Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

1980. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MOTOR — PRÓBA — TÉTEL Siker, tanulságokkal A történetben — amelyet elmeséltek nekem a szolno­ki Járműjavítóban — tulaj­donképpen minden sikerül. Az újítók kitaláltak vala­mit — saját munkájuk meg­könnyítésére —, majd azt feletteseik támogatásával, re­kordidő alatt meg is valósí­tották. Szép elismerést kap­tak érte; egyszóval minden happy-end-del zárult. És még ennek az esetnek is le­hetnek — nem is olyan mel­lékes — tanulságai. * * * Az országos döntés nyo­mán 1977-ben vették át új profilként a dízelmotorok ja­vítását a szolnoki Járműja­vító munkásai, műszaki ve­zetői. Nem könnyű munka: még ha minden alkatrész rendelkezésre is állna, akkor sem látható előre egy-egy mozdonymotor minden szer­vi baja, és az ismételt össze­állítás is nagy gondosságot igényel. Csak olaj- és víz­csőből kétezer csatlakozást kell pontosan összedolgozni, egy motoron. Itt az ezrelék- nyi hiba is: sok. Főleg, ha a vasúti pályán derül ki. Tehát az összerakott mo­tort ki kell próbálni. A módszer: a VOLÁN-tól bé­relt teherautó (abban az időpontban, amely a szál­lító vállalatnak is jó) fel­viszi a motort a Ganz-MÁ- VAG próbatermébe. (Akkor, amikor a Ganz-MÁVAG-nak is jó. Exportra gyártó vál­lalatról lévén szó, ez ugye nem lehet fél év vége. év vége, és még sokminden más sem —, hiába mindkét — mindhárom fél kölcsönös jóakarata!) Előfordul tehát, hogy a külön erre a célra alkalmazott diszpécser min­den szervezési zsonglőrmu­tatványa ellenére a motor próba nélkül tér vissza a feladóhoz. És dolgavégezet- lenül térnek vissza azok a szolnoki dolgozók is, akik a motorpróbát Budapesten, egy más vállalat területén végeznék el. A helyzet egyre inkább tarthatatlan: a műszakiak 1978 februárjában — ami­kor már sok motor javítását írja elő a terv — tanácsko­zásra gyűlnek össze. (Tud­ják, hogy a szolnoki dízel­bázishoz épül majd ötállá­sos próbaterem, nyolcvan körüli milliókért, és 1980. jú­liusi határidővel. Rossz ta­pasztalataik alapján azonban megkérdőjelezik a beruházá­si program e kitételét. Ma, 1980 augusztusában az épü­let állványerdőben áll, a rendkívül bonyolult gépé­szeti-szabályozástechnikai szerelés pedig még semmit sem mutat!) Döntenek tehát: ideiglenes próbaberendezést kell készíteni, önállóan, gyorsan. Csak „ószeres módszerek” jöhetnek szóba: van daru­zott tér a motorok mozgatá­sához; de ott nincs a motor­teljesítményt * felemésztő víz­fék: az egészen másutt van. daru nélkül. Van villamos terhelődinamó is, és van egy selejtezés alatt álló öt­tengelyes motorkocsi. Meg­születik az áthidaló ötlet: mobil próbaterem kell. a mo­torkocsiba szerelve. A mű­helyben — felülről — bele­illesztik a motort, aztán ki­gördül vele a vízellenállás­hoz, ahol a mérések elvé­gezhetők. (A magyar mér­nök — egyik volt tanárom szerint — utolérhetetlen a semmiből való aranycsiná- lásban!) Az ötlet nagyvonalú váz­lata az országos szervhez, a X. szakosztályhoz kerül, en­gedélyezésre. A döntés mind­össze (!?) egy hónap alatt megszületik: a szolnokiak engedélyt kapnak a megol­dás kivitelezésére, egymillió forintot fordíthatnak rá, he­lyi művezetéssel. (E finom kifejezés azt takarja, hogy nem kell teljes dokumentá­ciót készíteni; a legfonto­sabb elvi rajzók alapján, a műszakiak és a kivitelező munkások napi megbeszélése nyomán gyorsan araszolgat a munka. Például a csőterv helyett krétával a motorko­csi belsejére rajzolják a cső­vezeték majdani nyomvona­lát, és így tovább. Bár szin­te minden szakmunkásban megvan az igény, és a ké­pesség az ilyesfajta munká­ra. és minden vérbeli mű­szakinak igazi életeleme az ilyesfajta operatív csoport- munka, ezt a munkaegysze- rűsítő fogást külön engedé­lyeztetni kell!) Engedélyez­nek továbbá a felettesek 6000 fizikai normaórát is a munkák kivitelezésére. (So­ha olyat még nem hallot­tam, hogy egy ilyesfajta, igen sök szellemi munkát igénylő feladat tervezésénél a műszakiak gondolatszülő normaóráit is figyelembe vet­ték volna. Mintha csak a munkás kezéből születne az érték! És ez nemcsak ne­kem tűnik így: a résztvevők közül senki sem tiltakozott, senkinek nem volt termé­szetellenes, hogy otthon, munkaidő után kell azért dolgoznia, hogy a vállalat munkája javuljon általa! Hi­szen ők akartak valamit!) * * * Az engedélyek birtokában aztán gyorsan halad minden. Kicsit egybefolyik ugyan, hogy ki mit csinál, de utó­lag azért körvonalazhatók a főbb munkaterületek. Sán­dor János és Bartha Kornél, a mozdonyosztály egykori és mai vezetői a mechanikai ré­szek konstruktőreként — mű­vezetőiéként dolgoztak. Csu­ka Bernát üzemvezető for­málta az energiaellátás, a vezérlés részegységét. Bállá Sándor üzemvezető a villa­mos terveket, Kucser Má­tyás, a mai tervosztály veze­tő- a kordánkapcsolat körül bábáskodott. A helyszíni munkák diszpécsere _ mű­v ezetője — állandó konst­ruktőre Kiss Sándor főmű­vezető volt — és a legtöb­bet fizikai erejéből Hortobá­gyi László villanyszerelő és Rimóczi Gábor lakatos ál­dozott e feladatra. (Külön kijelölt felelős vezető vala­hogy nemigen volt: de vol­tak a lakáson szétteregetett rajzok, «kávék este nyolckor, megoldást álmodó éjszakák, hazatérések a vasárnap üres buszokon, és tésztaként nyú­ló munkaidők is.) És lett próbaterem. Hatfé­le mozdony motorjait befo­gadó. Csúnyácska kicsit; de jól szuperál. Mindent tud amit a profik építette társai az Északi Járműjavítóban, il­letve a Ganz-MÁVAG-ban. Igaz. olajos, a motorpróbán dolgozók, ha vendég hírét veszik, csak annyit kérdez­nek: kell-e takarítani? Igaz, zajos. Az egyik ablakot kő­vel zúzta be emiatt valaki a sportpálya környékén lakók közül. Dehát ezer lóerő már nem lehet zsebóra finomsá­gú szerkezet. És immár két éve megbízhatóan hidalja át az űrt a jelen követelmé­nyei és a jövő lehetőségei között. És ha elkészül a vég­leges megoldás. Győrben ok­tatóberendezésként szolgál tovább. * * * És jött az elismerés. Hi­szen az 1978. március 31-i engedélyt szeptemberben már próbák követték és si­kerek. Nem volt ákadályköz- lő levél, szavatossági per: eredmény volt. Jöttek a parolák, jött a boríték is, harmincezer forinttal. (Ami­ből huszonkétezer jutott a mobil próbaterem igazi al­kotóinak.) A keményen meg­hajtott hónapokért a négy főtervező 2000, a műszakiak 1600, a fizikaiak 1300 forint jutalomban részesültek. (A minap hallottam, hogy a kőműves kétezer forintot kért és kapott egyetlen szom­bat-vasárnapra egy családi ház építkezésén.) _ Mindenki jól járt, a mű­szakiak dolga ma nyugal­masabb. mint '78-ban. Szép új üzemben dolgoznak, ahol a műhelyfalakra már nem kerültek pornóképek: minik össze az engedélyezett sajtó­termékek magazinfotói „dí­szítik” a műhelyt. Az em­berek megnyugodtak a köl­tözés után. a dízelbázist las­san belakják már. Az ak­koriak lassan szétszóródtak: ki előlépett, ki más munka- területet vett át, de az a csapat már nem jöhet össze egv újabb nagy dobásra. * * * 1979 augusztusában a SZOT „KÖZÖS ERŐVEL” címmel pályázatot hirdetett olyan műszaki alkotások versenyzésébe, amelyek munkások és műszakiak együttes eredményei. Száz­nyolcvannyolc alkotás ér­kezett; tehát a fentebb vá­zolt eset egyetlen év alatt kétnaponként ismétlődött meg. A művek fele — bár az építőktől a bányászokig mindenféle pályamunka be­érkezett — a vasutasoké volt. A három első díjból az egyiket — tizenötezer forint­tal — a MÁV szolnoki Jár­műjavító Üzemének kollek­tívája nyerte, a mobil pró­baterem létrehozásáért. Szóval: tulajdonképpen ér­demes. Kőhidi Imre Megéri vagy sem? Intézkedések a termelői kedv javításáért Farkas Bertalan a biatorbágyl HISZ-táborban Kedves vendéget köszön­töttek tegnap a biatorbágyi KISZ- vasútépítő táborban: ide látogatott Farkas Berta­lan, az első magyar kozmo­nauta. A lelkes fiatalok körében a házigazdák kalauzolták, majd közvetlen hangulatú beszélgetés következett, amelyben Farkas Bertalan az űrrepülése óta eltelt idő­szakról számolt be. Vissza­térése után pihenés követke­zett, erre minden űrbéli „uta­zónak” szüksége van; az ismé­telt földi életbe való beil­leszkedés sikeres végrehaj­tásához. Elmondta: a Honvédelmi Minisztérium dolgozója, és jelenleg rendszerezi, feldol­gozza az űrutazás során szerzett tapasztalatokat, hogy azokat megérteken át­adhassa az űrkutatással foglalkozó szakembereknek. Idejét úgy osztja be, hogy válaszolhasson a köszöntő levelekre is, amelyeket az ország legkülönbözőbb ré­szeiből juttattak el hozzá az űrrepülés alatt és után. Új technológiával Szeptember végéig hatvan lakás A szolnoki Építőipari Szövetkezetben tavaly egy 17 millió forintos beruházás eredményeként bevezették az úgynevezett alagútzsalu- zatös technológiát — első­ként a megyében — mely­nek lényege, hogy az acél­zsaluzat egyidőben kerülhet a helyére a fal- és födém- szerkezettel. Az első ílymódon készült épületek közül a Gerle ut­cában adnak át egy negy­ven- és egy húszlakásos há­zat a tervek szerint szep­tember végén. A határidő megtartása most már csak az ÉPSZER Vállalaton mú­lik, amely a gázszerelést végzi. A szövetkezet kivitelezé­sében a Bercsényi úton egy 32 lakásos épület szerkezetei is helyükön vannak. A na­pokban pedig a Csanádi körúton kezdték meg két negyvenlakásos épület ala­pozásait. Szolnok megye az ország harmadik legnagyobb sertés- tenyésztő megyéje. A teljes sertésállomány 8 százaléka, míg a törzsállomány 8,3 százaléka található itt. Me­gyénk sertésállománya a múlt év végén 626 ezret tett ki, 23 százalékkal többet, mint 4 évvel korábban. Az állományon belül jelentősen nőtt a törzsállomány is. Az öt évvel ezelőtti 48 ezer ko­cával szemben tavaly 59 ez­ret tartottak itt. A sertés mennyiségének és ezen belül a törzsállomány növekedésének eredménye­ként nőt a vágósertések ter­melése és értékesítése is. Ta­valy 15 ezer tonnával több hús — ami mintegy 230 ezer ember éves sertéshússzük­ségletének felel meg — ér­tékesítésére került sor az 1975 évihez képest. A teljes állományon belül nagy jelen­tősége van a kistermelői ser- téseállomány alakulásának. Az elmúlt évben e szektor­ban tartották a kocalétszóm 59 százalékát, és itt állították elő a vágósertés-mennyiség közel 60 százalékát. Jellemző, hogy 1975-től minden évben nőtt itt a törzsállomány, és 1979 közepén olyan nagyság­rendet — 36 ezer anyakoca — ért el, amilyen a korábbi időszakban soha nem fordult elő. A múlt esztendő őszétől azonban — több tényező együttes hatásaként — a tenyésztői kedv mérséklő­dött és a kocák száma ez év közepén 8.6 százalékkal alat­ta marad az év elejinek. A tenyésztői ked,v fellendítése népgazdasági érdek, hiszen a belföldi húsellátásban e szek­torban meghatározó a szere­pe. Az elmúlt hónapokban napvilágot látott intézkedé­sek célja, hogy a kisüzemi sertéshústermelést zavaró kötöttségeket megszüntesse, és növelje a sertéstartás, il­letve hizlalás jövedelmező­ségét. Az eddig nyilvános­ságra hozott fontosabb intéz­kedések közül néhány: mó­dosították a szerződéses fel­tételeket a kistermelői igé­nyeknek megfelelően. Az ér­tékesítési súly felső határát 115-ről 125 kilogrammra nö­velték. A Gabonaforgalmai és Ma­lomipari Vállalat a papír­zsákok árát jelentősen csök­kentette, bővült a takarmány­választék. A kistermelők ré­szére pedig olyan takar­mánykoncentrátumot hoztak forgalomba, amely a „saját” szemestakarmánnya! keverve jelentősen csökkenti a hízó­előállítás költségét. Az integ­ráló nagyüzemek közül több gazdaság növelte a kisterme­lőknek eladott szemestakar­mány és alomszalma meny- nyiségét. Az ÁHV növeli a vemheskoca „kihelyezést” és várhatóan a múlt évi 2000-el szemben az idén 3000 jó mi­nőségű kéthónapos vemhes­koca süldő kerül kisterme­lőkhöz. A kisüzemi sertéstartás jö­vedelmezőbbé tételét szolgál­ja az a tenyésztéspolitika, amely a kisüzemekben te­nyésztett sertésfajták szá­mának csökkentését irányoz­za elő. Jelenleg az országban mintegy 15 sertésfajta és ezek különböző vérhá- nyadkeveréke található, ami az egyöntetű vágóállat-elő­állítást nehezíti. Szakmai körökben jól tudják,- hogy úgynevezett extenzív serté­sek, így a Cornwall, a Berks­hire, a tartási körülményekre és a takarmányok minőségé­re kevésbé érzékenyek, de 50 —60 nappal hosszabb idő alatt hizlalhatők meg, és az 1 kilogramm hús előállításá­hoz felhasznált abrak 0.5 — 1.0 kilogrammal több mint a tisztavérű fehérhús, illet­ve ezek keresztezéséből szár­mazó ivadékok esetében. Ép­pen ezért a jövőben tenyész­tési célkitűzésünk, hogy a kistermelői szektorban első­sorban a magyar nagyfehér, az észt és a német öves ser- tésfajiták tenyésztése kerül­jön előtérbe. Ezek a megyé­ben meglévő tartási körül­ményeket jól tűrik, takar- mányértékesítésük és szapo- raságuk a jelenleg tenyész­tett fajták átlaga fölött van. Hizlaláshoz valamennyi sertéstartó kistermelőnek az egyszerű áruelőállító keresz­tezést javasoljuk. Az emlí­tett három fajta egymásnak jó keresztező partnere. Tenyésztési politikánk a a jövedelmezőbb sertéstartást szolgálja. Fajtapolitikánk megvaló­sításához megyénkben a fel­tételék rendelkezésre állnak. Az elmúlt két évben olyan nagyüzemi bázistenyészete­ket alakítottak ki Öcsödön, Kenderesen, Tiszaszentimrén, Cibakházán és Tószegen,), ahol az említett tisztavérű tenyészsertések — a német öves kivételével — beszerez­hetők. E gadaságok állítják elő a szükséges úgynevezett akciós vemhes-kocasüldőket is. Cél, hogy növekedjen az olyan kistermelők száma, mint a karcagi Pádár Imre, aki évek óta 10—12 észt, il­letve magyar, nagyfehér, tisztavérű kocát tart, és a hízóelőállításhoz a már em­lített keresztezést végzi. Ered­ményeit tanúsítja, hogy az egy kocára eső értékesített szaporulat száma évek óta 20 körül van, ami lehetővé teszi számára a jelenlegi körülmé­nyek közötti megfelelő jöve­delmet. Dr. Török István Bérmunkát is végeznek a Jövő Asztalosipari Szövetkezet jászdózsai telepén. Képün­kön stílbútor alkatrészeket csiszolnak a szövetkezet nődolgozói

Next

/
Oldalképek
Tartalom