Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 1Ó. Népművészeti vásár Hűsölés M ásodízben rendezték meg Szántódpusztán a most már hagyományossá váló népművészeti vásárt. A vásáron meghívás alapján lehet részt venni, fazekasoknak, népművészeknek, illetve népi iparművészeknek. Megyénket két fazekas képviselte. Nehéz Választani Nagy Zsolt kép. riportja Barna Istvánné Mezőtúrról érkezett Farkas József Jászberényből Vevőre várva Megrokkan! egészséggel 1967-ben született az a rendelet, amely előírja, hogy a csökkent munkaképességű dolgozókat a vállalatok kötelesek elsősorban eredeti munkakörükben és szakmájukban, ha ez nem lehetséges, akkor vállalaton belül olyan munkakörben foglalkoztatni, ahol egészségük további jomlása nélkül szakképzettségüket hasznosítani tudják. A rehabilitációs tevékenység szervezetté tétele érdekében ugyanez a rendelet kötelezi az üzemeket d csökkent a munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottságok létrehozására.” (Egészségügyi Közlöny, 1978. március 15.) SZŰKÍTSÜK LE A KÖRT az üzemi balesetet szenvedett félkarúak, féllábúak, csonkolt kezűek, gyomorbajosok, félig süketek, reumás, ízületes, a munkában idő előtt megrokkant emberek egy kis csoportjára. Azokra, akik egykor (húsz, tíz, öt, vagy egy éve) olajbányászok voltak. — Ha a jó indulaton, az emberségen múlna, nem volna gond az országban, de nálunk, a Nagyalföldi Kő- olajkutató Vállalatnál sem, a csökkent munkaképességűek rehabilitációja. Magyarul az. hogy olyan munkát, kapjanak, amelyet rokkantán is épp oly tökéletesen el tudnak végezni, mintha makk- egészségesek volnának. Mindenkinek ez volna a jó. Teljes értékű ember — teljes értékű munkaerő. Egyszerű a kéiplet. Bár a gyakorlati megvalósítása is az volna! — Egy pilanatig sem kételkedtem abban, hogy szívből fakadt a személyzeti osztályvezető, Szörny! Imre kívánsága. Csakhogy nem könnyű munkát adni azoknak az olajbányászoknak, akik egyik napról a másikra erejük teljében megrokkannak. — Higgye el, hogy az utóbbi években mindent megteszünk azért, hogy ne csupán portások, raktárosok, udvari segédmunkások, levélhordók lehessenek a megrokkant olajbányászok. MI IS AZ A MINDEN, amit nagyon is véges lehetőségeik között igyekeznek megtenni, ott ahol nem érik be azzal, hogy pusztán precíz kimutatást vezessenek az egészségükben károsodott emberekről? Kovács Istvánné, a vállalat szociálpolitikai előadója, négy esztendeje a rehabilitációs bizottság elnöke. Társadalmi funkciója többek között arra is kötelezi, hogy beszámolót írjon az igazgatónak, a vállalati szakszervezeti tanácsnak. De ő nemcsak jelentéseket ír. Kimutatás nélkül is tudja, ki, hogyan, mikor sérült, betegedett meg. Kit hogyan viselt az meg lelkileg, idegileg? Tudja, ki az, akinek a betegségét titokban kell tartani. Ö a központban, Szolnokon dolgozik, de rendszeresen tartja a kapcsolatot a szegedi, az orosházi, az egri, a komádi üzemük orvosaival, a rehabilitációs bizottság vidéki tagjaival. Ismeri a téma irodalmát, újabb és újabb rehabilitációs munkahelyek létrehozásán töri a fejét. Talán már akkor is jó napja van, ha érzi. hogy a rehabilitációs bizottság munkáját kezdik komolyan venni, hogy csak van már némi tekintélyük, ha a vállalat nemzetközi osztályától is megkeresik, hogy tudna-e javasolni valakit a rehabilitáltak közül intenzív angol nyelvtanfolyamra. Nem fogy ki az érvekből, nem adja fel egykönnyen, ha halvány reményt lát arra, hogy közülük bármelyiküket rá tudja venni a tanulásra. — A meggyőző szó az egyetlen fegyverem. Igaz, néha semmire se jutottam vele. Akinek üzemi baleset, vagy foglalkoztatási ártalom károsította meg az egészségét. bármilyen munkát végez, annyit keres, mint az eredeti munkakörében makkegészségesen. Sokan úgy vannak vele, hogy akkor minek strapálják magukat. Persze az ellenkezőjére is számtalan példát tudnék mondani. Vannak, akik a válságos hetek. hónapok után újrg tudták kezdeni. SIMON PÄL HARMINCÉVES. öt esztendővel ezelőtt Kiszomborban egy gázriadó gyakorlaton a fúrótorony mentőszánkójával 21 méter magasból a betonra zuhant. (Mert valaki elfelejtette a biztosító csapszegeket a helyére tenni.) Nem maradt ép testrésze. Szinte darabokra tört. Forradások, vágások,, varrások borítják a testét. De él. Hatvanhét százalékos munkaképességcsökkenésével rokkant nyugdíjas lehetne havi 6 ezer 500 forintért. Foglalkozása: fúrási adminisztrátor. Most végzi az olajipari szak- középiskola harmadik osztályát. — Ne higyje, hogy ez olyan simán ment. Nem vagyok én két lábon járó optimizmus és öntudat. A kórházi ágyban öt évvel ezelőtt nem hittem el. hogy valaha is talpra tudok állni. (Szó szerint.) Elszántam magam a búcsúra. Jó adag altatót dugdostam a fiókomban. Nem volt szükség rá. Iskola. Kovácsné, Rita győzködött, nem hagyott nyugton. A második osztály után ráuntam, az értelmét sem nagyon láttam. De Kovácsné nem adta fel. Ügy érzi, a vállalat mindent, amit csak lehetett megtett önért? — Nem panaszkodom. Bár legutóbb megfeledkeztek a fizetésemelésemről. Pedig azt mondták, kérés nélkül jár. Tudja ugyanannyi pénzt kapok, mint a kutaknál dolgozó gépszerelő szakmunkás. Ez volt a szakmám. A mostani munkám nem ér eny- nyit. Az adminisztrátori fizetésemből, a rokkantsági járadékból és a vállalati kiegészítésiből jön össze a hat és fél ezer. Komáromi József negyvennyolc éves. Foglalkozása iszapvegyész. Huszonnyolc esztendővel ezelőtt a földgáz-, a kőolajkutatás ős (hős) korában, amikor trak- torvantatta szánkóval szállították odébb a fúróberendezéseket, szorult a gép közé és szakadt le a karja. — El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz velem. Koldulni kell mennem, vagy kegyelemkenyéren élek? Egy hónapig voltam kórházban, négy hónapig birtam ki táppénzes állományban. Lehü- lyézett az orvos, amiért nem akartam egy évig ölhetett félkézzel ülni. Na mindegy. Nekiveselkedtem a tankönyveknek. Az általános iskola nyolcadik osztályánál kellett kezdeni. De keservesen ment, a szentségit. Mikor nagynehezen túlestem rajta, a szakérettségivel kínoztam magam. Bármennyire erőlködtem közepesnél jobbra nem futotta tőlem. Amikor szakérettségi után a vállalatnál jelentkeztem, őszintén szólva nem örültek nekem, de nem küldhették el. Már akkor is volt. erre valamilyen paragrafus. De nem is segítettek. Bedugtak egy raktárba, délutáni műszakba. Borzasztóan utáltam. Idegesített, hogy nincs egy szabad estém. Fiatalember voltam, szerettem volna egy kicsit ^szórakozni. Addig mondtam a magamét, míg végül áthelyeztek a laborba. Ekkor 1956-ot írtunk. Iszapvegyész lettem. A fizetésem utolsó fillérjéig megdolgozom. LEGENDÁK KERINGENEK a vállalatnál egy bravúros teljesítményről. Az órszág legmélyebb kútjánál. ahol 200 fokos a földréteg, felforr, szétbomlik, alkalmatlanná válik • sokféle funkciójának betöltésére az iszap, ő volt az, aki egy amerikai mérnök elméleti irányításával egy kis kollektíva csoportvezetőiéként a gyakorlatban is elő tudta állítani a laboratóriumban ki- kisérletezett iszapot. A világon ez még keveseknek sikerült. Keskeny József, a központi raktár egyik anyagkezelője. Harminchat éves, s már a harmadik falábát koptatja. Kilenc esztendővel ezelőtt fúrómester volt és száguldozó vadmotoros. Saját szerencsétlenségén már rég túltette magát. Már csak a vakok intézetében nevelkedő ötéves kislánya jövőjéért aggódik. Nem báhja, hogy akkor nem ugrott ki a kórház ötödik emeletéről, örül, hogy él, mert szüksége van rá a kislányának. Munka? Jól elvan a raktárban. — Volt szó róla, hogy elvégzem a kazánkezelői tanfolyamot. De három műszakban kellene dolgoznom. Nem tudom vállalni, mert a falábamat minden éjszaka le kell csatolni. 1980 JANUÁRJÁBAN a vállalat igazgatójának készített jelentés szerint kilenc- venhárom csökkent munka- képességű rehabilitált dolgozik a Kőolajkutató Vállalatnál, huszonnyolc üzemi bálesetes, huszonegy mozgásszervi beteg, tizenkilencnek az idegei, tizenkettőnek a gyomra készült ki, -tizenháromnak szív- és vérkeringési rendellenessége van. Közülük huszonkilenc az eredeti munkakörében dolgozik. de kímélik őket a fizikai megterheléstől, őket a munkájuk arányában fizetik. A szervi betegségben szenvedők csökkent munka- képességükkel általában alacsonyabb bérkategóriájú munkakörbe kerülnek, anyagilag sokat veszítenek Ezért tiltakoznak a rehabilitációjuk ellen. — Akik tíz—húsz éven át vándorolnak, esőben, hóban, fagyban, sárban, tűző napsütésben olajmezőről olaj- mezőre, ötvenéves korukban már mozogni sem igen tudnak. Fáj, sajog kezük, lábuk. A rendszertelen étkezéstől és az italtól (távol élnek családjuktól, esténként igencsak a kocsmában kötnek ki) kikészül a gyomruk. Nem véletlen, hogy korkedvezménnyel nyugdíjazhatok az olajbányászok. Kardoskodtunk azért, hogy a mozgásszervi betegséget is ismerjék el foglalkozási ártalomnak éppúgy, mint a halláskárosodást. Eddig még nem sikerült elérni. A vállalat egyet tehet: több gondot és pénzt fordít a megelőzésre. Megelőzés... -— Kovács Istvánnét egy kicsit elgondolkodtatták saját szavai. összeszámoltuk, hogy például 1979-ben munka- és védőruhára, a nehéz fizikai munka könnyítésére, az üzemegészségügyre 659,5 millió forintot fordított a vállalat. Csaknem egymillió forint az az összeg, amit a rehabilitáltak, a rokkantnyugdíjasok kiegészítésként, az üzemi balesetesek, a táppénz és a kereset közötti különbségként kaptak. A SZOCIÁLPOLITIKAI OSZTÁLYON a szegedi üzemben végzett hallásvizsgálatok eredményét tettek elém. Hétszázharminc dolgozó közül négyszáznál állapítottak meg halláskárosodást. Ezért kötöttek szerződést a fül-orr-gégészeti klinikával, ezért próbálják meggyőzni — többnyire eredménytelenül — az olajbányászokat, hogy használják a füldugót, a svédvattát. Magam is tapasztaltam, akik makkegészségesnek érzik magukat, nevetve ellenkeztek: „Kényelmetlen, begyullad a fülünk, ráadásul egymás szavát sem halljuk.” A 115—120 decibel erősségű fülsiketítő zaj ártalmait a kényelmetlen füldugóval talán ki lehetne védeni, de a reumát aligha. Ezért vezették be a reumatológiai szak- rendelést az üzemi rendelőkben, ezért biztosítják a rendszeres fizikoterápiás kezelést, ezért váltott ki bérleményt a vállalat a Tisza Szálló gyógyfürdőjében, ezért, és hogy reménykedhessenek talán holnap, holnapután kevesebb olajbányász személyi lapjára kényszerülnek ráírni, hogy csökkent munkaképességű, rehabilitált. Kovács Katalin
