Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-15 / 191. szám
1980. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lörinctöl Lőrincig? Megkésett a szezon, békétlen a horti dinnyés Molnár Józsefné: „Szedi az egész család, hagy fogyjon, amíg jó ára van” Nagy Béla: „Kevés volt rájuk a fény és a meleg” Választhattam volna jobb regigeit is a dinnyéslátoga- tásra. Elnehezül a ráragadt sártól a szandálom, mire a November 7. Tsz földjén megközelítem a hevesi Hort községből Kenderesre szerződött dinnyések kunyhóit. Pontosabban az akkumulátoros televízióval, palackos gáztűzhellyel komfortossá tett faházakat, amelyek közül a Nagy Béláékénak például fóliával borított, világos „előszobája” is van. Ott beszélgetünk a gazdával, aki nem sokkal előttem érkezett kismotorral. — Beszaladtam a faluba, a Szabad Földért. Esett éjféltől hajnalig, mi mást tehet a dinnyés ilyenkor? Olvasgatok kicsit. Aztán, ha felszikkad valamelyest, összekapkodom az érett sárgadinnyéket. mert azokat köny- nyen eléri a zöldrothadás, ha vízben ül az aljuk. Görgőt még alig tudtunk piacra küldeni. Nem is emlékszem, hogy valaha augusztus 10-én, Lőrinc napkor szedtük volna az elejét... — Emlegetnek a dinnyések másmilyen Lőrincet .is. — Igen, azt a szeptemberit. Ügy mondják, akkor már a hűvös, ködös hajnalokon könnyen tönkremegy a dinnye, szóval beleesik Lőrinc. Márpedig itt Kenderesen a termés egy részét a táblában éri a szeptember közepe is. A késel tavaszo- dással megkésett a palántá- lás, és az esős, fényszegény nyár miatt legalább egy hónapot eltolódik a szezon. Előkerül a fiatalasszony, Nagyné is. Felkészíti a kávét a gázrezsóra, közben bé- kétlenkedik ő is az idei nyárral. _ — A legtöbb évben szeptember tizediké táján már vetett ágyban aludtunk odahaza, Horton. Most jó, ha október elején lebonthatjuk a bódékat. Nem lesz olyan jó termésünk, mint tavaly. amikor harminc vagonnal szedtünk le a hét hektárról. Ugyanakkora területet vállaltunk most is, de örülünk, ha húsz vagonnal terem rajta. Az első szedéseket persze jobb áron tudjuk majd eladni, de azért vékonyabb lesz most a pénztárcánk is az őszi elszámoláskor. Nagy Béla a horti házukat körítő lugas terméséből készült borból tölt, emeli a poharat; — No isten, isten. Azzal, hogy elsiratjuk a nyarat, nem lesz több dinnye. Most ilyen szezon járja. Volt már, lesz is még jobb esztendőnk . .. * * « Áprilisnál is bolondosabb ez a mostani augusztus: Kenderesen még az éjszakai esőtől csillogtak a fabódékat „őrző” napraforgólevelek, alig húsz kilométerrel odébb, a kunhegyesi határban hétágra süt a nap. A szaporán hajlongó horti dinnyéseket már „száraz lábbal” elérjük az 52 hektárnyi tábla közepén. Igaz, a Kunság Népe Tsz földje ezen a részen jóval homokosabb, mint a kenderesieké. — Az a szerencsénk — böki feljebb a sapkáját Molnár József —, hogy ezt a homoki táblát választót l,uk az id,én a dinnyének. Nem mondom. itt is elkelt volna több napsütéses, meleg nap, de amint látják, behozta a növény a lemaradást. A megyében nekünk ért be elsőnek a görögdinnye, augusztus tizediké óta naponta 2000— 25000 kilót szállítunk a környékbeli áfész- és Zöldért- üzletekbe. — Itt Kunhegyesen milyen terméssel biztat a kései szezon? — A tavalyi két tonna nem lesz meg egy-egy hektáron. de 180 mázsára mindenképpen számítunk. Talán a keresettel se csalódunk nagyot. A háztájival együtt meg kell hogy keressük a százezret fejenként. Mármint a családtagok, merthogy ott a két vejem pakolja a pótkocsit, amott a menyeim hozzák a dinnyét a vesszőkosárban. Szóval dinnyés dinasztia a mi családunk. Azt persze ki tudja. hogy a kis Attila unokám, aki három éve itt született a kunhegyesi határban, vállalja-e majd ezt a nomád életet... A napraforgók árnyékolta kunyhók felől érkező Mol- námé Mariska néni biztatja a csapatát: — Szedjetek egy pótkocsira valóval többet. Üzentek az áfésztől, mindjárt küldik érte az autót. Tudják —fordul hozzánk —, a harmincöt évi dinnyéskedés alatt megtanultuk, hogy ilyenkor, a szezon elején lehet leginkább megfogni a pénzt. Most még jó ára van a dinnyének, kettő ötvennel drágábban veszik, mint tavaly július elején. Egy éve ilyenkor már exportra is csak forint ötvenei adtak kilójáért. Kiss Ferenc kertészeti ágazatvezető is elégedett, hogy a rendkívüli nyár ellenére jól indult a szezon. — Kevesebb lesz a termés nyilván, mint tavaly, de a jobb kezdési ár révén úgy számoljuk, elérjük a beütemezett kétmillió hétszázezer forint bevételt. Amilyen ütemben érik a dinnye, tiz nap múlva megkezdhetjük az exportszállítást is. Harminc vagonnal szerződtünk a Hungarofructtal, Csehszlovákiába és az NDK-ba „utazik” a dinnyénk. Ha meleg, száraz lesz augusztus második fele. jó áron. hamar túladunk a java termésen, nem sok dinnyét ér maid a táblában a szeptemberi Lőrinc ... T. F. Közös kockázatot vállalnak A Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat, a Szerszám- gépipari Művek és a Csepel Művek Szerszámgép- gyára társasági szerződést kötött az export gazdaságosságának fokozása érdekében. A szerződésben a Technoimpex nagyobb kockázatot vállalva kötelezte magát, hogy a két gyár korszerű termékeit világpiaci áron értékesíti. Ha annál alacsonyabb áron kényszerül eladni a berendezéseket, akkor a veszteség felét megtéríti az iparvállalatnak. A gyártó vállalat is kötelezte magát. a határidők pontos megtartására, míg a Technoimpex az átadott termékek ütemes kiszállítását biztosítja. Az export gazdaságosságának javítása annál is inkább fontos, mert szerszámgépipa- ‘runk termeléséinek 85—90 százaléka kerül külföldre. Ebből 65—70 százalékban a tőkés piac részesedik. A külföldi vevők mind több, műszakilag értékesebb, nagy teljesítményű automatizált, számjegy-, illetve mi- niszámítógép-vezérlésű berendezést rendelnek a magyar iparvállalatoktól. Elektrttttluz rr ff ww ŐRLŐM U A Csepel Művek móri gyárában ötvenmillió forintos költséggel őrlőművet építenek. Az új beruházássá^ devizát takarítanak majd, meg, ugyanis az ott készülő elektródákhoz eddig importanyagot használtak fel. A jövőben csupán az alapanyagot kell külföldről beszerezniük. A móri gyár a megkötött szerződés értelmében a második félévben a Szovjetunióba szállít összesen 850 tonna elektródát. A második gazdaság ögtön elismerve: már az elnevezés vitatott, vannak, akik így, mások kiegészítő gazdaságként, megint mások árnyék-, háttér-gazdaságként jelölik. Az azonban bizonyos: van, létezik, hat, tehát vitákra is, töprengésre is — okot adhat. A termelés és az elosztás egy sajátos — és: hasznos! — terepéről van szó, a szocialista szektor kiegészítőjéről, köz- napian fogalmazva, a szocialista szektor együttműködési réseinek betöltőjéről. Hiba lenne azonban mindent ide sorolni, ami „nem illik bele” a nagyüzemi tevékenységbe, ami furcsa, ami esetleg ellenérzést kelt, azaz: a második gazdaságnak — értelmezésük szerint — semmi köze a borravalóhoz, a hálapénzhez, az üzérkedéshez, amit jogtalan előnyöknek, munkanélkül szerzett jövedelmek, vagy éppen törvényszegésnek nevezünk. Beletartozónak tekinthetjük viszont a magántevékenység olyan, féllegális, fél-illegális terepét, mint a hatósági engedély nélküli szolgáltatások — kontárkodás, fusizás, szobakiadás stb, — viszonylag kiterjedt körét, s természetesen elsősorban azt, ami valóban szabályozott jogi kereték között zajlik: a háztáji és kisegítő gazdálkodást, a magánkereskedést, a magánkisipart, ebbe a magánépítőmestert is beleértve, a fizetővendéglátást. S olyan, meglehetősen áttekinthetetlen cselekvési kör szintén beletartozik a második gazdaságba — áttekinthetetlen, mert jónéhány mozzanatában a szabályost, a majdnem szabályost — majdnem törvénytelent keverő, elegyítő kör ez —, mint az úgynevezett házilagos építkezés. Más nem lehet a megítélés alapja, mint az: valós szükségletek kielégítője-e ez a tevékenység? Ha tárgyilagosak vagyunk, azt kell felelnünk: igen. Ráadásul: a szocialista szervezetek nem képesek — olykor nem alkalmasak — ezeknek a feladatoknak az ellátására, illetve csak rendkívül gazdaságtalanul hajthatnánk végre azokat. Ilyen és hasonló tényezőkre figyelve kell mérlegelnünk, s akkor kiderül: természetes jelenség ma nálunk a gazdaságnak ez a szemlélete. Természetes és szükség- szerű kiegészítőről van szó, hiszen — példával élve — a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok adják bizonyos mezőgazdasági termékeknek a felét, kétharmadát, — a sertéseknek több, mint a fele nevelkedik, s kerül vágóhídra innét —, de a hízott libáknak — a májnak! —, különféle bogyós gyümölcsöknek majdnem a teljes egészét. A mezőgazdasági szövetkezeteknek ma már jelentős csoportja segíti ezt a tevékenységet, a nagyüzemi munka egyik — különleges — ágaként kezelve. Folytathatjuk a szerepkör illusztrálását: a magánépítés évente a tető alá hozott új otthonokból hatvan, hetven százalékkal részesedik — esztendőnként 57—62 ezer lakás volt ez az 1976 és 1979 közötti időszakban —, s ennek döntő többsége a második gazdaság keretei között jön létre. Veszélyes az egyoldalú ítélkezés, s ezért hibás gondolati út a szocializmust a nagy vállalatokkal — azonosítani. S még nagyobb hiba, ha mindenkor és mindent csak szabályok közé gyömö- szölten, központi rendelkezésektől „egyenesre nyírtan” tudunk elképzelni, s ami csak kicsit is szokatlan, nem illik a hagyományos .képbe, azt elutasítjuk, sőt gyanúsnak, kiátkozásra érettnek tartjuk. Ez utóbbival már csak azért is vigyázni kell, mert becslések szerint a családok kétharmadának van valamilyen, a második gazdaságból származó jövedelemforrása. S itt ne gondoljunk rögtön a kiugró bevételekre — ez egyébként, a szakemberek becslése szerint, a második gazdaságban tevékenykedők csoportjának töredékére jellemző —, hanem sokkal inkább azokra, akik nyugdíjukat, alacsony egy főre jutó családi jövedelmüket így egészítik ki, így érik el, vagy közelítik meg az átlagos életszínvonalat. Ezzel már azt is kimondtuk, hogy a szóbanforgó tevékenység bővíti a munkaidő-alapot. illetve a társadalmi termelésben addig részt nem vevő, de hasznos munkaerőt mozgósít, gondoljunk csak a háztáji — kisegítő — gazdaságokban dolgozó családtagokra. S ugyanakkor, ha a tevékenység formája, tartalma nem sérti a közérdeket, hozzájárul a családi élet- színvonal növeléséhez; többlet jövedelem forrása, az életkörülmények javításának egyik lehetséges eszköze, azaz harmonizál az össztársadalmi célokkal. ugalmas, a szükségletekhez gyorsan Igazodó terepe ez a gazdaságnak, azaz tekintélyes nagyságú mozgósitható tartalékok rejlenek benne, s ezek a tartalékok, hasznosítva, nagyon is valós igények kielégítői lehetnek, olyanoké, amelyek máskülönben kielégítetlenül maradnának. L. G. A RAMOVILL szervizhálózat keretén belül dolgozik a ti- szaföldvári Építő Vasipari Szolgáltató Szövetkezet motorjavító műhelye. Valamennyi külföldi és hazai márkájú kerékpár és motorkerékpár garanciális javítását elvégzik MUNKA UTÁN ÉDES A FAGYLALT Vízhordó gyerekek Fegyverneken A két gyerek biciklijére támaszkodva áll a körtefák alatt. A kerékpárok kormányán egy-egy vizeskanna. A szeplős, dundi fiú hátratolja homlokán a sapkát. — Hű, de meleg van... — Szervusztok, srácok. Dolgoztok ebben a nagy melegben ? — Igen — bólogat a na- ' gyobbik. — Itt hordjuk a vizet. — Fejével körbeint a körtefák felé. A fegyverneki Vörös Csillag Tsz gyümölcsösében rek- kenő hőségben szedik az emberek a körtét, és szállítják a Debreceni Konzervgyárba. Nachtigál Tibor — a kisebbik gyerek — és Réti András, a nagyobbik — vizet hordanak a gyümölcsösben dolgozóknak. — Hanyadikosok vagytok? Bandi a bátrabb, ő mondja. — Pisti, nyolcadikba megy, én hetedikbe. — Hogy jutott eszetekbe, hogy nyáron is dolgozzatok? — Hát — vonja meg a vállát Bandi. — Én már tavaly is itt voltam. Az idén szóltam Pistinek is ... — Otthon ugyanis unatkoznék — mondja Pisti. — tMeg... a szüleim is itt dolgoznak a gyümölcsösben. — Nem lenne jobb a strandon, ebben a kánikulában? Nevetve fejüket rázzák. — Vasárnap úgyis megyünk a strandra... Szolnokon. — Mennyit kell itt dolgozni ? — Kijövünk reggel, úgy hétre, aztán délutánig — magyarázza Pisti. — Leitatjuk az embereket... — Leitatjátok? Vízzel? Kacagnak. — Hát nem leitatjuk — helyesbít Bandi <... hanem vizet adunk nekik. — Szóval, ti itt most nagyon fontos emberek vagytok. Hiszen a vizet várják ... Bólogatnak. — Mennyit kerestek, és mi lesz a pénzzel? — Jól keresünk, — bizonygatja Bandi. — Hetven forintot naponta. Már két napja dolgozunk... — Odaadjuk a pénzt a szülőknek — mondja Pisti. — Aztán, ha megyek a nővéremhez Pestre, lesz mihez nyúlni. — Én pedig Hatvanba megyek augusztus végén. Tavaly, amikor itt dolgoztam, a keresetemből vették nekem ezt a biciklit — mutatja büszkén Bandi. — Munka után bemegyünk a cukrászdába... így még jobban esik a fagylalt.... — magyarázza Pisti. — Na — lódul neki Bandi — menjünk, mert várnak ... Elkarikáznak. Eszembe jut, hogy kezet kellet volna fogni velük, hiszen — ha csak két hónapra is — de kereső emberek.- Pé -
