Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

1980. július 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A sáska napja Nathanel West Sáska járás című, az 1930-as években megjelent regényét többen meg akarták filmesíteni, de nem „akadt rá” producer, ál­lítólag egy különös babona miatt: azok a filmek, ame­lyeket a moziról készítenek, mindig balszerencsét hoz­nak. .. Az Éjféli cowboy rende­zőjének John Schlesinger angol rendezőnek viszont nem hozott balszerencsét A sáska napja, sőt tovább nö­velte világhírét. Ügy véljük, sokkal reálisabb oka volt annak, hogy a híres regényt csak kiadása után negyven évvel később filmesítették meg semmint elfogadhatnánk a babonára való hivatkozást: a könyv témája maga Holly­wood, az amerikai filmipar fellegvára, — ezért nem vál­lalta egyetlen producer sem a Sáskajárás finanszírozását. Az angol rendező is csak vi­lághíre teljében, az Éjféli cowboy nagy nemzetközi si­kere után —.miután hátat fordított az „álomgyárnak”, a kommerszfilmeknek, fogott hozzá. Waldo Saltban, a forgató­könyvíróban ezúttal is kitű­nő segítőtársra talált. Remek színészek álltak a vállalkozás mellé — érződik, mindnek Hollywood-csömöre van — s nagyvonalú, többrétegű film született Schlesinger alkotó fantáziája nyomán. Majd- hogy azt írtuk le, kitűnő film: feltáró, lényeglátó, amolyan „élve boncoló” mű, — csak legyen türelmünk végignézni. Az alapsztori ugyan egyszerűnek s rémsé­geivel együtt is szórakozta­tónak tűnik, de ha csak any- nyit értünk meg A sáska naojából, amennyit a felszín hordoz, nem érdemes meg­néznünk. Azt ugyanis már eddig is tudtuk, hogy a holly­woodi filmváros a társadal­mi ellentétek kiélezett ütkö­zőpontja. Bizonyos fokig ért­hető is, hogy egy óriási „mű­vészeti televényen” vannak emberek, akiknek minden si­kerül — ettől sztárok — míg a .sáskák” hada illúzióit ve- szítetten éldegél vagy éppen nyomorog. Mármint azok, akik „nem futottak be”, akik sikerteleneknek érzik magu­kat. Mindezt az amerikai élet­forma tovább torzítja, élezi, s Schlesinger filmje befejező kénsoraiban már tömeghisz­tériává nő az elégedetlenség, a cívódások helyére a brutá- litás lép. Kétségtelenül ere­deti módon fogalmazott mindaz, amit a rendező a film első rétegében kimond, jól érzékelteti a reményüket veszített emberek lelkivilá­gát magatartását, de A sáska napjával Schlesinger ennél lényegesen többet akar vallani a világról. Csakhogy a néző mennyit érthet meg szándékaiból? Ügy hisszük, ezen a ponton válik vitathatóvá ez a nagy -mesterségbeli tudással alko­tott film. gondolati labirin­tusai szinte, --'egytől egjHg zsákutcába torkollanak, mert a rendező valahogy úgy volt ezzel a témával, hogy amit ő ért, azt mindenki köteles tudni. Pedig a történelmi utasításai arra a képtelen já­tékra emlékeztetnek, hogy feldobunk egy pénzt, leesik, fej vagy írás —. A sáska napjában viszont sejtem fej, se nem írás, min­dig valami más. Hogy meny­nyire nem túlozzuk el értet­lenségeinket, idézzük a ren­dező nyilatkozatát: „mihelyt a forgatás színhelyére érek, paranoiás leszek”, ö mondta, nem mi találtuk ki. Szeren­csére a film egészére nem . jellemző a tudatzavar, s ha megtaláltuk Schlesinger jel- képrenszerének kulcsát, szel­lemi