoglaló választ fogadja el.

A parlament a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány munkaprogramjáról és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag, egyhangúlag tudomásul vette.

A napirendnek megfelelően ezután a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása következett Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra.

körében a múlt év végén eluralkodott.

— Az 1979, s 1980. évi intézkedések, a gazdasági folyamiatok és a költségvetés eredményei számos tanulsággal szolgálnak munkánk számára. Megerősítenek abban, hogy a világos célok és a hozzáértő, s következetes irányítás forradalmi mozgósító erőt jelentenék nehéznek látszó terveink megvalósításában. Erősítik a bizalmat a párt és a kormány politikája iránt, s hatalmas anyagi erőt szabadítanak fel feladataink megoldására. A javuló irányítás alkotó és alkotni kívánó dolgozók millióinak cselekedeteit képes az ország és általa minden állampolgár, az egész közösség javára fordítani — hangsúlyozta a pénzügyminiszter.

Varga Gyula (Zala m. 2. vk.), a Zala megyei pártbizottság első titkára, a Terv- és Költségvetési Bizottság előadója elmondta, hogy a képviselők szóvá tették néhány területen a tervszerűség hiányát. A tanácsok — és más intézmények — például nem gondoskodtak arról. hogy az életszínvonal- és szociálpolitikánkat szolgáló költségvetési eszközöket maradéktalanul felhasználják. Tavaly nem merítették ki a pedagógus béremelési lehetőségeket, nem költötték el az egészségügyi rehabilitációra szánt összegeket, s a hatékonyabb termelést szolgáló műszaki fejlesztési alapokat.

Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta.

Dajka Ferenc (Veszprém m. 6. vk.), a vegyipari dolgozók szakszervezeté n ek főtitkára a munka- és védőruhák mérettartósságának tárgyában interpellált a könynyűipari miniszterhez. A minisztérium mit tesz azért, hogy a munkaruhák mosás után ne menjenek össze, illetve azok ne váljanak használhatatlanná? — hangzott a kérdés.

Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár válaszában elmondta, hogy a magas hőfokon is ellenálló, mérettartó textíliák előállítása nagyarányú műszaki fejlesztést igényel, az ehhez szükséges gépek munkába állítása hosszabb ideig tart. A közeljövőben a minisztérium az Országos Munkavédelmi Bizottságnak is beszámol a munka, és védőruha gyártásának körülményeiről, hogy pontosíthassák a további feladatokat.

Bakos Zsigmond válaszát az interpelláló mielőbbi intézkedést sürgetve, az országgyűlés pedig nyolc ellenszavazattal és tizenkettő tartózkodással tudomásul vette.*

Az országgyűlés őszi ülésszaka ezzel véget ért.

Lázár György válasza

A pénzügyminiszter expozéja

Interpellációk