Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 8. KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP SZOVJET VÉLEMÉNY Carter „kínai kártyája” Assam és Tripura Súlyos próbatétel Az „India Today" térképe jól mutatja az északkeleti területek viszonylagos elkülönültségét az ország többi részétől (Fotó: Novoje Vremja — KS) z Egyesült Álla­mokban befejező­dött a választási kampány első for­dulója. Győztese a Demokrata Pártnál a jelen­legi elnök Jimmy Carter, a Köztársasági Pártnál Ronald Reagan lett. A Washington Post című amerikai lap az első fordulót értékelve meg­állapította, hogy Carter si­kerét a belpolitikai kérdé­sek tudatos háttérbe szorítá­sa és a külpolitikai problé­mák előtérbe tolása biztosí­totta. A Fehér Ház külpolitikai tevékenységének feltűnően fontos részévé léptek elő a Kínával fenntartott kapcso­latok. Pekingét az utóbbi időben egymás után keres­ték fel az amerikai admi­nisztráció különböző képvi­selői. Brzezinski, nemzetbiz­tonsági főtanácsadó elláto­gatott még a Nagy Falhoz is, Harold Brown, az USA hadügyminisztere pedig szé­les körben reklámozott uta­zást tett a kínai hegyek kö­zött, miközben amerikai hadfelszerelések esetleges eladásáról tárgyalt. Teng Hsziao-ping kínai minisz­terelnök-helyettes tavaly Washingtonban egyenesen királyi fogadtatásban része­sült, tüzérségi díszsortűzzel és pezsgővel. Mindezzel egy- időben mindkét irányban szinte özönlöttek a különbö­ző alacsonyabbszintű kül­döttségek. Ami a gazdasági kapcsola­tokat illeti, az amerikai ad­minisztráció e téren is szá­mos lépést tett. Washington­ban bejelentették, hogy a jövőben Pekingnek biztosít­ják a legnagyobb kedvez­mény elvét, hiteleket és köl­csönöket bocsátanak az or­szág rendelkezésére. Kínát felvették a Nemzetközi Va­lutaalapba is. A kínai veze­tők a maguk részéről külön­böző törvényeket kezdtek kidolgozni és 'életbeléptetni a külföldi részesedéssel in­duló vállalkozásokról. A be­ruházási társaság elnöke, aki 1949-ig egyébként a kí­nai malom- és textilipar ki­zárólagos tulajdonosa volt, lelkendezve jelentette ki: „A külföldi beruházások maximuma nincs megálla­pítva; 100 százalékos külföl­di tőkeberuházásokról is szó lehet”. A „kínai kártya” kijátszá­sa ideológiai téren egyene­sen groteszk formákat ölt. Az amerikai hírközlő eszkö­zök minden lehetséges mó­don dicsérik az úgynevezett „kínai modellt”, a Kí­nai Népköztársaságot gon­dosan kihagyják a szo­cialista országok ellen foly­tatott kampányból. Szóljunk végül röviden a „kínai kártya” katonai vo­natkozásairól. Az amerikai­ak növekvő erőfeszítéseket’ tesznek, hogy Kínát nyugati fegyverekkel lássák el. Hua Kuo-feng nemrég Japánban és Keng Piao Amerikában tett látogatása után Wa­shington úgy döntött: Kí­nának minden korlátozás nélkül el lehet adni úgyne­vezett „kettős rendeltetésű” berendezéseket, azaz olyan technikai eszközöket, me­lyek mind polgári, mind ka­tonai célra felhasználhatók. (Szakértők számításai sze­rint a kínai hadsereg korszerűsítésére 41—62 mil­liárd dollár értékű nyugati haditechnika megvásárlását teszi szükségessé.) zámos nyugati megfigyelő szerint azonban Carter próbálkozásai nem hozzák meg a várt sikert. A protokoll-diplomá- ciai paraván nem mindig tudja elrejteni a két part­ner — és egyben vetélytárs — sokszor eltérő célját. Car­ter joggal érezhet kétsége­ket a Pekinggel fenntartott kapcsolatok miatt, hiszen Kína valójában túlságosan bonyolult „lap” ahhoz, hogy egyszerűen „ki lehessen ját­szani”. A szovjet- és hala­dásellenes politika, amely­ben a Carter-adminisztráció és a jelenlegi kínai vezetők egymásra találtak, visszájá­ra is fordulhat az őszi ame­rikai választásokan. G. Sahov Manipuláció tíz alatt... Pillantás egy atomerőműbe Győrtől északra 80—85 ki­lométerre, a határ túlsó ol­dalán, Jaslovské Bohunicé- ben — Apátszentmihályon másfél éve működik egy atomerőmű. Egyes számú re­aktorával 1978 decemberében kezdték a próbaüzemet. A reaktor jól állta a próbát. Azóta több mint 400 napon át dolgozott, hibátlanul. Terme­lése százszázalékos. Ez idő alatt három és negyed mil­lió megawattóránál több vil­lanyenergiát adott. • Igaz, közben csökkent a „tüzelő” ereje: a dúsított uránium­elemek aktivitása. Az elemek egyharmada már nem képes annyi energiát termelni, amennyi a reaktor normál- teljesítményéhez kell. Itt van az idő, hogy a reaktort leállítsák, s a fáradt eleme­ket kiszedjék, újakkal pótol­ják. Nem veszélyes ez a mű­velet ? Természetesen az atomreaktor veszélyes üzem, de ezzel a védőintézkedések­nél teljes mértékben számol­nak. A reaktorban az elemek kör alakban helyezkednek el, s rendszerint a középen, az aktív zónában merülnek ki legevorsabban. Ezeket sze­dik most majd ki, helyükbe a zóna széléről tesznek még aktív elemeket, s az üres te­lepek helyét újakkal töltik fel. A veszély elhárítására az egész műveletet víz alatt végzik. A műszaki előkészü­let után, az operáció előtt, a térséget vízzel árasztják el. A víznek ugyanis jó tulaj­donsága, hogy felfogja a ra­dioaktív sugarakat. Tehát á víz alatt, embervezérelte ma­nipulátorral, mechanikus karral cserélik ki a „tüze­lőt”. Persze, a „kiégett tüze­lő” az emberre nézve még mindig veszélyes. Ezért a ki­égett elemeket még három éven át víz alatt tárolják. Ki­számították: ennyi idő alatt annyira lecsökken radioakti­vitásuk, hogy akkor már ve­szélytelenül szállíthatók vég­ső helyükre — az uránium­temetőbe. Július második felére a V—1 jelzésű atomerőmű első blokkjában már ismét forog­nak a turbinák. B. J. Polgárháborús állapotokról tudósítanak a hírügynöksé­gek Északkelet-Indiából: Tri­pura államban mintegy ezer az összecsapások áldozatai­nak száma, egész falvak vál­tak a lángok martalékává. Majd negyedmillió ember menekült el lakóhelyéről — a hatóságoknak száznál több tábort kellett nyitniuk a haj­léktalanok számára. Eltérő adatokkal, de hasonló hely­zetről érkeznek hírek a kö­zeli Assamból is. H feszültség háttere Az összecsapások, tünteté­sek magyarázata nem egy­szerű. Az első megmozdulá­sokat assami diákszövetségek szervezték a szövetségi ál­lamba tömegesen érkező be­vándorlók ellen, akik becslé­sek szerint a 20 milliós la­kosság negyedét teszik ki. A jobb megélhetés reményében valóban folyamatos volt a betelepülés a körzetbe Nyu- gat-Bengáliából, de külföld­ről, így Nepálból és Bangla- desből is. Az iparosodottnak, sőt — indiai viszonylatban — gazdagnak számító As- samban a kívülről érkezette­ket nemcsak eltérő kultúrá­juk, szokásaik vagy vallásuk miatt támadják: a lakosság a munkalehetőségek csök­kenésétől is tart. Az ellenté­tek tehát összetettek, etnikai- nemzetiségi-gazdasági erede­tűek. A kérdés csak az. milyen alapon lehet az esetleg több évtizede helyben élőket is „idegennek” nyilvánítani. Az assamiák ugyanis az 1951 után beköltözőitek összeírá­sát és kitelepítését követelik. Ez minden szempontból meg­oldhatatlannak tűnik. Indira Gandhi új kormányzata 1971-nél, Banglades létrejöt­ténél próbálja meghúzni a határvonalat, amikor 2—3 millió menekült érkezett a határon túlról. Ebbe viszont a diákszövetségek vezetői nem egyeztek bele. Szapo­rodtak hát a sztrájkok, le­álltak az olajfinomítók — noha innen származik India kőolajának majdnem fele. (A kár naponta 4 millió dollár!) Assamban — amely decem­ber óta amúgy is központi kormányzás alatt áll — be­vetették a katonaságot is. Egyelőre sikertelenül: nincs jele a megegyezésnek Üj­Delhi és a helyi tiltakozó erők között. Sőt — mint a tripurai ese­mények jelzik — a feszült­ség terjedőben van. Márpe­dig Északkelet-India, amely tulajdonképpen földrajzilag is csak egy keskeny „köl­dökzsinóron” át kapcsolódik az ország többi részéhez, nemcsak gazdaságilag, ha­nem stratégiailag is érzé­keny körzet. Delhiben jogos lehet az aggodalom, hogy a helyi válság az elkülönülés veszélyének erősödéséhez ve­zet. A térség néhány más szövetségi államában (első­sorban Mizoramban és Naga- földön) ugyanis már hosszú ideje gondot jelent a külön­böző szeparatista lázadó cso­portok tevékenysége. Külö­nösen, hogy fegyveres harcu­kat Kína' is támogatja. Ez jelzi a szélesebb, külpolitikai ellentétek szerepét is, s egy­ben alapot ad azoknak a saj­tójelentéseknek, hogy a mos­tani assami és tripurai vé­rengzések sem kizárólag bel­ső indulatok tragikus követ­kezményei. Ez persze nem csökkenti az indiai hatóságok felelős­ségét vagy feladatait: min­denképpen megoldást kell ta­lálni a szélsőséges erők le­küzdésére, még mielőtt az újabb és újabb bosszúállások ördögi körforgása remény­telenné nem tenné a rende­zést. A történelem szolgálta­tott már erre példát: India és Pakisztán különválása­kor a vallási gyűlölködés mindkét oldalon megszám­lálhatatlan áldozatot szedett. Kevés a kiét Indira Gandhi miniszterel­nök el van szánva, hogy nem engedi az eseményeket ilyen irányba fajulni. Lehetőségei mégis igen korlátozottnak tűnnek. Hiszen hova lehetne például átköltöztetni a bete­lepült milliókat? India más részeibe, ahol még nagyobb az elmaradottság? Vagy visz- sza, a Banglades létrejötte­kor megszűnt Kelet-Pakisz- tánban? Egyáltalán, miként képzelhető el a sokmilliós la­kosság adminisztratív kü­lön válogatása? Súlyos kérdések- — egye­lőre válasz nélkül. Indira Gandhi igazán nincs irigy­lésre méltó helyzetben. Kor­mánya első igazi próbatéte­lével néz szembe úgy, hogy kevés kiutat láthat. Az erő­szak, a kormánycsapatok al­kalmazása ugyanis nem tű­nik megfelelő eszköznek e sokrétű etnikai-gazdasági probléma megoldásához. Szegő Gábor Az ősi és az új kontrasztja Ez már az új, a 20. századi Afganisztán. Bogdan szovjet és Fajzul afgán olajipari technikus napi ellenőrző kör­úton a dzsarkuduki gázfel­dolgozó telepen. A kct ország együttműködése az energia- termelésben és a vegyipar­ban sikeres Kabul, 1980. július. Az ősi és az új kontrasztja mutatja, hogy milyen közegben kell birkózni a társadalmi-gazdasági hala­dás gondjaival Nincs nap, hogy ne ol­vasnánk az újságban Af­ganisztánról. De a 15 milliós, sziklás ország­ról, ahol hétezer méteres hegyek váltják egymást földekkel, ahol 23 ember él egy négyzetkilométe­ren, s 749 ezer lakosú fő­városáról valójában na­gyon keveset tudunk. Képriportunk a mai, küzdő Afganisztán életé­ből villant fel pillana­tokat. Ez viszont még a régi Afganisztán, öreg paraszt a maga föld­jén. Kommentár talán nem kell hozzá A felforgatok egyetlen napig sem nyugszanak. Fiatal afgán önkéntesek őrködnek Kabul rendjén. (Fotó: TASZSZ — KS) összeállította: Majnár József

Next

/
Oldalképek
Tartalom