Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

1980. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A megyei tanács vb a, (közelmúltban •_ mint arról már korábban hírt adtunk lapunkban több új területet nyil­vánított védetté. Néhány helyre ellátogattunk ml tis. Védett természeti értékeink Mintha sóval hintették volna be a tiszaigari határt. Fojtó port kavar a szél, pe­dig a szikes Jegelő itt is. ott is tocsogós zsombékká változik. A Tisza régi árte­rületét is már csak ezek a laposak őrzik. Az egyik par­tosabb részen évszázados tölgyek adják hírül, hogy a hullámtér magasabban fek­vő területein valamikor ke­ményfás ligeterdők voltak. Most már csak ez a hat fa­matuzsálem maradt meg hírnöknek. Becsült koruk 200—220 év. (1. kép.) Sánta András erdész kedvtelve né­zegeti őket. — A felszabadulás idején még tizenkét ilyen tölgy volt itt. Hatot kivágtak közülük lüzelőnek. Ideje menteni a többit. A szemhatáron erdőcso- portak húzódnak. Az erdész odamútat. — Azokat az erdőket is kivágták. Ügy hajtottak is­mét ki a fák. Nagy kár volt értük, mert értelmetlen volt a pusztítás. Néhány em­bernek úgy tele volt fával az udvara, hogy alig tudott mozogni benne. Amíg negy­venötben meg nem szilár­dult a rend. nem volt gaz­da. Ezen a sziken pedig nem könnyű az erdősítés. Nézze, itt a tsz majorja melletti fa­csoportot én telepítettem. Hányszor kellett kapálni, öntözni, új csemetéket ül­tetni. mire megfogta. Az erdőcske nem különös. Sánta Andráson látszik, mégis nagy örömét leli ben­ne. A legelőn néhány öreg vadkörtefa díszük. Azok is védettek. Ugyanúgy, mint Mátyás király fája. Megte­kintésére invitál az erdész. Nem sok látogatója lehet a közel ötszáz éves tölgynek, mert a térdig érő fűből az embertől karnyújtásnyira ugranak a ny.ulak. repülnek fel a fácánok. — Amikor vízhordó gye­rek voltam, ide telepedtünk délben — mélázik Sánta András. — A fa hősében kényelmesen elheverészett huszonnégy kaszás, tizenkét marofcszedő, az ebédet, meg a vizet hozók. Könnyen tehették, hiszen a fa lombkoronájának át­mérője hatvan méter volt. Most mór kisebb. A közel­múlt napok viharai méteres átmérőjű ágait törték le. Az öreg tölgy azonban még így. megcsonkítva is fennségesen szép. Kenderes belterületén, a postához vezető fasoron több kocsányos és jegenyetölgy, tuja és vadgesztenye ötven évesnél idősebb példányai találhatók. A fasor mintául szolgálhat más községek bel­területének fásításához. Mint képünk is bizonyítja, a kor­szerű üzletház környékét igen hangulatossá varázsol­ják az árnyas fák. (2. kép.) * * * kengyel-bagimajori „ ilom tövében fiatal simogatja csikóját, enkedve néz rám: — Azt mondja, védetté nyilvánították a szélmal­mot? Hát éppen ideje. Aj­tóit meg kellene csinálni, mert szemétdomb van ben­ne, falait meg össze-vissza vésik a gyerekek. A 15 méter ma­gas szélmalom egyébként egy nyolc méter ma­gas. kunhalom- szerű dombon áll. 1945-ig őröltek benne. A hozzá hasonló épületeket a környéken le­bontották. vagy átépítették. Igen értékes a malom­domb növényzete. Szépen díszük itt a kunkorgó árva- lányhaj. a homo­ki seprűfű és az árva rozsnok. Olyan az egész, mint egy tenyér­nyi múlt századi táj. mely ritka­ságszámba me­nően őrzi az egy­kori mezőgazda- sági termelés egyik tárgyi em­lékét. * * * Törökszentmiklós határá­ban, a szenttamási kastély­park arborétumnak is be­illő sávja szivet-lelket gyö­nyörködtető. A környékbe­liek kedvelt kirándulóhelye ez. Az újonnan telepített csemeték arra vallanak, hogy a helyi állami gazda­ság jó gazdának bizonyul. Nemcsak védi az évszázados fákat, hanem gyarapítja is az állományt. A park egyik szegletében az óriási lombsátor óvoda­udvart ölel körül. Ennél egészségesebb környezetben a megyében sehol sem ne­velkednek az apróságok. Ha valaki' napjainkban a Körösről hall, az árvíz jut az eszébe, és nem annak a tájnak a természeti értéke — pedig az a maradandó. A múlt század nagyszabású vízrendezési munkái követ­keztében alakult ki ezen a részen az a másodlagos fo­lyóártéri táj, amely a ma­gyar természetvédelem egyik legsajátosabb terméke. A fűz- és nyárfaligetek- kel, nádasokkal, bokorcso­portokkal tarkított vízi kör­nyezetbe harmonikusan il­leszkednek a századfordulón épített gátőrházák, zsilipek, szivattyúházak. A környék madárvilága igen gazdag. A természet kedvelői méltán örülnek annak, hogy ebből a tájból Öcsöd, Mesterszál­lás és Mezőtúr határában összesen 2480 hektárt védet­té nyilvánított a megyei ta­nács. Képünkön: jellegzetes Körös-parti rész látható. Az említetteken tűi védet­té nyilvánították az újszá- szi parkot, a ken cl ercsi öreg törökmogyorófát, és ezután zavartalanul fészkelhetnek Szolnokon a molnárfecskék is. hiszen azok is védelem alá kerültek. Elgépiesedő világunkban örömmel nyugtázzuk az ilyen híreket. Szöveg és fotó: Simon Béla Óriás URH adó-vevő torony Kecskeméten Kecskemét határában hatvan méter magas URH adó-vevő tornyot állítottak fel. Az új típusú tornyot, amely négyszer olcsóbb a hagyományos­nál, az UVATERV Vállalat tervezte. A 26 tonnás, hatvan méteres egybeépített tornyot három KATÓ daru segítségével állították talpra (MTI fotó: Karáfh Imre felvétele — KS) Gyermek&gészségiigy Iskolaorvos kerestetik Az egészségügyi miniszter 21/1975. számú utasítása meg­határozza az iskola-egészség­ügyi ellátás kereteit. E szabályozást az élet sür­gette. Az 1973-as népesedés­politikai határozat nyomán ugrásszerűen megnőtt szüle­tések száma olyan követel­ményt támasztott a csecse­mő- és az óvodás korosztá­lyok alapellátásáról gondos­kodó körzeti orvosokkal, vé­dőnőkkel szemben, hogy az iskolás gyermékek egészség- védelme háttérbe szorult. A kétségtelen eredmények — a gyermékegészségügyi hálózat fejlődése, a gondozás sokrétűsége, a tanácsadástól, a szűrővizsgálatokon át a védőoltásokig, a csecsemőha­lálozás visszaszorítása négy év alatt — az 1974. évi 34 ezre­lékről 24 ezrelékre — sokáig elfedték a növekvő gondokat. A közvéleményt ezért is váratlanul érte, amikor, hol itt, hol ott fedeztek fel rü­hes, tetves gyerekeket az óvodákban, általános isko­lákban. A védekezést az is­kolaorvosok hiánya épp úgy megnehezítette, mint a gye­rekek vásottsága: akinek élősdit találtak a hajában, az nyolc napig nem jöhet isko­lába. így aztán 10—20 forint­ért cserélt gozdát egy-egy letű. Az eset joggal veti fel a kérdést: hogyan is állunk ma a testi higiénével, az egész­ségügyi kultúrával, és az is­kolaegészségüggyel? Dr. Forgács Ádám, a SZOT szociálpolitikai osztályának helyettes vezetője mondotta: — A SZOT 1978 novembe­ri plénuma, amikor az egész­ségügyi miniszter beszámolt a magyar egészségügy hely­zetéről és meghatároztuk a szükséges tennivalókat, már különös hangsúlyt kaptak a gyermekegészségügy kérdé­sei. Ezek fontosságát jelzik a számok is: Magyarországon több mint két és félmillió gyermek — illetve fiatal — egészségügyi ellátásáról kell gondoskodni. Ha ehhez hoz­zátesszük, hogy e két és fél­millió fiatalnak a korcsopor­tok szerinti megoszlása, a csecsemőkorúak, a 3—6 esz­tendősek, a 6—13 évesék. il­letve a 14—17 évesek és az egészségügyi ellátás felada­tai korcsoportonként változó­ak, akkor derül ki igazán milyen sok a tennivaló. A gyermekek egészségügyi ellátása 13 éves korig a kör­zeti. illetve a körzeti gyer­mekorvosok feladata: 14 éves kortól az iskolai tanulmá­nyok befejezéséig pedig az iskolaorvosi hálózaté. A gyermekorvosi körzetek szá­ma országosan fejlődött. Saj­nos nem mondható el ugyan­ez az iskolaorvosi hálózatról: 1977-ben hazánkban az isko­laorvosi feladatokat 94 főál­lású iskolaorvos, 832 körzeti gyermekorvos, 1979 körzeti orvos és 12 részfoglalkozású orvos látta el. S még ennek a 94 iskolaorvosnak döntő többsége is Budapesten mű­ködik. (Szolnak megyében a tavalyi adatok szerint két fő­foglalkozású iskolaorvos, hu­szonnyolc részfoglalkozású orvos összesen napi 74 órá­iban a középiskolákban, 35 körzeti gyermekorvos és mintegy hetven felnőtt kör­zeti orvos — munkaköri kö­telezettségből adódóan — az általános iskolákban lát el iskolaorvosi feladatokat (A szerk). — Kilencvennégy iskola­orvos nagyon kevés. Talán az orvosok nem szívesen vállalják ezt a munkakört? — Attól tartok erről van szó. így aztán nem csoda, hogy az iskola-egészségügy­ben olyan sok a gondunk. S ennek részben szubjektív, részben objektív okai van­nak. — Mit sorol az objektiv okok közé? — Először is az idő rövid­ségét: A miniszteri utasítás valamennyi hosszútávú, sze­mélyi- és pénzügyi feltétel­től függő szervezeti jellegű feladatát öt év alatt nem le­het teljes mértékben végre­hajtani. Objektív körülmény az is, hogy a születésszám gyors emelkedése, a csecse­mőkorúak ellátása nagy erő­ket kötött le. Objektív körül­mény az iskolaorvosok cse­kély száma is. A további okok közül elsőnek a gyere­kek „munkakörülményeit” emelném ki. — A tantermek túlzsúfolt­ságára, korszerűtlen világí­tására c iol? — Arra is. A tanulók csaknem 70 százaléka a test­méretének meg nem felelő padokban ül. Mindez egész­ségügyi, főként gerinc-káro­sodáshoz vezethet! Aztán: a gyerekek legtöbbjének nincs mozgástere; a szünetben nincs hol játszani, mert hi­ányzik az udvar; az iskolák felében egy tanulóra még 2 négyzetméter sem jut. a nap­közisekre pedig csupán egy. sőt van ahol fél négyzetmé­ter a „norma”! — Csakhogy sem a zsúfolt­ság, sem a szűkös pénzke­ret nem menti fel a peda­gógusokat, s a szülőket, hogy tegyenek valamit a testi tisztaság igényének felkeltéséért/ \Ahol (kicsi, vagy hiányzik az udvar, ott gyakrabban kell « gyere­keket sétára vinni; a zsú­foltság nem mentség a pi­szokra: a napközis konyha rosszul elmosott evőeszkö­zeire, tányérjaira. — Ilyen esetek csak ott fordulhatnak elő, ahol nincs iskolaorvos, és a pedagógus sem áll hivatása magaslatán. Ott nőnek fel olyan gyere­kek. akik nem ismerik a tisztálkodás elemi szabályait. — És a szülő felelőssége? — Minden gyerek nevelé­séért, szépre-jóra szoktatásá­ért elsősorban a szülő a fe­lelős. De ha a szülő maga sem igényli a testi tisztasá­got, és a pedagógus sem kö­veteli meg a gyerekektől, is­kolaorvos pedig nincs, a ki­látás nem túl biztató. Azért mégis teszünk egyet s mást. A SZOT-tal és a művelődés- ügyi minisztériummal közö­sen javaslatokat dolgoztunk ki. A SZOT titkársága java­solja, hogy a VI. ötéves terv­ijen kezeljék megkülönböz­tetetten az iskola-egészség­ügy fejlesztését. Az oktatási felügyeleti szervek, elsősor­ban az illetékes tanácsok pe­dig körültekintőbben és gyakrabban ellenőrizzék az iskolákban az egészségügyi helyzetet. Legalább főállású védőnői státust biztosítsanak — rendszeresítsenek a gye­rekeknek egészségügyi köny­vecskét vagy törzslapot — ami elkíséri őket 18 éves koru­kig. Ideje lenne megoldást ke­resni a krónikusan beteg gye­rekek gyógyüdültetéssel egy­bekötött folyamatos oktatá­sára is — fejezte be dr. For­gács Ádám. Ny. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom