Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 17. A TANÁCSOKÉ A Miért a szóródás? A helyiipari vállalatok eredményei, gondjai olyan községet is befontak Települések — szövetségben Falvak társulása a jobb színvonalú ellátásért Ugyanazok a szabályozók vonatkoznak rájuk, mint bármelyik más üzemre, mégis a titulus — helyiipari vállalat — kötelez. Vagyis a gazdaságosságon, a minőségen és az exportképességen túl, egyebek között feladatuk a helyi árualap bővítése, hosszabb távon a nagyvállalatokkal meglevő kapcsolataik szélesítése, elmélyítése. Ugyanakkor többségük jelentősen kiveszi részét a lakossági szolgáltatások színvonalának emeléséből is. Hogyan telt 1980 első féléve a tanácsi helyiipari vállalatoknál? Az esztendő második negyede egy módosítással indult, vagyis kettő kivételével valamennyi módosította — növelte, vagy csökkentette — a nyolcvanra előjegyzett tervszámokat. Ennek időarányos részét júliusig 50,3 százalékra teljesítették. tájékoztatták lapunkat a megyei tanács ipari osztályán. A kérdésre tehát azt válaszolhatjuk: jól. Nagyító alatt Ha kicsit nagyító alávesz- szük a számokat, már nem ilyen egyértelmű a kép, meglehetősen nagy ugyanis közöttük a „szóródás”. A Nyomda Vállalat 17,6 százalékkal lépte túl a félévre előírottakat, míg a kisújszállási Faipari Vállalatnál 10 százalékos lemaradás tapasztalható a hat hónapra szóló tervhez képest. Volt, ahol ellensúlyozni tudták rugalmassággal a műszaki szakembereik ötleteivel a problémát — például a rossz anyagellátást, vagy a szerződések megszegésének visszahúzó hatását, volt ahol nem. Az Alföldi Szilikátipari Vállalatnál érződött, hogy a vállalatok mérsékelten fejlesztik üzemeiket, itt ugyanis csökkent az igény a Nincs túl sok szerencséje üzemegységeivel a Megyei Tanács Vasipari Vállalatának: Szolnokon, illetve Jászberényben felépített üzemei — felsőbb intézkedések és érdekek folytán — a Mezőgép, illetve az Aprítógépgyár kezelésébe mentek át. Hasznos célból — ha a népgazdaság érdekeit tekintjük — hiszen az egyik üzemben a Mezőgép fejlesztései születnek, és a másik is export- feladatok megoldásához nyújt segítséget. Most pedig a harmadik telephely, a kunszentmártoni jutott el a felszámolás kapujáig. Ez a telep — bár kisméretű, hiszen csak 22 embert foglalkoztat — gazdaságosan termelő, hasznos portékákat előállító egység. Termékei — elsősorban kooperációs partnereknek szállítanak — keresettek. Erre az évre például 350 ezer pár akkumulátor-fogantyút gyártanak a Villamosszigetelő és Műanyaggyárnak, majd öt millió forintért. A Volán szállította rakományok acélpánt hevederei is ott készülnek; 4000 garnitúra, 600 ezer forintért. Még 350 ezer pár cipőipari vasalás — „magyarul” spiccvas — szerepel az idei tervben, a Tisza Cipőgyár és a BÖRKER megrendelésére — így jön Össze az idei 6,1 milliós termelési érték. Ha összejön. Mert a telep fölött összecsapni készülnek a hullámok. A községfejlesztési terv ugyanis 1980. december 31-i határidővel lebontásra ítélte az üzemet. műanyagtermékek iránt. Viszont a vállalat az idén megkezdte a tehergépkocsira szerelhető légterelők gyártását, ami mind a megrendelőnek, mind a népgazdaságnak hasznos — energiamegtakarítással jár. A kisújszállási Faipari Vállalat nem tudott megbirkózni az alapanyagellátási gondokkal, a létszámcsökkenés és a munkaszervezési hiányosságok nyomasztó súlyával. Hiába keresnénk Kétségtelenül minden helyiipari vállalatnál törekedtek adottságaikhoz képest munka és üzemszervezési lépések megtételére. Az Alföldi Szilikátipari Vállalat üvegtechnikai üzemében az úgynevezett savmaratásos jelzést a mérő hengerek készítésénél megszüntették, sőt helyette a termelékenyebb és esztétikusabb szitanyomásos eljárást alkalmazzák. Ugyanott hiába keresnénk a 2 R 10-es típusú elemek gyártását, helyette jobb és gazdaságosabb termékeidet készítenek, a berendezések célszerűbb átcsoportosításának eredménye pedig négy dolgozó munkájának megtakarítása. A Nyomda Vállalatnál az ofszet síknyomó teremben részlegesen bevezették. a három műszakot — növelve ezzel a gépek kihasználását. A lakossági szolgáltatások nagysága igaz a tavalyi úgynevezett bázis időszakhoz képest 17,6 százalékkal nőtt, d.e az éves tervnek ez csupán 42,7 százaléka. A növekedés részben az új ötletek szolgáltatási típusok következménye — némileg közelebb kerültek a vállalatok a lakossághoz. A Patyolat például egyeztetve a tanácsokkal — április 1-től alkalmazza az úgynevezett mozgó felvevős járatát. így hét amelybe dolgozóként bejutni nem is oly rég csak protekcióval lehetett. És ha konfliktusokhoz is vezet ez a határozat, jogosságához kétség nem fér. A nagyközség legszebb terét lehet kialakítani elbontása után, arról nem is beszélve, hogy az idő is túllépett a még oly gazdaságos kis üzem technológiai színvonalán. Az itt dolgozók szerint: sem a Vasipari Vállalathoz csatlakozás előtt, sem azóta, rekonstrukció itt nem folyt — magyarul az üzem húsz éve nagyjából változatlan berendezésekkel termel. Mint ahogy hiába juttatott üzemépítési célra területet a Vasipari Vállalatnak Kunszentmárton északi ipartelepén a tanács, ott sem létesített semmit az évek során a szolnoki központ, amely a lebontási határozattal meglehetősen nehéz helyzetbe került. Amint az a megyei tanács ipari osztályán a levelezésből kitűnik, a logi- I us elhatározás végrehajtá a nehézségekbe ütközik. A megyei állásfoglalás ugyan támogatást ígér a szanáláshoz, ám az üzemre nincs vevő. Pedig kellene, hiszen az apró vasipari cikkek gyártásának megszűnése a kooperációs partnereknél nehézségeket jelentene, amellett a nyereséget hozó üzem felszámolása eleve veszteség. Ám hiába árulja az üzemet az „anyavállalat”, mindeddig visszakoztak az esetleges vevők. A járási hivatal levele azt indokolja, hogv a Járási Építő-, Vas- és Faipari Szövetkezet miért nem a Patyolat hálózatába, ahol eddig ilyen szolgáltatás nem volt. A Vasipari Vállalat a mezőgazdasági kisgépek javítására szerződést kötött a forgalmazó HERMES Vállalattal, de úgyanígy a szolgáltatás bővítését, minőségének javítását segítik az üzem autószervizében munkába állított új berendezésék, műszerek. Az említett 42,7 százalék, tehát a lemaradás oka kereshető az év eleji bizonytalankodásban. Az árképzés módosulása némi feszültséget, határozatlanságot okozott a vállala toknál. A Patyolatnál például változtak a megrendelések — eltolódtak az igények, éppen az árak miatt — a rövid határidős munkákról a normál határidősökre. Csökkenjenek a különbségek Hogyan zárták a helyiipari vállalatok 1980 első félévét? Száz forint árbevételre 8 forint nyereség jutott, ez 28 százalékkal meghaladja a tervezettet. Azt mondhatnánk tehát, hogy jól. Jelentősek azonban ebben is a küldönbségek. Jövedelmező! en alakult például a Nyomda Vállalat munkája, míg a Faipari Vállalat jövedelmezősége úgymond: alacsony színvonalú. A vállalatok egyéb termelési gazdaságos- sági mutatóit is ez a „szóródás” jellemzi. Mindegyik profilja, arculata más és más. Egyik konjunkturális piaccal találja szemben magát, a másik robbanásszerűen felfelé futó anyagárakkal. Cél, hogy a különbségek csökkenjenek, a gazdaságosabbak, az exportképesek, a pontos minőségi munkát végzőkhöz igazodjanak. veheti át a telepet. Sem új üzemcsarnok építésére, sem a géppark megvásárlására nincs pénze a nehéz időszakából éppen csak kilábalt szövetkezetnek. A szoros határidőt sem tartják kedvezőnek. A Kunszentmárton és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet hasonló érveléssel visszakozott. Saját pénzeszközei szűkösek, és a SZÖVOSZ-tól sem kapott támogatást a profilbővítésre. A pillanatnyilag fennálló patthelyzetből csakis újabb alternatívák jelenthetnének kiutat. A Vasipari Vállalat a termelési tanácskozáson már garanciát vállalt, hogy ha meghiúsulnának az eladási kísérletek, úgy gondoskodik a gyártmányok megta. fásá- ról. illetve a gépek áthelyezéséről Kisújszállásra, vagy Törökszentmiklósra — az ottani vasipari-telepekre. A jáRövidesen érvénybe lép egy új rendelkezés, amely szerint a helyi tanácsok társulhatnak más tanácsokkal, vállalatokkal, mezőgazdasági üzemekkel a lakosság jobb ellátását szolgáló szervezetek létrehozására, fenntartására. Az első pillanatban érdektelennek tűnő intézkedés évek óta húzódó ügy végére tesz pontot. Nyilvánvaló, hogy a falvak lakosai is igénylik a városi színvonalú ellátást, szolgáltatást. Csakhogy a kisebb településeken szűkebbek az anyagi lehetőségek. Még a tehetősebb, népesebb községek sem gondolhatnak arra, hogy önállóan létrehozzanak építő, vagy útjavító vállalatot, köztisztasági üzemet. Közösen azonban könnyebben, hamarabb elérhetők a célok. A kis településeken egyszerűen nincs mód bizonyos szolgáltatásokra Az viszont reális igény, hogy körzetenként, elérhető távolságban, több falu erejét egyesítve hozzáférhető legyen mindaz, ami a városban természetes: a szakorvosi rendelő, az óvoda, a művelődési ház, a háztartási gépeket javító műhely. A települések együttműködésének eddig is számos formája alakult ki. Évről évre újabb községek egyesülEmelkedett a nyersbőr világpiaci ára. tavaly nagyobb számok kerültek a cipők dobozaira ragasztott cédulák árrubrikájába. Aki eddig es- küdözött a természetes bőrből készült lábbelire, az is kezdett kacsingatni a műbőráru felé. Vajon ezt a helyzetet kihasználta, s kihasználja-e egy olyan üzem, mint a jászberényi Cipőipari Vállalat, ahol csak az utóbbi anyagból készítenek rási szervek is úgy nyilatkoztak, hogy szükség esetén segítséget nyújtanak a 22 dolgozó elhelyezéséhez. Akik egyébként higgadtan várják a fejleményeket: sem a hangulat romlásáról, sem munkás-elvándorlásról nem számolhatunk be. Pedig ez, a végső esetre tartogatott megoldás nekik, a kollektívának lenne a legrosszabb. Az igazán ésszerű megoldást várják ők is, a hivatalok is. Azt, hogy mikor jelentkezik olyan termelőszö- szövetkezet, amely melléküzemágaként üzemeltetné tovább a megszüntetésre ítélt telep gépeit? És ők is furcsállják, hogy a járás ter- melőszövetkeztei — amelyek közül nem egy nagyon is bizonytalan gazdálkodási eredményeket tud csak felmutatni — miért nem kapnak ezután. az ipar biztos jövedelmét ígérő megoldás után? Kőhidí Imre tek, vagy alakítottak közösen tanácsot — kisebb-na- gyobb körzeteket, igyekeztek jobban élni szellemi és anyagi erőikkel. A falvak társulását leginkább persze a gazdálkodás sürgette. A szükség a kisebb községek tanácsait is rákésztette, hogy belefogjanak egy-egy nagyobb vállalkozásba. Így persze csak nagynehezen jött össze a pénz új létesít- méyekre, aztán megint évekig húzódott a kivitelezés, mert a nagyobb építő vállalatok nem szívesen vonultak ki a falvakba apró munkáért, sok helyen éppen a közös tanács megszervezése hozott változást: abban a társközségben lehetett felhasználni a fejlesztésekre szánt pénz javát, ahol arra a leginkább szükség volt. Mind gyakrabban szövetkeztek a jó tapasztalatokon okulva az önálló községek is: víztársulások, több települést összekötő regionális vízművek létesítésére, aztán közös érdekű építőbrigádokat szerveztek, s vannak ma már együttesen szervezett kommunális vállalatok költségvetési üzemek, amelyek utat javítanak, épületeket újítanak fel, és más karbantartást végeznek. A magyar - nándori közös vállalkozást például hat település hozta létre, a Velence központtal lábbeliket? A levelek arról tanúskodnak, igen. Szép számmal érkeznek ugyanis ilyenek a fogyasztóktól. Gondolhatnánk, tollat akkor ragad az ember — mondandóját közölni egy gyárral —, ha elégedetlen a produktummal. (Elszakad, leválik, elválik, kiderül...) A jászberényi üzem esetében éppen ellenkező előjelű levelezésről van szó. (Időnként egy újsághoz hasonlóan külön levelezői rovatot is nyithatnának, hiszen annyi boríték érkezik.) A jelzések többsége hiányol egy-egy terméktípust. Persze, nemcsak ezekből, hanem a gyártott sorozatnagyságokból is kiderül, közkedveltek az itt készített cipők. (Az Olimpia típusú, vastag talppal előállított szandálokból már túlvannak a millliópáron.) A bőr világpiaci ára időközben visszaesett az olajszármazékoké — így a műbőré, a műanyagtalpaké — megnőtt. Ugyanakkor 1980-ban új szabályozók írták elő ennek a vállalatnak is a gazdálkodási kereteket. „Nyitnunk” kellett — mondják a vállalat vezetői. A jászberényi üzemből ugyanis elsősorban hazai boltokba utaznak a termékek, s az árbevételnek csupán egyharmada származik exportból. A hazai pályán nem nyereségesek, de nem is veszteségesek az itt gyártott lábbelik. Mégis miből lehet fejlesztési és részesedési alapja a vállalatnak. Az említett külföldre szállított cipőkből. Mindez persze kissé leegyszerűsített váza a vállalati gazdálkodásnak. Megannyi tényezőt kellett átgondolni, míg kialakult a jelenlegi termelési rend. Az árváltozások miatt a hazai kereskedőkkel, csak az ötödik nekifutás után tudták például rögzíteni az év első hónapjaira szóló megrendelések nagyságát. Kérdéses volt az is, hogy milyen árat tudnak elérni a külföldi, az NDK-beli és a szovjet partnereiknél. A vállalat erényei között helyzeténél fogva, az egyik legjelentősebb a rugalmasság. Vagyis igen rövid idő alatt tud alkalmazkodni az új. a divat benyújtotta igényekhez, ugyanakkor — ezt a vastag talpú Olimpia is bizonyítja — eleműködő üzem pedig kiszolgálja az egész üdülőterületet. Mezőkövesden négy falu létesített közös rendelő- intézetet. Az új rendelkezés az ilyesféle törekvéseket segíti. A társulásokra, az együttműködésre egyébként a városok és a környezetükben lévő falvak közötv is nagy szükség van. Egyre nyilvánvalóbb, hogy sem a városok, sem a községek nem gondolkodhatnak csupán saját „falaikon” belül, amikor fejlesztési elképzeléseiket kialakítják. Ha mindenütt csak a saját igényekkel számolnának, könnyen előfordulhatnának ésszerűtlen költekezések. Egy-egy körzetben ajánlatos közösen mérlegelni: hol, miből, mennyit? Ezért szorgalmazza — már a VI. ötéves tervre vonatkozóan a Minisztertanács Tanácsi Hivatala a városok és szükebb vonzáskörzetük közös, ösz- szehangolt fejlesztési terveinek kidolgozását. Negyvenkilenc városhoz már igazgatási szálakkal is kötődnek falvak, az úgynevezett városkörnyéki községek — ezekben a körzetekben egyenesen kötelező lesz az ilyen összehangolt tervezés és fejlesztés. get tudnak tenni az itt dolgozók a konzervatívabb elvárásoknak is. Hacsak?... A jászberényi Cipőipari Vállalat, cipőihez vásárolja a talpakat, elsősorban a Pest megyei Műanyagipari Vállalattól, másik nagy ellátója pedig — ez a műbőrt szállítja — a győri Graboplast. Mindkettő egyed,uralkodó a hazai piacon, s ezt az előnyét mindkettő a jászberényi üzemmel szemben is kihasználja. Hiába a jó kapcsolat — például a két nagyüzem eredményesen végzett kísérleteket a Jászsági gyárban — gyakoriak a megyénkben vállalatnál az anyaghiányok. Nem beszélve arról, hogy kicsi a partnerek nyújtotta választék. (A dolgok alakulása folytán, noha a PEMÜ jutott a talpgyártás támogatásához, mégis a jászberényiek keresik meg új modellek terveivel a Pest megyeieket, hogy „ezt szeretnénk”.) Nagyüzemekről esett szó, amelyek rugalmatlansága fékezi a Cipőipari Vállalat gyors reagálásait. A hazai fogyasztók persze csak akkor ismerhetik meg az üzem újdonságait. ha azok túljutnak a kereskedők rostáin. Nemrégiben történt az _eset, hogy a jászberényi cipősök megjelentek egy újszerű kivitelű sarokkal. Nagy mosolygások fogadták a cipőt a börzén, s most már látni, hogy a külföldi divatlapok „tele vannak” ezzel a típussal. Piacról, termékszerkezetről esett edd.ig szó, érdemes azonban néhány számot áttekinteni, amelyek a vállalat gazdálkodását fémjelzik. Éves termelési terve 1980-ra 540 ezer pár lábbeli elkészítése — az esztendő első felében dolgozói 318 ezret gyártottak. Az 1980-ra tervezett eredmény — ebbe benne van a nyereség —nyolcmillió forint. Az év első felében megvalósult 7,6 millió. Gondolhatnánk, hogy az ott dolgozóknak már alig kell megerőltetniük magukat az esztendő hátralevő hónapjaiban, hiszen megvan a haszon. A kép más. hiszen lassan — „kifutnak” az említett nyereséget hozó exportrendelések. s ugyanakkor eleget kell tenni a hazai kereskedelem igényeinek is. — hajnal — H. J. Egy üzem eladó Kunszentmártonban A gépek ma még működnek P. S. Levelek a vállalatnál kot szór fi a cipősök fabbot!jo 7
