Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. ougusitus 19. Fotókiállítás Hirosima emlékére A Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás 35. év­fordulója alkalmából nyílt fotókiállítás tegnap Buda­pesten, a Méíyépterv és Uva- terv Vígadó tér 1, szám alat­ti kultúrtermében. Az atom­pusztítás megrázó dokumen­tumait felsorakoztató bemu­tatót — az Országos Béíketa- nács és a Japán Hirosima— Nagaszaki Kiadó Bizottság közös rendezvényét — dr. Sztanyik B. László, az orszá­gos Béketanács elnökhelyet­tese, a Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár­egészségügyi Kutató Intézet igazgatója nyitotta meg. A többi között elmondotta: — A második világháború után a békeszerető emberek millióinak meggyőződésévé vált, hogy Hirosima és Naga­szaki tragédiájának soha nem szabad megismétlődnie. — A fotókiállítás anyaga már eddig is számos ország­ba eljutott, s most a magyar közönség tekintheti meg. Az emlékezés a 35 évvel ezelőtti eseményekre ma, és itt Euró­pában is időszerű. A kiállítás megnyitásán résztvevőket üdvözölte Ma­sayoshi Nagao, a Japán Bé­kebizottság alelnöke, a japán békemozgalom hazánkban tartózkodó küldöttségének vezetője is. MIHDEMm SEGÍT Tornaterme lesz Puszta­monostornak is A masszív betonalapokra rakott, eresz magasságáig érő falak, a tetőszerkezet felra­kásához előkészített, méretre vágott gerendák láttán már a kétkedők is elhiszik: való­ban lesz tornaterme Puszta- motostornak. A tornateremhiány sokáig nehezítette a községben az iskolai testnevelést, akadá­lyozta a sportélet kibontako­zását. Szerencsére mindez már a múlté. A község évek óta tartó szcrgoo takarékos­sággal beszerezte az építke­zéshez szükséges anyagot. A jászfényszarui közös ta­nács ugyancsak takarékos gazdálkodással 900 ezer fo­rintot szakított ki a fejlesz­tési alapjából. Természete­sen ez az össze is csak indu­lási alap, hiszen a tornate­rem két és fél millió forint­ba kerül. A hiányzó összeget a tanács — számítva arra, hogy a mo­nostoriak szeretik lakóhelyü­ket — a település lakóitól és kollektíváitól kérte. A kérés kedvező *iMkM|ts talált Sieőként a jáaztéaysumsl Bé­ke Tsz tervezői ajánlották tel segítségüket, társadalmi menkékan eihtuzHettth a tornaterem kiviteli tervét. A Zagyvamenti Tsz erőgé­pekkel egyengette el a tere­pet, elvégezte az alapozási munkákat. Szakipari mun­kával segítenek a téeszben dolgozó szocialista brigádok, a pusztamonostori kisiparo­sok, a vasútállomás melletti nagyraktár dolgozói. Jól jött a külső támogatás, a községből eljáró dolgozó­kat foglalkoztató budapesti Beton- és Vasbetonipari Mű­vek kollektíváinak segítsége is. A település lakói a kivite­lező — a jászfényszarui költ­ségvetési üzem — irányítása mellett ott segítenek, ahol éppen szükség van a munká­jukra. A példás összefogás ered­ménye, hogy a munka a várt­nál is jobb ütemben halad. Az általános iskola udvarán már állnak a 240 négyzet- méter alapterületű tornate­rem falai, rövidesen elkezdik a tetőszerkezet felrakását. Év végére így teljesül a pusztamonostori gyerekek és sportolni vágyó felnőttek ré­gi vágya. — illés — Nyolcvan helyen folytak ásatások r Értékes leletanyagot hozott az idei nyár a régészeknek Í| pHÍMSIflZII — lOMntetk Ezen a nyáron is számos értékes leletet hoztak felszín­re a kutatóárkokból a tudó­sok, az ország mintegy 80 pontján folyó régészeti feltá­rások színhelyein. Különösen a Dunakanyar­ban. Visegrád—Esztergom térségében gazdagodott je­lentős emlékanyaggal a tör­ténettudomány. Tavaly buk­kantak rá Közép-Európa egyik legnagyobb eddig is­mert őskori településének maradványaira a pilismarót —szobi révnél, s a több kor­szak egymásra rétegződött leleteit rejtő, egy hektárnyi terület feltárását most fejez­ték be. A több mint 400 napvilágra került tárgy leg­többje a rézkorból származik. hozzávetőlegesen 4500 éve­sek. Egyebek között gödörhá­zak maradványait, alapfala­kat, tűzhelyeket, kemencéket, kerámiákat és sírleleteket ta­láltak a szakemberek. Tudományos sikert hozott a Duna-menti római határ- védelmi rendszer, a limes nyomainak kutatása is. A határfal e szakaszán eddig három őrtorony alapjait ás­ták ki, a nyári munkálatok során pedig „előkerült” a ne­gyedik is. Ennek érdekessé­ge, hogy eredetileg fából épí­tették, ellentétben a másik három kőtoronnyal. A vizs­gálatok szerint a II. század­ban, tehát mintegy 200 év­vel korábban létesült mint a többiek, s ez bizonyítja, hogy — az eddigi .elképzelésektől eltérően — már ekkor erő­dítményekkel védekeztek a barbár támadások ellen. Esztergom környékén is többhelyütt dolgoznak a ré­gészek. A kistói földeken egy IX—XI. századi temető sír­jait,- Esztergomszentkirályon ugyancsak a kora Árpád- korból származó település nyomait, Alsószigeten pedig középkori kolostor romjait tárták fel. Visegrádon, a ll­es főútvonal mentén is érté­kes emlékekre bukkantak: az Árpád-korban épült házma­radványok kerültek elő. Igen kevés építményt ismerünk ebből az időből, ám a most találtak fontosságát az is nö­veli, hogy egykori lakóik az akkor még rendkívül ritka kőkemencével fűtöttek. Közkedveltté váltak Szol­nokon a pódiumestek, ezért szeptembertől újra indítja az előadói estek sorozatát Ta­lálkozások címmel a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont. A sorozat eltér a ha­gyományos pódiumestektől annyiban, hogy a művészek műsoruk bemutatása után vallanak a közönségnek hi­vatásukról, munkájukról. Az önálló esteket szeptembertől havonta rendezik meg. Hazaérkezett franciaorszá­gi vendégszerepléséről a Szö­vetkezetek Jászsági Népi Együttese. A kéthetes turné során négy városban, tizen­kétszer léptek a közönség elé a jászsági táncosok. Műso­A pódiumesjtek első vendé­ge Szabó Gyula érdemes mű­vész lesz. Bemutatkozik ön­álló műsorával a szolnoki közönségnek Rádai Imre ki­váló művész, Pápai Erzsi Já- szai-díjas művész, Bitskey Tibor kétszeres Jászai-díjas művész, Körmendy János ér­demes művész és Hegedűs Géza kétszeres József Attila- díjas író is. rukat — amelyben többek között, jászsági, szatmári, ka­lotaszegi és dunántúli táncok szerepeltek — több, mint harmincöt ezer néző tapsolta meg. Hazaérkezett a Jászsági Népi Együttes RJ\D|Q hullcuniiosszán Gondban a bőrdíszműves sátránál színpadon — egy-két órás megszakítással — szinte nonstop műsor pergelt. Az esztergomi Horizont együttes és a szolnoki Stúdiószínház népi komédiákkal, a műve­lődési központ citeraegyütte- se, a Pelikán Szálló és a mű­velődési központ közös népi zenekara, valamint a Hori­zont színpad country-együt- tese jóféle muzsikával szóra­koztatta a vásározó népet. Délután a gyerekeket az „üvegpalota” nagytermébe invitálták szíves szóval; két jeles bábművész, Havas Gertrud és Bölöni Kiss Ist­ván Mazsola meséivel ejtette őket egyik ámulatból a má­sikba. Folytathatnánk ... Minden­kinek jutott becses, megőr­zésre érdemes vásárfia — és a remény: jövőre ugyanitt, ugyanekkor, ugyanígy meg­rendezik a vásárt. Aki — netán — nem fá­radt el az egésznapos soka- dalomban, a vásárzárás után — a szolnoki táncszínpad ke­retében — a bolgár szakszer­vezetek központi táncegyüt­tesének kétrészes műsorát nézhette meg. Ügy tűnik: so­kan elfáradtak, mert a néző­téren meglehetősen kevesen voltak. Pedig a bolgár nép­táncosok előadása nagyon szép volt, műsorukon -ar­chaikus balkáni táncok, régi leány és férfitáncok szerepel­tek, és kísérőzenekaruk játé­ka is rendkívüli élmény volt. Sz. J. Nem lehet vitás: a rádió a hazai pop-zenei élet legje­lentősebb műhelye. Zenei összeállításaival, vitaműso­raival, riportjaival, portréi­val, hangversenyközvetítéuei- vel hathatósan „szól bele” a pop-zene világának minden­napjaiba, együttesek, éneke­sek, irányzatok sorsát dönt­heti el a rádió „érdeklődé­se”. Mindezzel együtt — ter­mészetesen — a rádió a pop­zenei, könnyűzenei tömeg­igény, tömegízlés legfőbb ki­szolgálója, és irányítója. S ez nem kis felelősséggel jár, különösképp ha meggondol­juk, hogy e műsorok hallga­tótábora elsősorban a tizen­évesekből áll. Abbáék szirupban Sajnos több műsor nem a fentebb vázolt felelősség je­gyében készül. Az Abba együttesről szóló sorozat leg­utóbbi részét hallgatva pe­dig meglepődhettünk: az egyébként kellemes pop-zene milyen szirupos, édeskés, ki­fejezetten ízlésromboló kar­riertörténet „eladására” szol­gálhat. Mindamellett a szó­ban forgó műsor szerkeszté­se is nagyon sok kívánniva­lót hagyott maga után. Negatív előjelű meglepe­tést okozott a „Portré sláge­rekből” című — immár is­métlésben hallható — Salán- ki Hédi vezette műsor. Ihász Gáborról, a hajdani futbal­listából lett slágerénekesről szólt a műsor. Hagyján, hogy az „alapanyag” — Ihász Gá­bor dalai — elég olcsó tar­talmakat hordoznak, erre tette rá a műsorvezető a ma­ga hasonlóképp banális be­szélgetés fordulatait. (Ez a típusú „könnyűzenés’.’ port­ré egyébként meglehetősen gyakori mostanában a rádió­ban.) A nem ritka rossz példákat figyelembe véve talán érde­mes volna megfontolni, nem kellene-e létrehozni egy ki­mondottan könnyűzenei pro­filú, a „Zeneközeiben” című műsorhoz hasonló szerkesz­tésű (és színvonalú) színes és tartalmas adást. Röviden Szabó Orsolya szerkeszté­sével — műsor vezet ésével „Válas/s/z” cfimnrl érdekfe­szítő ifjúsági kulturális kör­kép hangzott el. Nemcsak gazdag tartalma, az egyes anyagok jó színvonalú meg­formálása tetszett, hanem wz a fajta perlekedő, konfliktu­sokat is tatáré, igazságokat kereső riporteri magatartás, ami minden újságírói Telje­sítmény alapja. Mindez konkrétan csákaz adás egyes részteteiÄhndBwjrönyes, ám a teljeswbor aWpftangula- tát ez határozta meg. Némi „lötyögést" leszá- mítra, végiggondolt, rntgyoa élvezetes volt az „Ötödik se­besség* hétfői adása A 1ia- taő fáfsugdkksl 4a az Mto itépni6fé»rel Mafletl vtlfa»­amúgy » 16 «trrronaiaw».- «nji ­Népművészet, iparművészet Mázas cserép, vízzel töltve és — lám csak! — bugyborékolva fütyül, ha van aki fújja — és aki megvegye Remek idő, ezernyi érdek­lődő, zömében ízléses, szép vásárolni való, élvezetes szó­rakoztató programok. Dió­héjban így jellemezhetnénk a szolnoki művelődési köz­pont előtti és melletti sétá­nyon vasárnap megrendezett nép- és iparművészeti kira­kodóvásárt. A „profi” vásár­látogatók — a kirakodó mes­terek és népművészek — szintén azon a véleményen voltak: jó vásárt csináltak. Mindezért elsősorban a vá­sár „gazdája”, rendezője, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ dicsérhető. De menjünk sorjában. Aki délelőtt kilenc órakor gyorsan tartott egy szemlét a vásárosok portékái fölött, az rögtön elszaladt az isme­rőseit értesíteni: érdemes* ki­jönni, itt jó dolgok vannak, és ami fő, van tér a sétál- gatáshoz, nem kell taposód- ni, tolongani. Való igaz: hi­ányzott — szerencsére — a hasonló céllal életre hívott vásárok két szokásos kisérő jelensége — a rossz rendezés miatt bekövetkező „tömeg­nyomor” és a hatalmas mennyiségű ízléstelen, gics- cses áru. Volt viszont: szám­talan szellemes gyerekjáték- kerámia, művészi igényű öt­vös, tűzzománc és fazekas­munka, népi hangszerek (ki tudja hány „körtemuzsikát” adott el az okarinakészítő?), mézesbáb és mézes nyaklánc, míves bőrfonat és olcsó, íz­léses bőrnyaklánc, konga- dob és nádsíp, kavicsnyakék és színes szőttes. És persze nem hiányzott a vásári hangulat sok-sok nél­külözhetetlen kelléke sem: szólt a kikiáltó hangja „erre Mindenki jól járt! jöjjön édes, itt a finom mé­zes”, jöttek a „hangászok”, a „mimesek” — volt móka, vidámság, kacagás. A művelődési központ előtt fölállított szabadtéri Jól szólt, nagy sikert aratott az esztergomi country-együttes Az egésznapos vásárt és szórakoztató programsorozatot a bol­gár szakszervezetek központi táncegyüttesének sodró erejű előadása zárta Fotó: T. K. L. Egész nap állt a vásár

Next

/
Oldalképek
Tartalom