Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

XXII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK— XXII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK-XXII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK Búcsú az olimpiától Akárhogy is érezzük most magunkat, meg kell valla­nunk, hogy egy kicsit fá­radtak vagyunk. Igaz, ami igaz: jóleső fá­radtság ez; önként vállalt fáradtság, nem kényszerítet­te rá senki sem az ember­re, de kevesen lehettek eb­ben az országban olyanok, akik egy hanyag kézlegyin­téssel el tudták maguktól hessegetni. Két hétig lestük a híreket a lapokból, dél­után vagy esténként a látni­való szinte odaszögezett minket a televízió elé; druk­koltunk. örültünk, bánkód­tunk; de lélekben mindany- nyian ott voltunk a moszk­vai versenyek színhelyén. Ott, ahol idegtépő küzdel­mek zajlottak, sport'csilla- gok bukkantak fel az isme­retlenségből, vagy éppen nagy egyéniségek véreztek el drámai küzdelmekben. Hangulatunk „változé­kony” volt, mint ahogyan az idő járás-jelentések jellemzik az idei szeszélyes nyarat: olykor szinte szóhoz sem ju­tottunk a meglepetés örö­métől; máskor pedig inge­rülten szisszentünk fel, ami­kor a híradások arról tudó­sítottak, hogy egy-egy nagy esélyes csapat, vagy egy-egy világklasszis magyar ver­senyző időnek előtte volt kénytelen elbúcsúzni a ver­senyektől. De hát ettől szur­koló a szurkoló és — ami.a dolog imásik oldalát illeti — ettől sport a sport. A pályán sohasem lehet biztosra menni, s a nemzet­közi sportélet az utóbbi években egyre inkább abba az irányba fejlődött: minden lehetséges. S éppen ez a jelenség tet­te utólag is érvénytelenné, értelmetlenné bizonyos nyu­gati körök [propagandahad­járatát, amely arra irányult, hogy a XXII. Nyári Olim­piai Jcutékokat a közvéle­ményt lehet helyenként ma­tekintse, hogy egyes sporto­lók távolmaradása miatt megkérdőjelezzék a verse­nyek valóságos sportértékét. Csattanós válasz volt erre a moszkvai olimpia- és világ­csúcseső: a játékokon indu­ló sportolók eredményeinél meggyőzőbben nem is lehe­tett volna cáfolni a rosszin­dulatú jóslatokat: a közvéle­ményt lehet helyenként ma­nipulálni, de a stopperórát soha. A bojkott meghirdetői te­hát kudarcot vallottak, s ta­lán nem járunk messze az igazságtól, ha megkockáz­tatjuk: a Imoszkvai olimpia lejáratásának képtelen és alávaló ötlete meghatározza a jövő útját is: nem yalószí- énű, hogy ezek után bárki is megpróbálná a nemzetközi sportmozgalmat, az olimpiai eszmét politikai célok eléré­sének eszközévé deformálni. Ez a ,petárda hatástalanul pukkant el: az olimpiai mozgalom, amely az évtize­dek során a népek barátsá­gának nemes versengésének egyik szimbólumává vált, állta a próbát, sőt megerő­södve került ki a mester­ségesen kavart viharból. Az olimpiák történetében első ízben szocialista ország fővárosa vállalta a rende­zést: a rádió, a televízió és a sajtó kiküldött munkatár­sainak egybehangzó vélemé­nye szerint kifogástalanul, magas színvonalon. Tanúsít­hatják ezt a nézőknek, rá­dióhallgatóknak azok a mil­liói is, akik a tömegkommu­nikációs eszközök dolgozói­nak fáradtságot nem isme­rő munkája jóvoltából szinte non-gtop műsorban követ­hették végig a versenyeket, a nagy összecsapásokat. Figyelmünk persze első­sorban a mieinkre, a ma­gyar sportolókra irányult. Nem idézhetjük itt föl vala­mennyiük csatáját, nincs rá lehetőségünk, hogy jólesően elidőzzünk az elmúlt napok egy-egy mozzanatánál. De annyit mégis elmondha­tunk: a moszkvai csapat & magyar sport legszebb ha­gyományaihoz híven helyt­állt a játékokon: éxmeseink. helyezettjeink, s a' többiek, akik ha nem is álltak a reflektorfényben, valameny- nyien öregbítették a magyar sport hírnevét. G, A. Egy ezüst és egy bronz Szabó—Joós a második, Wichmann a kilencedik, cselgáncsban Ozsvár harmadik Kajak-kenu A * levegőben lógott az újabb eső, amikor a rajt­helyihez kormányzott a C—1 1000 m-es döntő kilenc résztvevője, az NDK-beli Leue, a csehszlovák Dvorák, a bolgár Ljubenov, a finn Grönlund, a jugoszláv Lju- bak, a román Varabiék, a szovjet Posztrehin, a svéd Fáik, s végül a 9-es pályán Wiiohmann Tamás. A 4. olimpiáját járó kenuzó sor­sa valójában már a rajtnál megpecsételődött, úgy tűnt, Tamás későbbi indításra szá­mított, s emiatt azonnal hát­rányba került, a 9. helyről kellett folytatnia. 750 m-nél még megrpó- bált erősíteni, de aztán megemelte a lapátját, leáIK, nem bírta tovább. Erejét összeszedve, valahogy csak eljutott a célvonalig. A fi­zikai és lelki ereje teljesen elfogyott. Wichmann a következőket mondta: — A rajt után nem es­tem pánikba a hátrány mi­att, mentem előre a terve­zett tempóban. Igyekeztem tartaná Posztrahint, a töb­biekkel nem is törődtem. Amikor azonban á hajrához érkezve felnéztem és lát­tam, hogy több hajó is ne­kilendült, egyik pillanatról a másikra mintha elszállt volna az erőm, összetörteim,, nem bírtam tovább. Ilyen talán még sohasem fordult velem elő. Nem értem, nem értem... Következett a K—2 1000 méter, ahol a magyar színe­ket a veterán Szabó István, valamint Joós István képvi- slte, utóbbi Bakó Zoltán ki­esése után került hajóba. A magyarok ügyesen taktikáz­tak, a 9-es pályán a szovjet hajót követtek, majdnem végig a „vizükön” mentek, megkönnyítve saját dolgu­kat. Ez az ezüstérem gyors vigasz volt Wichmann ku­darcára. A C—2 1000 méteren Bu- day Tamás és Frey Oszkár szereplése az utolsó magyar lehetőséget jelentette az éremszerzésre. Sajnos, ebben a futamban is váratlan for­dulat következett be, a vé­gig vezető román hajó nagy fölénnyel vert, Budayék jó kezdés után a végére telje­sen elfáradtak, egyre job­ban visszaestek, s a végén majdnem utolsók lettek. A K—4 1000 m-en Deméék gyengén kezdtek, féltávnál viszont már ott voltak az első hat között, s miközben megkezdődött az aranyére­mért folyó végső csata, az NDK, Románia és Bulgária között, addig a magyarok a pontot érő helyért küzdöttek — sikerrel, ötödik helyen fe­jezték be az 1000 m-t. A magyar mérleg tehát egy-egy arany, ezüst és bronzéremből állt, ami csak részben felel meg a vára­kozásnak. Furcsa módon éppen azok az egységek tel­jesítették a célt, vagy múl­ták fölül, amelyek a kevés­bé esélyes hajók közé szá­mítottak. Így elsősorban a Szabó István K—2 női 500-on szerepelt Zakariás és Rakusz, aztán Szabó és Joós is. no és a tavalyi kudarcát most feled­tető Foltán és Vaskúti. Ökölvívás Szombatra az olimpiai ökölvívótorna is a befejezé­séhez érkezett. A 11 súly­csoport. küzdelmét óriási ér­deklődés előzte meg, de az nem meglepetés, hogy a fi­nálé zsúfolt nézőtér előtt zajlott le, hiszen július 20- tóL a korábban megrendezett 251 összecsapáson is állan­dóan tele volt nézőkkel a lelátó. Papírsúly: Sabirov p. gy. (3:2) Ramos ellen. Elképesz­tő volt végig a tempó, a kubainál a gyorsaság, a szovjetnél a kitűnő bal kéz jelentett előnyt, Óriási ütés­váltások után a szoros csa­tát a szovjet versenyző nyerte. Légsúly: Leszov ellen Mi- rosnyicsenkót a 2. menetben sérülés miatt leléptették. A Várad! ellen győztes szovjet ökölvívó képzettebb, mozgé­konyabb volt, lényegesen töb­bet talált tisztán és egyér­telmű fölényben volt. A 2- menet közepén Mixosnyi- csen'ko szemhéja felrepedt, az orvos tovább engedte küz­deni, de 52 másodperccel a 2. menet vége előtt a kubai vezetőbíró leléptette a szov­jetet és így a 20 esztendős Leszov lett az olimpiai baj­nok. Harmatsúly: Hernandez P- gy. (5:0) Pinangö ellen. Az első menet pokoli tem­pója után Pinango elkészült az erejével és bár óriási szív­vel küzdött, a másodiktól a lényegesen állóképesebb Ra­mos egyre nagyobb fölény­be került. Pehelysúly: Fink p. gy. (4:1) Horta ellen. Nagy meg­lepetés a világbajnok Horta veresége. Fink bebizonyí­totta, hogy az Európa-bajnok Ribakov legyőzése nem vé­letlen. volt. Fink nemcsak állta Horta rendkívül ke­mény ütéseit, hanem ha­sonlókkal válaszolt. A har­madikban még erősíteni is tudott és megérdemelten győ­zött. Könnyűsúly: Herrera ellen Demjanyenkót a 3. menet­ben sérülés miatt leléptették. A könnyűsúly két óriása elő­ször találkozott egymással. Küzdelmük ‘csalódást keltett, sok volt a dulakodás, igaz mindketten rendkívül na­gyokat és sokat ütöttek. Kisváltósúly: Oliva p. gy. Ozsvár András (4:1) Konokbajey ellen. A két 21 éves Ökölvívó az el­múlt évi kölni Európa-íbaj- noki döntő után találkozott újra. Oliva megérdemelten vett revamsot az akkori ve­reségért. Váltósúly (67 kg) Aldama P. gy. (4:1) Mugabi ellen. Az olimpiai ezüstérmes Al- d,ama aranyra váltott Moszk­vában teljesen megérdemel­ten, két biztosan megnyert menet után Mugabi jó har­madik menete kevés volt a győzelemhez. Nagyváltósúly (71 kg) Mar­tinez P- gy. (4:1) Koskin el­len. A mindössze 19 eszten­dős és már VB ezüstérem­mel rendelkező Martinez olyan szélvész ökölvívást mutatott, mint amilyennel a londoni olimpián Csík Tibor is elintézett minden ellen­felét. Középsúly: Gomez p. gy. (4:1) Szavcsenko ellen. Két világbajnok, két k. o. király csatázott egymás ellen, óriá­si mérkőzést vívtak. 10 má­sodperccel az első menet vé­ge előtt Gomez egy rettentő jobbegyenesétől Szavcsenko megroggyant, nyolcat szá­moltak rá, a Legjobbkor szólt számára a gongszó. A má­sodik menetben kétszer ke­rült padlóra Szavcsenko, a harmadik menetben is foly­tatódtak a nagy ütésváltá­sok. Félnehézsúly (81): Kacar P- gy. (4:1) Skrzecz ellen. Kacar volt az esélyesebb, d,e a lengyel az első menetben meglepte, vezetett is. Kacar fokozatosan belelendült, a lengyel egyre többet fogott, szabálytalankodott. A har­madik menet közepén még így is nyílt volt a küzdelem sorsa, de az utolsó 42 mp- ben kétszer is rászámoltak a lengyelre, és ez döntött Ka­car javára. Az ökölvívó vi­lágban híres Kacar család­hoz végre odakerült az aranyérem, testvére ezüstér­mes volt a legutóbbi olim­pián, valamint a korábbi Európa- és világbajnokságo­kon is, a fiatal Kacar cél­ba ért. Nehézsúly (81 kg felett): Stevenson p. gy. (4:1) Zajev ellen. Az amatőr ökölvívó sport legnagyobb csillaga eredményes csatát vívott harmadik olimpiai bajnoki cím megszerzéséért, ezzel beállította Papp László re­kordját. A lényegesen ala­csonyabb Zajev nem ijedt meg a kiütéskirálytól. jól, gyorsan elmozgott, beugrá­sok után próbálkozott talá­latokkal. Zajev végig lelkesen, jól küzdött, amikor megszólalt a gongszó, a közönség óriá­si ünneplésben részesítette és győzelmének kihirdetését várta. A bírók 4:1 arányban ítélték a kubai javára. Az olimpiai bajnok Foltán—Vaskuti és a bronzérmes Zaka­riás—Rakusz az olimpiai faluban Olimpiai bajnokok KAJAK-KENU K-l férfi 1000 m olimpiai bajnok: Rüdiger Helm (NDK) 3:48.77 p 2. Alain Lebas (Franciaország) 3:50.20 p, 3. Ion Birladeanu (Románia) C-l 1000 m olimpiai baj­nok: Lubomir 'Ljubenov (Bulgá­ria) 4:12.38 p, 2. Szergej Posztrehin (Szovjetunió) 4:13.53, 3. Eckhard Leue(NDK) 4:15.02 p. 9. Wichmann Tamás (Ma­gyarország 4:45.30 p. A K-2 férfi 1000 olimpiai bajnoka: Vlagyimir Parfenovics, Szer­gej Csuhraj (Szovjetunió) 3:26.72 p, 2. Szabó István, Joós István (Magyarország) 3:28.49 p, 3. Luis Ramos— Misione, Herminió Menendez (Spanyolország) 3:28.66 p. C-2 1000 m, olimpiai bajnok: Románia (Ivan Patzaichin, Torna Szimijonov) 3:47.65 p, 2. NDK (Olaf Heukrodt, Uwe Madeia) 3:49.93, 3. Szovjet­unió (Vaszilij Jurcsenko, Ju* rij Lobanov) 3:51.28. 8. Magyarország (Budai Ta­más, Frey Oszkár) 3:54.35 K-4 olimpiai bajnok: NDK (Rüdiger Helm, Bernd Olbricht, Harald Marg Bernd Duvigneau) 3:13.76 p, 2. Ro­mánia (Mihai Zafiu, Vasile Diba, Ion Seanta, Nicusor Esanu) 3:15.35, 3. Bulgaria (Borislav Borisov, Boidar Milenkov, Lazar Hrisztov, Ivan Manev) 3:15.46. 5. Magyarország (Deme Jó­zsef, Rátkai János, Kosztyán József, Sztanity Zoltán) 3:17.27. ÍJÁSZAT Férfi íjászatban olimpiai baj­nok Tomi Poikolainen (Franciaország) 2455 kör 2. Iszacsenko (Szovjetunió), 2452, 3. Ferrari (Olaszország) 2449, 5. Nagy Béla (Magyar- ország) 2446. Női íjászatban olimpiai baj­nok: Keto Losaberidze (Szovjetunió) 2491 kör 2. Bu­tuzova (Szovjetunió) 2447, 3. Meriluoto (Franciaország) 2449. ÖKÖLVÍVÁS Papírsúlyban (48 kg) olim­piai bajnok: Samil Sabirov (Szovjetunió) 2. Ramos (Ku­ba), 3. Li Byonk (Koreai NDK) és Musztafov (Bulgá­ria). Légsúlyban (51 kg) olimpi­ai bajnok: Peter Leszov (Bulgária), 2. Mirosnyicsenko (Szovjetunió), 3. Váradi Já­nos (Magyarország) és Rus­sell (Írország). Harmatsúlyban (54 kg) olim­piai bajnok: Juan Hernandez (Kuba), 2. Pinango (Venezu­ela), 3. Anthony (Guayana) és Cipere (Románia). Pehelysúlyban (57 kg) olim­piai bajnok: Rudi Fink (NDK), 2. Horta (Kuba), 3. Kosedowski (Lengyelország) és Ribakov (Szovjetunió). Könnyűsúlyban (60 kg) olim­piai bajnok: Angel Herrera (Kuba), 2. Demjanyenko (Szovjetunió), 3. Adach (Len­gyelország) és Nowakowski (NDK). Kisváltósúlyban (63,5 kg) olimpiai bajnok: Patrizio Oliva (Olaszország), 2. Ko­nokbajev (Szovjetunió), 3. Willis (Nagy-Britannia) és Aguliar (Kuba). Váltósúlyban olimpiai baj­nok: Andres Aldama (Kuba), 2. Mugabi (Uganda), 3. Krü­ger (NDK) és Szczerba (Len­gyelország). Nagyváltósúlyban olimpiai bajnok: Armando Martinez (Kuba), 2. Koskin (Szovjet­unió), 3. Köstner (NDK) és Franek (Csehszlovákia). Középsúly olimpiabajnok: Josc Gomez (Kuba), 2. Szav­csenko (Szovjetunió) 3. Szi­lágyi (Magyarország) és Ry- biczki (Lengyelország). Félnehczsúlyban olimpiai bajnok: Slobodan Kacar (Ju­goszlávia), 2. Skrzecz (Len­gyelország), 3. Bauch (NDK) és Rojas (Kuba). Nehézsúlyban olimpiai baj­nok: Teofilo Stevenson (Ku­ba), 2. Zajev (Szovjetunió), 3. Lévai István (Magyaror­szág) és Fanghaenel (NDK). CSELGÁNCS Áz abszolút kategória olim­piai bajnoka: Dietmar Lo­renz (NDK), 2. Angelo Pári­si (Franciaország), 3. Ozsvár András (Magyarország) és Arthur Mapp (Nagy-Britan­nia). LABDARÚGÁS Olimpiai bajnok Csehszlová­kia, 2. NDK, 3. Szovjetunió. Cselgáncs Elmaradt Ozsvár első visszamérkőzése, mert a ju­goszláv Kovacsevics nem állt ki sérülés miatt. így hát következhetett az 1976- os nehézsúlyú bajnok Szer­gej Novikov. A tét: bronz­érem. Az első perc akcióke- reséssel telt, majd nem sok­kal a második letelte után Ozsvár egy horoggal próbál­kozott, amit a klasszis szov­jet judós védett. Ámde Ozs­vár lendülete még tartott, s ledöntötte ellenfelét. Ez há­rom pontot, kokát ért! No­vikov'' kétszer próbálkozott fejenátdobással, majd félel­metes fegyverét a, külső gáncsot is „bevetette”. Ozs­vár azonban taktikailag is kitűnően felkészült, számí­tott ezekre az indításokra, s jól lépett le róluk. Másfél perccel a vége előtt mind­ketten megkapták a legeny­hébb intést (shido). Novikov felpaprikázódott. Ozsvár vi­szont most is jó fegyvert választott: háromszor is be­fordult „fals” dobósra, s ez­zel húzta az időt. Hiába reklamált Novikov, a bírók nem intették Ozsvárt. így maradt a koka-előny, s ez­zel a 23 éves judós megis­mételte a 60 kilós Kincses bravúrját, bronzérmet vehe­tett át. £ íjászat Akik nem bennfentesek az íjász sportban, el sem tud­ják képzelni, mennyi izgal­mat, feszültséget és érdekes­séget tartogat egy világver­seny. Az olimpiai bajnoki címért négy napon át 38 fér­fi és 29 női sportoló vállal­ta az idegeket is alaposan igénybe vevő versenyt, amely magas színvonalon zajlott le. Magyar szempontból szom­baton is Nagy Béla verseny­zését kísérte a legnagyobb figyelem, ö „félidőben” még a mezőny élén állt, s kriti­kusnak ígérkezett a pénteki 90 méteres táv, amelyen ál­talában szétszóródik a me­zőny. Ezúttal ugyan nem így történt, s Nagynak a 70 méter volt a „holtpont”, mert ekkor egy nullás lö­vése js akadt. Amint később Szász György, a szövetség főtitkára elmondta, techni­kai hiba okozta ezt a kisik­lást: — Versenyzőnk rosszul akasztotta be a nyílvesszőt, ezt nem vette észre, s ezért lövése messze elszállt egy másik táblára. így aztán ter­mészetesen 'óriási hátrányba került. Szombaton aztán elsősor­ban gzt akarta korrigálni a magyar versenyző, s mindvé­gig fej-fej melletti küzdel­met vívott a szovjet Isza­csenko, a finn Poikolainen és az olasz Ferrari társasá­gában. Nagy Béla finise nem volt valami fényes, igaz, hogy eredményben együtt végzett ő, valamint az angol Blenkame, de a szabályok értelmében a szigetországi sportoló eléje került: Nagy ugyanis pénteken egyszer nullát lőtt, a brit viszont egyszer sem. Labdarúgás Alacsony színvonalú, sok szabálytalansággal kettős ki­állítással tarkított mérkőzé­sen Csehszlovákia csapata szombaton este a moszkvai Lenin stadionban 1:0 (0:0) arányban legyőzte a mont­reali olimpián győztes NDK csapatát, s ezzel megszerez­te a torna bajnokságát. A győztes gólt a 77. percben a csereként beállt Svoboda lőtte. Joós István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom