Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-23 / 197. szám
1980. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILM JEGYZET Szeretem szieszta idején Mentségére szóljon Jorgé Grau rendezőnek, hogy Magyarországon is bejutatott filmjének csak „A szieszta” címet adta. A film ugyanis nem a szerelemről szól, de még csak nem is a szexualitásról. Sokkal inkább csupán perverz jelenetek sokaságából állt össze ez a spanyol filmszatíra. A kisváros tehetős, unatkozó férfiai, asszonyai mindenféle tilalmakat, erkölcsi normákat figyelmen kívül hagyva légyottokkal töltik idejük nagy részét. Szemet hunyva csalják egymást a férjek és a feleségek; ml több, közreműködnek partnerek kerítésében is. Az intim együttlé- teket a férfiak felvevőgéppel örökítik meg, s aztán „bűnbarlangjukban”, egy borospincében nagy gyönyörrel végignézik. A nők pedig szintén maguk között a teákon, esteken „kitárgyalják” a partnereikkel töltött édes órákat. A legtökéletesebb egyetértésben telnek mindennapjaik ebben az erkölcsi fertőben. A „Karbanta-tó szoigálat” tévészerelője válogatás nélkül a szó szoros értelmében a karjában tartja időről időre a hervadozó Mindig a látványból, a közvetlen élményből indul ki, de eltekint a valóság részletezésétől. így formálódik ecsetje alatt az élmény, a látomás egyetlen hangulati egységbe, s így fonódnak színei — zenei nyelven — egyetlen színakkorddá. Képeinek zöme a szabadban készül, árulkodnak a plain air imádatáról, amikor is egyre inkább a fények reflexeire, a levegő módosító, feloldó szerepére alapozza műveit. Ezek a képek az élet szeretetéről is szólnak, hiszen a színek felizzítása egy ilyen vérbeli kolorista festőnél valóban magát az életet jelenti. Figyeljük meg e tárlat képeinél, — legyen az tájkép vagy balatoni részlet, Szentendre vagy zsenyei panoráma •— mennyire felidézi a látvány hangulatát, s mennyire keresi e hangulathoz tartozó színeket *s. Böszörményi Kovács Gábor képein nem mond egymásnak ellent a líraiság és az expresszivitás. A képek líraiságát, intimitását, ben- sőségességét nem halványítják a színek — bármily élénkek is — nem harsognak, hanem forró egységben hangolódnak össze. Alkalmam volt Böszörményi Kovács festői útját is megfigyelni. öt-hat évvel szépasszonyokat. A „bűnbarlang” öregje frivol fehérneműket vásárol egy bakfis- lánynak. Cserébe egy fa tetejéről „kukkolja”a haverokkal, amint esténként a megbeszélt időben a lány a „flancos” ruhadarabokat levetve aludni tér. Egy másik férfi a fiatal futballistát ostromolja szerelmével. A legszolidabb kapcsolatnak ebben a mocsarában még a pásztor „vonzalma” tűnik bárányához. Kegyetlenül megcsúfolják érte. A „választottjából” készített vacsorán látják vendégül. A pásztor öngyilkossága megváltoztatja Calixtot, a tévészerelőt, aki szánja-bán- ja már „gyengeségeit”. Csakhogy most már késő, a férfiúi mivoltukban megsértett cimborák legközelebb őt „tálalják fel” az ezúttal hölgyekkel közös vacsorán. — Hiába várja szerelme, egy esetleges új, tiszta élet lehetőségével a busznál, amire talán inkább a film elején kellett volna felszállnia. A néző így nem láthatott volna naturális jelenetek tömkelegét, s vacsorázni is lett volna kedve. előbb még szívesen alkalmazta a francia festők poin- tilista módszerét, azaz festékcsomókat helyezett egymás mellé, amikor is a festékek apró pontjai vibráló fényhatásokat éreztettek. A fénytől átitatott színek szinte visszasugároztak a felületről, s fokozták a levegő és a színek játékát. A francia festők eme merész vállalkozása annak idején forradalmi tett volt, s festői eredményei ma is tovább élnek. A színek e mámoros kezelése Böszörményi Kovácsnál azonban ma már visszafogottabb. Több bennük az intellektuális elem, a festészet doktrínáiban jártasabbá vált művész önfegyelme. Böszörményi Kovács Gábor tematikája erősen kötődik a Balaton s a Dunakanyar szépségeihez, a nagymarosi, szentendrei és zsenyei háztetők, kapuk sárga, vörös, lila — már-már kirobbanó, szinte csak érzelmileg töltött, de értelmileg irányított fegyelemmel megfékezett dinamikájához. Leolvasható minden művéről természetimádata is. E tárlat minden képe igazolja, hogy Böszörményi Kovács Gábor rátalált a számára leginkább járható, a további emelkedéshez vezető útra. Tóth Ervin KIADJA A MÓRA „Minden napra egy mese” és társai „Minden napra egy mese” — ez nem csupán a Móra Kiadónál a napokban immár hetedik kiadást megélt nagysikerű meseösszeállítás címe, hanem a kiadó munkáját is jellemző állítás. A gyermekeknek és az ifjúságnak íródott műveket gondozó kiadó ugyanis az idén mintegy 370 kötetet jelentet meg: egy-egy könyvújdonság jut az esztendő minden napjára„Autóstoppal a tengerhez” címmel egy NDK-beli fiú és lány autóstoppos kalandjait vetette papírra Gerhard Holtz-Baumert. A sajátos szerkezetű regényből az olvasó kétszer is végigélheti az utazás kaladjait, hol a fiú, hol a lány kommentálásában. A Fővárosi Operettszínház műsornaptárából már jól ismert Békeffi István regényének címe, „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak”. A most nyomtatásban is hozzáférhetővé váló regény a valóságnak és a mesének különleges ötvözetét használja fel, hogy elmondja vallomását az emberiségről és az emberről. A kötetet a történet színpadi változatának felvételei illusztrálják. Kárpáti Kamii a varázslatos gyermekkort idézi fel a „Trombitás Ali cirkusza” című regényében, amelynek hősei 8—10 éves gyerekek. Kántor Zsuzsa „Hajszesz és bolondgomba” című kötetében az eddig megjelent két gyermektárgyú fantasztikus regényét „Zenél a Zakariás” és „Matekária” — egy harmadikkal trilógiává egészítette ki. A könyv hősei XXV. századi úttörők, akik egy fejlett technikájú társadalom emberi esendőségei- vel szembekerülve ügyesen igazítják helyre a kerékvágásból kizökkent világot. „Ballada egy márványtáb- láról” címmel a közkedvelt „Csíkos Könyvek” sorozatban jelenik meg Kántor Zsuzsa másik műve. Az írónő kortársa volt Braun Évának, s regényében múltat, jelent és jövőt egyszerre láttató módon idézi fel a kommunista mártír alakját. Több generációnak az első igazi nagy regényélményt jelentette Borisz Polevoj „Egy igaz ember” című kötete, amelyet új kiadásban ismét közreadnak. A fiatalabb; az olvasás élményével még csak most ismerkedő korosztályra is gondol a kiadó több meseregény közreadásával. Magyarországon is nagy sikert aratott Lewis Caroll „Alice csodaországban” című kötete. Megjelenés előtt áll az író másik műve is, az „Alice tükörországban”, amely éppúgy furcsa ötletekkel teletűzdelt, kitűnő humorú írás, mint a korábban megjelent párja. A „Már tudok olvasni” sorozatban Nagy Katalin „Tűrhető Lajos” című meseregényével jelentkezik a kiadó. Hatodik kiadását éli meg Ter- sánszky Józsi Jenő meséje, a „Misi mókus kalandjai”, és újranyomják Török Sándor ugyancsak közkedvelt művét, a „Kököjszi és Bobojszát”. A látvány fel izzított erejével Böszörményi Kovács Gábor kisújszállási kiállításáról Napjainkban már nemzetközi hírűvé vált bűvös kockából az idén a Székes- fehérvári SZÖVMÜ kooperációban mintegy kétszázhatvanezer darabot gyárt. Ifjúkorunk kedves olvasmányában, Mark Twain Huckleberry Finnjében— valahol a könyv közepe táján— találjuk az„őshakni’’ pontos és szellemes leírását. A magát királynak és hercegnek kinevező, két figura a folyómenti falvakban, városokban ragasztja ki érdekfeszítő színielőadásra invitáló plakátjait (például erkélyjelenet a Rómeó és Júliából — kopasz Júliával), hogy azután a bevétellel odébbálljanak. A „herceg'' és a „király’’ persze póruljár a végén... Gázsik, haknik, elmaradt előadások A hakni — bár így a legritkábban nevezik — él és virul ma is. Igaz, nem szabadjára eresztve, hanem tiltó és engedő rendelkezésekkel, szabályokkal, de úgyszólván korlátlanul tenyészik. Időről időre a legkülönbözőbb fórumokon vita robban ki róla, művelődési otthon igazgatók, neves művészek ágálnak ellene és melA megye egyik leglátogatottabb nagyközségi művelődési házában, a jászladányi- ban belelapozhatunk egy iratgyűjtőbe. A történet, amely feltárul benne — bízvást mondhatjuk — példázat a vidéki műsorellátás esetlegességére. Emellett sok egyebet is tartalmaz. Ez év január 8-án köttetett egy „Jogi érvényű megállapodás” a jászladányi intézmény és Keleti Pál műsorszervező között, amelynek értelmében január 24-én a „Hofi-kabaré” című műsort bemutatják Jászladányban, este fél 8-tól. Jó műsornak ígérkezett, Hofi Géza, Kazal László, Külkei László, Angyal János, Boncz Géza, Faragó Péter, Keleti Pál és Havasi Viktor alkották a fellépők listáját. (Tiszteletdíjuk összesen: 7 ezer 700 forint.) A szomszédos Jászkiséren ugyanerre a napra, korábbi időpontokra, két másik előadást is lekötött Keleti Pál. Három előadás alig néhány óra leforgása alatt: enyhén szólva elég furcsa vállalkozás. Január 24-én Jászkiséren és Jászladányban hiába gyűlt össze a közönség — a társulat nem jött. A jászladányi művelődési házba nem sokkal az előadás előtt beállított egy vasutas, mondván, hogy jött valami üzenet, hogy a Hofi-est elmarad. Majd másnap megérkezett egy távirat is: „az eeletveszeelyes úton nem tudtunk oenoekhoez lejutni telefonoesszekoetteteest pedig lehetetlen volt megteremteni ajaanlatom az elmaradt hofi muesort februaar 14-een vaaltozatlan szerep- loekkel ees felteetelékkel tartsuk meg... keleti paal”. És itt váratlan fordulatot vettek az események. Kalmár István, a művelődési ház igazgatója tudván, hogy a közlekedési viszonyok nagyon rosszak, de járhatatlan utak nem voltak — expressz, ajánlott levelet küldött: benne egy csekklapot, hogy azon a szervező fizesse be az előkészített előadás költségeit, újabb előadásra a jászladányi .intézmény nem tartott igényt. (Ez a fajta „keménység” teljesen szokatlan — érthető okok miatt — a művelődési házak gyakorlatában.) Kalmár István az alábbi sorokkal zárta levelét: „Bizonyára tudomására Jutott Sass Istvánná, a jászberényi művelődési központ előadója, egy nappal a Dinamit együttes jászberényi szabadtéri koncertje előtt már nyugodt. — Több mint ötszáz darab 40 forintos jegy kelt el elővételben — mondja. — Ráfizetés nem igen lesz. — És ha elmarad a koncert? lette; ám a helyzet lényegében jó ideje változatlan: a vidéki kulturális intézményeket el kell látni szórakoztató műsorokkal, de a műsorellátás intézményesített kerete csak formailag létezik, következésképp meglehetősen sok nemkívánatos eset adódik. Akadnak köztük kifejezetten riasztó példák is. már, hogy jászkiséri előadásaik elmaradásának szintén megvannak a sajnálatos következményei, amelyek nem kabarétréfák. Senkinek sem ad emberi és művészi rangot, ha jó indulatú, egyszerű emberek tömegeinek bizalmával játszadozik, vagy él vissza." Idézet Keleti Pál újabb — igen hosszú — táviratából: „— ha oennek az eloadaas elmaradaasa nem tetszik, pereljen be minket de a veele- meenyeere nem vagyunk kí- vaancsiak majd a bíroosaag doent egyeebkeent mi a műe- veeszi hivatássunkkal ees koetelesseeguenkkel teljes egeeszeeben tisztaaban vagyunk ...” Távirat Jászladányból — szintén nem' a legválasztékosabb stílusban, az alábbi befejezéssel: „Az érintett művészeket nagyra becsüljük, önnel fenntartjuk korábbi kártérítési igényünket. Február 14-i fellépésüket más szerződéseink és az ön megbízhatatlansága miatt nem tudjuk fogadni.” (Aki volt valaha művelődési otthonban hasonló szituációban megértheti a művelődési ház igazgató indulatait.) A műsorvezető, hivatásos előadóművész Keleti Pál (gázsija 550+100 forint) a maga részéről így zárja le á „párbeszédet”: „pimasz modorta- lan jellemtelen aljas taav- irataat megkaptam... . is- meetelten fenntartom aallí- taasunkat veelemeennyeere nem vagyok kívaaricsi panaszt ott tesz ahol akar feljelenthet beperelhet soet...” A jászladányi művelődési ház kártérítési igényét — mivel a minimálisan kért 2000 forintot nem kapta meg — jogi úton igyekszik behajtani. A Hofi-kabaré helyett kialakult üggyel jelenleg a megyei tanács jogi irodája foglalkozik. Május 14-én a jogi iroda vezetőjének aláírásával Keleti Pálnak címeztek egy levelet, amelyben udvariasan felszólították, hogy — fűtés, világítás, rendezési engedélyek stb. — 3 ezer 170 forintot a művelődési ház számlájára fizessen be. Se pénz, se válaszlevél nem érkezett. Mi lesz a folytatás ? A jogi iroda tájékoztatása szerint: „hamarosan újabb levél megy, s ha arra nyolc napon belül nem érkezik válasz, áttesszük az ügyet a bíróságra.” — Ez — ŐRI-rendezvény, ilyesmi nem fordulhat elő. De meg is adjuk az árát. — Mennyit? — ötszáz forint híján 25 ezer forintért „szállította” az Országos Rendező Iroda ezt a koncertet. Csak a rendezési engedély több mint hatezer forintba került. — Nem kevés. Ilyen „drága” az együttes? — Nem. Az ŐRI ilyen drága. A Dinamit együttes fellépti díja, a legújabb „gázsijegyzék” szerint mindössze 3 ezer 750 forint. Az ŐRI által megszabott árakat természetesen Jászberényben sem tudják minden esetben megfizetni. Működési engedéllyel resdelkező magánszervezőkkel kötnek inkább szerződést: ők „szállítják” a műsorokat, amelyek nem rosszabb színvonalúak, mint az iroda rendezvényei. Viszont összehasonlíthatatlanul olcsóbbak. Csakhogy ... — Most jártuk meg éppen az Edda-együttessel — folytatja Sassné. — Június 20-ra kötöttünk a szervezőjükkel, a Gödöllőn lakó Baráz Miklóssal szerződést. A kezdés időpontjában körülbelül kétezer ember várt a szabadtéri színpadon — hiába. Mindössze a szervező jelent meg és közölte, hogy sajnos az együttes nem jön, mert állítólag film- forgatáson van. Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy az elmaradt koncert mennyire rontotta az intézmény hitelét. Lemezkopás: 80 forint Testes „Edda-ügy” feliratú dossziét mutat: az elővételben eladott jegyek 52 ezer forint bevételt hoztak volna a művelődési központnak — mindent összevetve 52 ezer 161 forint követelése van az intézménynek az együttessel szemben. Érdemes bepillantani a szervező disco-jockey-val kötött külön szerződésbe: ő „1180 forintot vett volna fel a művelődési központtól. A tételek között szerepel 80 forint — lemezkopásért, 100 forint konferálási jogdíjként, rakodásért 200 forint, felléptidíj (ŐRI által jóváhagyott) 400 forint, hangszerszállítás 400 forint. Erre a listára nyugodtan mondhatnánk, még szerencse, hogy a születési évszámát nem adták hozzá. Megjegyzésre méltó: ez a nem ORI-rendezésű Edda- koncert, a Dinamdt-műsor összköltségének harmadába került volna. * * * Műsoros estek, szórakoztató rendezvények, könnyűzenei koncertek iránt növekszik az igény mindenütt — s ez örvendetes jelenség. „Mellesleg”: a könnyű műfajú rendezvények bevételére számos intézmény számít — több helyen ez képezi a költségvetés gerincét. A magánszervezők által kínált előadások ára jóval alacsonyabb mint az ORI-műsoroké. következésképp a szervezők felelőssége, közművelődési szerepe is igen nagy. Munkájuk nem épülhet arra, hogy az őket foglalkoztató intézmények bizonyos fokig kiszolgáltatottak, hogy a népművelőknek ajánlatos velük jó kapcsolatban állni. Tévedés ne essék: nagyon sok szervező végzi munkáját nagy hozzáértéssel, pontosan, lelkesen. Hogy elmaradnak előadások, hogy előfordulnak kisebb-nagyobb szerződésszegések — természetesen- nem az ebbe a típusba sorolható szervezők számlájára írható. Szabó János Hofi-kabaré — Háromszor semmi Egy elmaradt koncert
