Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

2 SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 1980. szeptember 18. A józanodás jele. Megnyílt az ENSZ közgyűlésének 35. ülésszaka New York-ban megnyílt az ENSZ-közgyűlése. Képünkön: Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára (balra) és az ülés­szak elnöke, a nyugatnémet Rüdiger von Wechmar — (Tele­­foto — KS) Castro és Gromiko megbeszélései Teljes nézetazonosság Két reményteljes nyilatko­zat vonta magára a világ közvéleményének figyelmét: a közép-hatótávolságú raké­ták kérdésében hangzott el állásfoglalás Brüsszelben és W ashingtonban. A belga fővárosban a NATO különleges tanácsko­zó bizottsága ülésezett. — Részvevői nevében Emilio Colombo olasz külügyminisz­ter közölte: indítványozzák, hogy az Atlanti Szerződés október 15-én Genfben kezd­jen tárgyalást a Szovjetunió­val a két katonai rendszer európai nukleáris fegyverze­tének csökkentéséről. Igaz, a brüsszeli javaslat szerint e­­tárgyalás csupán puhato­­lódzó jellegű lenne, de min­denesetre alkalmas arra, hogy — mint Colombo mond­ta — a Szovjetunió és az USA meghatározza, miről folytasson később érdemi eszmecserét. Hasonló értelmű megnyi­latkozás hangzott el Edmund Muskie amerikai külügymi­niszter hét eleji sajtóértekez­letén. Muskie közölte: az ENSZ ülésszakán New York­ban tartózkodó Andrej Gro­­mikóval tervezett megbeszé­lését az európai közép-ható­távolságú rakétarendszerek témájának szentelik. A két nyilatkozatnak örül­nek az enyhülés hívei. Ed­dig ugyanis nem sok jóval kecsegtettek a kilátások. — Moszkva többszöri kezdemé­nyezése mind a NATO ber­keiben, mind Washingtonban süket fülekre talált. Sőt, olyan „aggodalmak” hang­zottak el amerikai politiku­sok és egyes észak-atlanti stratégák köréből, hogy a Szovjetunió rakétái mind számukat, mind pedig ható­­távolságukat illetően hatal-Tegnap Asunciónban, Pa­raguay fővárosában meggyil­kolták Anastasio Somoza De­­bayle volt nicaraguai diktá­tort. A hírügynökségi jelenté­sek szerint az ismeretlen tet­tesek egy kék kocsin közelí­tették meg Somoza fehér Mercedesét, és közvetlen kö­zelből gépfegyversőrozatot adtak le a diktátorra, majd pedig egy páncélököllel a szó szoros értelmében a le­vegőbe repítették kocsiját. Somozával együtt meghalt sofőré és testőre is. Paraguay washingtoni más fölényben vannak és Nyugat-Európát fenyegetik. Leonyid Brezsnyev annak­idején Schmidt nyugatnémet kancellár látogatása alkal­mából nyíltan javasolta: kezdjenek tárgyalást az eu­rópai közép-hatótávolságú rakétákról és ezzel egyidejű­leg az előretolt amerikai nukleáris eszközök csökken­téséről. A feltételekhez nem kötött, azonnali tárgyalásra szóló felhívás azonban az el­múlt két hónapban vissz­hang nélkül maradt. Hozzá kell nyomban tenni: a brüsz­­szeli, illetve washingtoni nyilatkozatok még mindig adósak a válasszal, vajon az USA figyelembe veszi-e, hogy a szovjet javaslat az előretolt amerikai nukleáris bázisokat is említi, mint a rakétarendszerrel szorosan összefüggő • témát? Egyelőre nem tudni, hogy tárgyalási szándékuk ezekre is vonat­­kozik-e? Ezzel összefüggésben nem árt idézni egy bizonyos Ar­thur Macy Coxot, aki nem­rég cikket írt az Internatio­nal Herald Tribune-ben. — Fejtegetésében tételről tétel­re cáfolja a szovjet fegyver­kezésről szóló hamis híresz­teléseket, s elemzését így zárja: „A szovjet katonai fö­lényről szóló állítás képzel­gés, amelyek túlnyomórészt a tények nem-ismeretén ala­pulnak”. Ha valaki, Cox fi­gyelmet érdemlő forrásnak tekinthető. Hosszú ideig a CIA alkalmazásában állt. A brüsszeli állásfoglalás, Muskie bejelentése és Cox cikke a józanodás jele. A világ közvéleménye várja a reményteli folytatást. Érdem­ben, tettekkel. nagykövetsége megerősítette a hírt. John Trattner, az ameri­kai külügyminisztérium szó­vivője a hírrel kapcsolatban hangoztatta: „Értesültünk Somoza haláláról, de — mint mondotta — megerősíteni nem áll módunkban”. Sza­vai szerint „az Egyesült Ál­lamokat az ügy nem érinti”. A merénylők egérutat nyertek. — A rendőrségnek egyelőre csak annyit sikerült megállapítani, hogy a tett­helytől nem messze gépko­csit váltottak. Paraguay le­zárta Argentínával 'közös ha­tárát. Az ENSZ közgyűlésének 35. ülésszakát —1 mint már jelentettük — Salim Ahmed Salim, Tanzánia ENSZ-kép­­viselője, a megelőző ülésszak elnöke nyitotta meg. Búcsú­beszédében a megválasztása óta eltelt esztendő világese­ményeiről szólva mély aggo­dalommal állapította meg, hogy ez idő alatt a nemzet­közi helyzet nem javult, a meglévő válsággócokhoz újabbak járultak. Ez azon­ban természetesen nem csök­kenti, hanem növeli a világ­­szervezet felelősségét. Mielőtt átadta volna poszt­ját utódának, Rüdiger von Wechmar nyugatnémet dip­lomatának, Salim Ahmed Salim kinevezte a kilenctagú mandátumvizsgáló bizottsá­got. Az ülésszak résztvevői még kedden megválasztották az A bécsi OPEC-értekezlet tegnap megegyezés nélkül ért véget; a tagok nem tud­tak megegyezni sem a szau­­diak által javasolt hosszútá­vú árképzési módszerben, sem a termelési stratégiában, ENSZ hét főbizottságának elnökét és a közgyűlés a ko­rábbi 17 helyett immár 21 alelnökét. Az általános ügy­rendi bizottság létszáma ez­zel 29 főre emelkedett. Az elkövetkező napok­ban a küldöttségek az ülés­szak napirendjét vitatják meg és ügyrendi kérdésekkel foglalkoznak. A hét végére számos állam- és kormány­fő, valamint külügyminiszter érkezik New Yorkba, hogy kifejtse országának állás­pontját a jövő héten kezdő­dő általános vitában. Ennek első felszólalója hétfőn a brazil külügyminiszter lesz, majd hagyomány szerint a vendéglátó Egyesült Államok külügyminisztere mondja el beszédét. Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszte­re előreláthatólag kedden lép a szónoki emelvényre. de még a fejlődő országok támogatására létesítendő OPEC-bankot illetően sem. Az újabb javaslatokat „vala­hol Európában” fogják vár­hatóan október 14-én meg­tárgyalni. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisz­tertanácsának elnöke Ha­vannában megbeszélést foly­tatott a hivatalos baráti lá­togatáson Kubában tartózko­dó Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjával, a Szovjet­unió külügyminiszterével. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen, amelyet a teljes nézetazonosság jel­lemzett, Gromiko tájékoztat­ta Fidel Castrót az SZKP XXVI. kongresszusának elő­készületeiről, míg vendéglá­tója beszámolt a Kubai Kommunista Párt II. kong­resszusát 'előkészítő intézke­désekről. A tárgyaló felek megvitat­ták a Szovjetunió és Kuba közötti sokoldalú együttmű­ködés további fejlesztésének kérdéseit is. Véleménycserét folytattak a nemzetközi élet Az iraki hadügyminisztéri­um szóvivőjének közlése sze­rint az iráni tüzérség kedden újabb támadásokat intézett iraki határőrállomások ellen. Az iráni légierő repülőgépei egyidejűleg iraki városok el­len intéztek támadást. Az iraki repülőgépek azonban elűzték őket. Miután az iraki vezetés — közölte a szóvivő — döntést hozott az összes iraki terüle­tek visszaszerzéséről, az ira­ki csapatok gyors hadműve-A szöuli katonai bíróság tegnap délelőtt halálra ítélte Kim De Dzsungot, a dél-ko­reai demokratikus polgári ellenzék vezetőjét. Kimet, akit a diktatúra ellen május­ban elemi erővel kirobbant országos diákmegmozdulások és a széles körű népmozga­lom véres elfojtásakor tar­tóztattak le, a statáriális „nemzetbiztonsági törvé­nyek” megszegésével, lázi­időszerű kérdéseiről. Ismé­telten megerősítették orszá­gaiknak azt a szándékát, hogy a világ más békeszere­tő államaival közösen követ­kezetesen folytatják a nem­zetközi enyhülés folyamatá­nak megőrzésére és erősíté­sére, a veszélyes fegyverke­zési hajsza megfékezésére, a leszerelés területén teendő gyakorlati intézkedések el­érésére, a nemzetközi élet konfliktusainak igazságos, politikai úton történő rende­zésére irányuló erőfeszítései­ket. A tárgyalások résztvevői a Szovjetunió és Kuba szolida­ritásáról biztosították a sza­bad és független fejlődésre való jogukat védelmező né­peket. A tárgyalások megerősítet­ték, hogy az alapvető nem­zetközi kérdésekben a Szov­jetunió és Kuba álláspontja teljes mértékben azonos. let eredményeként megerősí­tett állásokat foglaltak el, és nagymennyiségű iráni fegy­vert, illetve lőszert zsákmá­nyoltak. A Párisién Liberé című francia lap ezzel kapcsolato­san megállapítja: az iráni— iraki határon folyó összecsa­pások nyílt katonai konflik­tussá váltak, amelyben je­lentős szárazföldi egységek mellett páncélosok, a légi­erő és a nehéztüzérség is részt vesznek. tással és „kommunista ösz­­szeesküvés” szervezésével vádolták. Vele együtt továb­bi 23 személyt sújtottak öt­től húsz évig terjedő szabad­ságvesztéssel. Az elítéltek még fellebbezhetnek Li Hi Szung tábornokhoz, a Pák Csöng Hi diktátor meggyil­kolása után uralomra került új junta statáriális parancs­nokságához és a legfelsőbb bírósághoz. Gyapay Dénes Meggyilkolták Somozát 9 Eredménytelenül végződött az OPEC konferenciája Nyílt katonai konfliktus az iráni-iraki határon Kim De Dzsungot halálra ítélték TANZÁNIAI EMLÉKEK 2. Zöld mezőben ezüstösen csillogó törpevízmű! Tör­zsén, az ajtócska fölött csi­nos tábla, három nyelvű szöveggel. Fölül nemzeti nyelven, szuahéliül, közé­pütt magyarul és alul pe­dig angolul: A Magyar Nép­­köztársaság ajándéka Tan­zánia függetlenségének ti­zedik évfordulójára. Ahogy tekintetünkkel vé­­gig-végigjárjuk a glóbuszt, nekünk „szánva” jó hango­san ismételgetik az odase­­reglett környékbeliek (rit­ka errefelé az idegen): mzu­­ri, mzuri! Ami nyelvükön annyit jelent: jó. nagyon jó. Nem volt ez mindig így, mondta a vízmű egyik ma­gyar őre, aki működését irányította. Kezdetben fél­tek tőle. Ott az a hatalmas horpadás a gömb oldalán? — mutatja, — egy kő nyo­ma, megdobálták. Éjjel, amikor a vízmű még épült, a környékbeliek csapatokban lopóztak ki, és talán mert valamiféle titokzatos ször­nyet sejtettek a fényes jó­szágban, rátámadtak. A zun­­guk, így nevezik errefelé az idegeneket, a fehérek aján­dékába^ régi. rossz tapasz­talataikra építve a gyarma­tosítók idejéből, valami cselt gyanítottak. A föld felett vezető csöveket is kiszúrták. Ki tudja, bosszúból-e vagy félelemből. Ma már azonban összebé-Kukorica­termesztés magyar módra kültek a glóbusz és a lakók. Gyakorta érkezik küldöttség a közeli faluból isi hogy próbáljanak még több vizet kipréselni a kútból, hadd jusson nekik is, a „hunga­­rian woter”-ből. Mert így becézik a glóbusz „ajándé­kát”: „magyar víz”. A víz egyébként központi gondja a tanzán kormány­nak. A tervezett állami ki­adások között a honvédelem után talán legtöbbet szán­nak biztosításának céljaira. A gyors ütemben születő falvak, közismert nevükön az ujamaa-tel épülések sza­porodásával egyre nagyobb feladatot jelent a szervezett vízellátás. Folyik is kísérlet többféle s közülük egyet már csak asrért is érdemes megemlíteni, mert magyar mérnök nevéhez fűződik. Csongrádi Kornél néhány tanzán munkatársával Dar es Salaamban azon fárado­zott, hogy amit az „eszes” elefánt megtett, hogy tudni­illik a szárazság Idején a folyók homokos mélyéből kutatta elő a vizet, azt ők is megvalósítsák: a folyó­medrek ésszerű megcsapolá­sának eredményes módját kutatták. Nem messze a vízműtől formás gazdaság épületei so­rakoznak. S körülöttük szé­pen gondozott vetéstáblák. Hogy azonban nem egysze­rű farmról van szó. hanem valami hivatalos állami in­tézmény lehet, azt elárul­ja messziről az épület előtt magas rúdon lengő, zöld— fekete—sárga zászló. A ha­talom jelképe egyébként a legkisebb tanzán faluban is ott lobog a tanácsházának kikiáltott kunyhócska előtt. (Másról bizony nem is igen lehetne felismerni, hogy a házak sorában melyik is a legfontosabb.) U alakban földszintes, mo­dern épületek. A bejáratnál alig több mint húszéves fiatalember fogad, Isaac Chimilila, az igazgató. A principális, aki vezeti, irá­nyítja Tanzánia legfrissebb mezőgazdasági főiskoláját. 1971-ben alapították, s fia­tal hajtása az új eredmé­nyeket produkáló tanzán is­kolareformnak. Olyan üzem­gazdászokat képezünk — mondja az ifjú direktor, — akik a szövetkezeti falvak­ban dolgoznak majd, s ott irányítják a közös gazdasá­gok életét, szakmai segítsé­get adnak. Végigjárva az is­kola tantermeit a jól fel­szerelt gépműhelyt és az újabban épülő magtárt, el­vezet a közeli kukoricatáb­lához. Látja, milyen szépen zöldell? — mondja büsz­kén. Alig néhány éve műkö­dünk itt, de már ezen a kör­nyéken, Tanga vidékén a mi receptjeink szerint termesz­tik a kukoricát. Ezt az új­fajtát itt kísérleteztük ki. Majd helyesbít. Mister Né­meth receptjei szerint ter­mesztjük. Hogy ki ,is volt ő, az elődöm. Nem ismerik? Akkor hallom először dr^ Németh József nevét, az if­jú principális azonban oly hévvel dicséri magyar előd­jét, amiből nemcsak a szak­mai megbecsülés árad, de amiben az emberi elismerés is bennefoglaltatik. A di­rektor elmondja, hogy Né­meth József milyen szívós harcot holytatott egy-egy újításért, egy-egy új mód­szer bevezetéséért, általá­ban azért, hogy kezenyo­­mán az itteniek összefogásá­val életképes intézmény szü­lessék. ,.ö tanította meg ve­lünk, hogy a kukorica mély­szántás után bővebben te­rem. A közeli kutatóintézet külföldi szakemberei kez­detben csak nevettek a hó­bortos magyar ötletén. De amikor a mi tábláinkon két­szer annyit hozott a kukori­ca, mint amennyi az övé­kén termett, a szakmai csa­tát mi nyertük meg.” Egyébként 1970-ben itt még körben dudva és gaz volt mindenfelé, és csakhá­t Mzuri, mzuri — a magyar víz Magyar ajándék, a vízmű, mely három falu vízszükségletét biztosítja rom üres épület árválkodott. S ebből kellett főiskolát épí­teni, szellemi és tárgyi érte­lemben. Modern iskolát, amelyben az elméleti okta­tás és a gyakorlati munka szoros egységet alkot. Ahol a hallgató mindazt gyakor­latilag is elvégzi, amit el­méletben elsajátított. Ha a magyarok nem segítenek, — így fogalmaz az igazgató — nem hiszem, hogy sike­rült volna. Milyen szívet dobogtató is ez a „tSnzán Zsámbék”, ahol magyar szakemberek kezenyomát ’ mutatja min­den! Következik: Ikaruszok az Independence sugárúton Valkó Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom