Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

2 SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 1980. augusztus 12. Kommentárunk Csalódások és remények Az iráni parlament hét­főn szavazott a kormány­fő személyéről. Csak re­mélni lehet, hogy az •eredmény hozzájárul annak a megteremté­séhez, amire Iránnak most talán a legnagyobb szüksége van: a belső stabilitás megszilárdulá­sához. Az igazság azon­ban, sajnos az, hogy er­re nincs semmiféle biz­tosítók. Az ország hely­zetének talán legaggasz- tóbb vonása éppen az, hogy — legalábbis eddig — a kikristályosodás, a belpolitikai kibontako­zás meggyorsulásához fű­ződő remények egyetlen esetben sem váltak ma­radéktalanul valóra. Iránban forradalom zajlik és senki nem vár­hatta a felkavart törté­nelmi hullámok gyors el­simulását. Irán igaz ba­rátai most azonban ép­pen attól felnek, hogy a belpolitikai bizonytalan­ság elhúzódása csak az ország belső és külső el­lenségeinek kedveznek. Amikor annak idején Bazargan került a kor­mányfői székbe, személye és tevékenysége érthető okokból magán viselte egyfajta ideiglenesség összes jegyeit. Mjehdi Bazargan ugyanis egyér­telműen a bazár, vagy­is az iráni középburzsoá­zia képviselője, sőt, szin­te megtestesülése volt, aki ezért nem fejezhette •ki hosszabb távon az irá­ni tömegek akaratát. Bukásával a miniszter- elnöki pozíció elhalvá­nyult és — a belpolitikai megszilárdulás új felté­teleként — előtérbe ke­rült a köztársasági elnök posztja. Amikor ezt a magas tisztséget — akkor úgy tűnt, hogy Khomeini ajatollah egyértelmű jó­váhagyásával — Bani- szadr kapta meg, akad­tak ugyan, akik féltették az iráni külpolitika tö- retlenségét. de volt né­mi remény arra, hogy az államfői méltóság betöl­tése a konszolidáció ál­lomásának bizonyul. Ha­marosan kitűnt azonban, hogy Baniszadr színrelé­pése után a belső hatal­mi harc nem csökkent hanem, éppenhogy erő­södött. Szinte teljesen ugyan­ez a jelenség ismétlő­dött meg a következő ál­lomás, a parlament meg­teremtésével. A nemzet- gyűlés megszületésétől nemcsak a túsz-ügy, ha­nem az egész iráni kon­szolidáció viszonylatá­ban sokat vártak. Ez a várakozás is korainak bi­zonyult: a „kemény” fő­papi szárny híveinek többségével megszületett Parlament nem csökken­tője, hanem újabb ké­nyes közege lett a hatal­mi harcnak — nem utol­só sorban a köztársasági elnök és a mindenek­előtt Behesti ajatollah nevével fémjelzett főpapi csoport között. Minden jel arra mutat, hogy ez a folyamat foly­tatódik Mohammad Ali Radzsai volt oktatási mi­niszter kormányfői jelö­lésével Baniszadr ugyan kénytelen volt elfogadni a jelöltet (miután 198 képviselőből 153 rásza­vazott). de elfogadó-le­velét olyan sértődött és miagát a nemzetgvűléstől voltaképpen elhatároló hangon írta meg, hogy az máris parlamenti vi­hart kavart. Csak a jövő dönti el, vajon a kormányfői tiszt­ség újjászületése újabb reménvek. vagv újabb csalódások forrása lesz-e a zaklatott közép-keleti országban. H. E. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker találkozója Hétfőn, a Krím-félszigeten baráti találkozóra került sor Leonyid Brezsnyev. a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Erich Honedcer, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az NDK Államtanácsá­nak elnöke között. Erich Ho- necker rövid pihenésre ér­kezett a Szovjetunióba. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker véleményt cserél­tek a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről. Hang­súlyozták, hogy bár. a reak­ciós imperialista körök és a pekingi hegemonisták nem érik el kitűzött céliukat. hogy fokozzák a nemzetközi feszültséget a nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult és feszült. Az Egyesült Álla­mok abból a célból, hogy katonai fölényre tegyen szert Mohammad Ali Radzsai lett az Iráni Iszlám Köztársaság miniszterelnöke. Kinevezésé­ről az iráni parlament hét­fői szavazása döntött: 153 képviselő adta le voksát Radzsai mellett, ellene hu­szonnégyen szavaztak és tizenkilencen tartózkodtak. Ezzel a negyvenhat éves po­litikus, egykori matematika- tanár, az Iszlám Köztársaság első, Bazargan vezette ka­binetjének közoktatási mi­nisztere elfoglalhatja a ki­lenc hónapja betöltetlen mi­niszterelnöki széket s meg­kezdheti kormányalakítási tárgyalásait. A miniszterelnök személye körüli viták kiélezték a viszonyt Baniszadr államfő és a parlament között, amelyben többségben van a Baniszadr elképzeléseivel a szocialista országokkal szemben, fokozza a fegyver­kezési hajszát, erre ösztö­kéli partnereit is, ugyanak­kor elutasítja, hogy tárgya­lásos úton rendezzék a nem­zetközi élet legbonyolultabb problémáit. A Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztár­saság a Varsói Szerződés más tagállamaival együtt arra törekszik, hogy meg­valósuljanak a katonai eny­hülést célzó intézkedésekés Európában csökkenjen a ka­tonai szembenállás. Ez irányban tett jelentős lé­péssé válhat az európai ka­tonai enyhülésről és lesze­relésről tartandó konferen­cia, amelynek összehívásá­ról a madridi találkozón fel­tétlenül meg kell álla­podni — hangsúlyozták ta­lálkozójukon Leonyid Brezs­nyev és Erich Honecker. sokmindenben egyet nem értő Iszlám Köztársaság’ Párt. Baniszadr — saját kor­mányfő-jelöltjeinek kudarca után — végül is jóváhagyta a parlament illetékes bizott­ságának döntését Radzsai ki­jelöléséről, s személyesen terjesztette be javaslatát a miniszterelnöki tisztségre. Hírügynökségek mindazonál. tál biztosra veszik, hogy az elnök és miniszterelnök együttműködése korán(seím lesz zavartalan. Radzsai az Iszlám Köztár­sasági Párt teheráni képvi­selője, s a párt egyik legra­dikálisabb tagjának számít. Közoktatási miniszterként fellépett a mohamedán szel­lemű nevelés és oktatás kiterjesztéséért, az egyete­mi oktatás „iszlám” átszer­vezését sürgette. Szovjet-vietnami ürpáros Sajtitájékoztató Moszkvában Sajtókonferencián számolt be hétfőn Moszkvában a vi- lágűrbeft megtett útjáról a szovjet—vietnami közös űr­repülés két résztvevője: Vik­tor Gorbatko és Pham Tuan. Mint elmondották, a ne­héz és sok kísérletet elő­irányzó programot teljes egé­szében teljesíteni tudták, s útjuk minden probléma nél­kül ment végbe. A világ első ázsiai, vietnami űrha­jósa meleg szavakkal mon­dott köszönetét ezúttal is a Szovjetuniónak, amely lehe­tővé tette számára ennek a megtisztelő megbízatás­nak a teljesítését. Oleg Gazenko akadémikus, az Egészségügyi Minisztéri­um kozmikus biológiával és orvostudománnyal foglalkozó intézetének vezetője a kísér­leti programról szólva né­hány érdekes eredményre hívta fel a figyelmet. Az Interkozmosz-program során végzett vizsgálatok segítségé­vel, amelyet most a szovjet— vietnami páros is elvégzett, sikerült olyan eszközöket létrehozni, amelyek fizikai úton befolyásolják a szerve­zetet az űrutazás kezdeti szakaszában, a vérkeringés megváltozásakor fellépő kel­lemetlen hatások ellensú­lyozására. A szovjet—vietnami űr­páros sikerrel próbált ki egy olyan — NDK-gyártmányú — műszert, amely pontos ké. pet ad a tüdő befogadóké­pességének változásairól, a légzés alakulásáról. NDK—NSZK „csúcs” Berlinben hétfőn bejelen­tették. hogy Ewald Moldt nagykövet, a Német Demok­ratikus Köztársaság állandó NSZK-beli képviseletének vezetője augusztus 11-én Bonnban átadta Erich Jlo- necker meghívását Helmut Schmidt, a Német Szövetsé­gi Köztársaság kancellárja számária, hoigy az tegyen munkalátogatást az NDK- ban. A közlemény szerint a' munkalátogatásra augusztus 38—39-én ikerül sor a Wer- bellin-tónál, ahol a huber- tusstocki vadászkastély áll az NSZK szövetségi kancel­lárja és kísérete rendelkezé­sére. Az NDK—NSZK csúcsta­lálkozót a Német Demokra­tikus Köztársaság részéről úgy tekintik, mint a Varsói Szerződés tagországai békét és enyhülést szolgáló akció- programjához való hozzájá­rulást, s mint egyik össze­tevőjét az NDK széles körű nemzetközi tevékenységének, amelynek fontos eleme a békés egymás mellett élés gyakorlatához tartozó rend­szeres érintkezés a tőkés vi­lág vezető politikai szemé­lyiségeivel. Kínában Mao Ce-tung csökkenő tiszteletét mutatja, hogy számos középületről, emelvényről távolítják el a volt elnök képmását. Képünkön: egy Mao-idézetet emelnek le a pekin­gi Forradalmi Múzeumról üli Radzsai Irán miniszterelnöke MOSZKVA Magas csehszlovák kitün­tetést kapott Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tit­kára, az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és Csehszlo­vákia közötti baráti és elv­társi együttműködés fejlesz­tése terén kifejtett tevé­kenysége elismeréséül. A „Győzelmes Február Érdem­rendet” hétfőn a szovjet fő­városban Csehszlovákia moszkvai nagykövete ad.taát Ruszakovnak. ANKARA Negyvenöt személy vesz­tette életét a hét végén Tö­rökországban a szélsőséges politikai csoportosulások és a rendfenntartó erők közötti összecsapásokban, illetve ter­rorizmus áldozataként. LA PAZ A bolíviai katolikus püs­pökök vasárnap bejelentet­ték. hogy segélyirodát hoz­nak létre a katonai junta ál­tal letartóztatottak és csa­ládtagjaik támogatására. A érkezett La Paz-i püspöki konferen­cia adatai szerint a július 17-i puccs óta legkevesebb kétezerén kerültek börtönbe, köztük egyházi személyisé­gek, valamint hazai és kül­földi újságírók is. SANTIAGO Augusto Pinochet tábor­nok. a chilei katonai junta feje vasárnapi rádió- és té­vébeszédében bejelentette: új alkotmányt terjeszt a szavazók elé, amely szava­tolja majd egy elnökválasz­tás megrendezését — 1997- ben. ROMA Olaszország érdekelt a Helsinkiben zárult euró­pai és együttműködési érte­kezlettel elindított enyhülé­si folyamat folytatásában — hangzik az olasz külügymi­nisztérium hétfőn közzétett közleménye. Mint a doku­mentum rámutat, Olaszor­szág nagy reményeket fűz az európai biztonsági érte­kezleten részt vett államok ez év őszén tartandó madridi találkozójához. OJ-DELHI Kína és Pakisztán csapa­tokat von össze India északi határvonala mentén — je­lentik az aggodalmat keltő hírt az indiai lapok. A kínai és a pakisztáni egységek a stratégiai fontosságú Kara­koram országút vonalában sorakoznak fel. Az erők át­csoportosítását, jóllehet azokat a hegyomlások és a földcsuszamlások elleni küz­delem jelszavával hajtják végre, megfigyelők Huang Hua kínai külügyminiszter tervezett indiai látogatásá­nak lemondásával hozzák összefüggésbe. A látogatás lemondását pedig minden bi­zonnyal az váltotta ki, hogy India elismerte a Kambod­zsai Népköztársaságot a kí­nai támogatást élvező pol- potista maradványokkal szemben. Meghalt Vass Istvánná (1915-1980) Mély megrendüléssel és fájdalommal tudajuk, hogy" Vass Istvánná elvtársnő, az országgyűlés nyugalmazott el­nöke, országgyűlési képviselő, hosszantartó betegség után elhunyt. Vass Istvánná elvtársnő temetése 1980. augusztus 15-én (pénteken) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkás- mozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcos­társai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletü­ket a ravatalnál. MSZMP Központi Bizottsága Magyar Népköztársaság országgyűlése Társadalmi-politikai éle­tünk nagy tapasztalatú mun­kásától kell végső búcsút vennünk, attól a Vass István- nétól, akinek több évtizedes aktív közéleti szereplését csak súlyos betegsége szakí­totta meg. 1915-ben Budafo­kon született, munkás csa­ládból. 1939 óta volt a párt tagja. A felszabadulás utáni évek­ben Budafokon szervezte a nőmozgalmat. 1947-ben az MNDSZ központjába került, s rövidesen a nőmozgalom egyik vezetője — 1950 és 1957 között előbb főtitkára, majd elnöke — lett. Egyidejűleg a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnökségének is tagja volt, ahol nagy tekin­télyre tett szert a hazai nő­mozgalom aktív politikai képviseletével, a nők jogai­ért való küzdelem serkentésé­vel. Itthon lelkes segítője, szervezője lett a nők bekap­csolódásának az országépítő munkába, a közéletbe. Maga is példát mutatott: haláláig a Magyar Nők Országos Ta­nácsának tagjaként tevé­kenykedett. Kezdettől fogva részt vett a magyar béke­mozgalom munkájában, az Országos Béketanács elnök­ségében hosszú évekig tevé­kenykedett, s haláláig az OBT alelnöke volt. A Haza­fias Népfront vezető testüle­téiben is dolgozott elnökségi tagként, egy időben titkár­ként, majd a HNF országos tanácsának tagjaként. 1953-tól haláláig ország- gyűlési képviselő volt. 1956- ban az országgyűlés alelnö- kévé„ 1963-ban elnökévé választották, nyugállo­mányba vonulása után 1967- től 1971-ig ismét alelnök volt. Az Elnöki Tanács tagja volt 1971-től 1980. júniusáig. Fáradhatatlan munkássá­gáért, politikai, társadalmi tevékenységéért számos ki­tüntetésben részesült. 1954- ben a Magyar Népköztársa­ság Érdemrendje, 1955-ben a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje, kitüntetést kapta, a Szocialista Hazáért Érdem­renddel, majd négy alkalom­mal a Munka Érdemrend arany fokozatéival, 1980-ban pedig a Szocialista Magyar- országért Érdemrenddel tün­tették ki. Több külföldi ki­tüntetést is kapott. Carter kínos konvenciója I kutatja az amerikai közvéle­mény hangulatváltozásait a Gallup-lntézet, s igazgató­jának megállapítása szerint ezidő alatt még egyetlen hi­vatalban levő elnök nem ment olyan csekély támoga­tással az országos jelölőgyű­lésre, minti amilyennel Jim­my Carter állt tegnap a New Yorkban összegyűlt de­mokraták elé. Ez a Fehér Házat és a kongresszus mindkét házát pillanatnyilag irányító demokrata párt 38. konvenciója, s gyaníthatóan a legizgalmasabb. Tegnap kezdődött a kon­venció, amelyen ezúttal a szabály- és programviták legalább olyan izgalmasnak ígérkeznek, mint maga az elnökjelölés. Éppenséggel ak­korra várható — feltehetőleg keddre — a drámai csúcs­pont, amikor a konvenció 3331 küldötte megkezdi a . szavazást a szabályalkotó bizottság jelentéséről. Ebben a bizottságban ugyanis két jelentés készül: a Carter- párti többségé és a Kenne- dy-párti kisebbségé. A bi­zottság többi jelentése sze­rint az elnökjelöléskor a küldötteknek arra a jelöltre keli szavazniuk, akinek előválasztási listáján ke­rültek ők maguk meg­választásra. Legalábbis az első szavazási menetben ma­radna érvényes ez a kötele­zettség, de ez éppen elegen­dő lenne Carter elnök szá­mára, hiszen biztos többség­re számíthat, ha a küldötte­ket nem oldják fel korábbi elkötelezettségük alól. A ki­sebbségi bizottsági jelentés ugyanis éppen ezt akarná: „nyílt konvenciót”, tehát azt, hogy a delegátusok tetszésük szerint választhassanak az elnökjelöltek közül. Igaz ugyan, hogy Carter többségi tömbje minden államban az elnök hívei közül kiválasz­tott delegátusokból áll, de — látva az államfő növekvő népszerútlenéségét —, a „felszabadított” küldöttek egy része egykönnyen cser­benhagyhatja a Fehér Ház lakóját. Ha pedig a szabályalkotási vitában a többség elfordulna Cartertől, akkor a követke­ző nap megnyílhatna az út egy harmadik jelölt előtt (mivel az előválasztások ta­núsága szerint a demokra­ták többsége Kennedyt nem akarja.) Kennedy szenátor, a Car- ter-ellenes erők hangadója váltig állítja, hogy — a kül­döttek körében végzett fel­mérései szerint — „nyílt konvenció” lesz. Sok Carter- felé hajló publicista is ja­vasolta az elnöknek, hogy kerülje el a vereséget a sza­bály-vitában, maga szaba­dítsa fel a neki elkötelezett küldötteket, hiszen a végén amúgy is ráesik majd a többség választása. A párt vezetői ugyanis elismerik a hagyományt: a hivatalban levő elnök „ejtése” biztos választási vereséget ered­ményezett az amerikai tör­ténelem során. Persze a „nyílt konvenció” hírére sok a találgatás az esetleges har­madik kilétéről. A fő esélye­sek közül Mondale alelnök kategorikusan, Muskie kül­ügyminiszter kevésbé hatá­rozottan tagadta jelölti am­bícióit, de a helyzetre jel­lemző, hogy még legalább egy tucat név forog közszá­jon a New York-ban gyűlő demokraták körében, s fo­lyik a szervezkedés a párt minden szintjén. A konvenció tehát minden­képpen kínosnak ígérkezik Carter elnök számára, bár az utolsó pillanatban sike­rült megegyeznie Kennedy- vel: elkerülik a „véres” vi­tákat, tehát az 1968-ban Nixon győzelmét elősegítő, látványosan veszekedő de­mokrata konvenciót. Utóvég­re a New York-i fejlemé­nyeket az egész ország kö­veti a tévé-képernyőkön. A két fél egyébként megegye­zett abban is, hogy akárki győz, a pártegységet a vá­lasztási siker érdekében helyreállítják. az elnök, nek sike­rül meg­szereznie a jelöltséget, vá­lasztási esélyei bizonyosan javulnak a n\ostani mély­ponthoz képest. Túljutván a pártkonvención, a demokra­tákat a Kennedy—Carter paktumnál is szorosabban fogja egyesíteni a Reagantól és a republikánus térhódítás­tól való félelem. Avar János Amennyiben

Next

/
Oldalképek
Tartalom