Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-14 / 190. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 14. A lovak az OMÉK-en is láthatók majd „Négyszáz éves a lipicai ló” öt lóerő tetején. Kalmá; András a Lénára Béla idomította Stősfogaton Hogy az ötlet szülte az évfordulót, vagy az évforduló az ötletet — kár lenne firtatni. Mindenesetre ezzel a mottóval biztosított egész nyárra programot a lovak kedvelőinek a Szilvásváradi Állami Gazdaság, a hét végén a színpompás bemutatóhoz háromnapos esemény társult: az Országos Fogathajtó Bajnokság. Képeink a vasárnapi egésznapos programról készültek. Lófoci sarkalással Jugoszlávia előtt ez volt az utolsó hazai fellépése az idomítási világversenyre készülő Marcsis Lajosnak — és Favori-nak Az utánpótlás mind lovasban, mind csikóban biztosított. Előbbit a szilvásváradi út- * törők produkciója, utóbbit a kisorsolt 10 ezer forint értékű harmadfű csikó bizonyította Kevés a sportág, ahol a magyar bajnokság színvonala eléri egy világbajnokság elődöntőjének nívóját. A négyes fogatok akadályversenyén nem kevesebb, mint öt korábbi világbajnok indult a szeptemberi windsori világbajnokság részvételi jogáért Kőhidi Imre képriportja A borravalótól a korrupcióig Előjegyzéses vásárlás és csúszópénz HOL VESZŐDIK A BORRAVALÓ és hol kezdődik a korrupció? A közvélemény mai ítélete szerint nincs abban különösebb kivetni való, ha valaki elégedett valamely szolgáltatással, s ezért az őt kiszolgáló személyt utólag külön is honorálja. Felesleges és hiábavaló is lenne tiltakozni a taxisofőrnek, a fodrásznak, a pincérnek már-már kijáró borravaló ellen. De nagy hiba lenne mindezt összemosni a korrupcióval. A kettő közötti határt nehéz pontosan megszabni, de valahol ott található, ahol a külön juttatásért jogosulatlan előnyt kér vagy kap az, aki zsebbe csúsztatja a bankót. Ebben az értelemben korrupciónak minősíthető a kereskedelemben elharapódzó csúszópénz is, amelyet hiánycikk kiszolgálása ellenében ad — olykor kényszerül ac^ni — a vevő. Miért üldözendő a kereskedelemben a csúszópénz? Először is azért, mert indokolatlan pénzkiadásra kényszeríti azt a vásárlót, aki történetesen valamilyen hiánycikkhez kíván hozzájutni. Mi több: jogosulatlan előnyt nyújt számára: megkapja azt, amit a másik vevő nem kap meg. A kezdetben szinte ártatlannak látszó tíz-húsz forintos juttatásoknak azonban még súlyosabb következményeik támadtak. Miután a vevők egy része hozzászoktatta az elárusítók egy részét a borravalóhoz, .egyes boltosok elkezdtek manipulálni. Pult alatt tartják a ritkán kapható termékeket, hogy csak annak vegyék elő, aki ezért külön is fizet. Ez már bizonyos spekuláció és korrupció a javából. Tetézi a gondot, hogy az ilyen manipuláció a legszigorúbb hatósági vizsgálattal is csak nehezen leplezhető le. Az ügylethez az eladó és a vevő nem hív tanút, s általában egyik sem jelenti fel a másikat. Az eladó szándéka legfeljebb úgy bizonyítható, ha a vevő kérésére nem szolgál ki bizonyos árut, ugyanakkor azt a terméket az ellenőrök megtalálják a raktár mélyén vagy a pult alatt. Ez büntetendő cselekmény, hiszen a kereskedelmi üzletszabályzat előírja: minden árunak, amiből a bolt rendelkezik, lennie kell az eladótérben is. Az eddigiekből kitűnik, hogy a kereskedelemben elterjedt csúszópénz ellen aligha lehet hatékonyan fellépni csupán az ellenőrzések eszközével. Ezért törekedett és törekszik a Belkereskedelmi Minisztérium az úgyneve. zett megrendeléses vagy előjegyzéses vásárlás elterjesztésére. Kijelölték azokat a vállalatokat, szövetkezeteket — illetve üzleteket, áruházakat —, amelvek kötelesek a vásárlók megrendeléseit elfogadni. Vagyis: az éppen nem kapható mosógépre, magnetofonra, bútorra vagy más termékre előjegyzést felvenni. Amikor a keresett áru beérkezik, értesíteni kell a vevőt, aki ilymódon nyomban hozzájut ahhoz, amit meg akart venni. Csúszópénz nélkül. A rendszer egyúttal csökkenti annak a lehetőségét is, hogy a boltosok eldugják a keresett, ritkán kapható árukat, hiszen azokat ki kell szolgálniuk az előjegyzéssel vagy megrende. léssel rendelkező vevők számára. Most már csak az a kérdés, hogyan funkcionál ez a rendszer. Nem hibátlanul. Bár a kijelölt vállalatok, szövetkezetek rendel/keznek a hiánycikkek listájával, s ez a lista általában megegyezik azoknak a termékeknek a listájával, amelyekre köteleseik előjegyzést elfogadni, a vevők tájékozatlansága miatt, egyelőre mégis viszonylag alacsony a megrendeléses vásárlás aránya és változatlanul létezik csúszópénz. A FOSYASZTÖKÖZÖN- SÉG KÉT DOLGOT TEHET a saját érdekében. Az egyik: nem csúsztat pénzt az eladó zsebébe, még ha szorult helyzetben van is, elvégre így leszoktathatja az elárusítót az áru eldugásáról. A másik: a reálisabb teendő, ha nem kap meg valamit, azt kérdezze meg, felvesznek-e az árura előjegyzést, megrendelést. Ha az adott boltban nincs ilyen rendszer, áz ott dolgozók kötelesek a vevőt tájékoztatni arról, hogy a vállalat vagy a szövetkezet melyik üzlete, áruháza foglalkozik előjegyzéses árusítással. G. Zs. Pihen a komp, kikötötték... Tiszaroffot víz mellé alapították őseink. Az itt élő Pazsa Gyula valóságos, élő lexikon. — Még a harmadik nagyapámról maradt rám, hogy a roffi kompátkelőhelyet valaha a múlt század születésekor ä Borbély család birtokolta. Apáról fiúra szállt ez a jog, és a család haszonbérbe adta az innenső és a túlsó partot összekötő faalkalmatosságot. „Híd” a túloldalra Pezsgett az üzleti élet, sűrűn fordult a komp. A révészek munkaideje májustól novemberig, napkeltétől napnyugtáig tartott. Ha befagyott a folyó, akkor se állt le a közlekedés, mert a jégre 6—8 méter szélesen töreket szórtak, azután lelocsolták, amitől úgy meghízott az alkalmi út, hogy rakott szekereket, sőt teherautókat is megbírt a hátán. Komp. Tudják, hogyan néz ki ez az igénytelen vízi jármű? Hajdanán ács faragta, ma viszont vaslemezből készül. Felette, rajta egy 250 méter hosszú acélsodrony, amely a két partot íveli át. A jármű hat méter széles, tizennégy hosszú, és négy üres, vagy három rakott szekér, vagy egy teherautó és ötven ember fér fel rá. Egykoron a kocsik kereke alá ékeket vertek, viszont a mai benzinfalók kézifékjét már behúzni is elég, így se billennek le a súlyos terhek. Sajnos, az idén már pihen a komp. hiába hahóznak a túlsópartról, hiába formálnak tölcsért az ide igyekvő emberek szájuk elé. a révész csak csónakkal evez elébük. Elavult a kikötő — Meredek a jobboldali part. A tározó létezése óta ingadozó a vízellátás, így emelni kellene a kikötő szintjét is. Erre pedig nekünk, a tanácsnak nincs elég pénze. — tárja szét a kezeit Mészáros László tanácstitkár. Híd viszont igencsak mesz- sze íveli át a , megduzzadt folyót, elvégre Szolnok több mint ötven kilométer, és Kisköréig is ennek a távolságnak csaknem a felét kell autózni, míg átjut az ember. Aznap a révészek közül az 52 éves, kemény kötésű Murányi Tibor volt szolgálatban. — Ez drótköteles komp, de hú2ni nem kell. A kötél túlsó végét betonba rögzítették, az innenső pedig egy csörlőré tekerődik. Ha erős szél fúj, három, négy perc alatt átérünk a túloldalra. — Mit visz a víz? — Ilyenkor temérdek gallyat, fatörzset, ágat, de hozott már kutyát, macskát, vaddisznótetemet és őzeket is. És sajnos, azt is tudjuk, hogy a férfihulla arccal lefelé, a női felfelé úszik a vízen. — Egykoron a Tiszából ittak, főztek a roffiak. — Még a századforduló táján is így volt. Azóta viszont annyira olajos, piszkos, szennyezett lett, hogy a szőke Tisza már csak a népdalban, és a mesében él. Néhány esztendeje még hajó is közlekedett erre. Szalai Ernő lakása a gát tövében, a hajdani hajóállomással átellenben épült. — Az egyik végállomás Szolnok, a másik Tiszabura volt. Piacos kofák, turisták, környékbeli kíváncsiak utaztak a fedélzeten. A járat hajnali fél négykor indult Szolnokra, és este hatkor ért vissza. Mindenki megérkezett, nem emlékszem rá, hogy valaha akadt volna probléma — meséli Szalai Ernő. Korábban hajóval is A gátat jódarabon nyármatuzsálemek őrzik. Lombjaik közt mindig zizeg a szél. talán a túlsó partról regél. Emberekről, akik hajdanában innen kerültek el, de szívük, roffi mivoltuk sohasem feledték. Számtalan híresség: orvos, tanár, történész, író került már ki innen. Van, aki az óceán túlsó partjáig is eljutott, mint az éltes korú Nagy Gábor. — Kábán születtem, pontosan 90 éve,, és fél évszázada, hogy tutajra szálltam Roffon. Szerencsét próbálva, meg sem állva Argentínáig. Nem rég visszatértem," mert gyerekkoromban apám erre is cselédeskedett: az Akol- háton, majd Borshalmon laktunk. — És most? — Még egyszer látni akartam a roffi Tiszapartot. Kerestem drága szüleim tanyáját, de már a nyomukat se találtam. Nem megyek visz- sza, Magyarországon akarok meghalni. Sohasem lettem milliomos, még tehetős sem. Annyi pénzt tudtam össze- kuporgatni. hogy Kábán vettem egy rossz kis parasztházat, meg ezt a Wartburgot. Az emlékeimen kívül eny- nyit hoztam a túlsó partról. Nem hiszek' a szememnek, alig ismerek a falura. Úgy nőnek a kockaházak, akár a gomba. Nekem elhiheti. Róvben a falu Elhiszem, hiszen én is láttam. Azt is tapasztaltam, a roffi ember már nincs kiszolgáltatva a hajdani szeszélyes folyó kényének, ha kiönt, ha marad a víz, mindig kerül valami az asztalra. Megáll az elvándorlás, a földművelés mellett a lakosság jórésze már az iparban talált biztos kenyeret. Helyben, Kunhegyesen, Török- szentmiklióson. Egykoron! a falu hányatott sorsát jelezték a gyakori áradások, és & a tény, Tiszaroff húsz év óta három különböző járáshoz is ^tartozott. De a sok van, a magas takarékállomány, a temérdek ház körüli aprójószág és autó azt is mutatja, a roffi emberek túlnyomó többsége révbe ért. D. Szabó Miklós
