Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

1960. szeptember 17.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

■■■■■mi

iSeSittl

•••••■■■■■■■a

s:

! CL

■ ■

aa.

■ik >•«

.........................

K^P€RfiyÖ

előtt

Változó világunkban,

amelyben morálisan kísértenek még a régi normák, de ugyanakkor helyet kérnek maguknak a fejlődéssel együttjáró újak, nap mint nap erkölcsi problémák, dilemmák tömegével találjuk szemben magunkat, s olykor bizony nem kis gondot okoz az eligazodás, a helyes döntés. De nemcsak erkölcsi téren, sok esetben ízlés dolgában is elfoghatja az embert — legalábbis átmenetileg — bizonytalanság. Mit is tartson szépnek, akár például az öltözködésben, tehát nemcsak a maga-, hanem a ruhaviseletben is.

Nevel a televízió

Éppen ezért, s ide akartam kilyukadj, csak dicsérni lehet a televízió igyekezetes buzgalmát, hogy más-más „hullámhosszon”, különböző műsorfajtákban kíván a néző segítségére sietni közvetlenül is az említett kérdésekben. Példa rá az elmúlt hét egyébként a megszokottnál színesebb műsorából a Fiatalok estje, amely a házasság intézményét vette célba, és a szerződéssel megpecsételt emberi együttélés problémáit feszegette — életből vett jelenetekkel és szenvedélyes stúdióbeli beszélgetésben. (A sok megszívlelendő mellett azonban a műsorgazdái aligha gondolhatták komolyan, hogy a megkérdezett mai tizenéveseknek már határozott elképzelésük lehet az ezredforduló házaséletéről!) Szinte ugyanennek az éremnek egy másik oldalát villantotta fel csütörtök este a Családi kör, amikor is több nemzedék együttélésének konfliktusait boncolgatta szemléletesen, és jó szándékú derűlátással bizonyítván többek között, hogy a nagymama anyóssá minősítése egyáltalán nem törvényszerű. mégha sokszor a gyakorlatban ezt is tapasztaljuk. Élvezetes, szórakoztató „tanmese” ez a Családi kör.

Egy újabb „nevelőműsor” pedig külső megjelenésünk, azaz öltözködésünk, a viselet dolgaiban próbál eligazítani. Módi ’80 címmel zenés divatkalauz mutatkozott be szomaton este, s ha jelenkezésének időpontját, valamint „zenés” alapállását nézzük, azaz a műsor csak afféle szokványos divatbemutató, az azt mutatja, hogy a sorozat szerkesztői valójában nem mérték fel a társadalom ebbéli igényeit, mert bizor\y korántsem divatbemutatóra, (hagyjuk ezt a Tv Híradónak vagy a reklámnak), a legújabb ruhakreációk parádéja helyett az öltözködés kultúrájának megismertetésére lenne igazán szükségünk. Mert ha van területe életünknek, akkor az az öltözködés éppen, amelyen az egyre bővölő választás „nehézségei” közepette leggyakoribb a tanácstalanság, és az olykor mulatságot is szülő eltévelyedés. Nem a pénz hiányzik sokszor, tapasztalhatjuk. hanem annak a biztos tudata, hogy mikor mit érdemes érte vásárolni magunknak, családunknak. Pedig divatosan öltözködni éppúgy meg lehet tanulni, mint bármi mást ezen a földön. Csak aztn e higgye senki — s a televízió divatműsora most tévesen valahogy ezt sugallja —, hogy az ízléses viselet feltétlenül egyet jólent a legdivatosabb holmik hordásával. És még valami, ha már egyszer arra adta a fejét a televízió, hogy divatra tanít bennünket: ne sajnálja tőlünk a perceket. Ha valamit meg akar mutatni, adjon elegendő időt a nézőnek, hogy amit lát, azt jól szemügyre is vehesse. Mert lehet, hogy a gyors váltásokra épülő műsor ritmikus, de mit ér a ritmus, ha általa odalesz az értelem! (Egy-egy ruha például a divatkaláuzban jóformán csak meglibbent a képernyőn.) Egy nevelő és kimondhatom azt is, hogy oktató műsorban mint a Módi ’80, de más hasonló

esetben is mindig az az első, hogy a mondandó legyen felfogható, s a látvány szempontja csak azután jöhet. És azt sem hiszem, hogy egy ruhaviseleti műsor rangja attól függene, hogy milyen kiemelkedő művészek szólalnak meg benne, néhány közhelyszerű mondat erejéig. Most ugyanis ez történt.

Talán úgy tűnik, túl sok figyelmet szenteltem egy kéthavonként jelentkező mindössze félórás műsorra, de ismétlem az ízlésnevelés igen fontos területének érzem azt a terepet, amelyre most a televízió lépett, és rendkívül sajnálatos lenne, ha végül is nem hozhatna annyi hasznot — esztétikai értelemben —, mint amennyi meghozatalára képes lehetne. Nemcsak cselekedeteinkre mondható el, hogy ami szép az jó is egyben, áll ez öltözködésünk normáira is. S ha nem is a ruha teszi az embert, nem mindegy, hogy mi áll rajta és hogyan. A televízió műsorának ebben kellene alapállásában jobban igazodnia a nézők igényeihez. Akkor a Módi ’80 is nem a ruhák fóruma, hanem a ruhát hordó ember műsorává válik.

Röviden

Gyakorta éri vád tévéjátékok és tévéfilmek magyar alkotóit ritmuszavaró, vagy rosszabb esetben már unalomszülő hosszadalmasság miatt; a múlt héten szinte kivételes esetnek lehettünk tanúi: mindössze ötven percre sikerült összesűríteni Mihályfi Imre rendezőnek és munkatársainak egy egész estét betöltő színművet, Páskándi Géza Vendégség című drámáját. És lám nemcsak rövidebb lett, ideálisan elviselhető időben a képernyőn, de sokkal feszültebbé is vált. A nagyszerű színészi játék — Kállai Ferenc, Avar István, de legfőképp Darvas Iván — és az erőteljes képek felerősítették az igen érdekes drámai küzdelem feszültségét. A pontosan kidolgozott tévéjátékban nemcsak a besúgó lelkivilága tárult fel, de a besúgott, az újító szellemű Dávid Ferenc püspök sorsa is érzékletesen bontakozott ki. A puritán szellemű megvalósításból viszont a kezdő és a befejező képek oldottsága kissé kilógott.

Három régi film — az egyikkel (a 2-es csatornán) Ráday Imrét köszöntötte a televízió, A hölgy egy kissé bogaras, magyar film 1938- ból; a másik kettőt vasárnapi szórakozásul tálalta fel, az Eladó kísértet 1936-ból való, a New Orleans angyala pedig 1941-ből származik. Mindkettő rendezője a világhírű René Clair, s mindhárom közös tanulsága: hatásukban bizony már egyáltalán nem a régiek. Sőt, szinte már érthetetlennek tűnik — mai szemmel nézve őket —, hogy bennük mit is élvezhettek apáink, nagyapáink.

Nem lennénk igazságosak a televízióhoz, ha a Megtörtént bűnügyek sorozat legújabb darabjáról, A holtak nem beszélnek című krimiről ezúttal nem ejtenénk elismerő szavakat. (Úgyis eleget szidjuk a műfaj honi képviselőit.) Nem túlzás, láttunk már nála nem egy gyengébbet, unalmasabbat, még nyugati importból is. Volt itt kellő bonyodalom, volt izgalma a bűnös, a gyilkos keresésének majd megélésének, akadt fordulat is, a cselekmény logikájában is jeleskedtek az alkotók. Mátyus őrnagy szerepében pedig Kállai Ferenc teremtett jellegzetes figurát. Nem állítom, hogy a magyar nyomozó típusa ez, de mindenképp sajátos és van egyéni hitele. Lehet, hogy egyszer még Derrickékkél együtt emlegetjük a feltűnő nyugodtságú. bajusz alatti humorú, de bulldog makacsságú Mátyus őrnagyot?

V. M.

A gimnáziumokban

Pályairányítás,

fakultativ

tantárgyak

Űj tantárgy, a pályairányítás is szerepel a gimnáziumok tanrendjében e tanévtől. E sajátos tantárgyat — amely részben pedagógiai, pszichológiai, részben szociológiai pályaismeret — a második osztályban tanítják az osztályfőnökök az új oktatási-nevelési tervek szerint. A pályairányítási órákon a tanulók jobban megismerik képességeiket, szellemi és fizikai adottságaikat, megfogalmazzák elképzeléseiket, s egyeztetik ezeket a lehetőségekkel.

A következő tanévtől a harmadik osztályban olyan fakultatív tantárgyakat is tanulhatnak, amelyek ismerete megkönnyíti a felkészülést a választott pályára. Ilyen tantárgy lesz többek között a kémiai anyagvizsgálat, a műszaki rajz, a telexkezelés, a gépjárművezetés-szállítás, a postaforgalmi, a számítógépkezelői, az államigazgatási ismeretek. A Iharmadik osztályosok ezek mellett nagyobb óraszámban tanulhatják a magyart, a történelmet, a kémiát, a matematikát, és ugyanígy foglalkozhatnak egy idegen nyelvvel.

A tanulók a negyedik osztályban határoznak arról, hogy folytatni kívánják-e tanulmányaikat szakközépiskolában, főiskolán egyetemen, vagy sem.

A pályairányításban közreműködnek a pályaválasztási intézetek, valamint az üzemek, a vállalatok, az intézmények, ahova a második osztályos tanulók ellátogatnak.

Hétfőn este rendezték meg a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében a négy koncertből álló őszi hangversenysorozat nyitó előadását. Az est műsorán Fábián Márta és Szabály Ágnes cimbalomművészek hangversenye szerepelt. Szolnokon az elmúlt hetekben, sőt hónapokban sem léptek pódiumra hasonlóan neves előadók, mégis igen foghíjasán töltötték meg a sorokat az érdeklődők.

A cimbalom mint szólóhangszer nem régóta szerepel a koncertek műsorán. Egyes hangszerkutatók egyiptomi, mások kelet-ázsiai népi hangszernek vallják. Magyarországon a törökök révén ismerték meg, s a királyi udvarban már muzsikáltak is a húros hangszerrel. A 19. században a cigányzenekarban vált igazán népszerűvé, mint kísérő hangszer. Először Erkel Ferenc a Bánk bánba írt önálló cimbalomszólamot, de még ekkor is főként népi hangszerként ismerték. A klasszikus darabok megszólaltatására Rácz Aladár vállalkozott először. A cigány muzsikust Stravinszkij Senfben hallotta játszani, s művészete annyira elbűvölte, hogy rögtön írt egy darabot Renard és Ragtime címmel a jászsági zenésznek. A zeneszerző következő kompozíciója Walzer és Polka címmel született, melyet a hangversenyen Fábián Márta és Szakály Ágnes tolmácsolásában is hallhattuk.

Az előadáson ízelítőt kapott a közönség a cimbalom zenei sokarcúságából. Játszi könnyedséggel bújtak elő a barokk futamok a hangszerből, látomások varázsa ringatta magával a hallgatót Debussy muzsikájában elmerülve. Karakteres hangok' szólaltak meg Bartók Paraszt dalok című művének megformálásában. Az alkotások zongora vagy más hangszeres darabok átírásai. A cimbalmon megszólaltatva új színekben, zenei köntösben szinte ismeretlen alkotásokként fedezhették fel a nézők.

A modern zenét is kiválóan érzik, játsszák a művészek, bizonyították Láng István Duó című alkotásában. Ördöngös produkciójuk nagy sikert aratott. A másfél órás koncerten a két művésznő keresztmetszetét adta annak, hogyan lehet egy ízig-vérig népi hangszeren bármely kor zenéjét remekül bemutatni, ha valaki mestere hangszerének.

—f—

Tehetséges diákoknak Szegvári-alapítvány Tószegen

Szegvári Károly Tószegen született, gyermekéveit is a Tisza menti községben töltötte. Művészetének gyökerei a folyóhoz, az alföldi tájhoz, az itteni emberekhez nyúlnak vissza. Így érthető, hogy májusban több évig tartó külföldi tartózkodás, világjárás után — alkotásai, festményei, templomi freskói több európai nagyvárosban megtalálhatók — kiállítással tért viszsza szülőfalujába. A tárlaton gazdára talált képek árát felajánlotta az általános iskola végzős diákjai továbbtanulásának könnyítésére.

Családias hangulatú ünnepség keretében hétfőn került sor a tószegi művelődési házban a Szegvári-alapítvány aláírására. Az ünnepélyen Szegvári Károly egykori osztálytársai közül is többen megjelentek. Az „illetékesek”, az úttörők zenés, verses műsorral köszöntötték a mestert, majd az odaítélő bizottság tagjai — a festőművészen kívül a nagyközség tanácselnöke, az intézmény igazgatója s a KISZ-bizottság titkára — aláírták az alapítványt, amelyben a művész 50 ezer forintot aján] fel a

Szegvári Károly aláírja

az alapítványt

Kép és szöveg: F. S.

erre a kis ünnepségre. A gyerekek aranyosak, kedvesek voltak. Remélem, az alapítvánnyal tőlem telhetőén hozzájárulhatok ahhoz, hogy néhány fiatalnak megkönnyítsem a kezdést a továbbtanulásban. Az 50 ezer forint öt év múlva fogy el, akkor megújítjuk a „Stipendium” jeligés okmányt hasonló összegben.

Cikkünk nyomán ...

Gázsik, haknik, elmaradt előadások

Az Országos Rendező iroda igazgatóságának válasza

Lapunk augusztus 23-i számának „Gázsik, haknik, elmaradt előadások” című cikkére az Országos Rendező Iroda igazgatója Báli György levélben válaszolt. Többek között közli: „Keleti Pál felelősségrevonása ügyében a szükséges vizsgálatot megindítjuk. A jászladányi művelődési háztól tájékoztatást kértünk a vizsgálat céljára szükséges további körülmények tisztázása érdekében.”

A művelődési otthonok munkatársainak figyelmébe ajánljuk a levél következő passzusát: „...felhívtuk a művelődési ház figyelmét arra, hogy a rendező szerv jogos érdekeinek biztosítására nem elegendő, ha a fellépésre vonatkozó szerződéseket csak a szervező vagy egy más művész írja alá. Minden szereplővel szerződés kötendő. Ellenkező esetben — mint a jelen ügyben is — kizárólag a szerződést aláíró művészt áll módunkban felelősségre vonni. Az általa képviselt többi művésszel szemben —

írásbeli kötelezettségvállalás hiányában — csak abban az esetben járhatunk el, ha azok a fellépés elvállalását elismerik. „Hiányoltuk, hogy a megállapodás még a szereplők nevének felsorolását sem tartalmazza, rájuk csak „és művés;jtársai” teljesen határozatlan kifejezéssel utal.”

Az ŐRI igazgatója kérésének eleget téve közöljük: a cikkben említett Edda koncert lényegesen többe került volna az általunk írt összegnél, ám így is több ezer forinttal kevesebbe, mint a viszonyítási alapul vett ORI-rendezvény. A következtetés lényegét ez a tévedés, végső soron tehát nem befolyásolja. Hozzátesszük: hogy a rendező iroda és a magánszervezők által kínált műsorok „árarányait” nem állt szándékunkban szembeállítani, különösképp nem az ORI-műsorok hátrányára. „Csak” a nehéz anyagi körülmények közepette működő művelődési otthonok bizonyos fokú kiszolgáltatottságát illusztráltuk.

tehetséges 8. osztályos tanulóknak. Az ösztöndíjat minden tanév végén a bi-Siker a Folklór centrumban

A Tisza Táncegyüttes Budapesten

zottság ítéli oda az arra érdemes, továbbtanulásra jelentkező diákoknak 5 ezer, 3 ezer, illetve 2 ezer forint öszszegben, míg az alapítvány kamatostól el nem fogy.

Az ünnepség után beszélgettünk — a gyermekek műsorától, kedveskedésétől meghatódott — festőművészszel.

— Nagyon meglepődtem a fogadtatástól, melyben részem volt. Örülök, hogy sok régi barát, ismerős eljött

Idestova kilenc esztendeje, hogy a Fővárosi Művelődési Ház nagyszerű kezdeményezést indított útjára. Az idegenforgalmi szezon idején — május elejétől október végéig — estéről estére falai közé fogadja a hazánkba látogató turisták ezreivel ismerteti meg a magyar folklór legjavát. A Budapest, a dunaújvárosi Vasas, a Fáklya és még jónéhány kiváló táncegyüttesünk mellett a „Folklór centrum” állandó szereplője

a szolnoki Tisza Táncegyüttes és az idén megyénk másik élvonalbeli csoportja, a Szövetkeztek Jászsági Népi Együttese is több előadásra szóló meghívást kapott.

Szombati, szeptember 13-i fellépésükön sikerük volt a „tiszásoknak”. Jól szerkesztett műsoruk a magyar népművészet különböző tájegységeinek dalaiból, táncaiból nyújtott, át egy csokorra valót. A közönség — bár mindegyik táncot tetszéssel fogadta — a kunsági pásztortáncokat jutalmazta legtöbb tapssal. Nagy sikere volt az együttest kísérő népi zenekarnak is. A zenészek a magyar verbunkosok, csárdások megszólaltatásával forró hangulatot teremtettek a nézőtéren.

Szép előadással búcsúzott tehát a Tisza Táncegyüttes az idei évadtól. Jövőre újra láthatja őket a külföldi közönség a „Folklór centrum” színpadán.

T. E.

Mesteri keicert-gyér érdeklődés

Fábián Márta és Szakály Ágnes hangversenye Szolnokon