Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-24 / 172. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 24. Energia — múlt, jelen és.»? Energia — manapság úgy ejtjük ki ezt a szót, mint egy varázsigét, csak épp hatásában nem vagyunk biz­tosak. A XX. század minden vívmánya, de már a XXI. század minden bizonytalansága is ott motoszkál bennünk, amikor az energiáról, a letűnt és a magasra szárnyaló energiacsillagokról,''a szénről, az olajról és az atomról, a takarékosságot parancsoló energiajelenről és — jövőről hallunk-olvasunk. azonban csak 1973—74-es ár- robanás után alakult ki ben­nünk, addig azt hittük, min­dig bőségesen és olcsón lesz olaj. Az árrobbanás után aztán megszaporodtak a figyelmez­tetések: pazarlóan bánunk értékes energiahordozónk­kal. A becslések szerint a gazdaságosan felszínre hoz­ható készletek mintegy 100 milliárd tonnára tehetők, bolygónk elvileg lehetséges Közel- és Közép-Kelet Szocialista országok Észak- és Dél-Amerika Afrika Nyugat-Európa Távol-Kelet és Ausztrália Ebből a megoszlásból már látszik, hogy az olajlelőhe­lyek földrajzi elhelyezkedése ugyanolyan egyenlőtlen, mint a széné. Lényegében nem változtatnak ezen azok a geo­lógus-vélemények, amelyek még megbújó szénhidrogén lelőhelyeket sejtenek Földün­kön: a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, La- tin-Amerikában és a Közép- Keleten. Az olajláz, amely az elmúlt évtizedekben hatalmába ke­rítette az emberiséget, nem fog egykönnyen elmúlni, sőt tartani lehet attól, hogy min­den eddigieknél nagyobb ve­szélyekkel fenyeget. Arról van szó ugyanis, hogy a hir­telen meggyorsult gazdasági fejlődés nyomán a ’70-es évek elejétől ugrásszerűen meg­nőtt az olajfogyasztás. Egész iparágak mellőzték egyszer­re a „piszkos” szenet, álltak át az olcsó, bőségesen csor­dogáló fekete aranyra. S történt még valami, amire húsz évvel ezelőtt csak igen kevesen figyeltek fel: meg­alakult a Kőolajexportáló Országok Szervezte, az OPEC. Ma lényegében a kialakult felhasználási struktúra, s az olajmonopóliumokkal sok te­kintetben együttműködő OPEC szorítja a fogyasztókat, immár nemcsak gazdasági­lag, hanem politikailag is. Újra itt a szén A világ széntermelése az ezredfordulóra előrelátható­an megkétszereződik, s meg­közelíti az 5,6 milliárd ton­nát. Ezt állapítja meg a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet jelentése, mely szerint erre az időre a Szovjetunió termelése eléri az 1100 millió tonnát , az Egyesült Államu­ké 1349, Kínáé pedig 1200 millió tonna lesz az előrejel­zések szerint. Különféle becslések sze­rint Földünk jelenleg ismert és kitermelhető szénkészletei körülbelül 230—250 évre ele­gendőek. Ez némiképp meg­nyugtató energiagondoktól terhes világunkban: különö­sen az 1973—74-es olajárrob­banás óta csak úgy zúdulnak a gyanútlan olvasóra a hír­adások, olvashatjuk a legkü­lönfélébb szempont szerint összeállított statisztikákat, melyek egyben mégiscsak hasonlítanak: mindegyik megállapítja, hogy a világ energiafogyasztása rohamo­san nő, s a termelés alig győz lépést tartani az igényekkel, stb. Ebben a helyzetben vilá­gos, hogy új és újfajta ener­giaforrásokra van szükség. Ez az egyik út, míg a másik, az egyszer már „eltemetett” szén újraélesztése. A lelő­helyekkel rendelkező orszá­gokban az utóbbi időkben újra megnőtt az érdeklődés a szén iránt: sorra nyitják az új bányákat, növelik a kiter­melést, további feldolgozó kapacitásokat helyeznek üzembe, új technológiákat kísérleteznek ki. Atom-nemek és igenek olajkincsét pedig 272 mil­liárd tonnára teszik a szak­értők. Tavaly a világ kőolaj- termelése megközelítette a 3,3 milliárd tonnát, s ha a fogyasztás akárcsak 5 száza­lékkal nő. a fekete arany búcsúéve még az ezredfordu­ló előtt — 1999-ben — be­köszönt. Érdemes megvizsgálni, hogy miként oszlik el a világ jelenleg kiaknázható olaj­kincse (milliárd tonna): 52,0 14.7 11.7 9,2 3,6 3,0 Az Egyesült Államok kor­mánya „jogot” formált ma­gának a közel- és közép-ke­leti olajlelőhelyekre, amelyek a leggazdagabbak a világon — ezekért akár fegyveres konfliktus kirobbantására is késznek mutatkozik. Nyugat- Európa és Japán döntően olajbehozatalra szorul, ag­gódva szemléli a felelőtlen amerikai lépéseket, mert at­tól tart, hogy azokkal maguk­ra haragítják az olajtermelő országokat. A fejlődő világ zöme alig vagy egyáltalán nem jut' olajhoz, márpedig gazdasági felemelkedéséhez energiára, mind több ener­giára lenne szüksége. Ezek­nek az államoknak a harag­ja, ha nem tesz az emberi­ség lépéseket az igazságos el­osztás érdekében, előbb- utóbb a nagy fogyasztók el­len fordul. S végül, fokozza a bizonytalanságot a vilá­gon, hogy az olajtermelő országok többsége politikai­lag kiforratlan. Egy-egy tár­sadalmi változás, vagy an­nak akárcsak leghalványabb jele is szítja a nemzetközi feszültséget. Ez hát az olaj helyzet. Sze­rencsére, ma már sokan van­nak a világon, akik felismer­ték a belőle fakadó nehéz­ségeket, s e fontos szénhid­rogén helyettesítésére töre­kednek. A már idézett munkaügyi szervezet adatai szerint je­lenleg 4,7 millió ember dol­gozik a szénbányászatban, ez a szám 1985-re 6 millióra emelkedik, s az ezredforduló­ra eléri a 8,4 milliót. Mind­ezek azt mutatják, hogy — az előrelátható jövőben legalábbis — a szén marad a legfontosabb energiaforrás. Ezt támasztják alá a kiter­melés, a szállítás és a fel- használás technikailag adott lehetőségei. Mégis, sok prob­lémát kell még leküzdeni, míg a szén ismét elfoglalhat­ja helyét a világ energiafo­gyasztásában. Hogy csak egy példát említsünk a nehéz­ségek érzékeltetésére: a föld alatti bányászatban a kiter­melés átlagos mélysége je­lenleg 1200 méter. Európá­ban évente átlagosan 10—15 méterrel nő a művelési mély­ség. Mindez természetesen jelentősen megnöveli a ki­termelés költségeit, nem be­szélve a technikával szem­ben támasztott követelmé­nyekről, valamint a biz­tonság kérdéséről. Az olcsó energia korszaka egyszer s mindenkorra lezá­rult — állapítják meg a szak­emberek. A szénbányászat fejlesztése — talán a felso­roltakból is kitűnt — igen költségigényes. Ennek elle­nére a folyamatosan meg­újuló — s ezzel párhuzamo­san dráguló — módszerek alkalmazása elől nem lehet kitérni. A szinte folyamato­san dráguló energiahordözók kinyeréséhez a széntermelés maximális biztosítása is fel­tétlenül szükséges. A Född minden országát í el rázó energiariadó az 1973—74-es árrobbanással — a kőolaj árának megnégy- szereződésével kezdődött. Ez volt az egyik közvetlen for­rása a második világhábo­rút követő legnagyobb tőkés termelési és pénzügyi vál­ságnak, amely új világgaz­dasági korszakot indított el. De volt az árrobbanásnak egy félelmetes pszichológiai hatása is, főleg a fejlett tő- késországokíban: egyszerű polgárok, gazdasági