Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

2 SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 1980. szeptember 17. Burnuszok Becsben écs legelőkelőbb szállodáinak hom­lokzatán tizenhá­rom ország lobogó­ja leng: ismét az osztrák fő­város az OPEC-konferencia házigazdája. Véletlen, de ép­pen húsz esztendeje, hogy 1960. szeptember 14-én az iraki fővárosban megalakult, igaz akkor csak öt állam részvételével — a kőolajex­portáló országok szervezete. Az angol nyelvű rövidítés, az OPEC azóta világszerte fogalom. A szervezetet lehet bírálni és lehet dicsérni, csak egyet nem lehet: két­ségbe vonni, hogy döntései nemcsak a világgazdaság­ban, de a világpolitikában is húsba vágóak. A mostani konferencia több szempontból sajátos, érzékeny helyzetben ül ösz­­sze. s nem akármilyen biz­tonsági intézkedések köze­pette. (Ausztria nagy súlyt helyez arra, hogy Bécs nem­zetközi konferenc'avárosként felzárkózzék Genf mellé. Biztonsági szervei mindent megtesznek, hogv megaka­dályozzák az 1975 decembe­ri. bécsi OPEC-konferencia elleni terrortámadáshoz ha­sonló akció megismétlődé­sét.) Az a közismert tény, hogy a szervezetben egymástól el­térő struktúrájú és politikai alapállású országok tömö­rülnek, már a tanácskozás legelején kitűnt. A hagyo­mányos „rotációs” rendszer alapján ezúttal Irak képvi­selőjének kellett volna be­töltenie az elnöki tisztséget, mégis Algéria külügyminisz­tere elnököl. Ez annak a kö­vetkezménye, hogy a kiter­jedt, határmenti összecsapás­ban jelentkező iráni—iraki viszály miatt Teherán sza­bályszerűen megvétózta Bag­dad elnöki „járandóságát”. A másik fő ellentétpár egyik tagja ugyancsak Irán, a másik azonban a legna­gyobb olajexportőr: Szaud- Arábia. E két ország vitája érzékenyen érinti az egész világgazdaságot. Nézeteltéré­sük ugyanis két kulcskér­désben csúcsosodik ki: a kitermelt olaj ára és meny­­nyisége. Az ár és a meny­­nyiség, természetesen, dia­lektikus kölcsönhatásban áll egymással. Irán — és szá­mos más olaj-ország — sze­rint Szaud-Arábia eddig túl­ságosan olcsó árat számí­tott: egy 159 liternyi hordó­ért 28 dollárt kért. Ezt ak­kor is fenntartotta, amikor a tagállamok júniusi algíri ülésükön, 32 dollárban álla­podtak meg. Irán közben már 37 dolláros árat szabott, ráadásul csökkentette ter­melését, ugyancsak szöges ellentétben Rijaddal, amely gyors ütemben növelte azt. Irán most azzal vádolja Szaud-Arábiát, hogy nem.tö­­rődik az „arab” érdekkel, csak a saját hasznát nézi. Szaud,—arab részről viszont — észrevehetően amerikai sugallatra — azt vetik Irán szemére, hogy nem törőd­nek a „világgazdaság stabi­litásával”, egy minden eddi­ginél súlyosabb világgazda­sági összeomlást kockáztat­nak. számokból kibonta­koznak a várható kompromisszum körvonalai, Irán esetleg valamelyest csökken­ti, Szaud,-Arábia pedig eme­li az árat, de nem csökken­ti termelését. Bár egyelőre még kérdés, hogy Ríjad szá­mára mi bizonyul erősebb­nek: Washington kívánsága az olajmennyiség fenntartá­sára, vagy a többi OPEC- államnak a vádja, hogy a jelenlegi szint „túlkínálatot” jelent és kicsorbítja az olaj­­fegyver élét... Harmat Endre Losonczi Pál Etiópiában Ma barátsági és szerződést együttműködési írnak alá A vidéken töltött éjszaka után Losonczi Pál és kísére­te tegnap gépkocsival indult vissza Addisz Abebába. Út­ban a főváros felé megálltak Debre Zeit-ben, ahol az El­nöki Tanács elnöke meglá­togatta a hadirokkantak itt felépített rehabilitációs köz­pontját. A szocialista Etió­piának forradalma alig hat esztendeje alatt kemény har­cokat kellett megvívnia a Szomáliái betolakodókkal és az eritreai szeparatista erők­kel. A győzelemmel végző­dött, de nagy és véres áldo­zatokkal járó csaták sebe­sültjeit, rokkantjait nem hagyta magára az állam: a Debre Zeit-i központ gondos­kodik rehabilitációjukról. A munkaterápiás kezelés, szak­ma vagy új hivatás elsajátí­tása után teljes értékű em­berként térhetnek vissza a társadalomba. Főként külön­böző ipari szakmákat sajátí­tanak el, de foglalkoznak mezőgazdasági munkákkal és állattenyésztéssel is. Lo­sonczi Pál vendéglátójának, Mengisztu Hailé Mariamnak, az Ideiglenes Katonai Kor­mányzó Tanács elnökének társaságában tekintette meg a munkahelyeket, közöttük annak a műhelykomplexum­nak egy részét, amelyet a magyar nép ajándékozott — internacionalista segítőkész­ségét dokumentálva — a se­besült harcosoknak, Etiópia hőseinek. Az Elnöki Tanács elnöke késő délután szállásán, a nemzeti palotában nyilatko­zatot adott a helyi sajtónak. A többi között aláhúzta: ed­dig is ismertük az etiójnai forradalom nemzetközi je­lentőségét. De itt tudtuk csak átérezni igazán azt a lelkesedést és elkötelezettsé­get, amellyel a többezer éves múltra visszatekintő Etiópia népe felsorakozik a forrada­lom zászlaja alatt, az új, boldog szocialista jövő építé­se mellett. Ügy érzem, ta­nácskozásaink hasznosak és tanulságosak voltak, megbe­széléseink minden vonatko­zásban egymás problémáinak kölcsönös és teljes megérté­se jellemezte. Teljes nézet­­azonosság nyilvánult meg TT nemzetközi helyzet, a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sek megítélésében. Pártunk, kormányunk, népünk nevé­ben szívből kívánom, hogy arassanak újabb és újabb si­kereket forradalmi céljaik megvalósításában, a szocia­lizmus ügyének diadalra jut­tatásában. Ezzel tulajdonképpen befe­jeződött Losonczi Pál etiópiai látogatása. Még egy ünnepé­lyes aktus ma reggel — a két ország együttműködésé­nek e formában is keretet adó barátsági és együttmű­ködési szerződés, illetőleg a műszaki-tudományos, vala­mint a kulturális egyezmény aláírása, majd az Elnöki Ta­nács elnöke afrikai útjának következő állomására, Tan­zániába indul. Az iráni parlament megkezdte a vitát az amerikai túszok sorsáról. Képünkön: A parlament elnöke, Rafszandzsani és a diákok egyik vallási vezetője (jobbra) a tegnapi ülésen — (Telefoto — KS) érkezett BUDAPEST A Magyár Néphadsereg kije­lölt törzseinek és csapatainak katonái, akik részt vettek a Fegyverbarátság ’80. közös gyakorlaton, feladataik sike­res teljesítésének be fejez­tével hazaérkeztek a Német Demokratikus Köztársaság­ból. Katonáinkat a határon ünnepélyesen fogadták. BERLIN Erich Honeckernek, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsa elnökének, a világ parlamentjei béke és a nemzetközi együttmű­ködés erősítése iránti fele­lősségét hangsúlyozó beszé­dével tegnap Berlinben megnyílt az Interparlamen­táris Unió 67. konferenciája. MADRID Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó előkészítő tanácskozásain tegnap a részvevő országok képviselői a kanadai kül­döttség vezetőjének elnökle­tével. folytatták az érdemi találkozó napirendjének vi­táját. Marjai József Svédországba utazott Marjái József, a Minisztertanács elnökhelyettese tegnap küldöttség élén Svédországba utazott a göteborgi magyar hét megnyitása alkalmából. Látogatása során megbeszéléseket folytat svéd kormánytagokkal és gazdasági személyiségekkel. Ilndrej Gromiko Kubában Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere hivatalos baráti látogatásra a kubai köztár­saságba érkezett. A szovjet diplomácia vezetője a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága, valamint a kor­mány meghívására látogatott Kubába. Andrej Gromikót a repülő­téren Carlos Rafael Rodri­guez, az Államtanács elnök­­helyettese, René Anillo kül­ügyminiszter-helyettes, va­lamint Jesus Montane, a ku­bai KP KB nemzetközi osz­tályának vezetője fogadta. Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt KB PB tagja, az Államtanács el­nökhelyettese, miniszterel­nök-helyettes hétfőn vacso­rát adott Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere tiszte­letére, A vacsorán Andrej Gromi­ko és Carlos Rafael Rodri­guez pohárköszöntőt mon­dott. A Bécsben tartott OPEC-konferencián az olajtermelő orszá­gok termelési és árpolitikáját is megvitatták. Képünkön: Az OPEC főtitkára, az ecuadori Rene Ortiz (balra) és a konfe­rencia elnöki tisztét betöltő Mohammed F. Benyahia algériai külügyminiszter (Telefoto — KS) Törökország—Tábornoki ígéret Polgári kormányt alakítanak Evren tábornok, a pénte­ken hatalomra került török katonai junta vezetője teg­nap kijelentette, hogy „még ezen a héten” polgári kor­mányt alakítanak, de hang­súlyozta, hogy a kabinet a hadsereg felügyelete alatt fog működni. A puccs óta tartott első sajtóértekezle­tén a tábornok nem közölt további részleteket a kor­mányról, így azt sem mond­ta el, hogy ki lesz a minisz­terelnök. Evren tábornok ígéretet tett az „anarchia” felszámo­lására és a polgári kormány­zathoz való végleges vissza­térést a „terrorizmus és zűrzavar elleni alkotmá­nyos rendszabályok” meg­erősítésétől tette függővé. TANZÁNIAI EMLÉKEK I. Kelet-afrikai riportutam során néhány éve Tanzániá­ban is jártam; most hogy afrikai kőrútján a Losonczi Pál vezette magyar kor­mányküldöttség ellátogat a Tanzániai Egyesült Köztár­saságba — a hír hallatán az akkor szerzett élménye­im újra megelevenedtek. Közülük adok közre néhá­nyat, amelyek — úgv gon­dolom — a két ország bon­takozó kapcsolatait tanúsít­ják. Mlingano! Tanzániába ér­kezve, amikor először hal­lom ezt a nevet, teljesen idegen, mit sem tudok róla. Egzotikus kirándulóhely ta­lán? Vagy épp valami vad vidék, ki tudja? Dallamos­ságával azonban első hallo­másra belopja magát a ro­­konszenvembe. A fővárostól, Dar es Sa­lamból elindulva jellegzetes tájakon keresztül visz az út. Száraz bozótokkal teli, fü­ves szavannás vidék. Köz­ben egy-egy folyócska, de némelyiküknek inkább csak a medre. A homok sárgál­lik benne, víz nem csillog, az alján. Szárazság idején mindig így van. Az út men­tén — eleven, színes folt — nők libasorban, fejükön vagy hátukon hatalmas agyag­­korsó. Mennek vízért. Néha tíz-tizenöt kilométerre is el­gyalogolnak, hogy megfele­lő vízre találjanak. Állítólag Allah is azért engedte meg errefelé a többnejűséget — egy férfi két-három, netán Irány Mlingano! négy asszonyt is tarthasson —, hogy közülük egy úgyis mindig úton van: a vizet hordja. Mindenesetre elgon­dolkodtató a munkamegosz­tásnak ilyetén való felfogá­sa. A vízhordás ugyanis ki­zárólag az asszonyok dolga, pedig 15—20 kilót cipelni, ennyit nyomhat egy vízzel teli hordó, egyáltalán nem nőnek való teher. (Igaz, fa­lun nálunk is az asszonyok jártak a kútra!) Váratlan incidens, csiko­rog a fék, egy csúf jószág­nak, egy varacskos disznó­nak épp előttünk támad kedve átsétálni az úon. Szé­les pofájával, csúf agyarai­val az egyik legrondább af­rikai állat. Aztán kiderül, hogy többen is vannak, me­nekülnek, távolabb ugyanis jó darabon méteres lángok­kal ég a táj. Felgyújtották, a természet megújításának egyik kezdetleges eszköze ez: felégetik a régit, hogy helye legyen az újnak. Rövid pi­henés, egy folyómeder part­jánál állunk meg. Kiszáradt medrében távolabb — egy elefánt álldogál. Nem is áll: dolgozik. Szorgalmasan, két­séget kizáróan: ormányával kutat ás. Segít magán a víz­­szegény időben. Másfél méter mélyre is lefúr ormányával, hogy a meder homokjából kiszippantsa a még ott rej­tőzködő vizet. Falu alig. Itt­­ott elszórtan tanyák. Húsz­harminc kilométer is egy­­egy település között. Ez az egyik fő gond, jegyezte meg tanzániai kísérőm, a mező­­gazdasági minisztérium egyik tisztviselője. A szervezetlen­ség. Ez a vidék is jóformán még összefüggéstelen „ta­nyarendszer”. Pedig az új életet, magasabbrendű éle­tet csak jól irányítható, köz­gazdaságilag egybefiogjható településekkel lehet felépí­teni. Elágazás: Keletre Tanga, észak-nyugatra Arusha, az­tán Kenya. A táj itt hirte­len színt és alakot vált. Ha­ragoszöld táblák, kilométe­reknél is hosszabb, belát­hatatlan, mértanilag szabá­lyos sorokkal. Az út mind­két oldalán a hatalmas, 80 ezer hektáros , Amboni szi­­zálültetvény. A szizál igazi hazája ez. A tőrózsában ál­ló, húsos, pozsgás levelű nö­vény rostja iparilag feldol­gozva igen értékes kiviteli cikke Tanzániának. Az or­szág exportjának több mint egynegyedét adja. Valójában Közép-Amerikából a múlt század végén egy gyarmato­sító német hozta ide. De ma már jobban érzi magát itt, mint szülőhazájában, ott­hon. Gyönyörű táblák! Szi­­zálkötegekkei megrakott te­herautók húznak el mellet­tünk. Kötél, ponyva, zsineg, hajóvitorla lesz belőle. Az ültetvény önálló tele­pülés. Iskolája van,, saját kisvasútja. vízmüve, s min­den, ami az emberi élethez szükséges. Akik itt dolgoz­nak, nekik biztos a kenye­rük, bár nem ingyen kap­ják a fizetést. Egy-egy mun­kás napi normája kilencven köteg, s mindegyik köteg­­ben harminc levél. Az az egyetlen nap 2 ezer 700 le­vél, amit pangával. a jelleg­zetes tanzán késsel nyisszan­tanak le a tőről. Az egye­nes. csak végén kissé meg­görbülő. mintegy 40 centi­méter nagyságú kés, a pan­­ga, ott lóg egyébként min­den férfi derekán. S nem­csak szizált vágnak vele és egyéb mezőgazdasági mun­kára használják, más „cé­lokra” is kiválóan alkalmas az igen éles szerszám. Jaj, ha a bosszú, vagy a harag rántatja elő. Jóformán még nem is ér véget az Amboni-ültetvény, a magyar szemnek ismerős látvány tárul elé: egy fé­nyesen csillogó glóbusz, akárcsak a mi falvainkban, épp olyan. De hogy kerül­hetett ide, több ezer kilomé­terre hazánkéi? Következik: Kukoricater­mesztés magyar módra Valkó Mihály rí Dar és Tanga között, jellegzetes táj

Next

/
Oldalképek
Tartalom