Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 21. DIÁKOK ŐSZI MUNKÁN Igaz, már harmadik hete, hogy megkezdődött az út tanév, de sok iskolában csendesek a folyosók, üresek az osztálytermek. A diákokért reggelente autóbusz megy, és viszi őket a földekre. Paradicsomot, paprikát. almát, őszibarackot szednek. Segítenek az őszi betakarítási munkákban. A megyében 33 termelőszövetkezetben és állami gazdaságban több mint húszezer gimnazista, szakközépiskolás, szakmunkástanuló és hetedikes—nyolcadikos általános iskolai diák dolgozik. „Egy a ládába, egy nekem...” Szilvát szüretelnek a tégy verneki Vörös Csil lag Tsz-ben a kenderesi Szakmunkásképző Intézet harmadik „A” osztályos tanulói Telik a láda, szorgalmasan szedik a paradicsomot a jászfényszarui Béke Tsz földjein a jászberényi Erősáramú Szakközépiskola diákjai Vége a „műszaknak”. Megérkezett az autóbusz is Tízórai szünet. Munka közben jólesik néhány falat a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium harmadikos lányainak * Vajon mennyi lesz a mai teljesítmény? Tarpai Zoltán képriportja Éjszaka a keverőben G. — húsz kilóval könynyebb, és tíz évvel fiatalabb korában — hajlamos volt a filozofálgatásra, különösképp akkor, ha győzött a Fradi, vagy friss, csapolt sört mértek a Gilisztában. Tehát elég gyakran adta fejét bölcselkedésre. Pár hétig egy gépen dolgoztunk a keverőben, együtt szívtuk a port, és szünetben a cigarettát. „Na, köpjünk el egy csikket!” — felkiáltással letette a dikicset a gép vállára, lehúzta a kesztűjét, utánozhatatlan mozdulattal följebb rántotta a nadrágját, és előhúzott egy szál Symphoniát a füle mögül. Cigarettázás közben aztán nagy előadásokat tartott a házinyúl-tenyésztésről. (holott nyulat valószínűleg csak tálban, némi szósz társaságában látott), a patkányirtásról (ez akkoriban aktuális téma volt a Tisza Cipőgyárban), az amerikai űrhajósokról. akik akkor szálltak a Holdra („a kutyám is valahogy olyan ünnepélyes hangon vonyít azóta az ég felé”). Munkánkról, s munkahelyi körülményeinkről sajátságos, ám nem pontatlan véleménye volt: ..Itt két eset lehetséges. Vagy megedződik az ember orra. szíve, szála, mája. tüdeje, és olyan lesz a szervezete és az idegrendszere, mint az acél, és az orvosok csodájára járnak. Vagy nem edződik meg, — és akkor is csodájára járnak az orvosok. Az első esetre még nem volt példa..." Mondta mindezt a panasz legkisebb árnyalata nélkül, „elköpte” a csikket, füle mögé készítette a következő Symphoniát. harákolva köhögött („ugatnak a halál kutyái”), két kezét zsebre dugva, csípőből kicsit Tiszáivá magát megigazította a nadrágját, és mentünk viszsza a géphez. Porban, zajban melegben_ Arra, aki sohasem járt még a martfűi gyár keverőüzemében vagy hasonló helyen, ijesztően hatnak a hatalmas, furcsa gépek, amelyeken szisszenve, no f fenve sivítva, dörögve „megdolgozzák” az emberek a c: bőtalpnak, betétnek való forró. büdös gőzöket ontó gumikeverékeket. Ha a nagy, „nyolcvanas” hengerei belekapnak egy jó másfél mízsányi keverékbe. szinte megremeg a föld. Mesélik: tavaly valamelyik NB I-es futballcsapat játékosai Martfűn játszottak, délelőtt megmutatták nekik a gyárat. Amikor kinyitották előttük a keverőműhely ajtaját, riadt arccal visszafordultak. De a hivatalos, ünnepi — vagy egyéb — alkalmakkor történő gyárlátogatások részvevői is igyekeznek gyorsan túljutni a keverőn. „Hiába no! Itt por van. büdös van, zaj van, sőt nyáron még förtelmes meleg is.” Beleszagol a munkába és... A C-gyár — a keverő, a formatalp, a kikészítő, a kihúzó műhelyek — termékei három fő gyártmány csoportba sorolhatók: mikroporózus lemezek, formatalpfélék, s egyéb bőrszerű gumilemezek. Egy évben — átszámítva — 32 millió pár cipőtalp készül itt. elsősorban a gyár saját céljaira, de jut belőle más magyar cipőgyárakba, sőt kis mennyiségben tőkés exportra is. Évente mintegy 600 millió forintot érő termék készül. A dolgozók létszáma alig haladja meg az ötszázat. Nappal, délután, éjszaka, három műszakban dolgoznak, a többség régi. kipróbált, szaki, fiatalok nem jönnek ide, vagy aki jön. egykettőre tovább áll. Sokat, nagyon sokat kell vállalni annak, aki ideszegődik; a három műszak mellett, az egészségre ártalmas körülményeket is. Így aztán, ha hébe-hóba jelentkezik egy-egy fiatal, szó szerint beleszagol a munkába és rögtön más után néz. „Volt itt olyan is, hogy hétfőn jött, kedden ment.” Gyetvai Gyula Kunszentmártonból jár dolgozni — 1955 óta. — Tizenhárom évig a formatalpnál voltain szabász, aztán átjöttem ide, most kihúzó vagyok. Végig három műszakban. — Meg lehet szokni? — Nézze, jobban jár az ember a három műszakkal. Több idő jut a „háztájira”. Otthon aprójószágot, disznót tartok, kertem van. Néha délelőtt kell rá idő. néha délután. Tápért menni, permetezni, szerződést, oltást intézni. .. — Szereti a keverőt? — Megszoktam. Ez egy összetartó, régi kollektíva. Az éjszakai műszak tíztől reggel hatig tart. A műhely fölött egy emelettel, a kikészítőben, s a mixergépek táján áll a levegő, amely — finoman szólva — büdös. Sőt: rossz, kesernyés, köhögésre ingerlő „íze” van. Mellesleg: recept alapján, patikai pontossággal itt állítják össze a kumikeverékeket. Nyitrai Ferenc mixeretető a dohányzóban viharvert cigarettás dobozt húz elő a zsebéből, rágyújt. Beszélgetünk, de szavak nélkül is nyilvánvaló, rá van írva a külsejére, mért nem kapkodnak a fiatalok a keverő munkalehetőségei után. Jó néhány fekete gumikeveréket gépbe rakhatott este 10 óta Nyitrai Ferenc: a fogai és a szeme fehérje kivételével minden fekete rajta. Ha fehér keverékkel dolgozott volna: az orrában a szőrszálak is fehérek lennének. „Hát, ez ilyen...” Nehéz munka. Németh Istvánt és „cimboráját”. Burai Józsefet figyelem munka közben. Barna és fehér „mikrót” (mikroporózus talpnak valót) húznak. Németh István a gép egyik oldalán áll. „eteti” a gépet, pár tonna anyagot megemel így apránként egy műszak alatt. A hengeren forgó, egyre melegebb massza kiszámíthatatlan és kényes, ha hozzányúl, figyelni kell. Szemben Burai József ugyanígy, amikor a vágóasztalra vezeti az anyagot. Tíz órától éjfélig nem is mozdulnak a gép mellől. Éjiéikor egy félmondat: „Rágyújtás...'' —• Mikor van a holtpont? — kérdezem Németh Istvánt, aki 1952 óta dolgozik a gyárban; végig a keverőben, mindig három műszakban. — Most jön majd, egy-két óra múlva. — Elgondolkozik. — De nincs is itt holtpont, kényszeríti az ember a figyelmét. Az is lehet persze, hogy az egész éjszakázás egyetlen holtpont. Hiába, — én legalábbis azt mondom az éjszakázást nem lehet megszokni. Műszak után a fürdéstől felfrissül az ember, otthon vagy elalszik vagy nem, és a nappali alvás csak nem olyan, mint az éjszakai. — Kávé? — Én nem iszom, van aki hármat, négyet is... Vissza a géphez. Németh István és Burai József ott folytatják, ahol abbahagyták Ismerik egymás mozdulatait, de valószínűleg gondolatait is. — Én szeretem ezt a munkát — mondja Németh István. — Egyik a másik, a harmadik nélkül nem boldogul, csinálni kell. Van látszatja. Fogynak a megmunkálásra váró lemezhalmok. Nehéz munka. De lehet szeretni. Ha égő, karikás szemmel is A fizetések: pótlékkal, mindennel együtt négy és ötezer között, néha egykétszázzal több. (A bérével nem különösebben elégedett senki. Sőt!) A kollektíva —- a munka természete meg is követeli — jó, rossz, bántó szót nem hallani. Aki öt-nyolc-tíz vagy még több éve itt dolgozik, nemigen tud, s nem is akar innen el-, kiszakadni Pedig panaszkodni való akadna bőven. Szalai Pál, a medveerejű, vastagnyakú, vastag derekú régi keverős szaki nyombélfekélyére és szemfájására panaszkodik, Bandi bácsi, az anyaghordó, két évvel a nyugdíj előtt a karjait, lábait emlegeti; „A fene tudja. hány tonnát mozgatok meg egy nap alatt.” Németh István derekának is nehezére esik mostanában a hajlongás. Két órakor — „uzsonnaszünet”. Aki siet az evéssel, ilyenkor szundíthat f>— 10 percet. Aztán tovább, reggelig. És hat órakor, megfüröd.ve, átöltözve, ha égő, karikás szemmel is, jól esik felnézni a világosodó égre. Szabó János Az autópálya építői Hort község határában, az M 3-as autópálya üzembe állítását segítik elő a vízelvezetőcsatorna és kisebb műtárgyak építésével a KÖTIVIZIG jászkiséri Ficsór Andor brigádjának tagjai (Fotó: Csikós F.)