vezetők, sőt tudósok is félték az olaj­válságot, szították a páni­kolt, amely sokat ártott, s árit ma is a józan energia- törekvéseknek . Miért kellene energiaváí- sáigról beszélni, amikor tud­juk, hogy a folyóvizek ener­giája teljes kihasználás ese­tén az emberiség fogyasztá­sának háromnegyedét fedez­né, hogy a szelek és lég­mozgások ereje csaknem a felét? De hivatkozhatunk kevésbé fantáziadús véle­ményekre is. Geológusok ki­számították, hogy az eddig feltárt szénvagyon a jelen­legi fogyasztás szintjén mintegy 250 évig elegendő, a szénhidrogénkincs (kőolaj és földgáz) körülbelül 45 évig, az urán- és tóriumér- cek 40, illetve 120 eszten­deig fedezik' a szükséglete­ket. Egy angol tudóstól va­ló a következő nagyon találó megállapítás: „Amióta az emberiség az izmai helyett az eszét használja, rohamo­san növekszik energiaszük­séglete”. Magyarul: amikor az energiahelyzetről próbá­lunk reális képet alkotni, a világpolitikai és -gazdasági, valamint a geológiai ténye­zők mellett saját kényelem­szeretetünket (lustaságun­kat!) is számításba kell venni. A világ energiagondjai egyébként valóban komo­lyak. A kialakult helyzet főleg az igények gyors nö­vekedésével, a készletek egyenlőtlen földrajzi elosz­lásával, valamint a környe­zeti ártalmakkal magyaráz­ható. A gyorsan növekvő fogyasztást jelzi, hogy az utóbbi másfél évszázad alatt az emberiség tízszer annyi energiát használt fel, mint együttesen korábban. A vi- világ energiafogyasztása az utolsó mintegy száz évben 20 évenként kétszereződött meg, a második világháború óta 14 esztendő szükséges ehhez. Az előrejelzések sze­rint a fogyasztás az ezred­fordulón a jelenlegi 2,5—3- szorosa lesz. Külön érdemes megemlíteni a fogyasztás egyenlőtlenségét: az USA Ha az energiahordozókról kérdeznek bennünket, szinte biztos, hogy legelőször az olajról kezdünk el beszélni. Ennek oka, hogy az elmúlt hét esztendő az olajfélelmek jegyében telt el. Nemcsak használjuk, de féltjük is sztár energiahordozónkat: mi lesz, ha holnap nem lesz belőle elég, ha a kutak egy­szer s mindenkorra kiapad­nak? egy főre jutó energiafo­gyasztása kétszerese az NSZK-énak, három és fél­szerese Olaszországénak. A fejlődő országokban él a Föld népességének 70 szá­zaléka — 3 milliárd fő, mé­gis csupán 22 százalékkal részesednek a világ energia- fogyasztásából. Vannak ál­lamok (Banglades, Csád, Szudán, stb.), amelyeket va­lóságos energia-éhhalál fe­nyeget. A másik tényező, ami energiagondjainkat fokozza, hogy a készleteknek igen egyenlőtlen a földrajzi meg­oszlása. Például a felkuta­tott szénklészletek 89 száza­léka a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Kína, 7 szá­zaléka az NSZK, Anglia és Ausztrália. 3 százaléka Ka­nada, India, Lngyelország, a Dél-afrikai Köztársaság, az NDK, Csehszlovákia és Mexikó területén van — az összes többi országnak 1 százalék marad. Hasonló a helyzet az olajjal: a Kőolaj­exportáló Országok Szerve­zetének (OPEC) tagállamai­ban található a készlet 80 százaléka. S végül meg kell említeni a környezetvédel­met, amelynek nem kedvez a széntüzelésű erőművek füstje, a nukleáris erőmű­vek hulladéka. Ez az energiajelen, demit hoz a jöivő? Fura dolog, hogy arról nem találni ada­tot, hány ember foglalkozik az elkövetkező évtizedek energiaforrásainak felkuta­tásával, foiztosításjával, azt viszont tudjuk, hogy több mint 400 ezer tudós — a vi­lág tudósainak legalább fele — tevékenykedik fegyverek fejlesztésén. Sokan azt jó­solják: ha sikerül leszá­molnunk elmaradott ener­giatudatunkkal, elkerül ben­nünket az energiaválság az ezredfordulón. Ehhez azon­ban a jelenlegi kétszeresé­re kell növelni a világ széntermelését, 30 százalék­kal az atomenergia részese­dését energaimérlegünkben. Optimista megfigyelőik azt jövendölik, hogy 2000-re megszűnik a fejlett tőkés­országok mostani olaj fa­lánksága, akkoriban majd a fejlődő országok hasznosít­ják az energia felét. A kö­vetkező két évtizedben vi­lágszerte megnő a szén sze­repe: helyét, úgy mint a kőoláj és földgáz, nem ké­pes elfoglalni az atom, kör­nyezeti ártalmait viszont né­hány év múlva már képes lesz kiküszöbölni az embe­riség Űj energiaforrások is elterjednek: a nap- és szél­energia, a Föld melege, esetleg valami más... Az igazság az, hogy az olaj hirtelen vált kedvenc ener­giaforrásunkká. A századfor­dulón mindössze tíz ország termelt olajat, mamár nincs olyan állam, ahol — akár van, akár nincs — ne kutat­nának utána. Az olaj, akár­csak az arany, idővel a gaz­dagság jelképéként vonult be tudatunkba, nem véletlenül alakult ki másik neve: a fe­kete arany. Ez a képzet A világ első atomerőművét 1954-ben helyezték üzembe a szovjetunióbeli Obnyinszk- ban. Ennek teljesítménye 5 megawatt volt, s ha ezt ösz- szehasonlítjuk azzal, hogy 1967-ben a világ különböző országaiban működő atom­erőművek összes kapacitása tízezer, napjainkban pedig több mint százezer megawatt, akkor egyértelműnek mond­ható az atom karrierje. S ebben a számban még nincs benne az a mintegy kétszáz­ezer megawattnyi kapacitás melyet — közte a paksi atomerőmű 44C megawattos blokkja is — most terveznék, illetve építenek. A Nemzet­közi Atomenergia Ügynökség adatai szerint két évvel ez­előtt atomerőművek szolgál­tatták a villamosenergia 22 százalékát Belgiumban és Svédországban, míg Svájc­ban 17, az USA-ban 11, Ka­nadában, Angliában és Fran­ciaországban pedig 10 száza­lék körül van ez az arány. Az atom — a számokból is kiderül — egyre jelentő­sebb helyet követel magá­nak a világ energiatermelé­sében. Mindezzel együtt, a korábbi előrejelzések alap­ján a fejlődés lassúbb, mint amit a korábbi előrejelzések alapján várni lehetett volna. Az utóbbi években — s ez is közrejátszott ebben — fel­erősödtek a viták az atom­energia felhasználásáról: az atom a tudósok, a szakem­berek mellett a nagyközönsé­get is egyre inkább foglal­koztatja. Népszavazások dön­töttek atomerőművek építé­séről és beállításáról, a vi­ták egyre hevesebbé, szenve­délyesebbé váltak, s egyes országokban szinte népmoz­galommá nőtt az atom-elle­nes hangulat. A viták külö­nösen egy-egy — atomerő­műben bekövetkezett — „bal­Ha energiajövőnkről esik szó, tudósok körében rög­tön heves vita robban ki ar­ról, hogy az „egyéb” ener­giaforrások közül melyik lesz a legjelentősebb. Vannak, akik a napenergiára esküd­nek, mások a szél erejére, megint mások a hullámerő­művekre. Vagyis ha az „egyéb” enrgiaforrásokról kívánnánk pontos képet ad­ni, szinte a lehetetlenre vál­lalkoznánk. Annál is inkább, mert pél­dául a napenergiával kapcso­latban sokan mindjárt fel­emlegetik a kis teljesítmény­sűrűséget, a hatalmas beru­házási költségeket. Minden­esetre már folynak kísérle­tek a napelemekkel történő áramtermelésre, az Egyesült Államokban az ezredforduló­ra azonban még így is a teljes szükséglet egyetlen százalékát fogják fedezni ily módon. Ahhoz ugyanis, hogy a szükséges erőműkapacitást megteremtsék, tíz éven ke­resztül egy-két milliárd dol­lárnyi beruházásra volna szükség. Ennek ellenére a vállalkozó kedv nem hagyott alább. Kísérleti jelleggel Ausztráliában már üzemel egy napenergiával működő villanypásztor, Amerikában autó, a Nemzetközi Szab­ványügyi Hivatal 30 ország közreműködésével hozzákez­dett egy központi műszaki napenergia-bázis kialakításá­hoz. az amerikai Boeing cég pedig előállt a naperőművek terveivel. Hasonló kísérletek folynak a szélenergiával, s a Föld melegével Is. A szak­emberek becslése szerint bolygónk belsejében egymil- liószor több energia van fel­halmozva, mint amennyit is­eset” után válnak élessé, ilyen volt például két évvel ezelőtt az Egyesült Államok­beli Harrisburg közelében le­vő atomerőmű meghibásodás. Ez azonban nem az atom­erőmű szükségszerű velejáró­ja: a vizsgálatok megmutat­ták, hogy a telepen a legele­mibb biztonsági szabályokat sem tartották be. (Egyébként ennél — a nagy pánikot ki­váltó — eseménynél a lakos­ságot ért sugárdózis keve­sebb mint egyharmada volt annak a mennyiségnek, mint ami egy orvosi mellkas­röntgennél éri az embert.) Mindezek az atom-ellenes megmozdulások — melyek mögött nem egy esetben el­térő politikai érdekek hú­zódnak — sem tudják meg­állítani az atomenergia tér­nyerését. Az atomerőművek (teljesítményének növekedé­sével és a berendezések korszerűsítésével egyre csök­kentek az atomerőművek beruházási költségei, s míg ez régebben háromszorosa volt az olajerőművekének, jelenleg ez az arány már csak másfélszerese. S ha mindehhez figyelembe vesz- szük az egyre emelkedő olajárakat, az így termelt atomenergia ma már nem drágább, mint amit a hagyo­mányos erőművekben állíta­nak elő. mert szén-, kőolaj- és föld­gáztartalékunk tartalmaz. A Föld melegét napjainkban itt tudják hasznosítani, ahol a vulkáni jelenségeken kí­vül a mélységben elegendő víz is található, és a forró kőzet vízáteresztő. Az így nyert gőzt jelenleg négy na­gyobb erőmű alkalmazza elektromos energia előállí­tására? Észak-Karolinában egy 412 megawattos, az olaszországi Toszkánában egy 390 megawattos, Űj-Zélan- don egy 290 megawattos és Észak-Mexikóban egy 75 megawattos. Ukrán tudósok szerint a növényekből nyerhető hid­rogén nemsokára a benzin vetélytársa lehet. Különleges üvegházakban hermetikusan elzárt térségben moszatokat termesztenek. Ezek a pará­nyi élőlények a napsugár hatására hidrogént választa­nak ki. Ezt fémmelegyesítik, s az így nyert egy köbcen­timéternyi «hibrid egy gépko­csihoz 400—500 kilométeres útra elegendő üzemanyag. A tankolás az elképzelések sze­rint úgy történik majd, hogy az autósok egy kis méretű fémlamellát kapnak az üzemanyagtöltő állomáson, amit azután elhelyeznek a motor speciális részében. Felmelegedéskor kiszabadul a hidrogén: indulhat az autó. Szakemberek azt is kiszá­mították, hogy a repülőgép új hajtóanyagának bevezeté­sét 2010-re, az atommeghaj­tású gépkocsik korszakának kezdetét pedig 2050-re vár­hatjuk. A hidrogénnek, mint hajtóanyagnak az elterjedé­sét 2030-ra jósolják, míg a nagyobb épületek napener­giával történő klimatizálását az ezredfordulótól valószínű­sítik. A gazdagság jelképe: az olaj Esetleg valami más...?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom