Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-12 / 188. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 12. » „A csárdást a magyarok tudják igazán járni Beszélgetés a ljublini „Hanka” táncegyüttes koreográfusával A szolnoki Tisza Táncegyüttes ezekben a napokban külföldi koreográfussal próbál. Nem könnyű az együttes feladata, hiszen a lengyel nép folklórjának elemeit kell elsajátítania, begyakorolnia. A próbán nincs tolmács, de a tánchoz nem is feltétlenül szükséges, a tánc az „egynyelvű” művészetekhez tartozik. Az ismerkedő próba szünetében beszélgettünk Zofia Ciejpa-Znami- rowskával a ljublini „Han- ka” együttes vezető koreográfusával. — Az idősebb „Tiszások” közül többen kedves ismerősként köszöntötték. Honnan a barátság? — 1968-iban egy nemzetközi fesztiválon Kisinyovban ismerkedtünk meg a szolnokiakkal. Akkor még én is táncoltam az egyetemi tánckarban. A következő évben szerepeltünk. Magyarországon Debreceniben, illetve Szolnokon. Ekkor kezdett szorosabbá válni a kapcsolat. Hetvenben a Tisza nagy sikerrel mutatkozott be Ljub- linban. Azóta mór ismét jártunk Szolnok megyében. Most is a Tisza vezetői hívtak meg két hétre. Novemberben jön az együttes Lengyelországba, a , turnéra tanítóik be . egy darabot. — Mi lesz a meglepetés a lengyel közönségnek? — Obereki tánc kerül a repertoárbal. Az ország középső tájegységének jellegzetes lépéseiből, figuráiból áll össze a szám. Legnépszerűbb táncaink közé tartozik gyors, pattogó ritmusával. A lengyel néptáncok közül csupán a tátrai táncok tüzesebbek az ébereknél. — Kilenc évig táncolt a ljublini nagy egyetemi együttessel, amellyel szinte az egész világot bejárta. Milyen múltra tekint vissza saját csoportja, a „Hanka"? — Tíz évvel ezelőtt alapítottuk meg a tánckart, amely 36 tagból álL Zömmel egyetemisták, fiatal munkások alkotják az együttest, ehhez társulnak az énekesek, s a kísérő zenekar. Több országban szerepeltünk már. Egyik legemlékezetesebb a négy évvel ezelőtti várpalotai bá- nyászfesztivál volt. A palóc Zofia Ciejpa—Znamirowska próba közben táncról és a csárdásról azt mondta a zsűri, hogy akár magyar együttes is táncolhatta volna. Persze ebben volt némi túlzás, udvariasság. A csárdást a magyarok tudják igazán járni.- F. S. Nagyszerű produkció, csalódott közönség A Hungária show-ja után Vasárnap este a Hungária együttes műsora után a csalódott tizenévesek láttán egy tavaly nyári élmény jutott eszembe. Lengyel fiatalokkal ismerkedtünk meg. Szalonnasütés közben sztorikat meséltek, nagyokat nevettek, jól érezték magukat. Az egészből semmit se értve,- értetlenül néztünk .magunk elé, udvariasságból kényszeredetten mosolyogtunk. Ugyanez volt a kép a koncerten, ahol a zenekai- az öt- venes-hatvarias évek hangulatát, zenéjét, gegjeit idézve jól szórakozott az egy-két — szó szerint — húszéves, harmincas nézővel („régi szép idők”), a tizenévesek — lehettek vagy százan — füleltek, értetlenül szemlélték a színpadi produkciót. Pedig a show-műsort — Rock’nd roll party címmel — remekül összeállította,' megkomponálta a Hungária. A rock-zene bölcsőjének helyszínét, az ötvenes évek mulatóinak,- bárjainak díszletét, szimbólumait vitte színpadra a zenekar. Villogó játékaútomaták, reklámok, óriási autómakett, zenekari pult, s mindehhez a muzsikusok kockás zakóban, vékony nyakkendővel, bőrnadrágban, sötét napszemüveggel.' A megszólaló zenében a szaxofon vitte a prímet. Időben, műsorban haladva a szólógitár vette át a tisztet minden technikai trükköt — torzítást, visszhangosítást — mellőzve. Kristályos, őrjítő rock and roll a javából. Tökéletes koreográfia, aprólékosan kidolgozott színpadi munka. Percenként szellemes poénokkal vitték előre a show-t a „vidám fiús” mozgáselemek felelevenítésével. Parádés volt az est középső, húsz perces része, amelyben színpadi play back-et mutattak be. A zenekar minden tagja felszabadultan, szívből játszott, hullahopp- karika, nagybőgőforgatás, vérbeli játék dobta fel á produkciót. Bájosan épült a műsorba az ismert Limbo- rock-ra, a léc alatti táncver- seny. Apró gégék sora, a hátrafésült Elvis-frizura igazgatása fűszerezte a produkciót. Egyes elemek a West side story hangulatát idézték. Nosztalgia egy korszak, zenei fénykor után. Sajnos az emlék, élmény nélküli tinédzsereknek ez nem volt több paródiánál, s nem tévedünk, ha egyesek ripacskodásnak vélték. Pedig közel sem mondható annak. Csupán nem találták meg a közös nyelvet. Furcsa szituáció alakult ki. A műsor színvonalas, ötletes, mégis csalódott a közönség. A hangverseny után mellettem egy 16 éves fiú megjegyzi: „Inkább anyuék- nak kellett volna eljönni”. Igaza volt. (f) — Tudja mit? — javasolta Zubor Ferenc, az öcsödi községi pártbizottság titkára. — Hívjunk meg ide néhány gyesen lévő mamát. Rendezzünk egy kerekasztal-beszélgetést a helyzetükről. Meglátja sokkal többet megtud így róluk, mintha egyenként keresné fel őket. Érdeklődők es közömbösök Így azután ezen a szombat délelőttön ott ülünk a vb- teremben. Ismerkedünk. Ró- nyai Lászlóné a harmadik gyerekével maradt otthon, a helyi szőnyegszövőben dolgozik, csakúgy mint Kasuba Krisztina, aki szintén a harmadik gyerekével van gyesen. Krisztina élete párja szobafestő-mázoló kisiparos, Rónyainé férje a helyi Szabadság Tsz-ben állatgondozó. Rácz Andrásné férje is állatgondozó a téeszben, ő két kicsi gyerekkel van otthon már harmadik esztendeje, egyébként a martfűi Tisza Cipőgyár kunszentmártoni üzemében művezető, és tagja a járási pártbizottságnak. Fazekas Zoltánná első kicsijét gondozza- különben a helyi téesz központi pénztárosa, tagja az üzemi párt- bizottságnak. férje Kun- szentmártonban bútorasztalos. Székely Lászlóné két gyerek mamája, de csak az egyik után kapja a gyest, könyvelő volt a Kunszentmártoni járási Építő- Vas- Faipari Szövetkezet öcsödi részlegében. Az ő férje Szarvason dolgozik. Annyi tehát már a bemutatkozásokból is kiderül: a férjeknek egyik családban sincs sok idejük arra, hogy otthon nagyobb részt vállaljanak a mindennapi munkából. A bejárók hajnalban útra kelnek, későn érnek haza, az állattenyésztésben pedig 48 óra a szolgálat és 24 óra a szabad. Az igazság kedvéért elmondom: a pártbizottság titkára tizenkét fiatal mamát hívott meg. pontosan tájé^ koztatta őket, miért szeretnénk velük találkozni. Eljött öt! A többieknek nem volt kire hagyni a gyerekeket és a kicsiket nem akarták magukkal hozni, — nem tudjuk. De akik eljöttek, nagyon hű képet festettek a gyesen lévők helyzetéről, - minden mellébeszélés nélkül vallottak életükről, mindennapjaikról. Mi tagadás, több gondról esett szó, mint örömről. öröm. Ez maga a gyerek. Hogy van. Hogy egyre értelmesebb. Hogy szerethetnek, s hogy általuk szeretve vannak a mamák. Gond. Ami a neveléssel, a gyessel Öcsödön is együtt jár. Ráczné a kis kupaktanács „szóvivője” elmondta: — Nagy gondunk, hogy nincs védőnő a községben. Illetve van, csak már 2—3 éve beteg. Azóta Kunszentmárton- ból jár át hozzánk két védőnő egy héten kétszer, hétfőn és csütörtökön. Lelkiismeretesek, de nagyon elfoglaltak. Nincs arra idejük, hogy a sok kismamával mindent töviről hegyére megbeszéljenek. Pedig egy fiatal- asszony, különösen ha nincs otthon nagymama, nagyon rá van utalva a védőnő tanácsaira, pláne az első napokban. Magamról tudom. Amikor az első gyerekkel hazajöttünk a szülészetről, azt sem tudtam mihez, hogy fogjak hozzá. Most etetni kell. Most füröszteni. De milyen meleg legyen a víz? Most sír a pici, vajon miért? Fáj a hasa? Bepisilt? Az ember kibontja a pelenkából, minden rendben. Éhes? Megeteti. És még mindig sír. Akkor mi a baj? Mit kell ilyenkor csinálni? Az ember jóformán megfogni se meri azt a csöppséget, nehogy valami bajt csináljon. És a védőnő, csak a 3.—4. nap jön. — És a gyermekorvos? — Az sincs Öcsödön. A körzeti orvoshoz visszük a gyerekeket, ha betegek, de az orvos is más. Egy asszony a védőnővel mindig bizalmasabb. Hiszen ő kijön a lakásra, közvetlenül tud beszélgetni vele és szinte már- már barátnővé válik. Gyesen a védőnő is A megyében 194 védőnői körzet van, ebből betöltetlen 12. De ez a szám, — mint az. előbbi példa is mutatja, — nem tükrözi a valóságos helyzetet. Mert az öcsödi két védőnői körzet papíron be van töltve. De az egyik védőnő nem tehet róla, hogy évek óta beteg, a másik, hogy ő fiatalasszony és hogy neki is gyermeke született. Most gyesen van. Zubor Ferenc: — Tudjuk, hogy nagyon hiányzik a védőnő a községből, ám mivel az állások betöltötték, pályázatot sem hirdethetünk, csak helyettest vehetünk fel. De ki jön Öcsödre helyettesnek? Lakás is van, az sem lenne akadály. Pedig most már csinálnunk kell valamit. Többe kerül a kis bugyi Gond van a kereskedelmi ellátás körül is. Ki hinné, hogy nincs választék kis bugyiból, „ha lemegy a pelenka, nincs guminadrág minden méretben. Mehetünk a bazároshoz vásárolni, de ott fninden drágább. ÍÉs /lines cumisüveg, vagy csűcsös pohár, amiből a gyerek könnyebben tud inni. Pedig ezekre a holmikra nemcsak a városokban, hanem a falvakban is szükség van” — sorolja Székelyné. — Az egész megyét bejárjuk kiscipőért, — mérgelődik Ráczné. — A nagyobb bik gyerek 3 éves, az ősszel télikabátot akartunk neki venni. Végigjártuk a városokat, a nagyközségeket, végül 800 forintért kaptunk, na ez- amire azt mondtuk, na ez megfelel. Mi kerül egy olyan pici kabátban 800 forintba? Egy vigasz van, ha Csabi kinövi, a kisebbik még hordhatja. Az asszonyokat nem vigasztalja, hogy munkásingért is utazni kell Öcsödről, ha vásárolni akarnak. Hogy a kereskedelem szakosítása ilyen gondokat hozott. Ha bugyiért Kunszentmártonba kell utazniuk, egy kis trikó nem .30 forintba kerül, hanem többe, mert az autóbusz senkit sem szállít ingyen, nem szólva róla, hogy az legalább egy félnapba kerül. x Zubor Ferenc véleménye is az, hogy: — Ilyen alapvető cikkekről, mint a cumisüveg, gondoskodni kell. Mert az rendben van: cipőt nem tudnak annyit tárolni, hogy elegendő legyen a választék. Na de csűcsös poharat?... Ezek olyan gondok, amelyek egyformán érintenek minden kisgyermekes családot. A gyesen lévő nőknek más „speciális gondjaik” is vannak. (folytatjuk) Varga Viktória Ücsödi kötélgyártó Roskó Károly csa. ládjában négy generáción keresztül öröklődtek a kötélgyártó fortélyai. Az öcsödi mester édesapjától tanulta a különböző kötelek, kötőfékek elkészítésének módját. RADfO hulhuiihasszLm Riasztólövés Nem újdonság: vannak rádiós művek, amelyek — jjn- törvényű alkotások lévén — állják az idő próbáját. Mocsár Gábor Riasztólövés című hangjátéka nem mai keletkezésű mű — mégis annak hatott. Egyszerűen azért, mert amiről szól — s ami ellen kíván szólni — a mában gyökerezik, mindennapi valóságunkban. Izgalmas hangjáték, lebi- lincselően jó sztorival amely a bűnügyi történetek elemeit, s a klasszikus szatírák szélhámos-figuráinak színeit hordozza, kínálja. Képtelen alaphelyzet: két szökésben lévő fegyenc feltör egy pazarul berendezett borospincét — a jeles téeszelnök kedves ügyfeleinek külön kulcs jár ehhez. A „kedves ügyfelek” jönnek is, a meglepett fegyencek bennfenn- tesnek adják ki magukat. Különös dialógusok hangzanak el; kiderül, hogy a kü- lönkulcsos és a feszítővassal érkezett vendégek között semmi lényeges különbség nincs — legalábbis, ami a kártékonyságot illeti. Az éber csősz, akinek riasztólövésére megérkeznek a rendőrök, szintén nem lát köztük különbséget, ám bilincs csak a szökevényeknek jár, a társadalom ítélete — egyelőre — késik, pedig a felismerés megtörtént... Vidám órák Bőségesen jutott a hallgatónak humorból az elmúlt héten, Hétfőn Kern András, szombaton Agárdi Gábor legjobb kabarédarabjaiból kaptunk válogatást — a „Rádió Kabarészínházának múzeumi hónapjai” elnevezésű adássorozat keretében. E két műsort meghallgatva, akaratlanul is kínálkozott az összevetés: az újabb keletű, a rádió lehetőségeit alaposan kihasználó, groteszk társításokból építkező „Kernkaba- rénak” éppúgy hatása és lét- jogosultsága van — mint a Krahácsot teremtő, jóval vaskosabb „Agárdi kabarénak”, ha komolyan csinálják. S a vidám órák nem értek végett Kellemes műsor volt Királyhegyi Pál szerzői estje, majd Komlós János „Hányszor mondjam!” című műsorának második része, benne olyan szatirikus remekművel, mint a „Szegény Henrik gépe” című jelenet, vagy mint a Gól a tenietőben című monológ — Latinovits Zoltán tolmácsolásában. Röviden Különlegesen jól megszerkesztett műsor volt a legutóbbi Társalgó — első fele. Ha úgy tetszik: a komoly társalgás asszociáció-csapon- gását követte, a néprajzos Bálint Sándorról, a mesemondó Tombácz Jánosról, a költő Juhász Gyuláról szólván. A műsor második fele — sajnos — meg sem közelítette az elsőt, a szerkesztés finomsága dolgában legalábbis nem. — eszjé — Folklór-találkozó Szombathelyen A Savaria rendezvénysorozat keretében a hét végén Szombathelyen országos folklór-(találkozót rendeztek. Vasárnap, a találkozó befejező napján a Színház és Film- művészeti Főiskola hallgatóiból alakult utcaszínház a vásári környezetbe illő bohózatot mutatott be, az az ismeretlen szerzőtől származó, tizenötödik századbeli, Pat- helin mester című egyfelvo- násos darabot. Az előadást követően a Nógrád tánc- együttes a Fejér megyei Népi Együttes, a Veszprémi Kőris Ihépzenei együttes, a keszthelyi népzenei együttes, a körmendi Béri Balog Ádám táncegyüttes, s valamint a szombathelyi Ungaresca tánc- együttes adott műsort. Ezen a napon nyílt meg a művelődési központban Borsod megye népművészetét bemutató, valamint a népi bábozás a Cseh- és Morvaországban című kiállítás is. Öröm és gond a gyermek