izgalomba hoz bennün­ket a film, Ha nem, unatko­zunk. ti — SZOPHOKLÉSZ: ELEKTRA Szolnoki művészek Tác-Gorsiumban A premieren siker volt A római romváros a játékok színhelye „Szentélyeit, oszlopsorait! az oltár felszálló füstjét a Sárvíz mindkét oldalán, a város egész területéről látni' lehetett. A nagy csarnokok homlokzata a fórumra te­kintett alá, amelyet hosszú fal zárt le az északi olda­lán. és feltehetőleg három, szimmetrikusan elhelyezett lépcső vezetett a megszen­telt épületekhez. Két-két fel­járó között egy-egy díszkút ontotta vizét kis medencéjé­be, s a csörgedező víz felett barbár öltözetű pannon vízi istenek ültek méltóságtelje­sen.” Fitz Jenő, a gorsiumi ásatások vezetője írja le így a hajdani pannon város (mai neve: Tác) szent kerületét. A régészek 1958 óta folyó rendszeres munkája eredmé­nyeképp ma mindez — leg­alább is nyomaiban — lát­ható. A régész ásója diadalmas­kodott: a tétován érkező lá­togatót áhitat fogja el —vi­rágzó, monumentális remek­művektől ékes várost kép­zelhet a föltárt alapok, templomromok, karcsú osz­lopok fölé. De nincs idő ábrándozás­ra! A hajdani oszlopsorral, a vízi istenéket ábrázoló domborművekkel szemben nézőtér magasodik, világosí­tók, hangosítók „dekódolha- tatlan” beszélgetése töri meg a csendet — színházi elő­adásra. szertartásra készü­lődnek. A nézőtér sánca mögött kis csapat: sokan ismerősök. A szolnoki Szigligefti Színház művészeti, műszaki gárdá­jának tagjai. Természetesen mindenki az eget nézi — aggodalmaskodva. A hely szelleméhez hűen — ébben az évben is antik darabot — az előző évek ko­médiái után ismét tragédiát — játszanak a gorsiumi sza­badtéri színházban: Szophok- lész Elektráját. Szalay Vilmossal a sánc mögött váltunk néhány szót. A székesfehérvári Vörös­marty Színház igazgatója, a gorsiumi játékok „házigaz­dája” szerencsés dolognak tartja, hogy az előadás egy társulatra — a Szigligeti Színház szereplőire épül. — Később is szeretnénk jó kapcsolatban maradni a szolnoki színházzal — teszi hozzá. Az Elektra rendezője, Szundi Miklós, aki az ősszel második évadát kezdi Szol­nokon. — Amikor rám bízták a gorsiumi szabadtéri előadás rendezését, föl sem merült bennem,. hogy esetleg ne a szolnoki társulatra épüljön a produkció. „Vendégként” Papadimitriu Athina — a címszereplő — és Meszléri Judit (Klütaimnésztra) ját­szik a hat szolnoki színész­szel együtt. Soroljuk fel őket: Fonyó István — a nevelő. Nagy Sándor Tamás — Oresztész, Szoboszlai Éva — Khüszo- themisz, Czibulás Péter — Aigisztosz. Jakab Csaba — Püladész és Egri Kati — Karvezető. A díszlettervező Szlávik Istvánnal, a jelmez­tervező Szakács Györgyivel és a műszakiakkal együtt teljes a Gorsiumba „települi’ szolnokiak listája.. A Szophoklész-remekmű szerdai, gorsiumi premierjé­nek szereplődhez és közönsé­géhez végül is kegyes volt az időjárás. így nagyszerű színházi élményben lehetett része a „szent kerületben” összegyűlt több száz néző­nek ... A romváros hatalmas dísz­letei közt dramaturgiailag nagyon helyénvaló, fény- és hangeffefctusokkal. Döme Zsolt elektronikus zenéjével dúsított, képgazdag Elektrát láthattunk — a színészek ki­tűnő csapatmunkájában. Méltán volt a vastaps. Az Elektrát augusztus 2-ig a hétvégeken összesen ki­lenc alkalommal mutatják be Gorsiumban. Sz. J. Ma mate Nyitány a szegedi Dóm téren Szombaton este — ha az időjárás is kegyes lesz — is­mét felharsan a Szegedi Szabadtéri Játékok szignál­ja, megkezdődik a Dóm téri színpad új évada. A nyitó darab, Páskándi Géza Kál­mán király című drámája először elevenedik meg szín­padon. Az előadást Ruszt Jó­zsef rendezte; a főbb szere­peket Balázsovits Lajos és Trokán Péter alakítja. A dráma, amelynek dialógu­saiban a „mának élés” és a jövő szolgálatának képvise­lői „csapnak össze” — július 26-án és augusztus 2-án ke­rül újra színre. A Dóm téren — noha Ver­di már „házi szerzőnek” szá­mít — először hangzik fel a Falstaff. A szegedi operatár­sulat nagysikerű előadását Gregor Józseffel a címszerep­ben, a zenekar élén pedig Karolosz Trikolidisz, görög vendégkarmesterrel július 20-án, 25-én és 27-én nézhe­tik meg a vígopera kedvelői. Ugyancsak háromszor ke­rül színre augusztusban Bizet közismert operája, a Carmen. A magyar nyelvű előadás főszerepeit Mészöly Katalin és Ilosfalvy Róbert játsza. Igen nagy érdeklődés kí­séri — Szolnok megyében is — Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza musicaljét, a Piros karavánt. Hetekkel a szabadtéri játékok nyitánya előtt szinte minden jegy el­kelt a négy alkalommal is sorra kerülő előadásra. Az Operettszínház a cigányfolk­lórt felelevenítő musicallel nagy sikerrel vendégszere­peit külföldön is. A hagyományoknak meg­felelően az idén sem maradt ki a Dóm téri programból a Magyar Állami Népi Együt­tes műsora. A táncosok új számokkal frissítették elő­adásukat, amelyet augusztus 15-én, 17-én és 19-én nézhet­nek meg az érdeklődők. Ugyancsak hagyomány, hogy a szegedi ünnepi hetek a szabadtéri játékokon kívül más szórakozási, művelődési lehetőségeket is kínál. A ki­állítások közül a legrango­sabb anyagát hétszáz alko­tásból válogatta a zsűri. S végül a komolyzene kedve­lőinek ígérnek igazi „cseme­gét” az orgonaestek a Dóm­ban, s a koncertek a tanács­háza udvarán. — tg — Úttörőknek „Jász-sarok“ Nagyvisnyó öt éve, hogy a jászberé­nyi Városi Tanács a járási hivatallal közösen telket vá­sárolt Nagyvisnyón azért, hogy állandó tábort építse­nek a jászberényi járás és a város úttörőinek. Az első alapokat a kommunista mű­szakok 1976. évi befizetései­ből, a községi tanácsok; a város és a megyei tanács támogatásából teremtették meg. Az építkezés első eszten­dejében elkészült a konyhá­ból, ebédlőből, raktárakból és mosdóhel|y i ségek bői álló központi épület. Felállítottak két faházat, kutat ástak, el­készültek a szociális helyi­ségek. Tavaly az úttörőtá­bor újabb öt faházzal gya­rapodott. a konyha gáztűz­helyet, gázzsámolyt. hűtő- berendezéseket, az ebédlő kényelmes bútorokat kapott. A minden igényt kielé­gítő táborozás további felté­teleit sporteszközök és játék­szerek vásárlásával terem­tették meg. Üzembe helyez­ték a szennyvízgyűjtő be­rendezést, elkészült a tábor villanyhálózata. Készen áll az id.ei bővítési terv. abban újabb három Erdért-faház felállítása, a folyóvizes für­dőhelyiségek kialakítása, a tábor körülkerítése szerepel. A nagyvisnyói úttörőtábor létrehozásával javultak az úttörőcsapatok táborozási lehetőségei, csökkentek a táborozási költségek. A meg­nyitás esztendejében —1976- ban — 130 úttörővel négy csapat, tavaly már négy vá­rosi és négy járási csapat­ban hétszázötven gyerek nyaralt a Nagyvisnyó—Bán­völgy térségében épült ál­landó úttörőtáborban. Az idén újból benépesült a jász- tábor. — illés — Tiszakürt fái alatt... Fafaragók, szövők, festők alkotótábora A tudomány es a művészét évről évre „találkozik” a ti- szakürti arborétum évszá­zados fái alatt; a néprajz- kutatók, népművészek, ama­tőr képző, és iparművészek hagyományos alkotótáborá­ban. A tábort csaknem nyolcvan résztvevővel idén ötödik alkalommal rendezték meg. Az arborétum tisztásain már az első napon feltűn­tek a festőállványok, a fej­szék csattogása, a fűrészek zaja elárulta, a fafaragók sem tétlenkednek. Koncz Vilmos, aki évről évre visz- szatérő résztvevője az alko­tótábornak, annak idején Tanzániában készítette első faragását. Tiszakürt.ről va­jon mit visz magával? — Rengeteg élményt, az alkotómunkával töltött hetek fáradtságát — mondja. — Itt az ember szabad, kedve sze­rint töltheti az idejét, s re­mélhetőleg majd az arboré­tum látogatói is kedvüket lelik az elkészült alkotások­ban. Minden bizonnyal így lesz, hiszen az elmúlt években felállított szobrok, — az al­kotótábor faragóinak mun­kái — ma mári/nélkülöz­hetetlen, kedves színfoltjai az arborétúmnak. Sok láto­gatót késztet (megállásra a „Totétpfá”, 'a í.stíbájába bur­kolózó öreg juhász, a fák között megbújó medve, a fából faragott szarvas, óri­ási agancsaival pedig máris a gyerekek kedvelt játéksze- . re. A fiú nevelőotthon egyik szobájában felállított szövő­szék mellett jónéhányan hallgatják Csókos Györgyi magyarázatát, lesik mozdu­latait. Szőni, fonni, régen majd minden asszony tu­dott, ma már csak kevesen művelik ezt az ősi mester­séget. — Jómagam tíz évvel ez­előtt jelentkeztem először szövéssel — mondja Csókos Görgyi. — A főiskolán fes­tőként végeztem, aztán so­káig mozaikképeket készítet­tem. Ez adta az ötletet is, egy mozaiktervet tettem át. textilre. S milyen az élet? Az első munkám nagydíjat nyert a Székesfehérvár fenn­Séra Erzsébet kunszentmár­toni pedagógus a szövőszék mellett állásának ezredik évforduló­ja alkalmából kiírt pályá­zaton. Azóta úgyszólván csak a szövéssel foglalkozom, oly­annyira, hogy szenvedélyes kutatójává is váltam a mes­terségnek. Most például a régi festőnövények össze­gyűjtésén dolgozom, itt a táborban is fogunk gyűjte­ni, az érdeklődők a növényi festlís különböző eljárásait is megismerhetik. A néprajz a tiszkünti al­kotótábor munkájának fon­tos része évek óta. Ezt a munkát dr. Barna Gábor, Ismerős arc a táborban; Ku­pái Sándor mezőtúri fafara­gó néprajzkutató vezeti: — Idén az ünnepi szoká­sokat., a népi vallásosság hagyományait gyűjtjük, va­lamint a kunszentmártoni helytörténeti gyűjtemény Koncz Vilmos munka közben anyagát kartonozzuk, ren­dezzük, úgyszólván „múze­umkész” állapotba tesszük. Szeretnénk ugyanis, ha a későbbiekben egy, a Tisza­zug egészét átfogó, múzeumi gyűjteménynek adna otthont. Természetesen készülnek a hagyományos őszi, kunszent­mártoni néprajzi konferen­ciára és előkészítjük az év témájához kapcsolódó pályá­zatokat is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom