Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 1Ó. Népművészeti vásár Hűsölés M ásodízben rendezték meg Szántódpusztán a most már hagyomá­nyossá váló népművészeti vásárt. A vásáron meghí­vás alapján lehet részt ven­ni, fazekasoknak, népművé­szeknek, illetve népi iparmű­vészeknek. Megyénket két fazekas képviselte. Nehéz Választani Nagy Zsolt kép. riportja Barna Istvánné Mezőtúrról érkezett Farkas József Jászberényből Vevőre várva Megrokkan! egészséggel 1967-ben született az a rendelet, amely előírja, hogy a csökkent munkaképességű dolgozókat a vállalatok kötelesek elsősorban eredeti munkakörükben és szakmájukban, ha ez nem lehetséges, akkor vállalaton belül olyan munkakör­ben foglalkoztatni, ahol egészségük további jomlása nélkül szakképzettségüket hasznosítani tudják. A rehabilitációs te­vékenység szervezetté tétele érdekében ugyanez a rendelet kötelezi az üzemeket d csökkent a munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottságok létrehozására.” (Egészségügyi Közlöny, 1978. március 15.) SZŰKÍTSÜK LE A KÖRT az üzemi balesetet szenve­dett félkarúak, féllábúak, csonkolt kezűek, gyomorba­josok, félig süketek, reumás, ízületes, a munkában idő előtt megrokkant emberek egy kis csoportjára. Azokra, akik egykor (húsz, tíz, öt, vagy egy éve) olajbányászok voltak. — Ha a jó indulaton, az emberségen múlna, nem vol­na gond az országban, de nálunk, a Nagyalföldi Kő- olajkutató Vállalatnál sem, a csökkent munkaképességűek rehabilitációja. Magyarul az. hogy olyan munkát, kapja­nak, amelyet rokkantán is épp oly tökéletesen el tud­nak végezni, mintha makk- egészségesek volnának. Min­denkinek ez volna a jó. Teljes értékű ember — tel­jes értékű munkaerő. Egy­szerű a kéiplet. Bár a gya­korlati megvalósítása is az volna! — Egy pilanatig sem kételkedtem abban, hogy szívből fakadt a személyzeti osztályvezető, Szörny! Imre kívánsága. Csakhogy nem könnyű munkát adni azok­nak az olajbányászoknak, akik egyik napról a másik­ra erejük teljében megrok­kannak. — Higgye el, hogy az utóbbi években mindent megteszünk azért, hogy ne csupán portások, raktáro­sok, udvari segédmunkások, levélhordók lehessenek a megrokkant olajbányászok. MI IS AZ A MINDEN, amit nagyon is véges lehe­tőségeik között igyekeznek megtenni, ott ahol nem érik be azzal, hogy pusztán pre­cíz kimutatást vezessenek az egészségükben károsodott emberekről? Kovács Istvánné, a válla­lat szociálpolitikai előadója, négy esztendeje a rehabili­tációs bizottság elnöke. Tár­sadalmi funkciója többek között arra is kötelezi, hogy beszámolót írjon az igaz­gatónak, a vállalati szak­szervezeti tanácsnak. De ő nemcsak jelentéseket ír. Ki­mutatás nélkül is tudja, ki, hogyan, mikor sérült, bete­gedett meg. Kit hogyan vi­selt az meg lelkileg, idegi­leg? Tudja, ki az, akinek a betegségét titokban kell tar­tani. Ö a központban, Szol­nokon dolgozik, de rendsze­resen tartja a kapcsolatot a szegedi, az orosházi, az egri, a komádi üzemük orvosai­val, a rehabilitációs bizott­ság vidéki tagjaival. Ismeri a téma irodalmát, újabb és újabb rehabilitációs munka­helyek létrehozásán töri a fejét. Talán már akkor is jó napja van, ha érzi. hogy a rehabilitációs bizottság munkáját kezdik komolyan venni, hogy csak van már némi tekintélyük, ha a vál­lalat nemzetközi osztályától is megkeresik, hogy tudna-e javasolni valakit a rehabi­litáltak közül intenzív angol nyelvtanfolyamra. Nem fogy ki az érvekből, nem adja fel egykönnyen, ha halvány reményt lát arra, hogy kö­zülük bármelyiküket rá tud­ja venni a tanulásra. — A meggyőző szó az egyetlen fegyverem. Igaz, néha semmire se jutottam vele. Akinek üzemi baleset, vagy foglalkoztatási ártalom károsította meg az egészsé­gét. bármilyen munkát vé­gez, annyit keres, mint az eredeti munkakörében makkegészségesen. Sokan úgy vannak vele, hogy ak­kor minek strapálják magu­kat. Persze az ellenkezőjére is számtalan példát tudnék mondani. Vannak, akik a válságos hetek. hónapok után újrg tudták kezdeni. SIMON PÄL HARMINC­ÉVES. öt esztendővel ez­előtt Kiszomborban egy gáz­riadó gyakorlaton a fúróto­rony mentőszánkójával 21 méter magasból a betonra zuhant. (Mert valaki elfe­lejtette a biztosító csapsze­geket a helyére tenni.) Nem maradt ép testrésze. Szinte darabokra tört. Forradások, vágások,, varrások borítják a testét. De él. Hatvanhét százalékos munkaképesség­csökkenésével rokkant nyugdíjas lehetne havi 6 ezer 500 forintért. Foglalko­zása: fúrási adminisztrátor. Most végzi az olajipari szak- középiskola harmadik osztá­lyát. — Ne higyje, hogy ez olyan simán ment. Nem va­gyok én két lábon járó op­timizmus és öntudat. A kór­házi ágyban öt évvel ezelőtt nem hittem el. hogy valaha is talpra tudok állni. (Szó szerint.) Elszántam magam a búcsúra. Jó adag altatót dugdostam a fiókomban. Nem volt szükség rá. Isko­la. Kovácsné, Rita győzkö­dött, nem hagyott nyugton. A második osztály után rá­untam, az értelmét sem na­gyon láttam. De Kovácsné nem adta fel. Ügy érzi, a vállalat mindent, amit csak lehetett megtett önért? — Nem panaszkodom. Bár legutóbb megfeledkeztek a fizetésemelésemről. Pedig azt mondták, kérés nélkül jár. Tudja ugyanannyi pénzt kapok, mint a kutaknál dol­gozó gépszerelő szakmunkás. Ez volt a szakmám. A mos­tani munkám nem ér eny- nyit. Az adminisztrátori fi­zetésemből, a rokkantsági járadékból és a vállalati ki­egészítésiből jön össze a hat és fél ezer. Komáromi József negy­vennyolc éves. Foglalkozása iszapvegyész. Huszonnyolc esztendővel ezelőtt a föld­gáz-, a kőolajkutatás ős (hős) korában, amikor trak- torvantatta szánkóval szállí­tották odébb a fúróberende­zéseket, szorult a gép közé és szakadt le a karja. — El sem tudtam képzel­ni, hogy mi lesz velem. Kol­dulni kell mennem, vagy kegyelemkenyéren élek? Egy hónapig voltam kórházban, négy hónapig birtam ki táp­pénzes állományban. Lehü- lyézett az orvos, amiért nem akartam egy évig ölhetett félkézzel ülni. Na mindegy. Nekiveselkedtem a tanköny­veknek. Az általános iskola nyolcadik osztályánál kellett kezdeni. De keservesen ment, a szentségit. Mikor nagynehezen túlestem rajta, a szakérettségivel kínoztam magam. Bármennyire eről­ködtem közepesnél jobbra nem futotta tőlem. Amikor szakérettségi után a válla­latnál jelentkeztem, őszintén szólva nem örültek nekem, de nem küldhették el. Már akkor is volt. erre valami­lyen paragrafus. De nem is segítettek. Bedugtak egy raktárba, délutáni műszak­ba. Borzasztóan utáltam. Idegesített, hogy nincs egy szabad estém. Fiatalember voltam, szerettem volna egy kicsit ^szórakozni. Addig mondtam a magamét, míg végül áthelyeztek a labor­ba. Ekkor 1956-ot írtunk. Iszapvegyész lettem. A fize­tésem utolsó fillérjéig meg­dolgozom. LEGENDÁK KERINGE­NEK a vállalatnál egy bra­vúros teljesítményről. Az órszág legmélyebb kútjánál. ahol 200 fokos a földréteg, felforr, szétbomlik, alkal­matlanná válik • sokféle funkciójának betöltésére az iszap, ő volt az, aki egy amerikai mérnök elméleti irányításával egy kis kollek­tíva csoportvezetőiéként a gyakorlatban is elő tudta ál­lítani a laboratóriumban ki- kisérletezett iszapot. A vi­lágon ez még keveseknek sikerült. Keskeny József, a közpon­ti raktár egyik anyagkezelő­je. Harminchat éves, s már a harmadik falábát koptat­ja. Kilenc esztendővel ez­előtt fúrómester volt és szá­guldozó vadmotoros. Saját szerencsétlenségén már rég túltette magát. Már csak a vakok intézetében nevelke­dő ötéves kislánya jövőjé­ért aggódik. Nem báhja, hogy akkor nem ugrott ki a kórház ötödik emeletéről, örül, hogy él, mert szüksé­ge van rá a kislányának. Munka? Jól elvan a raktár­ban. — Volt szó róla, hogy el­végzem a kazánkezelői tan­folyamot. De három mű­szakban kellene dolgoznom. Nem tudom vállalni, mert a falábamat minden éjsza­ka le kell csatolni. 1980 JANUÁRJÁBAN a vállalat igazgatójának készí­tett jelentés szerint kilenc- venhárom csökkent munka- képességű rehabilitált dol­gozik a Kőolajkutató Válla­latnál, huszonnyolc üzemi bálesetes, huszonegy moz­gásszervi beteg, tizenkilenc­nek az idegei, tizenkettőnek a gyomra készült ki, -tizen­háromnak szív- és vérkerin­gési rendellenessége van. Közülük huszonkilenc az eredeti munkakörében dol­gozik. de kímélik őket a fi­zikai megterheléstől, őket a munkájuk arányában fi­zetik. A szervi betegségben szenvedők csökkent munka- képességükkel általában ala­csonyabb bérkategóriájú munkakörbe kerülnek, anya­gilag sokat veszítenek Ezért tiltakoznak a rehabilitáció­juk ellen. — Akik tíz—húsz éven át vándorolnak, esőben, hóban, fagyban, sárban, tűző nap­sütésben olajmezőről olaj- mezőre, ötvenéves korukban már mozogni sem igen tud­nak. Fáj, sajog kezük, lá­buk. A rendszertelen étke­zéstől és az italtól (távol él­nek családjuktól, esténként igencsak a kocsmában köt­nek ki) kikészül a gyomruk. Nem véletlen, hogy korked­vezménnyel nyugdíjazhatok az olajbányászok. Kardos­kodtunk azért, hogy a moz­gásszervi betegséget is is­merjék el foglalkozási árta­lomnak éppúgy, mint a hal­láskárosodást. Eddig még nem sikerült elérni. A vál­lalat egyet tehet: több gon­dot és pénzt fordít a meg­előzésre. Megelőzés... -— Kovács Istvánnét egy kicsit elgondolkodtatták saját sza­vai. összeszámoltuk, hogy pél­dául 1979-ben munka- és védőruhára, a nehéz fizikai munka könnyítésére, az üzemegészségügyre 659,5 millió forintot fordított a vállalat. Csaknem egymillió forint az az összeg, amit a rehabilitáltak, a rokkant­nyugdíjasok kiegészítésként, az üzemi balesetesek, a táp­pénz és a kereset közötti különbségként kaptak. A SZOCIÁLPOLITIKAI OSZTÁLYON a szegedi üzemben végzett hallásvizs­gálatok eredményét tettek elém. Hétszázharminc dol­gozó közül négyszáznál álla­pítottak meg halláskároso­dást. Ezért kötöttek szerző­dést a fül-orr-gégészeti kli­nikával, ezért próbálják meggyőzni — többnyire eredménytelenül — az olaj­bányászokat, hogy használ­ják a füldugót, a svédvat­tát. Magam is tapasztaltam, akik makkegészségesnek ér­zik magukat, nevetve ellen­keztek: „Kényelmetlen, be­gyullad a fülünk, ráadásul egymás szavát sem halljuk.” A 115—120 decibel erősségű fülsiketítő zaj ártalmait a kényelmetlen füldugóval ta­lán ki lehetne védeni, de a reumát aligha. Ezért vezet­ték be a reumatológiai szak- rendelést az üzemi rende­lőkben, ezért biztosítják a rendszeres fizikoterápiás ke­zelést, ezért váltott ki bérle­ményt a vállalat a Tisza Szálló gyógyfürdőjében, ez­ért, és hogy reménykedhes­senek talán holnap, holnap­után kevesebb olajbányász személyi lapjára kényszerül­nek ráírni, hogy csökkent munkaképességű, rehabili­tált. Kovács Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom