Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
1980. július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I a I KÍPÍRfWÖ gjhn, ........................................előtt Vi dám másfélóra a Mikroszkóp kamaraegyüttesével Mitől és kiktől függ? Néhány szó a tömegízlésről Meglehet, egy világversenyen,. mint az olimpia is, mindennél többet mond a győzelem, mégsem közömbös, még egy sikeres, tehát eredményekben bővelkedő sportesemény alkalmával sem, hogy milyen tálalásban kapjuk akár az eredményeket is — a képernyőn. Olimpiai közvetítések Az első hét elteltével nyugodtan mondhatjuk: igen átgondolt, jól szervezett programban lehetünk nap mint nap részesei a moszkvai olimpia eseményeinek. Külön megemlítem, hogy kitűnő megoldás az esti összefoglaló, amelyben egy-egy versenynap rezüméjét kapják azok, akiknek napközben nincs módjuk a képernyő előtt csücsülni. Megnyugtató tudni, hogy semmi igazán említésre méltóról nem maradunk le, hogy utólag bár. de részletesen megismerhetjük a magyar vonatkozású versenyeket. Akár egy olajozott gépezet, vagy még pontosabban: mint egy óramű, úgy működik a két televíziós olimpiai stáb. az itthoni és a moszkvai szerkesztőség. Külön színfoltjai a közvetítés-sorozatnak, a győztesekkel szervezett beszélgetések, csattanóként pezsgőbontással. Itt jegyzem meg, hogy azért nem ártana egyes esetekben még többet megtudnunk egy- egy arany- vagy ezüstérmesünkről, ha nemcsak versenyzőként} hoznánk közelünkbe őket, hanem emberközelbe is kerülhetnénk velük. Nem mindenki tudja például, hogy valójában ki is az a Baczakó Péter, de mást is említhetnénk. Ebből a szempontból ismét csak Vitray Tamás jeleskedik, aki például Maros Magdával, a tőrvívóval szinte egy mini-öt- szemközt-et (régebbi sikeres műsora) produkált. Fiatalok órája Az olimpián kívül egyébként nem sok babér termett más műsoroknak a képernyőn, ami természetes. Az már azonban kevésbé, hogy amit láthattunk, például a Fiatalok órája szerda este fő műsoridőben, meglehetősen vegyes színvonalú volt, és ilymódon vegyes érzelmeket is válthatott ki a nézőből. Feltűnő, hogy milyen szélsőségek között mozog ez a szándékoltan rétegnek szóló műsor. Egészen sikerült ötletes adásai mellett érdektelenül unalmas órákat is képesek produkálni. Sajnos, így történt ez legutóbb, amikor egy úgynevezett tematikus esten a frázis, azaz a közhely fogalmát kívánták körüljárni, tartalmát kibontani, jelentését elemezni, — tételesen is rendbeszedve a mondandót. Ami túl az egyes részeken leginkább zavaró volt az Új könyvsorozat „Gazdasági „Gazdasági partnerünk” címmel új sorozatot indított a Kossuth Könyvkiadó. Egy- egy kötetben bemutatják Magyarország gazdasági kapcsolatait az egyes szocialista országokkal. A könyvek az adott partnerország mai gazdasági helyzetének, gazdaságpolitikájának ismertetésével kezdődnek majd röviden áttekintik a kétoldalú kapcsolatok múltját, s ezt a könyv gerincét adó mai együttműködés részletes elemzése követi. A könyvfűzér első köteteként a napokban került a könyvesboltokba Benkő József munkája „Gazdasági partnerünk, a Szovjetunió” címmel. Ez egyebek között tájékoztat a kommunizmust egészben: a két műsorvezetőt hallván és a megszólaltatott vendégeket, szakembereket követvén gondolatban, már- már az az érzése támadhatott az embernek, hogy végül is mindenre rábizonyítható, hogy egyszerűen csak közhely, magyarán ebben a megvilágításban parttalanná vált a fogalom, S nemcsak ez a tartalmi „elcsatangolás” állt a siker útjába, az a mód is, a tankönyvízű módszer is érdektelenné tette a fiatalok műsorát, ahogyan a tudnivalókat közölték és illusztrálták. Nem először bizonyosodott már be, hogy az efféle is- kolásdi nem szerencsés formája a televíziós nevelésnek — az osztályfőnöki órát, mert erre hasonlított a műsor — hagyjuk csak meg az iskolának. És ismét csalatkozhattunk Rajnai Andrásban, aki ezúttal a felnőtteknek szánt meséinek sorában Isaac Asimov írásából készített elektronikus televíziós művet kínálta fel nézőinek; és aki sajnos most sem tudta elkerülni azt a nála tapasztalható ellentmondást, hogy a fokozott látványosság elszegényedett jellemrajzzal párosul, hogy a színpompával szemben gondolati merevség, cselekménybeli sta- tikusság áll. Az ő meséinek alapjai nemcsak hogy nem jellemek, de még csak nem is figurák, puszta bábok, így azután hiába kápráztat el egy-egy színpompás megoldással, amit alkot, a mű gondolatilag nem elég mély. Annyi sok becsületes kísérlet és hasznos tapasztalás után vajon mikor sikerül már megtalálnia Rajnai Andrásnak az említett ellentmondás feloldásának kulcsát? Röviden Ahogy várni lehetett — a hét egy másik műsoráról szólva — a kezdetek után kissé elevenebb, mozgalmasabb lett a Menekülés az arany földjéről; fordulatosabbá vált a cselekménye, és feszültebbé a drámaisága. Tüzes Elam továbbra is hódító, legfeljebb azon ütközhetett meg a jámbor néző, hogy ez a kemény fickó, ez a sokat megért férfiú, ez a nemcsak bátor, de ravasz aranyásó milyen gyanútlanul sétált be millióival a tőzsdei hiénák karmai közé, hogy aztán azok felfalhassák; hogyan ülhetett fel egyszerűen üzletemberek adott szavának, amikor az aranyért való küzdelemben is tapasztalhatta, hogy milyen kevés, törékeny és illanékony az emberség. Még barátai intő szavára sem figyelt. No, persze még koránt sincs vége a történetnek. S egy olyan pillanatban szakadt meg, a negyedik rész végén, ami után izgalommal várhattuk, vajon eldördül-e igazságosztóan Elam kezében a fegyver, vagy pedig ... V. M. partnerünk építő szovjet nép társadalmi és gazdasági fejlődéséről, a szovjet gazdaság mai helyzetéről és fejlődési irányairól, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatairól, a kontinensnyi ország tudományos műszaki haladásáról, a magyar—szovjet tudományosműszaki együttműködésről, és a két ország közötti árucsereforgalom időszerű kérdéseiről. Az üzletekben van már a sorozat második kötete is, amely a Lengyelországgal való ka_pcsolatainkat elemzi. A tervek szerint még az idén elhagyja a nyomdát a Csehszlovákiával foglalkozó kötet, s készül már a Német Demokratikus Köztársasággal kialakított együttműködésünket bemutató ta- nulrfiány is. Amerigo Tot. a magyar származású világhírű szobrászművész újabb két alkotását adományozta a pécsi Janus Pannpnius Múzeumnak. Az egyik az 1946-ban készült „Gráciák” című dombormű, a másik az 1947- ben megformált „Falusi üd- vözlégy” című szobor. A Rómában élő művész korábban tizenegy nagy értékű szobrát ajándékozta Pécsnek. A belőlük rendezett állandó kiállítással megvetették a hazai Amerigo Tot Múzeum alapjait. HUSZONÖT általános iskolás gyerekből huszonkettő a rántottihúst vallotta legkedvesebb ételének egyik riportutam során. A rántotthús jó étel. Magam is szeretem. No, de hogy a legkedvesebb ...! ? Akkor, amikor a honi szakácsművészet világhírű mestereit a nagyvárosok luxus éttermeiben boldogan fogadják! Ó, te nagyképű ínyenc! — vádolhatnám magamat lehiggadván. Hát mit gondoltál? Hogy a magyar háztartás hasonlít a Magyar Konyhára? Hogy a munkában elfáradt asszonyok, vasárnap, szakácskönyvekből kilesétt ételkölteményekkel lepik meg családjuk tagjait? S ha így is lenne, talán a gyermekek egysíkú étkezésén nevelkedett gyomra gyönyörrel fogadná be, akár csak a hortobágyi palacsintát is? A rántotthús! Az igen! Az problémamentes. Elkészítése is, fogyasztása is. Nem gyötri nyelvünk ízlelőbimbóit fűszerek példátlanul gazdag és sajátos kombinációja. Szaglósejtjeinket nem teszi próbára ritka illatok arzenáljával. Egyszerű, megszokott — milliók ünnepi eledele. Millióké ugyanúgy, mint az operett, a porcelán nimfa, a detektívregény, a művirág, a kommersz film és a többi művészeti vagy használati cikk, amelyeket a tömegízlés címszava alá sorolunk. Odatartozik definícióink szerint minden kevésbé értékes. minden problémamentes, minden, ami könnyű. Ebből következően a magas ízléshez pedig minden értékes, minden próblémagazdag és komoly műalkotás. A tömegízlés megnevezés azt sejteti velünk, hogy aki az előbbi tulajdonságokkal rendelkező dolgokat kedveli, az a tömeghez tartozik, aki pedig az utóbbiakat, az az elithez. Arra egy rövid írás keretein belül, nincs lehetőség, hogy a merev szembeállítás arisztokratikus demagógiáját elemezzük. Legfeljebb any- nyit jegyezhetünk meg, hogy egyrészt a határvonalat egy ember ízlésrendszerén belül szinte sohasem lehet ilyen élesen meghúzni: ugyanazon személy szeretheti az operettet és gyűlölheti a művirágot, vagy egyforma örömmel olvashatja Flaubert és Agatha Christie műveit. Másrészt — legalább is a művészetek körén belül — nem pusztán ízlésünk tárgya dönti el azt, hogy melyik csoportba tartozunk. A befogadásnak azonos mű esetében is sokféle szintje van. Van olyan, aki érti a komolyzenét, van, aki csak érzi, némelyikünk sejti, s bizonyára olyan is akad, aki a „tömegtől” való különállását jelzi zenehallgatással, és értelmét, szívét meg sem érintik a hangok. Ugyanígy a Bűn és bűnhődés is olvasható detektívregényként, vagy az Anna Karenina egyszerű szerelmi sztoriként oly módon, hogy e regények mélyebb emberi tartalmai meg sem érintik az olvasót. No, de az a gondolatsor messzire vezetne, szóljunk inkább arról, hogy mitől és kiktől függ a közízlés? S lehet-e változtatni rajta? A rántotthúsról szólva már megpendítettem a nevelés — elsősorban a szülői ház hatásának — jelentőségét az ízlés kialakulásában. Ez a hatás persze általában nem azt jelenti, hogy amit a szülők szerettek azt szereti a gyermek is. Inkább a nyitottság (vagy zártság), az érzékenység (vagy érzéketlenség), az egységes (vagy töredezett) világkép elsajátításéit segíti elő a család, amely tulajdonságok határozzák meg a személyiség értékelő apparátusát: az ízlést. így fordulhat elő az, hogy könyv, zenehallgatás és múzeumlátogatás nélkül felnőtt ember is vonzódhat értékes műalkotásokhoz, mert az otthon emberi tartalma — „közösségi kultúrája” — felkészítette a legrangosabb művek befogadására is. e ÁM, NEM CSAK a család, hanem a többi kisközösség és a nevelési intézmények is befolyásolják ízlésünket. Az óvoda, az iskola, a baráti kör, a munkahelyi csoport, a lakóhelyi környezet, vagy éppen házastársunk, sőt, saját gyermekünk is azzal, amit ő hoz a külvilágból, az iskolából, az utcáról, a televízióból. S ha már a televíziót említjük: az ízlés alakulása függ a lehetséges választéktól is. Ha a vendéglőkben mindig ugyanaz az öt-hatféle, untig ismert étel szerepel az étlapon, nem valószínű, hogy táplálkozási kultúránk színvonala gyors emelkedés előtt áll. Ha nem találkozunk egy bizonyos típusú könyvvel, filmmel, zenével, képpel — azt sem tudhatjuk, hogy ízlésünk elfogadná-e vagy elutasítaná. © A TÖMEGÍZLÉS alakításában tehát felelősség terheli a tömegkommunikációs eszközöket — és persze a könyvtárakat, művelődési házakat, mozikat is — ha nem is akkora, mint alkalmanként hangoztatjuk. Mert ahogyan egy karmester-verseny nem tesz zeneszerzővé többmillió emberit, ugyanúgy egy rossz krimi sem rontja el a jóízlésű emberek értékrendszerét. Ám, amint a karmesterverseny is növeli a zenekedvelők hozzáértését, ugyanúgy tartósítja az egyébként is létező színvo- naltalanságot egy-egy gyönge tévéprodukció. A tömegízlés változtatása nem egy-két műsorpolitikai, tantervmódosítási vagy köz- művelődési döntés kérdése. Nem is propaganda-ügy, bár boldog lennék, ha egy művészeti tárgyat vagy programot úgy tudnánk reklámozni, ahogyan egy új üdítőitalt vagy a nyári divatújdonságokat. Mindez ugyan segíthet, de leginkább az hozhat változást, ha az embereket a szükség készteti ízlésük módosítására. Ha a munkahelyük, a környezetük az életmódjuk követeli meg az értékelő apparátus átalakítását. Ha a társadalomnak van olyan emberekre szüksége, akik sohasem jelenthetik ki, hogy „Miért kellene megváltoztatni az ízlésünket? A rántotthús is megtölti a gyomrot.” Nógrádi Gábor Niké életre kelt Alig 'két hét alatt készült el Niké című hétméteres, monumentális szobrával a tiszakürti alkotótáborban Nagy Kristóf. A görögös, kikladikus formájú alkotás felállításáról készültek képeink. Hétfőn este Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában a Mikroszkóp színpad művészei Megnyitjuk a vicc-csapot című műsorának tapsolhatott a közönség. A színpadra lépő Halász Lászlót és Baranyi Lászlót régi ismerősként köszöntötték a nézők, hiszen a két színművész sokáig játszott Szolnokon. Pillanatok alatt forró hangulat alakult ki, amely nem csupán a régi ismeretségnek köszönhető, hanem a szívvel teli felszabadult játéknak is. Halász László a nemrégiben elhunyt Komi ás Jánosra emlékezve nagy sikert aratott a Mikroszkóp színpad volt igazgatójának, Kicsi vagy kocsi című immár klasszikussá vált humoreszkjével. Belopta magát a közönség szívébe az est szóvivője, Heller Tamás is, aki nemcsak mint konferanszié és énekes vizsgázott remekül, de pantomim produkciója is nagy tapsot kapott. Képünkön Baranyi László az est egyik jelenetében. Újabb Amerigo Tot- szobrok Pécsett A több mázsás alkotást a TITÁSZ daruskocsija emeli végleges helyére A hagyományoknak megfelelően az alkotó munka színhelyén, az arborétumban állították fel az itt készült szobrokat. A Niké a fő helyre került: a bejáratnál néz szembe a látogatókkal Fotó: Kolozsi Sándor
